Most miért. Magától értetődő kombináció.
És itt a csingiling is, amit éppen hordok hozzá:
(SK: a döglött bálna bőrére emlékeztető szoknya. Gondolom, hiába próbálom bizonygatni, hogy mozgás közben jobban néz ki, én meg általában mocorgok benne.)
259 – Kék bakancsos, mellényes
Egyszer ennek is be kellett következnie. SK: a bakancs kivételével minden.
Intermezzó – decemberi kihívás
Ilyen még úgyse volt, és amúgy is ráérek (egy frászt érek rá, de akkor szép, ha zajlik).
Önmagában persze ez így túl könnyű lenne, úgyhogy nehezítem: egy hétig csak kék meg fekete holmikat veszek fel hozzá.
Reménykedjünk, hogy száraz lesz az idő…
260 – Ezüstvasárnap
A nap, amikor Télanyóka bedilizett, és így ment el egy kiállításra.
(Igen, a harisnyám is piros. És természetesen fehér táskát fogok vinni magammal. Az ezüstszín rettenettel pedig kezdek majd valamit, ígérem.
SK: a kabát átalakítása. Eredetileg sima, mindenféle cafrang nélküli szürke kabát volt bús fekete gombokkal és irdatlan nagy válltömésekkel.)
262 – Átlagos péntek, semmi más
Ez abból is látható, hogy megint a pénteki egyenruhámban vagyok. Na jó, azért van hozzá egy kis piros csíkos meg piros kockás.
(Luca-napi előrejelzés: ezzel a kötényruhával belátható időn belül történnie kell valaminek. Ha nem kéne mindennap bemutatnom, miben ténfergek itthon, még jó ideig húzhatná ebben a formájában, de nem akarom, hogy unatkozzatok. 🙂 )
264 – Vissza az eceteshordóba
Hajh, kérem, ez már ilyen, az ember egyik nap kimondhatatlan nevű szakékat kóstolgat, különféle magas notabilitásokkal áll sorba a szusibüfénél, és türelmesen végignézi a császár élete rövid történetét vetített képes előadáson – másik nap meg csak azért nem marad a dolgozatjavítós pizsijében, mert kell valami zöldség a vacsorába.
(SK: az öt év alatt formátlanra nyúlt, egyre inkább felújításra szoruló kötényruha. Most már tényleg maximum a zöldségesig megyek el benne.)
265 – Ikrem, ikrem
Hadd mutatom be az elegáns ikertestvéremet, aki a japán nagykövetség fogadására indul.
Nyugi, holnapra visszaenged.
267 – Vasárnap a varrógépnél
Megfelelő célra a megfelelő ruhát. Arra az esetre például, ha színes szöszmöszökkel kerül szembe az ember, lehetőleg feketét, mert azon legalább minden látszani fog.
268 – Piacra jó lesz
Tudja az ördög, miért megyünk le még ilyen csikorgó decemberben is a piacra. Talán csicsókáért. Én mindenesetre kellemes melegre és cölöpformára öltöztem magam hozzá.
(SK: a szoknya, a kardigán meg a sapka. Hm. Jól összeválogattam.)
269 – A rózsaszín pedig eksztatikus lelkesedést jelent
Csak rám kell nézni.
(SK: a már sokat mutogatott kötényruha, valamint a póló kivágásában és ujján a világosabb színű fodor. Át kellett alakítanom, mert túl rövid volt, úgyhogy az alján is van egy világosabb rózsaszín csík, de az itt értelemszerűen nem látszik.)
270 – Kismillió réteg diliseknek és haladóknak
Ehhez szottyant kedvem, ennél jobb indok meg nem is kell.
(A képen szereplő összes holmit felvettem már ilyen-olyan kombinációkban, de így még sose. Juhé.
SK darabok: a középső rétegben elhelyezkedő padlizsánszínű ruha, valamint a sapka és a csereberélhető sapkarózsa.)
271 – A takarítóasszony kávészünete
A manikűrömet csak azért örökítettem meg, hogy később is jólesően emlékezzek arra: reggel még volt nekem olyan.
(SK holmik a mai jelmezből: a kardigán valaha garbónyakú pulóver volt, a szürke plüss kötényruha meg 22-es méretű a brit számozás szerint. Az olló és a varrógép okos találmányok.)
Hónapzáró – Novemberi tapasztalatok
Újabb hónap telt el, az elszántság még tart.
A blogolás novemberi haszna: tavaly ilyentájt szinte kizárólag krumplibarnákban, egérszürkékben és bús feketékben lődörögtem, ehhez képest viszont idén alaposan áttúrtam a szekrényt, hogy az őszvégi nyamvadást minél tarkább holmikkal próbáljam átvészelni. (A “muszáj beblogolni” mindenképpen sokat segít ebben, alig hordtam ebben a hónapban feketét.)
Emellett végre megtanultam jobb fotókat készíteni. Az eredmény most se az igazi, többször szóltak már, hogy a képről “nem jönnek át” eléggé a színek, de ezzel a géppel én sajnos nem tudok jobbat. Ebben feltehetőleg közös a felelősségünk.
Szombaton az is kiderült, hogy valószínűleg nem ártana legalább azt beírnom, mit varrtam magam a hacukáimból, még ha nem is tartok tárlatbemutatást minden egyes darabról. A továbbiakban ezt is megteszem.
Mivel megembereltem magam, és a posztokat a facebookon is megosztom (még mindig jobb bevallani az ilyesmit, mint véletlenül lebukni vele), végre olvasók és hozzászólók is vannak. Ez mindig öröm. Számítottam arra, hogy lesz olyan is, aki kiröhög – nos, olyan is volt, mindenesetre jobban örültem volna annak, ha a képembe mondja. Sebaj.
Mindenesetre töretlen lendülettel döngetek tovább, vagy legalábbis úgy, ahogyan ez az évnek ebben a szakában lehetséges…
273 – Túrakészen
Aki esetleg abban reménykedett, hogy már nem látja soha többé csodás kötényruhámat, annak öles nagy, szívből jövő muhahát küldök még most reggeliben.
Estére valószínűleg úgysem lesz energiám muhaházni, a férjem lesz a túránk tervezője, vezetője és rabszolgahajcsára, nekem pedig már vannak tapasztalataim arról, hogy az mit jelent.
274 – T.G.I.S.
Végre hétvége, és, tadámm, kedd estig tart. Ráadásul, ismét tadámm, újabb utazás is.
Ezúttal Kőszegre.
(A poén kedvéért muszáj elmondanom, hogy, szokásomhoz nemhíven, nem tudnám felsorolni, miket pakoltam be. Majd az Úr szétválogatja.)
275 – Előbb a munka, aztán a szórakozás
Már túl vagyok a munkanapom felén, de a képet még reggel lőttem indulás előtt:
A külvilág népe meg ezt látta belőlem:
Este pedig névnapi bulira megyek, juhé.
