Ma egész nap otthon ülhetnék, hogy ezer apró ügyemmel foglalkozzam (közte igen kellemes szundikálásokkal is, nem tagadom), de megúsztátok, hogy ismét nyafogóruhában lássatok, mert a munkahelyi padtársam megbízásából egy doboz pralinét kell elfuvaroznom egy Becsületes Megtalálónak. (Hosszú és meglehetősen kusza történet, amiben a Zsófikám által hazahozott kiskutyák vannak meg visegrádi séta meg elvesztett pénztárca – fő, hogy van benne egy Becsületes Megtaláló is, akinek a Bükkös partján átnyújtok egy doboz pralinét, mert Szentendrén élek. Logikus, nem?)

Mivel nyafogóruhában mégse zarándokolhatok végig a városon, felőtöztem. Ez alkalommal felavatom a vadonás új Desigual csizmámat is, amit még augusztus végén rendeltem meg (tehát nem számít e blogévi beszerzésnek), szorgos divatbáb aki vagyok. Két kilométer séta éppen el is fogja dönteni, milyen gyakorisággal látjátok majd a továbbiakban a lábamon.