A képen a ma reggel egyik olyan pillanata látható, amikor ismételten tudatosodik bennem, hogy én ugyan a mai órámra még eljutok, ha az Úr kegyelmes hozzám, de Berlinbe garantáltan nem.
Ha ezt a tancsitancsit lenyomtam, és sikerül hazavánszorognom, itt maradok szerdáig laposban.
Felhőbe hanyatlok, mint Drégely várának romja, desőt egyre romosabb vagyok, bár kancsal még nem, csak a fények esnek rám hülyén. No de tanaítani menni kell, még ha kiskanállal is muszáj összevakargatnom magam.
És még holnap is tanítok, pedig már most is alig állok a lábamon, édes jó anyám, miért szültél a világra.
Ma is olyan nap van, amikor jobban nézek ki, mint ahogyan érzem magam. Ha úgy látjátok, egyébként se nézek ki eléggé jól, arra csak azt tudom válaszolni, hogy “na ugye”.
A látszat ezúttal is csal, én a jelen kép dacára nem vagyok száz kiló, és ugyan vigyorgok, mint a fakutya, de kezdek megzuhanni kicsikét. A sok többi között ott van az is, hogy húsz perc múlva indulok Esztergomba előadást tartani a Pedagógus Klubon, és minden megvan, amire szükségem lenne, leszámítva a tűkészletet.
Legfontosabb teendőim a mai napra:
Plusz még ami szembejön.
Meg még egy csomó más növény is, például Plafonra Fohászkodó Bundásmuskátli. (Leellenőriztem, nem volt ott semmi. Talán csak unja már a közös szelfiket.)
Ez a nap éppen olyan irgalmatlanul hosszú volt, mint amilyen kurta ez a ruha. Úgy keltem fel hajnalban, hogy szinte sírtam hozzá, sötét volt meg hideg meg nem-van-kedvem-munkázóba-menni, és az se vigasztal különösebben, hogy még világosban hazaértem, és lőhettem nektek egy ilyen kiváló fotót.
Most viszont elterülök a futonon. Nyafogóruhában.
Ma reggel éppen azon vihogtam, hogy miután ma nagy felhajtással megnyitották a HÉV-megálló melletti Spárt, én jó eséllyel a “minden napra egy punk cselekedet” szellemében a másik Spárba fogok elmenni, ami az ellenkező irányban van.
És lőn.
Végül is ha már megvarrtam ezt a ruhát, ugye hogy nem hevertethetem parlagon?
Március végén, ha éppen nem zuhog, késő délután ilyen csoda fényeim vannak a Bűnök Barlangjában. Meg egy macskám, aki ezt külön élvezi.
Ma reggel láttam egy olyan mémet, amely szerint idén nem tartunk bolondnapot, mert úgysem különbözne attól a mérhetetlen hülyeséghalomtól, ami az év eleje óta minden napunkat betölti. Na hát ez a ruházkodásomra is érvényes, az év háromszázötven napján amúgy is bolond asszonynak nézek ki, a többi tizenötöt pedig tudjuk be véletlennek.
Miután lebonyolítottam egy kupac munkahelyi levelet (köztük személyes nemezisemből, a szakdolgozóktól érkező izgalmasnál izgalmasabb értetlen kérdésekből is volt egy kisebb csomó), ideje a gondviselésem alatt álló szőrös és ártatlan személyekre is gondolnom.
Jaja, megint fogyóban van a pöszörőzött makkáknak való eledel.
Már megint futok elfele. Az éjjel kifejezetten pocsékul aludtam, most meg afféle misztikus módon rosszul vagyok, szédelgek, és izzadok, mint egy ló, de a verklinek mennie kell. Ma éppen a kutatásmódszertani verklinek, melyben 5×45 perc alatt meg kell tanítanom a diákjaimat arra, hogyan kell szakdolgozatot írni.
Innen szép nyerni, höhö.
Mivel a világ itt megy gajra a szemünk előtt, jobb ötlet híján én is hozzáteszem ehhez a magam obulusait, rút szibarita váz ki vagyok, jaj, jaj. Vettem az internetekbe’ új telefontokot meg új útitáskát, desőt még új bukszát is, mert a tavaszi szünetben igenis elmegyek meglátogatni a Repülő Kutatót Berlinben, oszt ehhez a megfelelő körítés dukál. Most megyek értük a csomagautomatához.
A ruha is új, de az legalább csak nekem-új, nemrégiben turkáltam a “tehenet-kergetek-az-Appalachian-hegységben” készletembe. Persze zsebe nincs, mert minek, a nők nem tesznek a zsebükbe semmit, grr. Cserébe az ujja hálistennek annyira hosszú, hogy abból kitél kettő zseb, csak bírjam rávenni magam Erik leporolására.
A táska se régi, a cipő se, jaj, jaj, én szibarita stb. Viszont a dzsekit 2013-ban turkáltam, ha ez számít.
Mivel tegnap azon nyafogtam, hogy mennyi sok klassz tavaszi ruhám van, amiket garantáltan nem tudok felvenni, mire elmúlik a tavasz, nekiláttam beüzemelni őket.
Nagyon sok klassz kis tavaszi blézerem is van, úgyhogy ők is jönnek.
Visszavittem a könyvtárba a szakirodalmat.
Ez volt az évben az első alkalom, hogy harisnya nélkül, csak zokniban (meg persze cipőben) vonultam ki a házból, és mire a könyvtárhoz értem, egészen világossá vált számomra, hogy még ez a kiskabát is túl vastag az éppen aktuális időjáráshoz.
Pedig még annyi remek tavaszi ruhám van, hmpfh.
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 