Mivel ma egyébként is úgy festettem, mint egy őrült chemnitzi öregasszony Balatonfüreden, hazafelé jövet bementem egy CundÁba. Mondanám, hogy meg tudom magyarázni, de inkább csak úgy itt hagyom.
12/287 – Kiüsse
Nekem sose szoktak olyan félelmeim lenni, hogy a ruha tarkasága elnyomná az én színes, izgalmas és dinamikus egyéniségem, de ezzel itt, amit hirtelen ötletből turkáltam ki a héten, vannak kételyeim. “A szemedet es kiüsse”, mondhatni.
Az én szemem nem van kiütve, csak hülyén esik a fény a szemüvegemre, és nincs időm új fotót gyártani, mert megint futok vizsgáztatóba.
12/286 – Batik
Új ruha (igen, az idei nyár a jelek szerint a batik jegyében fog telni), új cipő (nem nagy bumm, csak újabb tenicipő a vietnami boltos 2500 forintos felhozatalból), csak én vagyok a régi, péntek délutáni műszakos enmagam.
Ja, újabb vizsganap. Pardon, vizsgadélután.
12/285 – Anime
Most is futok elfele, és a köröttem növekvő káosz mostanra olyannyira kezelhetetlenné vált, hogy nem találom a hajsáljaimat, amik vagy titkos és rejtett pontokon leledzenek a lakásban, vagy valamikor elraktam őket Egy Jó Helyre, Ahol Biztos Megtalálom. Ez utóbbit az elvárható eredménnyel, nyilván.
Éjjel amúgy sok felriadás közepette valami érthetetlen animét álmodtam össze, amiben nagyjából egyenlő arányban voltak ingadozó és közlekedő sziklákra épített lakások, bukfencező dundi kiscicák és kivégzésükre váró száműzött vén császárnők, szóval a mai naphoz is megvan az alaphang.
Na, csapassuk.
12/284 – Szoftver
Elképesztő dolog ám az emberi elme, fijajim – én azt hittem, olyannyira rottyon vagyok mentálisan, hogy ennél már nincs lejjebb. Na, ehhez képest ma már háromszor kaptam sírógörcsöt. A legelsőt hajnali négykor, amikor Maci idegtépően sipákolt a reggelijéért, miközben én az éjjel szoftverfrissült telefonomat bámultam, ami gyűlöletes derűvel közölte, hogy még egy próbálkozásom van eltalálni a pin-kódot, az (egyelőre) legutolsót meg akkor, amikor a busz már húsz perce haladt lépésben a Megyeri-hídon, és fogalmam sem volt, hogy hazaérek-e egyáltalán még ebben a rühes életben, vagy ott fogok megvénülni a híd közepén, táskámban ötven, menetközben kijavított dolgozattal.
A közbülső-másodikra is volt valami meglehetősen nyomós okom, de arra már nem emlékszem. Mondtam, hogy rottyon vagyok, ugye?
12/283 – Köszörül
Hé, cica, fel kéne állnom innen, mert az a kábé kilencven javítandó dolgozat egyre szemrehányóbban köszörüli a torkát a hátizsákban.
12/282 – Teljes(ít)
A pünkösdi hétvégére az volt az egyik előjelzésem, hogy majd fetrengeni fogunk a hülye kiscicámmal. Ha mást nem is, ezt a programpontot teljesíteni fogjuk.
12/281 – Pünközsd
Újabb hajtós hét végére értünk, és nekem ugyan továbbra is van egy kupac munkaügyi tennivalóm meg kábé kilencven javítandó dolgozatom, de a pünközsdöt csakazértis megtartom most: fetrengőórákat tervezek a hülye kiscicámmal, némi meghitt időt Erikkel, és mindenképpen valami eská-posztot is ide, mert azok mostanság úgy elmaradtak, mint a borravaló. Galéria!
12/280 – Megest
Megest vizsgáztatni megyek, hogy izélné hegyesre a zuniverzum. Ma reggel még a piacra is lefutamodtam előtte, mert holnap nincs bót meg holnapután se, ennélfogva csak nyolc óra, de belőlem már csavarni lehet a vizet.
