Milyen szép, barátságos, taknyos időnk van. A lábam se fogom kitenni a házból, amíg nem ég.
(SK: a ruha és a pulóverből-kardigán.)
0116 – Sürgőforgó
A kép csal, nem vagyok megrémülve semmitől, sőt, ide nekem a medvét is. Ma viszont kétségtelen, hogy nem megyek különösebben élményszámba, pláne miután sikerült olyan hajat szárítanom magamnak, amilyen csak a koreai pop harmadvonalának fiúzenekarain számít menőnek. Egyébként egész nap itthon sürgök, leszámítva egy rövid boltlátogatást. Elfogyott a tej.
(SK: a pulóverből-kardigán, a kötényruha és a szatyor.)
0115 – A Lapsang Suchong és Nágyezsdá
Fene tudja, miért, de sokkal jobban tudok írni akkor, ha a háttérzajom zene, beszélgetés és presszógépek sistergése, mint a saját lakásunk csendje. Úgyhogy amíg nem találok egy olyan végtelenített szalagot, ami csörömpölést, vihorászást és időnként “Egy Lapsang Suchongot kérek!”-et nyújt nekem, nemigen látok más megoldást, mint felcihelődni, és elvonulni kedvenc kávézómba, hogy szinopszist gyártsak egy tanulmánykötethez.
Két hétig bírtam fekete kiegészítők és alsószoknya nélkül, na de most. És két hét után végre felavatom a dohánybarna zakómat is, ami/aki a továbbiakban a Nágyezsdá névre fog hallgatni. Nágyezsdá a képen is szereplő brosstűvel érkezett, és ugyan az efféle brosstűk nem a kedvenceim, de egyelőre, már csak viccből is, rajta hagytam.
(SK: a szoknya és a sapka.)
0114 – Újabb bevezetés a Szent Ideiglenbe
Újabb “ez így persze nem maradhat”, valamint újabb bizonyíték arra, hogy mi mindenre jó a biztosítótű. A mellékelt ábrán ennek a szoknyának a kreatív alkalmazása látható, szinte büszke vagyok magamra. Szinte.
Mit szóltok?
0113 – Bread and butter pickle
Ma egészen pontosan ezért másztam le a piacra, mármint két kiló uborkáért, hogy a hétvégén befőzhessem ezt a fincsiséget. Egy kissé túlöltöztem ugyan, de aligéppen – a csizma biztosan fölösleges volt, de amikor hej Dunáról fúj a szél, akkor akárhány réteg elkél.
Az uborkáknak viszont meg kell várnia, amíg kivégzem az újabb adag korrektúrázni valót. Helló, újabb kiskapitálisok.
(SK: a dzseki kis bizbaszai meg a szoknya.)
0112 – Ürgeöntő szezon
Az ürge védett állat, én viszont nem vagyok az. Nincs is hát abban semmi rendkívüli, hogy a reggel nyolctól fél tizenegyig tartó rohangálás és miegymás után most már programon kívüli háziruhában főzöm a teámat. Bőrig áztam, pedig még ernyő is volt nálam – kábé annyit ért, mint halottnak a csók.
A lakkcipő viszont kiválóan szuperált, meglepően vízálló. Ez mindig öröm, és különösen akkor az, ha kicsiny városunk főterén és fő útvonalain vágtázik át eső idején az ember. Ilyenkor mindig eszembe jutnak a nem-is-tudom-már-melyik vesztes világháborúból azok a peches katonák, akik gyanútlanul gyalogoltak felfelé egy kiszáradt vádiban, aztán egyszer csak szembejött velük az árvíz.
A kép még indulás előtt készült, már akkor is lerítt rólam az időjárással szembeni túláradó szeretet.
(SK: a sapka, a ruha, na meg a dzsekin a bizbaszok.)
0111 – Mert megtehetem
Ma nem kell mennem sehová, ezért nem is megyek sehová.
És az esőt sokkal jobb bentről nézni, mint kintről.
0110 – Őszike
Azt hiszem, ma reggel visszavonhatatlanul megjelent az ősz, és ha lesz itt még idén nyár, csak a vénasszonyoké.
Hát akkor vágjunk neki ennek a napnak, hosszú lesz és tele ide-oda rohangálással.
(SK: a szoknya, a sapka meg a póló. Ez utóbbi kissé rövidebb, mint amilyet szerettem volna, de ekkora volt a rendelkezésre álló anyagdarab. Talán majd még betoldok az aljába egy csíkot.)
