RSS

Eská 6/45 – Neszeszer

Az a tippem, ezúttal sincs szükség sok szövegre ahhoz, hogy elmagyarázzam, mit csináltam és hogyan. Ami a miből-t illeti: maradékmentés továbbra is: egy régi táskából kioperált cipzár, maradék kockás pamut, két szabálytalan alakú szövetdarab meg egy árva horgolt micsodácska, aminek eddig nem találtam helyet-célt-lakást. A macska viszont ezúttal csak képviseletileg van jelen. (Huh, mennyi szőrt kellett menet közben lepucolnom erről az izéről.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

6/337 – Két kiló

Tegnap kihagytam a budai hegyekben tartott legény-leánybúcsút: nem nagyon láttam magam előtt, amint ennek a kedves taknyos hétnek a csúcspontjaként hajnalig alkoholizálok a csepergő esőben. Nem mintha így jelentősen jobban jártam volna, ugyanis mindaddig nem tudtam elaludni, amíg a Repülő Kutató haza nem ért. Ez vala fél három. Valamiféle teljesen abszurd okból azon aggódtam mindvégig, hogy valami baja esik ott a messzi idegenben.* Így retrospektíve viszont akár el is mehettem volna, akkor legalább tudnám, mitől vagyok megint olyan szarul, hogy a fal adja a másikat. Jó, végül is csak fél négykor bírtam elaludni, és válogatott rémzöldségeket álmodtam nyolcig, de azért most már tényleg, tényleg kezdek rohadtul nyűgös lenni ettől a héttől. Ó, és persze a jó anyatermészet is úgy gondolta, megörvendeztet az ő ajándékaival, úgyhogy már most van bennem egy Cataflam, és csak remélni tudom, hogy megállhatok ennyinél.

Jobb híján sünis zoknikkal próbálom javítani kedélyemet, hátha ez segít. És (mondta derűlátást mímelve) a házban van csoki is. Kábé két kiló.

* Veszélyes népek közé ment, no. Az összevont legény-leánybúcsún nagyobb volt az egy négyzetméterre jutó bölcsész- és társtud-doktorok száma, mint lakásunkban a pormacskáké, pedig ez utóbbi sem piskóta

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/44 – Repríz

Mivel az olvasóközönség nem kicsiny része inkább a B jelzetű bagolyot választotta az A jelzetű bagollyal szemben, én meg úgyis ott ültem fülig takonyban és csüdig fonalakban meg foncsikákban, gondoltam, ne érje szó a ház elejét, úgyhogy megcsináltam ezt is.

Bár nálam általában mindenből párna lesz (vagy esszé), ezeket én speciel képként képzeltem el, mármint úgy, hogy majd ott ülnek keretben falon. Azt még nem tudom, melyik falon, és kinek a lakásában, de errefelé ezek a dolgok úgyis ki szokták pörgetni előbb-utóbb a maguk sorsát, szóval egyelőre nem foglalkozom azzal, lesz-e gazdájuk. Hogyha nem kell senkinek, majd az ördög veszi meg, na bumm.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/02 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

A HT projekt 8. – július

Ölég meleg hónap volt ez, no.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/02 hüvelyk eská

 

6/336 – Reszkíroz

Még most sem vagyok a topon, de már meg mertem reszkírozni egy fotót magamról, hátha nem fut világgá tőle a nézőközönség.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/02 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/43 – Képregény

Ha nem úgy ülnék itt, mint egy összecammantott slejmkupac, nagyon szépen és hosszan tudtam volna mesélni nektek arról, mit jelent nekem a no-waste, meg hogy milyen hálás vagyok Hosszú anutájának, aki kabátszabásból lehullott szövetdarabokat szokott küldeni nekem, meg hogy a macskák persze mindig odaülnek, ahol éppen a meló folyik. Meeséltem volna technikákról meg trükkökről meg dilemmákról, és persze arról az ezer okról is, amiért tutira nem fogok én ezekből a munkácskákból megélni még akkor sem, ha esetleg befuccsol a tudomány.

De mivel egy összecammantott slejmkupac vagyok, tessék, itt vannak a képek, rakjátok össze belőle magatoknak a többit.