Na hajrá.
12/279 – Rekken
Nyilvánvalóan akkor kellett volna befognom a lepcses pofámat, amikor három héttel ezelőtt amiatt nyafogtam, hogy fázom. Ehelyett mehetek most hétszáz fokos rekkenőben vizsgáztatni. Meg holnap is.
12/277 – Framboise
Nálunk felsőoktatási (és más oktatási) kadávereknél még az se biztos, hogy a látszatra nagyonis dolce far niente tényleg az-e, vagy az illető közben éppen a tegnap írott dolgozatokat javítja, valamint szakdolgozati bírálatokat próbál összeácsolni.
Azt mindenesetre már most eldöntöttem, hogy az államvizsga drukkját levezető elnökként többek között azzal fogom oldani, hogy egy adott ponton megkérem Kispipi vizsgázót, mutassa be nekünk a szakdolgozatát.
Ne aggódjatok, ha nem értitek, köröttem a dolgok meglehetősen érthetetlenek mostanság, és ha esetleg véletlenül érthetőek, akkor is kemény munkámba kerül, hogy eléggé viccesek legyenek a blogom látogatói számára. Ma megpróbáltam emberformába pofozni magam, ennek örömére pedig ráejtettem a körömlakkos ecsetet az egyik pöttyöskémre. A körömlakk Framboise Intense fantázianévre hallgat, vagyis durván málnaszínű, a pöttyöske viszont (nem ez a pöttyöske) világoskék.
Nem vagyok optimista a következmények tekintetében.
12/276 – Folyamat
Vizsgaidőszaki rohangálás folyamatban, innentől június végéig nem is nagyon lesz benne szünet. Mindehhez a nyár is berobbant, ami esetünkben ötvenfaktoros anyámkínják bő kenegetését és folyamatos nyígást jelent. Egyelőre legalább a “mi a francot vegyek fel máma” probléma el lett hárítva, végre felvehetem azokat a batikolt viszkózruhákat, amiket a nyárra való tekintettel rendeltem. Az egyetlen bibéjük, hogy nincs rajtuk zseb, de egyébként valószínűleg ezeket fogom rongyosra járatni a következő pár hónapban.
12/275 – Hasonló
A maihoz hasonló napok azok, amikor jobban teszem, ha beküldöm a helyettest.
Kettőnk közül ezúttal is ő néz ki jobban, nem vitás. Jobban is érzi magát, ami azt illeti.
12/274 – Pozíció
Amikor éppen nem rohangál az ember, akkor az oldalán fekszik, és próbál annyi puha meg színes meg jóízű dolgot bezsákolni mindkét lehetséges pozícióhoz, amennyit csak lehet. Galéria!
12/273 – Lábtyűk
Próbálok újólag visszatérni a normalitásba (szombat! piac!), de a zuniverzum nemigen hagyja, már megint cipőproblémáim vannak.
A téli leárazásokkor vettem magamnak pár erősen akciós cipőt az El Naturalistától, de azóta kénytelen voltam rájönni, hogy annyira becsúsztam a számok közé, mint nyomorúságos kamaszkoromban, amikor előfordult, hogy ugyanabból a fazonból a 37-es kicsi volt, a 38-as nagy, az egyik szorított, a másik kotyogott, és mind a két méret lyukakat gyártott a lábamra. Na most 38-as és 39-es között vagyok, de a helyzet ugyanez, és a nagyon akciós cipőkre az jellemző, hogy mire megérkeznek a csomagautomatába, már rég elfogyott az eggyel kisebb vagy nagyobb méret a cégnél, így visszacserélni sem lehet. Az elmúlt hetekben emiatt bölcsen nem is strapáltam magam azzal, hogy a hosszú tanítós ésatöbbi napjaimat új cipők bejáratásának kísérleteivel is súlyosbítsam. (Ejj, de szépen mondtam.) Ma viszont leviszem a piacra ezt a Pawikan fantázianevű lábtyűt, próba-szerencse.