0109 – Szügyig szövegben
Ezúttal sem a sajátomban, persze. Öt ívnyi korrektúrázni való esett a fejemre, ezzel valószínűleg el is leszek mára. Gyertek szépen a mamához, kiskapitálisok.
Az izgalmas munka tiszteletére ezúttal is nagyjából szigorú képű papagájnak öltöztem, juppijájó, juppijájé. A szoknyát most veszem fel harmadjára a blog történetében – direkt azért pakoltam be az idei szeptember készletébe, mert döntésre akartam kényszeríteni magam, szeretem-e én igazából hordani ezt az izét vagy sem. Azt hiszem, igazából nem. Valószínűleg túl sok hosszú, A vonalú szoknyám van, ennek meg ráadásul a cipzárja is rendetlenkedik, cserélni nem éri meg, folyton nézegetni, hogy nem csúszott-e le éppen, még kevésbé éri meg. Milyen szerencse, hogy a túlbonyolított szabályaimba azt is betettem, hóközi átalakítás is ér – végül is, egyik ruhadarabból másik ruhadarab az továbbra is csak egyetlen ruhadarab, ha értitek, hogyan értem. Úgyhogy intsetek neki búcsút, három alkalom elég volt ebből a szoknyából, három veréssel Lúdas Matyi is beérte. Úgy szétvágom, mint a pinty. (A szoknyát, nem Lúdas Matyit.)
De előbb a kiskapitálisok.
0108 – Na hol is az a rendes kerékvágás
Ma szaladgálós-ügyintézős-találkozós napot tartok, a dögmelegre (nekem ez már dögmeleg) való tekintettel pedig előrántottam a szeptemberi készletből az apróvirágos ruhámat.
Hátizé. Kedves jó ruha ez, de meglehetősen kíméletlenül szokott tájékoztatni arról, hogy cicám, ideje visszavenni a zabálásból, és újrakezdeni a reggeli futást.
Azon leszek, azon leszek.
Jelzem, ha nem változik a hőmérsék, rettentő szükségem lesz erre a cuccra, amiről még mindig nem tudom, mi legyen belőle. Ha kegyesek hozzám az istenek, holnap átszabom, úgyhogy javaslat esetén addig tessék hozzászólni, utána már késő.
0107 – Pityuka balfék madárrr
Ezúttal nem voltam egy csomagolási pfenomén – hogy mást ne mondjak, elfelejtettem bepakolni a hálóruhát, pedig ki volt készítve. Eh.
Mindenesetre így utolsó napra ezt szedegettem össze magamra. (A kendő leginkább a menetszél elleni óvintézkedés, a férjem szeret lehúzott ablakkal vezetni, én meg úgy érkezem meg ilyenkor a végállomásra, mint a filmbeli Bridget Jones, amikor Daniel Cleaver kabrióban viszi romantikus miniszünidőre.)
(PS: még mindig nem szeretem a nadrágokat, akármennyire próbálok erőt venni magamon. Talán nem is kéne strapálnom magam a próbálkozással.)
0106 – Családi összeröff
Na tessék, ide jutottunk, hogy a legkönnyebben úgy tudok találkozni anyámmal, ha átugrik egy fél napra Grazból Kőszegre. Ma amúgy nem túl vidám, taknyos esőcskére ébredtünk, de az is el fog múlni.
0105 – Expedícióra készen
A férjem a mai program ismertetése közben mintegy mellékesen megemlítette, hogy “és sétálni is fogunk”. Namármost nekem jelenleg mindkét sarkamon ragtapasz van, a lelkemben meg sötét gyanakvás, hogy estére térdig fog kopni a lábam.
Úgyhogy hadd vegyem fel a ragtapaszok meg a lakkcipő közé a szivárványcsíkos zoknimat.
(SK: a ruha meg a pólóból-kardigán.)
0104 – Víkend idősebbeknek és haladóknak
Még mindig ott tartunk, hogy ha az élet citrommal kínál, gyárts belőle limoncellót, úgyhogy most elmegyünk Kőszegre, hogy elverjük mindazt, ami a férjem SzÉP-kártyáján csücsül. Én ennyi holmit viszek magammal összvissz, tárlatlátogatást viszont ezúttal nem tartok belőle, itt van minden, amiből válogathattam.
(SK: a ruha és a táska.)
0102 – Gatyás galamb
Minekutána annyit szuttyongatnak, hogy hordjak nadrágot, betettem a szeptemberi készletbe az egyetlen emberek elé való farmergatyámat is. Voálá.
