Az alábbiakban következő újracuccolás mottója az lehetne, hogy “bármit meg lehet csinálni, csak nem mindig érdemes”. Emlékeztek erre a ruhára? Nos, ebben a formájában konkrétan a melltartómhoz volt biztosítótűzve, mert másként leesett volna rólam – és igen, muszáj volt melltartót vennem hozzá, pedig ezeknek a ruháknak éppen az a lényege, hogy melltartó sem kell hozzájuk; cupp, úgy megtart, hogy este guminyomokkal van lepve a hátad. Ha nem fogadta volna akkora tiltakozás, hogy szétvágjam a rittyóba, nem szoptam volna vele végig az újragumizás keserveit, de mivel megtettétek, én is megtettem. Szóval tessék, itt a recept arra, hogy mit csináljunk, ha egy gumírozott ruhában elhalálozik a gumírozás. Kitartóknak és pepecselőknek ajánlom, másként inkább mondjatok le a melóról, és vágjátok szét a ruhát a rittyóba.

Mindenekelőtt kihúzgáltam a ruha hátsó részéből a cikcakkvarrással odafogott gumiszálakat, összesen 16 darabot. Az egyik már hiányzott, azt valami mással kellett pótolnom, mindjárt meglátjátok.

Szerencsére egy kivételével a többi mind megvolt, épp csak itt-ott kicsúsztak a varrásból. Vannak olyan ruhák ebből a típusból, ahol nem behúzott gumiszálak vannak, hanem gumicérna az alsó vagy felső szál, amivel a darazsalást rávarrják, de ez szerencsére nem olyan volt. Másik szerencsémre csak a hátuljában volt egy gumírozott betét, nem pedig körbekörbe, azzal jóval többet kellett volna marháskodni. Mindehhez még azt is bele kellett kalkulálnom, hogy a ruha egy mérettel nagyobb a kelleténél, ezt a gumizás szorosabbra vételével akartam megoldani. Ha nem lettek volna meg a gumiszálak, akkor persze másként festett volna az egész (van a lakásban gumicérna, miért az ne lenne), de tételezzük fel, hogy varrógép ugyan rendelkezésre áll, viszont szinte csak hozott anyagból lehet építkezni.

A második lépésem tehát abban állt, hogy egy horgolótű segítségével áthúzkodjam mindegyik gumiszálat a varrás megfelelő helyén, és gondosan odacsomózzam, nehogy kicsússzanak, így ni:

És akkor ugyanezt tizenhatszor.

A legfelső szál helyére egy vastagabb gumifonalat szántam, úgyhogy egyelőre ezeket láttam neki sorra odavarrni a helyükre. Biztos, ami biztos, nehogy átvarrjak csak úgy véletlenül rajtuk, szépen feltűztem őket egy kis kupacba,

aztán uccuneki.

Széles cikcakkal dolgoztam, a gumifonalat jól kitartva, és a végét ugyanúgy rácsomóztam, mint az elejét, nehogy kicsússzon nekem már megint. A színe így nézett ki munka közben, ni, az alsó néhány sor már megvan, a többi még gumírozatlanul lifeg:

És varrtam, és varrtam, és csomóztam, és csomóztam, és tényleg csináljon következőkor ilyet az, akinek hat anyja van.

A legfelső gumiszálat egy keskeny fekete körgumival helyettesítettem, a legeslegfelül lévő gumiházban meg kicseréltem egy rövidebb darabra az elöregedett eredeti gumit, így ni:

Végül pedig a kilógó végeket szépen beigazítottam a legelső képen is jól látható hajtás mögé, és gondosan levarrtam, hogy ne fityegjen ki semmi.

A végeredmény így fest, és tényleg kulimunka volt, de bonyolítatlan kulimunka. Ha esetleg nektek is kilazult a gumírozás a ruhátokból, és van egy órátok elvacakolni vele, tessék, így történik.