Olyan régóta tologattam már ezt a pulcsit, tényleg ideje volt nekifeküdni a melónak.

Első körben odahordtam rá egy csomó dekorációs lehetőséget – előre lelövöm a poént, végül alig került rá valami, de mindig jó, ha van miből válogatni.

Ezután nekiláttam, és kegyetlenül szétvágtam a pulcsit. A nekem szimpatikus háromnegyedes hosszban le az ujjakat, középen szét az elejét, le a nyakkivágásból a vastag paszpólos kötött anyagot.

Ha nem lett volna akkora, mint egy ház, innen már nagyon szépen haladhattam volna tovább úgy, hogy mindent elszegek és visszahajtok, de nem volt szerencsém, ez egy bazi nagy pulóver, pedig csak negyvenes.

Így hát kivágtam belőle az új kardigánt (bevallom, csak úgy gondolomformán – ti ne csináljatok ilyet, mert vagy összejön, vagy sem. Ezúttal összejött, de ezt sose tudni előre.)

Az új kardigánt összevarrtam – egyenes öltéssel, majd cikcakkal elszegve foszlás ellen a szélét, így ni:

Ezután már a nyakkivágást és az elejét akartam valamelyest pofásabban megoldani, mint simán csak visszahajt-elszeg, úgyhogy az eredeti pulóver hátából leeső anyagdarabokból kivágtam három csíkot. Két keskenyebbet az oldalából hosszában az eleje elszegéséhez,

és egy szélesebbet felül keresztben a nyakkivágáshoz. Teccik látni?

Szépen felvarrtam cikcakkal a kardigánra az összes csíkot, aztán a cikcakk takarásához elővettem a szürke gombóckás fonalat, hogy azt is rávarrjam cikcakkal, így ni:

Ezúttal úgy gondoltam, ennyi plimplimm elég is lesz rá.

Holnap fel is veszem.