Ha bárkinek bármi kérdése van, csak kajabáljon nyugodtan, azt még így kupacállapotomban is meghallom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs

 

6/335 – Szemmelverés

Nyugaton a helyzet változatlan, a torkomban viszont új történések vannak, végre elkezdett felszakadozni a gurgula. Ettől igen szép recsegős baritonhangom van, és az AE Bizottság dalszövegének szellemében élek, úgymint “köpni kell, phű”. Ez már a kilábalás jele, annak kell lennie, mondogatom bizakodva, minden csoda három napig tart, a takonykórnak is legyen elegendő egy hét, a fenébe bele, megint köpni kell, phű.

A fejem még mindig nem megy élményszámba, miközben a kis zöld idegen létformáktól próbálok megszabadulni, cserébe viszont nesztek újabb remek kép a minizoknijaimról és a foncsikákról.

Poci ezúttal távollétével tüntet, tegnap este ugyanis gonosz és kegyetlen módon viselkedtem vele, amikor egy papírzacskó segítségével óvatosan begyűjtöttem, majd kidobtam az ablakon azt a tökhülye szitakötőt, aki naivan bejött a Bűnök Barlangjába. Onnan vettem észre, hogy bent van, hogy a szőrös leült a futonra, égnek fordította a fejét, és kiguvadt szemekkel, a száját nyalogatva bámulni kezdte a plafont. Bezzeg amikor a szegény szemmelvert rovar végül leesett eléje, ez a gyáva nyúl ugrott egyet, aztán beszaladt a futon mögé. Most persze vérig van sértve, hogy megfosztottam egy remek potenciális játékszertől, de ezúttal én voltam gyorsabb, cicu, hahaha.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/01 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/július

Az elején pörgés, a végén takony. És már csak egy hónap van hátra a hatodik évből.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/31 hüvelyk blabla, galéria, nyár

 

6/334 – Pho

Feladom. Tegnap este már olyan tragikomikusra fordult a “taknyom-nyálam egybefolyik, és csak szédelgek, mint pipe a rézsűn” állapota, hogy alázatosan megkértem a Repülő Kutatót, teremtsen nekem ide egy bödönke pho levest, mert ha az nem segít, akkor tényleg az az egyetlen opció, hogy elfekszem az oldalamon, aztán megvárom, amíg elmúlik ez az izé. A Repülő Kutató persze rögtön intézkedett: elkérte a bukszám*, aztán szépen elgyalogolt Bürgüncfalva egyetlen olyan keleti étterméhez, ahol kapni ilyesmit elvihetőre is, de házhoz szállítás csak szerdától vasárnapig. Tegnap speciel kedd volt.

A pho ezúttal azt a fantázianevet is kaphatta volna, hogy “csalfa, vak remény”, mert utána egészen emberien éreztem magam, és nem is számítottam arra, hogy ma reggel megint vauvau meg szédelgek, mint pipe a rézsűn. Még a földszintre lemászni is olyan feladat, ami után ki kell pihegnem magam, és igazán nem örvendek ennek, de nem ám. A jó durva életbe, én ezen a héten bürokracicás dolgokat akartam intézni, péntekre meg pláne leány-legénybúcsúba vagyok hivatalos a budai hegyekbe. Ehelyett mire vagyok képes, na mire, ülni itt Pocival, a környék legtarkább káoszában, rózsás minizoknikban, két marék bagollyal. A kézimunka az egyetlen, ami még ennyire elcsömöszölt fejjel is működik.

Rohadás és rossznyavalya és blöe és slejm. Ez a hét most már szinte biztosan kuka.

* Ne várjunk azért tőle lehetetlent, no. A sváb ősök ki is tagadták volna a… nos, nem igazán tudom, miből.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

6/333 – Nyáki úr

Ezek a nyári takonykórok még az őszi, téli, tavaszi takonykóroknál is rejtelmesebbek, itt például mára eltűnt a láz, sőt nagyrészt a takny is, viszont maradt a köhögés meg valami megmagyarázhatatlan általános nyamvadtság. Plusz a slejm. (“Mondja, Nyáki úr, ugye ez a neve?” “Ööö, a barátaimnak inkább Slejm vagyok.” Mondtam én nektek, hogy kívülről tudom a komplett Szörny Rt.-t.) Nem érek én rá erre, bakker. Ez az izé most még megkapja ajándékba a mát, aztán holnap már színét sem akarom látni.