(SK: a pulóverből-kardigán.)
Szeptemberi előrejelzés
(Kicsikét feltorlódtak a posztok, de nyugi, holnaptól megbízhatóan visszaállunk a napi egyre.)
Duma doszt, davaj dokument, hiába beszélek én itt havi harminc ruhadarabról, ha nincs rá bizonyíték, tényleg annyi van-e. Úgyhogy íme, itt a 12/30/30 projekt szeptemberi alapkészlete.
Részletezve, balról jobbra haladvást:
- 2 ruha
- 1 kötényruha
- a nagydarab akármi, amiről még el kell dönteni, mi lesz belőle – szavazás itt
- 3 szoknya
- 1 farmerdzseki
- 2 blézer
- 2 kardigán
- 1 blúz, ami még nincs megvarrva, de meg lesz
- 3 ujjatlan póló
- 5 hosszú ujjú póló
- 1 farmernadrág
- 1 pulóver
- 1 mellény
- 6 pár cipő
Lássuk, mire megyünk vele.
Évnyitó – új év, új szabályok
Kezd ugyan minden összekavarodni (posztok, tervek, jövő, világmindenség, minden) de azért fussunk neki a második évnek is, hajrá.
Az elmúlt hónap során zargattalak néha a kis szavazólapocskámmal, hogy mit olvasnátok érdeklődve a következő évben. A 46 szavazat hozzávetőleg 75%-a arra ment, hogy tökmindegy, csak folytassam – ez nagyon jólesett.
Volt viszont kábé 20% igazán gonosz kíváncsi olvasó is, aki a 12/30/30-ra szavazott. Na az lesz most a következő évben – mármint ha a sors közbe nem pancsol. Lehet, hogy olyan állást találok majd, ahol sokkal szigorúbb dress-code lesz, mint amilyenhez eddig alkalmazkodnom kellett. E pillanatban ugyan nem tűnik túl esélyesnek, de ki tudja. A projekt másik lehetséges hátulütője: napról napra nő a valószínűsége annak, hogy egyszer csak kikötök professzorfeleségként Jénában. A férjem ösztöndíjjal lesz ott október elsejétől, és ha igen gyorsan nem kerülök kenyérbe, semmi értelme magányosan kuksolnom összes termeinkben.
Bármelyik lehetőség igencsak meg fogja nehezíteni a dolgomat. Úgyhogy ha ti elvetemült kedves kilencen három-négy hónap múlva csuklani kezdetek, tudjátok, hogy mi az oka. Én is csuklani fogok, sőt, én fogok a legtöbbet csuklani, ha ez vigasztal.
Szeretném végigvinni az egész éven ezt az ótvar nagy hülyeséget izgalmas kihívást, de ha a sors közbepancsol, akkor kénytelen leszek felfüggeszteni. Mindenesetre reménykedjünk, hogy sikerül megcsinálni. Szabályokra persze szükség van: ezeket megpróbálom annyira pontosan körvonalazni, amennyire csak lehetséges, és a továbbiakban szigorúan tartani magam hozzájuk.
Úgyhogy, szabályok:
1. Minden hónapban összesen harminc ruhadarab áll rendelkezésre. Ami számít: ruhák, szoknyák, nadrágok, blúzok, pólók, dzsekik-zakók-blézerek, kardigánok, cipők. Amit nem számolok bele ebbe a harmincba: kiegészítők. (Sapka, sál, kesztyű, kalap, kendő, ékszer, táska, öv, zokni, harisnya.)
2. Szintén nem számít olyasmi, amit nem veszek fel önmagában – ilyenek például az alsószoknyák, alsóruhák vagy a spagettipántos kombinétopok, amelyekhez mindig kellett valamilyen ing vagy kardigán. Mivel persze az én öltözködésemmel bármikor dönthetnék úgy, hogy “és mostantól ez alsóruhának számít”, itt egy kép arról, konkrétan mikre gondolok. Van közöttük olyan is, amit korábban önmagában is felvettem (a sokat látott sárga szoknya, az öreganyóka-mintás fodros szoknya vagy a top+anyagdarab piros izé, vagy az a fekete szoknya, ami tavaly szeptember elsején volt rajtam, de már akkor is elég jól elbújtatva). Na hát mostantól ezek alsószoknyának-alsóruhának számítanak, uff, de év közben már nem változtathatok a listájukon, szintén uff. Igen, valóban elég sok holmi ez, összesen tizenkét darab, de becsületszóra megígérem, hogy havonta maximum hármat használok fel belőlük.