A szatyor is új, desőt ebből több darab is van, mert (röhögni fogtok) az elmúlt hetekben a Pepcóban vettem új tánygyérokat, és azokat nem mertem zacskóban hazacűgölni a 11-es út ugratóin, pláne hogy a buszutazásaimat általában olyan heringkonzervekben töltöm, ahol még leülni is csak Dömösnél tudok. Úgyhogy a Pepcóban hozzácsaptam a tángyéros bevásárláshoz egy szatyrot is. Kétszer.
12/271 – Alkalmassági, negyedik
Ma valójában nem vagyok beosztva, de az egyik kolleginának el kell mennie vizsgáztatni a már nem csak elméleti, de igencsak valóságos hallgatóinkat. Az előre tervezett programot ezt ugyan nem borítaná meg, de tudjuk jól, hogy mi van az előre tervezett programokkal, borulnak azok maguktól is.
Mint látható, úgy döntöttem, hogy a pöttömke farmerdzsekit megtartom, desőt még a ruházatomat is átvariáltam hozzá kicsinyég. Mire nem vagyok én képes rút szibarita váz kategóriában, hehh.
12/270 – Alkalmassági, harmadik
Én továbbra is úgy gondolom, inkább nem árulok zsákbamacskát, hadd szembesüljön mindenki már jóelőre azzal, hogy a jövendő oktatói karban olyan is van, aki felemás zoknit és robbantott hajat hord.
Ezt a pöttöm farmerdzsekit tegnap turkáltam abban a tíz percben, ami a buszom indulásáig volt hátra, és ugyan nem passzol tökéletesen az előre eltervezett áutfitbe*, de addig kell felvennem, amíg ki nem fut az időjárásból, vagy én ki nem hízok belőle. Az elmúlt hónapokban leginkább a túlélésre koncentráltam, és örültem, ha egyáltalán van étvágyam, mindehhez a mérlegben lemerült az elem, én pedig amúgy is olyan holmikat hordok, amikben pár kiló ide vagy oda nem tűnik fel – na hát tegnap végre elemet cseréltem a mérlegben, ujuj. Ujuj. Egy köpésre vagyok attól, hogy nyolcassal kezdődjön a kijelzőn a szám (már ha vannak egy kilós köpések, de miért ne lennének, vannak nagyon nagy emlős állatok is.)
Mondjuk ettől már nem fogok igazán kétségbeesni, de azért elmorfondíroztam azon, vajon mit tartogathat a nyár, ha az őszt ijesztő mértékű fogyással, a tavaszt meg ijesztő mértékű hízással töltöttem…
* A hetem ismeretében előre kipakoltam már vasárnap az összes holmit, amit ezen a héten fel szándékozom venni. Így is vannak előreláthatatlan tényezők, például hogy meddig robban éppen a hajam, de legalább többé-kevésbé fedezve vagyok.
12/269 – Alkalmassági, második
Én megint készen állok, a tegnapi nap alapján viszont a felvételizők egy része nem igazán realizálta, hogy mibe ugrott bele. Aki még nem vizsgáztatott, az valószínűleg nem is sejti, milyen fárasztó az asztal azon oldalán lenni, ahol én vagyok, és mennyire lelombozó, ha a túloldalon valaki egyáltalán nem készült, pedig tudja, hogy kellett volna.
A leg-lombozóbb viszont az a szegény leányzó, aki már harmadik alkalommal jelenik meg, és harmadik alkalommal esik ki, mert igazából a száját sem bírja kinyitni, és egy készülő pánikroham minden jelét produkálja, ha felteszünk neki egy kérdést. A gond, hogy jó eséllyel negyedik alkalommal is visszajön, pontosabban visszahozza az anyja, aki az egész vizsgát ott ücsörgi végig a folyosón, és akinek szintén lehet a fentiek alapján néhány problémája, amit nem tisztünk megítélni, de azért mi sem vagyunk teljesen vakok.
Minden nap más - mindennap más 