Minekutána eszem semmi (beragadt valahol a torokgurgulák meg az orrszmötyők között), viszont mégse heverhetek egész idő alatt a hátamon, mint egy felfordult bogárka, beülök a színes foncsikáim közé, mégse vesszen teljesen kárba a nap.

Én nem megyek most élményszámba, tényleg nem, úgyhogy ezúttal is beküldöm helyettesíteni Pocit. Avec foncsikák.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

6/332 – Hiéna

Ma reggel arra ébredtem, hogy köhögök, ugatok, és általánosságban olyan hangokat adok ki, mint egy bronchitiszes hiéna. Utána jött az orromból bőven ömlő (ezt most inkább nem folytatom, hátha valamelyikőtök éppen tízóraizik vagy mittomén). Emellé, mint ez elragadó kinézetemből is sejthető, igencsak fázom, úgyhogy megkerestem a lázmérőt, és persze 37,5, örömem rendkívüli. Az égbe robbantott haj már tényleg csak ráadás átmeneti nyomorúságaim kicsiny palettáján. És persze most van, hogy mára teljesen más terveim lettek volna, mint itthon möszögni papírzsepik halmai között.

Jaj hogy élvezem én a strandot.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/29 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Intermezzó – A bőség zavara

Segítség! Mi a véleményetek: melyik passzol jobban a zöldes-türkizes alapra? A, B vagy C?

 
15 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/28 hüvelyk újracucc, blabla, eská

 

6/331 – Inkább

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen a világon, aki néha azt a kérdést teszi fel magának reggel, hogy “mossunk inkább hajat, vagy elég lesz rá egy kendő is?”.

Ezúttal inkább a kendő.

Mikor ma reggel bementem a Bűnök Barlangjába szemrevételezni az általános helyzetet, szemrehányó torokköszörülést hallottam a sarokból. Erik volt az. Ennek valószínűleg mindenféle érdekes következményei lesznek, khm.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/28 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/330 – Zseton

A zélet továbbra is zajlik, nagyrészt ugyan távollétemben, de ennél rosszabb sose legyen. A húgom tegnap iccaka fél tizenkettőkor esett be alvóvendégnek útban egy hamburgi himnológiai anyámkínja felé, ma reggel hatkor pedig már el is hagyta a lakást a Repülő Kutatóval egyetemben, aki elfuvarozá a reptérre. Ha nem lenne ilyen meleg, sütnék neki érte hálából valamit, de valószínűleg ő siránkozna leghangosabban, ha begyújtanám a sütőt. Igaz, ma egyelőre kellemesen szellősnek tűnik az időjárás, de azért ne kísértsük jószerencsénket akkor, amikor még csak 23,5 fok van a lakásban, mert lesz ez még így se. Eh, majd csak keresünk valami megoldást, no. Például zsetonokat adok neki jócselekedetekre, ezeket meg később tetszőleges időpontban beválthatja egy tepsi frissen sült zsemlére. Vagy valahogy ilyenformán. (Ezt ugyan roppant helytelennek érzem pedagógiailag, de hát, rosseb, nem nevelni adták ide nekem a pasast. Vagy legalábbis remélem, hogy nem. Ha esetleg mégis, akkor meg ráfaragtak, na bumm, de különben is nekem kell együtt élnem vele, nem nekik.)

Mivel ma szombat van, és a reptéri fuvarozást leszámítva mindketten itthon, nyilvánvalóan piacra is le kell menni.

Minden bizonnyal a nyár a ludas a dologban meg az itthoni papucsban-csámborgások, de a helyzet kezd nevetségessé válni cipőfronton, merthogy minden de minden cipőt kényelmetlennek érzek, még az ilyen kis tornacsukákat is. Nagyon remélem, tényleg csak a papucsok a ludasak ebben, mert ha netán sunyin nőtt a lábam egy fél számot, megüt a guta. Gondoljatok csak a gondosan összeválogatott cipőparkom méretére.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/27 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/42 – Egy-két-há…

Mint talán még emlékeztek erre, a vakációm elején több horgolókönyvet is kivettem a könyvtárból. Úgyhogy most ezt nyitottam ki, ni:

