Ja, most már definitíve vége van a nyárnak, hűvös szelek meg efféle, a cinegebogarak pedig kiscipőt akarnak. Én például olyan disznó cinegebogár voltam, hogy még rendeltem utoljára egy kört a Sarenzáról, majd ha megérkezik, be is mutatom. Ráadásul olyannyira a fogyasztói társadalom jellemtelen pöcegödre lett belőlem, hogy vettem egy Desigual csizmát is (féláron, mert azért eléggé sóher pöcegödre vagyok én ennek a fogyasztói társadalomnak). Eh, legalább lesz majd mire lecserélnem a régi sarenzás dobozt, amivel csak perceket késtem, hogy kidobjam, és azóta is ott ül a nappali közepén.

Ezért:

Pocinak mindehhez saját lakberendezési elképzelései is vannak a dobozban, tetszik látni hátul azt a csipkézett félkörívet? Na azt mind ő csócsálta le onnan (piszok hangosan, mellesleg), és a leoperált darabokat akkurátusan a kelimszőnyegemre köpi. Ugyanarra a kelimszőnyegre, amire Celofán a legszívesebben hányni szokott. Meg vagyok én áldva ezekkel a dögökkel, nem vitás.

Holnaptól kezdve egy hétig, a blog harmadik évének végéig igencsak válogatott atrocitásokra tessék készülni, bár ha belegondolok, nemigen fog meglepni senkit semmi, csináltam én már eddig is tarkabarka hülyeséget eleget. Most viszont próbáljunk egy kis rendet vágni a szövegek sűrűjében, mert még főznöm is kell, és egy nyuszis kötényruha kiszabott darabjai várnak arra, hogy rátegyem csecsebecse kezecskéimet.