Innentől pedig a hetem lényegében egyébből sem fog állni, csak alkalmassági vizsgákból.
12/267 – Kontrasztok
Hideg és meleg, régi és új, romos és felújított, kicsi és nagy, éttermi és otthoni, rohangálós és ücsörgős. Galéria!
12/266 – Programajánlat
Maci programajánlata a mai napra. Nahát, nekem is pont ezek a terveim.
12/265 – Spenót
A mai napomat itthon maszogtam volna végig, de megérkeztek a csomagautomatába a ruhákok, amiket borzasztó félreértésből kifolyólag rendeltem nyárra. Mármint az volt a félreértés, hogy mire megjönnek, nyár lesz, nem pedig tizenkét fok és szemerkélő eső.
Na sebaj, legalább vettem útközben puha péksütiket is, mert a húgomnak újabban foxabályzója van, és ez folytonos újratervezéseket igényel kajafronton, tegnap például a Partedli nevű kifőzdébe mentünk fasírtért és spenótfőzelékért ahelyett, hogy igazi fatüzelésű kemencében sült pinsát ettünk volna a Gatto Rossóban, ma pedig valószínűleg egy nagy bödön kókuszos édeskrumplilevest fogok előállítani vacsorára, mire ideérkezik.
Mindezek miatt én ugyan kimentem a házból, de az alábbinál jobb és teljesebb fotót nem kaptok rólam, mert minden holmit ismertek, ami rajtam van, ráadásul továbbra is szolidan taknyolok, és igazán nem megyek élményszámba.
12/264 – Scriptorium
Ezúttal ismét Esztergom felé döngetek, ráadásul a húgom is ott csücsül éppen a Scriptorium konferencián, e néven a nyolcadikon, én viszont egy őszi mesterkurzust próbálok éppen összerántani vele, amihez kell a húgom, a rendezvényszervezőnk, egy olyan időpont, amikor éppen mindketten ráérnek, plusz én is, de én leginkább csak a közvetítő szerepében.
Mindeközben pedig meglehetőst dúsan folyik orromból a takny, pedig tegnap anyámmal még egy-egy bazi nagy kübli pho levest is megettünk, de a szervezetem elég félreérthetetlen módon közli a véleményét, hogy ideje már leállni a rohangálással.
Majd.
12/263 – Erőnlét
Na az nincs. Lementem piacra zöldségekért meg kecskekefirért, az AlphaZooba macskapapiért, A Sonkáshoz pedig sajtikákért, olajbogyóért és édesköményes toszkán kolbászért, mert arra csúnyán ráfüggtünk Firenzében. Úgy vánszorogtam vissza az expedíciómból, mint egy öregasszony, és szégyenszemre vagy háromszor is leültem valami útbaeső padra.
Most pedig ugyan mindenem fáj, de megint indulok, anyám háromnegyed kettőre érkezik a Keletibe, és én balalajkazenével, sóval és kenyérrel várom tradícióinknak megfelelően beülök vele a Derby Sörözőbe, amíg el nem indul a másik vonata.
12/262 – Dies, dia
Ez a Dies Academicus nevű izé idén is pont úgy hiányzik nekem, mint szar a zsebbe, de ezúttal még csak nem is Tanszéki Delegált vagyok, hanem Tanszéki Vezető, hogy vinné el a nyehőce.
Mintegy mellesleg ma van a 25. házassági évfordulóm is. Csodálatos.
12/261 – Positano
Elméletben vizsgaidőszak van, a gyakorlatban viszont ma is hatkor indultam oviba.
Az éjjel amúgy azt álmodtam, hogy egy buszon vagyok, ami éppen egy soksávos autópályán halad egy dugóhúzószerű felül- meg aluljárós nagy forgalmi elosztóban vagy hogy híják ezeket. Este van, a lábamnál van egy ismeretlen szürke-sárga kis hátizsák, ami viszont minden bizonnyal az enyém. Egészen biztos vagyok abban is, hogy félálomban szállhattam fel erre a buszra, mert csak arra emlékszem, hogy megyek valahová, de gőzöm sincs, merre. A zsebemben van egy elkenődött buszjegy, amin azt írja, hogy végállomás Positano, de abban is biztos vagyok, hogy ez nem a jelenlegi utazás jegye, hanem csak a zsebemben maradt valamikor.
Valahogy az egész annyira magától értetődő volt a teljes abszurditásban neki bele, mint Alain Robbe-Grillet Útvesztője, amiben a pofa amnéziásan kering az ismeretlen városban, meg kell keresnie egy utcát, aminek nem emlékszik a nevére, a sajátjára se, és ugyan van rajta egy katonaköpeny századjelzésekkel meg minden bumszlival, de tudja, hogy az nem az övé.