Találtam benne egy olyan nagyinégyzetet, ami “Patchwork négyzet” névre hallgat, én valamikor szívesen csináltam patchworkot, aztán abbahagytam, és most kicsikét megint viszket, hogy kipróbáljam, de előbb nézzük ezt a horgolós változatot, mit tud. Azt tudta, hogy van belőle kicsi meg nagyobb meg legnagyobb, és ezt összekombinálva nagyon szép cuccokat lehet kihozni. Hát lássuk. Nekiláttam végigpróbálgatni mindet, mint Aranyhaj a három medve tányérkáját-ágyacskáját, épp csak fordított sorrendben, mert én azért mégse mesehős vagyok.

Azt hiszem, nem nagyon kell bizonygatnom, hogy a legkisebbe kifejezetten beleszerettem, mert rögtön csináltam is belőle egy tucattal, csak úgy.

A sorrendben következőhöz kellett ugyan némi távsegítség a blogolvasóktól, mert életemben először hallottam olyat, hogy reliefpálca, de azért azt leszámítva szintén elboldogultam a dologgal.

És aztán jött a harmadik. Annak a mintarajza így festett, ni:

Két órán át küszködtem vele. El is jutottam a kilencedik sorig. Ott viszont szépen abbahagytam, egye meg a fene. Horgolni élvezetből akarok, nem frusztrációból. és amikor többet bontok, mint amennyit haladok, közben meg a fogam csikorgatom, az nem élvezet.

Úgyhogy most így állunk, és még egyelőre ugyan nagyon homályos elképzeléseim vannak, hogy ebből mit-hogyan-mihez, de majd csak kiderül. Nézzétek, milyen nyamnyam.

U. i.: a harmadik, legnagyobb patchwork-négyzetnek a könyv szerint így kellett volna kinéznie, la:

patchnégyzet5

Mint láthatjátok, a közepe majdnem ugyanaz, mint a közepes patchwork-négyzeté, és addig el is boldogultam vele, de a folytatásban olyan tragikusan összekutyulódott minden, hogy öröm volt nézni.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/26 hüvelyk ajándék, blabla, eská

 

6/329 -Vasalatlan

A mai csak egy “még megvagyok” típusú bejegyzés lesz. Nincs különösebben nagy részleteznivaló azon, hogy kedvenc vasalatlan paplanruhámban a Bűnök Barlangjában pocolok, Poirot-filmeket nézek, és új nagyinégyzeteket tanulok horgolni.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/26 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/41 – A bicikliről leszállás művészete és a főnixmadár

Ezt most egészen készakarva rontottam el, és mind a hármat ugyanúgy, aminél a szándékosságnak nincs is jobb bizonyítéka. Gondolom én.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/25 hüvelyk újracucc, eská

 

6/328 – Bojli és puszpángmoly

Azt hiszem, lassan kezdek kifelé mászni a “haggyábékénvilág” állapotából, de az ilyen lassú haladásokat erősen veszélyezteti a tény, hogy valamiért mindig ilyenkor próbálnak kommunikálni velem olyasmikről, amik natúr körülmények között is igen hidegen hagynának. Csak hogy az elmúlt két nap termését nézzük: felhívtak a bankomtól egy új hitelkonstrukcióval*. Aztán felhívott anyósom is, hogy a horgászás remekül megy, kár, hogy Filoméla már nem volt ott, amikor kifogták az öt és fél kilós pontyot, meg aztán a háromkilósat, meg a. Én jobb híján helyeslő hangocskákat hallattam, jaja, dorozsmai ponty, jaja, gomba, értem. A beszélgetés egy adott ponton viszont igazi abszurdba fordult, anyósom ugyanis elkezdte részletezni, hogy a keszegek nagyon jönnek a bojlira, és ez is kábé olyan volt, mint a pilátus-a-krédóban szemináriumi kilencven perc Zemplényi papa provanszálosaival, azt az egyetlen apróságot leszámítva, hogy ezt meg sem akartam érteni. És aztán jött apósom.

