Ma ismét kicsiny kergetőzés volt lakunkban, Celofánt visszavittem kontrollra, hogy javult-e a lába. Szerintem ugyan jelentősen, de ebben az ügyben a doki a mérvadó. Szerencsére a doki is úgy gondolta, hogy a makka rendben van, amit onnan is leszűrhettem, hogy ezúttal azt mondta egy másik gyakornoknak: “Látnod kellett volna, annyira csúnyán be volt gyulladva mindegyik körömágy”. Celó természetesen végigsipákolta az oda- és visszautat, a rendelőben viszont úgy hallgatott, mint a kuka.

Közben viszont hirtelen megsuhantott a vakáció szele is, és ennélfogva kezdek elkanászodni: a macskahurcikálás után felhívtam a tanszéket, hogy elegendő-e, ha szerdán viszem be a szigorlati jegyzőkönyvet, mert aznap úgyis jelenésem van, ma pedig lényegében csak ezért kúsznék el Esztergomig. Hát persze hogy ráér szerdán. Hujjahó.

Akkor most próbáljunk hasznos és nem teljesen értelmetlen napot tartani.

Bár, valljuk be, kissé tartok attól, hogy valami véres bosszú készülődik ellenem…