Mint már említettem nektek, utoljára akkor turkáltam jó alapost össze magam, amikor elszontyolodva kijöttem a parodontológustól. Igaz, azóta még vateráztam magamnak egy kalapot a batár nagy fejemre,
hát rámegy, de aligéppen. Nem ismertek valahol egy olyan kalapost, aki bővítést is vállal?
Visszatérve viszont a szontyolodós turkálásra – ezek a holmik ugyan nagyrészt abba a kategóriába tartoznak, amik a földre lehanyintva nem festenek sehogy, de azért dokumentációnak tessék, itt van a teljes bagázs. Tehát akkor: szereztem magamnak két blézert
két szoknyát
meg egy csudálatos meleg téli nyafogóruhát. Majd ebben fogom hüppögve inni a kanapén a kakaómat, miután megjártam a hadak útját.
Ja, és vettem négy pólót is.
Én általában bármit meg tudok magyarázni, de ott ahajt balra a második izét azt nem. És nem is akarom elmagyarázni. Ez az én sötét lelkem mélyéről tört elő valahonnan, hogy ez nekem KELL. De hát, könyörgöm, nézzétek meg ezt. a. mintát.
Egyszerűen csodálatos. És aranykontúrozva is van. Meg egyáltalán.
Oké, ez is megvolt. Ezek után viszont jó ideig nem várható szekrényszaporulatos beszámoló, és addig jó, amíg nem, mert ha igen, akkor baj van.
Nem baj, ha nem értitek, majd holnap elmagyarázom.
Minden nap más - mindennap más 
Eszter
2016/08/31 at 16:32
Hozzám is érkeztek új kincsek ma, igaz, azokat gombolygatni, majd hurkolgatni kell. Vesztemre a Zuram vette észre a futárt és vette át a szajrét. Aztán megjegyezte: “Mi az, drágám, szülinapod van?” :))) Pedig neki való (horgolt mellénynek szánt) fonallal volt jóformán tele a csomagocska, plusz egy selyem-gyapjú csipkefonal, ami konkrétan egy 2 éves gyerkőc ceruzarajzára emlékeztet…vagy frissen kaszált nyári szénára a virágos mezőn…egyszóval színorgia, ami részemről épp olyan nehezen magyarázható árnyalatokból áll össze, mint ez a csinos kis balkettes csillogósod. Úgy látszik, ez egy ilyen nap. 😉
mák
2016/08/31 at 16:41
Volt egy családi ismerős, akiről azt pletykálták, hogy amikor új ruhákat vett magának, mindig felakasztotta a szárítókötélre a férje gatyái mellé.
“- De anya, azok újak, nem is mostad ki egyiket se.
– Pszt, fiam, azt apádnak akasztottam oda, hogy szokja.”
Fonallal, gyanítom, ezt elég nehéz lenne. 🙂
Eszter
2016/08/31 at 16:47
Ejnye-ejnye, pedig az új ruhákat ki kell mosni! 😉
A fonallakkal az a stratégiám, hogy minden (kb.) kiló új, saját részre beszerzett kötszer után bütykölök valamit a Zuramnak is. Oszt egy új mellénnyel, pulcsival, pár zoknival vagy épp íróasztalra ültethető amigurumival jól lekenyerezem – akármekkora is ebben a képzavar. Mert amíg a saját új szerzeményében gyönyörködik, nem azt skubizza, hanyadszor dőlt ki a “többi” a fonaltároló szekrényből…
kingha
2016/08/31 at 17:00
hahahaha – nálunk már csak úgy megy, hogy … – bemegyünk a hádába? nem – mert pénz fogok költeni ruhára … – naaaa, 50% árleszállítás van … – na jó.
éppen fordulnánk ki a semmivel – amikor leakaszt egy piros szoknyát – nem jó ez rád? – de. és zsebes. éppen ilyen kell.
na ugye megmondtam, hogy be kell jönni a hádába.
/de nekem is vannak olyan darabjaim amiket nem tudok megmagyarázni/
mák
2016/08/31 at 17:33
Mi külön járunk mindenféle holmikat beszerezni, de amikor véletlenül együtt megyünk, ott is mindig a másik rábeszélése folyik. 🙂
Gyöngyösi Csilla
2016/08/31 at 20:01
Én ma tettem egy kört a kolozsvári turkálókban, és roppantul ki vagyok ábrándulva, mert semmit nem találtam, s az is drága volt. Lett volna egy aranyrózsás fekete nadrág 50 lejért, de na, ronda is volt meg drága is. Meg egy futócipő 60-ért. Mikor utálok futni. Szóval nem tudom, mi van itt.
mák
2016/08/31 at 20:14
Hát ez szomorú. Ha jól tudom, neked igen szép emlékeid voltak a kolozsvári turkálókról.
Gyöngyösi Csilla
2016/09/01 at 06:12
Igen, egy olyan négy-öt évvel ezelőtt rengeteg jó dolgot lehetett turkálni, voltak designer-ruhák, olcsó konfekció és használt mindenféle, elfogadható áron. Most gyakorlatilag a fast-fashion-boltok outletjeként működnek.
Gyöngyösi Csilla
2016/09/01 at 06:13
Arról nem is beszélve, hogy lassan a fast fashion olcsóbb, mint a turkálók.