(A cím tévútra vezethet, mert nem az enyém, és nem is rövidebb, hanem keskenyebb a kelleténél, de függönynek függöny, az tény. Nem is olyan nagy truváj, hogy muszáj lenne bejegyzést írnom róla, de piszok régóta nem volt itt újracucc-poszt, úgyhogy nesztek.)

A múltkorában kért meg anyósom arra, hogy egyszem fiúunokájának segítsek gatyába rázni a szobájában a függönyhelyzetet, mert a sógornőm vett ugyan neki függönyt az ablakra, de az ablak széles, a kétszárnyú függöny meg keskeny, kéne csinálni vele valamit. (A függönnyel. Az ablak marad.) Addig kitalálta ugyan a folytatást, hogy bele kéne toldani egy másik anyagot, de a kivitelezést inkább rábíznák az én csecsebecse kezecskéimre. Nem kell törődnöm azzal, hogyan akasztják majd fel az ablakra, csak toldjak bele egy arasznyi pluszt, és slussz.

A függöny meg a pótanyag rendben meg is érkezett, voálá:

Egyszer tartok majd a családnak is egy “hogyan turkáljunk yol” eligazítást. A függöny egészen nyilvánvalóan másodkézből származik, és az első kéz alatt igen rendesen megrágcsálta a nap aranyfoga. Emellett nem csak a színe lelombozó Mao-kék (majd a többi képen jobban megfigyelhető árnyalatban), de az anyaga is úgy fest, mint amit még a nagy kínai kulturális forradalom alatt gyártottak le, lehetőleg vasalhatatlanra. Ehhez képest a pótlásra szánt anyag egy igen jó minőségű, vadonatúj IKEA-lakástextil darab, teljesen más anyagösszetételi meg vastagsági meg vasalhatósági paraméterekkel, ennélfogva úgy fog festeni majd a végeredmény, mint… ja igen, pontosan úgy, mint amit otthon csapott össze egy hobbivarrónő.

Na mindegy, ours is not to reason, why, ugorjunk neki.

Amennyire lehetett, kivasaltam Mao hagyatékát, aztán kivágtam a mintás anyagból két megfelelő szélességű csíkot, visszahajtva elszegtem felül, aztán rávarrtam a függöny szélére a visszáján így

majd a színére fordítva így

Visszahajtva elszegtem alul is meg a külső szélén is, aztán mégeccer ugyanezt a másik függönyszárnnyal.

(Ezután kivasaltam. Nem lett szebb.)

Nyilván ezzel már teljesítettem a feladatot, miszerint legyen szélesebb az a függöny, mint eddig volt, de engem ugyebár nem abból a fából faragtak, hogy ennyivel beérjem, kellett rá valami “kuss, én így szállok le a bicikliről”, hogy a két anyagot valamiképpen közös nevezőre hozzam. Így hát a maradék anyagból kivágtam egynéhány körmintát, és random helyeken rátűzködtem a függönyre

aztán cikcakkal szépen rávarrtam azokat.

Megint kivasaltam. Ezúttal se lett szebb.

Majd ha egyszer felkerül az ablakra, azt is megkísérlem lefotózni.