A Repülő Kutató úgy elment Prágába, mint a huzat, péntekig nem is látom (tulajdonképpen az is kérdéses, mennyire fogom látni pénteken, minekutána aznap korán elporzok Esztergomba, és nem is kúszom haza késő estig). Ettől nem teljesen függetlenül ma kissé méla vagyok és indiszponált, ráadásul ébredés óta Lovasi nyafog a fülembe az agyamból, pedig azóta már próbálkoztam kihajtani valami lendületesebb zenével.
Azt hiszem, a mai olyan nap lesz, ami menet közben szétesik ezer apró pici darabra, és ugyan szüntelenül csinálok valamit, de a végén komolyan utána kell gondolnom, mit végeztem. Well, nem lehet az életünk mindig egy nagy bödön Beluga kaviár.
perenne2
2016/09/25 at 20:53
Pedig milyen szép lenne! Vagy legalábbis kiderülne, menni idő alatt unnám meg. 🙂
mák
2016/09/25 at 20:59
Álmodozni azért lehet. 🙂