12/260 – Éppen
Ezt a hetet is végigrohangáltam, miközben folyton a fejem fölött lógott az eső lába. Ha megengedhetném magamnak azt a luxust, most valószínűleg megbetegednék, de kénytelen vagyok beérni annyival, hogy amikor itthon vagyok éppen, akkor csak alszom meg eszem, egyébként továbbra is rohangálni fogok, mint a mérgezett egér. Legalább az ágyneműmet viszont le kéne cserélnem, de valaki mindig ott fekszik benne – vagy én, vagy Maci, vagy mind a ketten.
12/259 – Sugárzó
Nekem mára sok mindenféle tervem lett volna, de egyelőre itt hevergélünk Piftukával a káoszban, és beüzemeltem ehhez a hősugárzót is, mert fáááázom.
12/258 – Belül
Nagyon-nagyon fázom, nem csak kívül, de belül is, hiába süt a nap. De attól persze megyek tanítani.
12/257 – Tej
Apró nyomorúságaink listáján újabb item a tej, ami tegnap elfogyott, és nekem eszemben volt ugyan, hogy legalább egy lityivel hoznom kéne a reggeli kávémba, de mire hazacihelődtem, túl késő volt ahhoz, hogy ismét összeciheljem magam, és elkússzak valamelyik hosszabban nyitva tartó bótig.
Kávét attól még ittam ma reggel. Cukorral. Most várom, hogy beüssön, mielőtt eltotyognék a hatórás buszhoz.
12/256 – Tévedés
Tegnap az egyik óraadó kollegina teljesen meglepődött azon, hogy idén már ötvenéves leszek, azt hitte, hogy harmincöt. Ez ugyan teljes mértékben tévedés, és valószínűleg amúgy is szépített a helyzeten, de azért, fene tudja, jólesett.
12/255 – Kiskanál
Istenbizony nem tudom, hogyan csinálom, de egyre kínosabbul fáradt vagyok, minden reggel kiskanállal kell összekapargatnom magam. Máskor a szorgalmi időszak utolsó hetén legalább érzek valami hejehuját, de most azt se, és az nem elég, hogy magamat is kapargatnom kell, de a héten leosztályzandó dolgozatok három különféle felületen vannak szétszórva, és azokat is kiskanállal szedegetem össze mindenhonnan.
12/254 – Kolbászol
Amióta megjósoltam, hogy innentől a meleg miatt fogok nyígni októberig, olyan barátságos koratavaszi időjárás lett, hogy folyvást fázom.
TöketlenBoci valószínűleg nem fázik, de ő meg folyvást körülöttem kolbászol, nédda.
12/253 – Józsika
Tavaszvég minden irányból – virágok, derűború, végeláthatatlan buszutazásaim és horgolásaim, a Mogorváknál bekevertetett festékek, hirtelenjében összecsapott serpenyős vacsorák (spárga a piacról! fokhagymasnidling! húsvét utáni akciós sonkafélék!) meg persze Csipke Józsika a “rózsalugasban”, mert ő levakarhatatlan, mint a csiriz. Galéria!
Szaporulat a szekrényben 12/7 – Dőzs
Akkora szükségem volt ezekre, mint a halnak biciklire, de kérdezte már valaki a halat, szeretne-e biciklizni? Na ugye.
Ömlesztve mutatom be galériában, mert értelmes magyarázatot úgyse tudnék fűzni hozzájuk…
Öt felső meg hat ruha. Au. És van még egy lenge overál is, de az még a mosóban ül.
12/252 – Nekem-új
Na vajon hová megyek, vajon hová.
Az én ruhatárammal meglehetősen nehezített feladat megállapítani, hogy az éppen felvett holmiban mi az, ami nekem-új, de én nagylelkű vagyok, és segítek: ezt a ruhát még nem láthattátok eddig. A héten turkálóban voltam, kétszer is. A cuccok java még mosóban van, de ha minden jól megy, még ma be tudom mutatni a zsákmányaimat, stay tuned.
12/251 – A Lapocskás Néni
Jaja, megint szépen felolvasós verseny van Esztergomban. Édes Jézus, hogy én azt mennyire utálom. Ez viszont nem akadályoz abban, hogy kellő szorgalommal végigrohangáljam az egészet a nem nyiszorgós, nem kopogós, cserébe piszok kényelmes cipőkémben.
Ott abban a hátizsákban van ötvenkét csokicsók is. Az enyéimnek viszem, a többieknek kopp.
Minden nap más - mindennap más 