Minden nap más – mindennap más

Ma be kellett volna vonulnom ügyintézni Budapestre, de a célépületben ma nincs víz, és egész nap zárva tartják. Kint az udvarunkon bezzeg már pocsolyák vannak, annyit esett az éjjel, és még most is zuhog.

Hát akkor bizony én ma a lábam se teszem ki a házból.

(Ezt a bejegyzést továbbra is az “ősz” kategóriába sorolom, december ide vagy oda. Tessék csak kinézni az ablakon, a tél egész biztosan nem így fest.)

A mértékletesség, Pelikán elvtárs, ezt szeretem magamban legjobban, a mértékletességet.

Csak olló közelébe ne engedjenek, mert nem csupán a hajamat kurtítom meg vadul, de a ruha hosszát is.

Azt viszont be kell vallanom, hogy miután szert tettem a kettő darab előirányzott kiflire, igen nagy örömmel vacogtam haza, hogy otthon valami bokáig érőt és formátlant vegyek fel a bronzvasárnaphoz.

Eredetileg ma készleten kívülről öltöztem volna, de végül programváltozás miatt december 13-ra kerül ugyanaz a feladat. Úgyhogy ma maradunk a harmincakárminél. És még mindig nem kell télikabát sem.

Őszinte leszek, ez szinteszinte ugyanaz, mint a tavalyi november egyik esete. (Ez itt.) Mostanság viszont sokkal jobb fotókat teszek fel, nahát. Igaz, beletelt egy időbe, amíg rájöttem, hogy bármennyire is nappal van, az “éjszakai portré” a megfelelő fotóprogram.

Havonta 30 ruhadarab tán még sok is, hehehehe. Ezt a pólót pl. eddig még egyszer se vettem fel ebben a novemberben.

Vagy toporgás, vagy fékevesztett rohanás, de csendes séta sose, és hol nem történik semmi, hol pedig minden egyszerre.

Ach, te csudálatos élet.

Ma sem megyek különösebben élményszámba, de sebaj. Majd legközelebb.

Csak a szokásos harminc rétegű expedíciós öltözék, semmi különös. Hátha a lelkemet is melegíti kicsit. Odakint valami izé potyog éppen az égből, de nem hó, azt még megismerem, ha látok olyat.

(SK: alsóruha, felsőruha, sapka.)

Ez valószínűleg igaz is. Én ma reggel például úgy feldühödtem a világra, hogy előrántottam a szabóollót, és nekiestem a saját hajamnak.

Eh, mindegy. A haj ugyanis, tecciktunni, előbb-utóbb úgyis kinő. Egészen magától, még segítség se kell neki.

Töretlen lendülettel folytatódik a “Jézusmária, hát te meg hogy nézel ki” projekt – ma például leginkább úgy nézek ki, mint egy vájdling tökpüré. Macskaszőrrel telehintve.

Oh well. Ma úgyse hagyom el a lakást, ti meg már megszoktátok. Remélem.

(Mivel nagy híve vagyok a fölösleges információknak, azt is megosztanám veletek, hogy ezt az elragadóan harmonikázó narancssárga zoknit Prágában vettem 1999 nyarán, és még mindig hordom időnként. Na így lesz az embernek dugig tömött szekrénye.)

(SK: a kötényruha.)

Minden novemberben eljön az a kellemes időszak, amikor még a szokásosnál is tépettebbül nézek ki, akár akarom, akár nem (feltehetőleg főként ebben nyilatkozik meg az én őszi depim). Úgyhogy gondoltam, a mai nappal alaposan belehúzok, hátha így hamarabb elmúlik.

Nade vettem belga csokis kockát a pékségben, annál erősebb antidepresszáns meg nem is kell.

(SK: a kötényruha meg a sapka.)

Három hétnek kellett eltelnie a hónapból, hogy végre felvegyem ezt a csizmát. Azt hiszem, ez meglehetősen sokatmondó. Előbb-utóbb majd azt is kitalálom, vajon miről mond sokat.

(SK: a ruha és a sapka.)

A férjem hazajött néhány napra, úgyhogy mire én összeraktam volna magam ma reggel, ő már elment péksütiért, és hozott lisztet is, élesztő meg már van a házban.

Hát akkor ma is itthoncsücsülősbe öltözünk, a kirelejzumát neki.

Valamiért nehezebben tápászkodom fel most, mint általában szoktam, viszont a türelem továbbra sem erős oldalam.

Közben pedig elfogyott a tej. De még a kávé is, ami tényleg csapás.

A teljes tegnapi napot hátára fordult, döglődő bogárkaként töltöttem, ágyban, párnák között, pár liter üres teával, és csak hányni keltem fel néha-néha. Mivel erre lényegében semmi okom nem volt, attól tartok, a szervezetem most harsogta el, hogy eddig és netovább.

Jó vicc. Csak tudnám, mi jön a netovább után, vagy mi vezetett a netovábbig. Csipike ugyan úgy döntött, hogy a netovább után példátlanul gonosz lesz, de annak is tudjuk, mi lett a vége.

Mindenesetre a mai napot kicsikét rozzantan, de azért üdén, hányásmentesen és tettrekészen kezdtem.

(SK: a póló és a ruha. Ez utóbbi oldalán a fehér folt azt jelzi, hogy tényleg keményen beleálltam a mai napba, még sütök is.)

A tegnapi rohangálószombat után még inkább feltűnő, mennyire méla kis novemberi vasárnap van.

Molyolgatás és maradékok, ezek a mai nap kulcsszavai.

Szép zsúfolt nap ez a mai is, valószínűleg többször öltözöm majd át, mint egy divatbemutatón.

Mindenesetre ebben indultam reggel beszerezni a macskaeledelt, a rukolát meg a tömeges szülinap ajándékait.

Ma is itthon ülök, recenziót gyártok. Valószínűleg kezdek kicsikét belegárgyulni a magányba, de nyugi, holnap bezzeg összcsaládi ereszdelahajamat lesz összesen három szülinappal meg egy csomó libaétellel. Kiváló lehetőség arra, hogy lecsekkoljam, mennyire van igaza Sartre-nak.

Most viszont szöveggyártás.

(SK: a kötényruha.)