3. A havi harminc darab nem jelenti azt, hogy nem ismétlődhetnek hónapról hónapra egyes darabok, akármennyi cucc is áll (elméletileg) rendelkezésre a szekrényben. (Ha elmegyek professzorfeleségnek, ez pláne fontos lesz. El tudjátok képzelni, mekkora élmény lesz adott esetben cipőkanállal begyömöszölni egy kisautóba kettőnk összes létfontos holmiját meg még a macskát is?)
4. Az előreláthatatlan eseményekre gondolva, minden hónapra fenntartom a lehetőséget, hogy egy napra a kötelező harminc darabon kívülről öltözködjek fel. Ez afféle carte blanche módjára fog működni, vannak ugyanis olyan alkalmak, amelyekre nem lehet a hó elején felkészülni, hanem csak ráesnek az ember fejére, aztán esetleg ott állok egy csupa tarkabarka holmikra tervezett hónapban, és (sajnos) éppen temetésre kell mennem, vagy egy olyan hónapban, amikor minden betervezett cuccom fehér, fekete és piros, aztán bumm egy esküvő. És ugyanígy nem gondolhatok előre minden esetben a könyvbemutatókra, előadásokra, spontán jelmezes bulikra, hirtelen rám pottyanó színházjegyekre vagy állásinterjúkra sem.
5. Ha a hónap során valamelyik darab igazán és helyrehozhatatlanul tönkremegy, egy hasonló darabbal helyettesítem. (Cipőt cipővel, szoknyát szoknyával, satöbbi.) Ez lehet új, vagy lehet a már létező készlet része, ahogy adódik.
(Kieg. október elejéről, mikor tudatára ébredtem egy méretes baklövésnek:) Ha valamit még az adott hónap során nem vettem fel egyszer sem, és szánom-bánom rosszul választottam ki, kicserélem egy hasonló darabbal, módszer mint fent.
6. Mivel feltehetőleg nem védhető ki az a lehetőség sem, hogy hó közepén vadul és visszavonhatatlanul ráunok egy ruhadarabra, az átalakítások is érvényesek. Végül is, ugyanarról a darabról lesz szó, csak új formában ketyegi tovább az adott hónapot.
7. Új holmikat csak a lehetséges pénzügyi keret határáig veszek – ha nem találok állást, ez 25000 forint lesz, ha igen, akkor 39000. (Emlékeztetőül: már felugrattam 14300-ra a számlálót, pedig még csak ma van elseje.) Minden új ruhadarab érkezése három, ugyanabba a fajtába tartozó ruhadarab távozását jelenti – tehát ha veszek egy új blézert, megszabadulok három régitől. Ez hátha segít karbantartani a szekrényt, mielőtt elfoglalja a teljes lakást. A varrásra viszont nem érvényes az egy be/három ki – ha varrok magamnak valamilyen új ruhadarabot, az nagyrészt amúgy is csak azt fogja jelenteni, hogy az egyik polcról egy darab anyag átsétál egy másik polcra. És hacsak nem túl nagy a kísértés, új anyagokat továbbra sem veszek. (A körmintásnak nem tudtam ellenállni, de ilyen alkalom csak ritkán adódik.)
Ez így egyelőre, kívülről nézve, eléggé könnyűcskének látszik, de miután összeraktam a szeptemberi harminc darabot, higgyétek el nekem: minden bizonnyal extra nagy szívás lesz.
Sebaj, épp ez a szép benne.
0101 – Ez az év is jól kezdődik
A reggel némi hisztivel kezdődött, aztán rohanás gyalog másfél kilométert az állatorvoshoz, mert a macska oldalában találtunk egy eddigelé ismeretlen göböt. Természetesen szarrá áztam, mert esernyőt miért is vittem volna magammal – épp csak egész éjjel esett, és induláskor is ménkű nagy szürke felhők voltak az égen.
Ma még mesélek arról is, mit hoz (elméletben) ez az új év a blogon, eredetileg azzal kezdtem volna, de a macska némileg keresztülhúzta mai terveimet. Tessék várni türelemmel.
1 – Boldog szülinapot, blog
A rettenetes cukorkamázas muffinokat azért – szögezzük le – nem kifejezetten erre a jeles alkalomra sütöttem. Névnap van a családban.
Úgyhogy akkor én most el is megyek zabálni.
(SK: a szoknya, a cipőn a pitykék, és természetsen a muffinok.)
