Hajnalban befejeztem és elküldtem az e félévi utolsó beadandómat, aztán vettem a Vaterán egy függőlámpát az étkezőbe. Mindezek után még összekevertem egy adag kovászt is, amivel ideális esetben évekre el leszek látva kevergetni- meg adagolgatni- meg sütögetnivalókkal. (Ha el nem baltázom. Amennyiben igen, akkor rám döglik valamikor a következő pár napban, én meg szégyenkezhetek.)

Hm, ha jól meggondolom, ma eddigelé mind csak hosszú távú döntéseket hoztam hosszú távú programokhoz. Ezen a tortán tényleg már csak a hab, hogy elkezdtem gondolkozni azon, visszafestessem-e a hajamat valami hasonló színre, mint az eredeti mosogatólé. A prók és kontrák rendszerezésében az se segített különösebben, hogy a tegnapi intézményi nyílt nap fotóin hátulról is azonnalice felismertem magam, és ehhez a kockás ruha se kellett. Mint a mellékelt ábra is mutatja.

Még mindig nem tudok dönteni, de mindenesetre legalább megmostam, erre felrobbant. Hja. Mindig a régi móka.

Apropó hosszú táv, a szakdolgozók tényleg aktivizálódtak. Ez általában hullámokban jön, most például egyidejűleg három is küldött egy nagyobbacska adag kész szöveget, hozzá pedig ezer kérdést. Harcra fel.