Ha jön, akkor mindig csőstül, ezt már megtanulhattuk. Ma reggel olyan irgalmatlan taknyosan ébredtem minden ok és előjel nélkül, hogy ihaj. Mindezzel persze akár nem is lenne semmi baj, de nyolckor kirobogok az ajtón, és csak este tíz felé támolygok haza, mert mára szakdolgozók vannak programon, a múlt szerdán elmaradt 3×45 perc bepótlása, és mindehhez estére a Kutatók Éjszakáján én vagyok a Meseerdő program egyik állomása is, kis kosaramban minden fellelhető kacattal és plüssállattal, ami ilyen-olyan mesékre emlékeztetheti az ovisokat-áltisiseket. És még holnap is tanítok reggeltől estig, hajaj.
Azon sem leszek igazán meglepődve, ha este leboszorkányoz valamelyik kis elvetemült. Addigra már úgy nézek majd ki, hogy szerencsés lesz, aki öreganyjának szólít.
kingha
2016/10/03 at 10:26
ez baxxus egy nagyon bátor összeállítás 🙂
mák
2016/10/03 at 10:29
Én olyan bátor vagyok, mint egy vaddisznó. 😀
mák
2016/10/03 at 11:12
Azt viszont csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kollégáim közül egyik se hűházott le, ami eléggé szépen rámutat arra, mi mindent szoktak meg már rajtam.