Ma felpendlizem a székesfőfaluba, mert anyám megint csekély öt órát vár két vonat között, és ezalatt én próbálom szórakoztatni, nehogy halálra unja magát. Mindehhez persze megint fel kell venni harminc réteget, fujj. Entre nous, roppantul elegem van már ebből a télből. Annak illusztrálására viszont, hogy nekem semmi se jó, meglehetős gyanakvással figyelem az időjárás-jelentést, ami január végéig folytonos zegernyét mond, aztán februártól azonnali fordulattal madárcsicsergős tavaszt bőséges pluszfokokkal még éjszakára is. Hova a nyavalyába fog elfolyni ez a rengeteg hó, kérdem én.

A fejemen a szombaton is hordott biliszerű sapkalap látható, lábilag pedig kísérletet teszek arra, hogy az új kék cipőkéim közül beüzemeljem a bumfordabbikat. Lássuk, hogyan teljesít.