Apósom általában is olyan dolgokról beszél, amikre csak udvarias helyeslő hangocskákat tudok kiadni, miközben a menekülő utat keresem, és ezeket többször is megismétli, de ezúttal még saját magát is sikerült túlteljesítenie. Úgyhogy, válogatás nélkül, tessék, ezeket a dolgokat sikerült megtudnom tőle az elmúlt napok alatt: a gazdaboltban azt mondták, hogy puszpángmolyra nem lehet permetezni 25 fok fölött, a gumikesztyűt megette a grill pucolásához használt zsíroldó, pedig ötszáz forint volt (a gumikesztyű), és ráadásul a használati utasításán (a gumikesztyűnek) az van, hogy nem érintkezhet zsírral, hát milyen gumikesztyű ez, és ráadásul a kiskertben valaki súlyosan elizélte a dolgokat, mert a zöldbab valójában fejtőbab, és nincsenek árkok a növények között és dombra vannak ültetve a babok, amik nem zöldbabok, hanem fejtőbabok, már megint harminc fok van a teraszon, és ezért nem lehet permetezni a puszpángmolyt, a lidliben az új gumikesztyű félre volt csomagolva, egy számmal kisebb a kelleténél, és ezt most vissza kell vinni kicserélni, és még mindig nem lehet érteni, miért nem érintkezhet zsírral, nesze itt van egy marék bab, remélem, tudtok vele kezdeni valamit, még akkor is, ha fejtőbab, nem zöldbab. Volt még a képben némi összeesküvés-elmélet is multikkal meg hidegháborúval, valamint a köznevelési törvény módosításai, de azért a társalgásaink nagyja a puszpángmoly-gumikesztyű-zöld/fejtőbab szentháromságban forgott.

Mától viszont jövő hétig tényleg csak legfeljebb annyit akarok mondani élőbeszédben, hogy “hová viszed a fonalamat, büdös kis mókusnyuszi” (Pocinak), meg hogy “tíz deka rukolát kérek” (a piacon) meg hogy “finomat főztél, drágaságom” (a Repülő Kutatónak, ofkorsz). Ha ezt a részleges csendkirálykodást sikerül megvalósítanom, remélhetőleg újra emberek közé való állapotba kerülök.

Úgy legyen.

* Ilyenkor mindig nagy élmény, amikor a telefonos kisasszony ledarálja nekem, hogy ez az új hitel más hitelek kiváltására is jó, mire én rendszerint szelíden közlöm, hogy nincs hitelem. Ezt általában döbbent, rövidke csend fogadja, de hát tényleg nincs. Nincs hitelem, nincs adósságom. És igenigen törekszem rá, hogy ne is legyen.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/25 hüvelyk eská, nyár

 

6/327 – Rien

Félelmetesen sokatalvós és semmittevős nap a mai. Az ilyen napokon van, hogy csak délután háromkor bírom rászánni magam a hajmosásra, és összvissz annyit tervezek a továbbiakban, hogy megpróbálom utolérni magam a Hőmérséklet Takaróval, mert azzal csúfos lemaradásban vagyok.

Már legalábbis ha ezt megengedi nekem Poci, ugyebár.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/24 hüvelyk eská, macs, nyár

 

6/326 – Babasál

Filomélát tegnap nagy svunggal és kevés felhajtással hazavitték, tán még búcsúpuszit sem igazán kaptam tőle, bár persze kiintegetett az autóból, miközben bevették a kanyart a mellékutcában. Akárcsak tavaly, ezúttal sem volt a leghalványabb fogalmam sem arról, jól érezte-e magát nálunk vagy sem. Tavalyhoz képest ráadásul még az is nehezítette ennek megállapítását, hogy az ittléte kellős közepébe beékelődött a horgászkirándulás, előtte várakozás, utána leeresztés, szóval tényleg ott voltam, ahol a part szakad. Tegnap délután viszont, először ebben a nálunk-vakációban, Filoméla úgy gondolta, hogy nem a szobájába bújva fog dolgozni egy titkos rajzprojekten, az ágyán fekve olvasni, vagy további fotókat készíteni Limara összes de összes receptjéről. Ehelyett megjelent nálam a Bűnök Barlangjában, hogy horgolni szeretne, babasálat. Figyelembe véve, hogy most kellett megtanítani arra, hogyan fordulunk meg a rövidpálcás sor végén, a nagynénjének meg igazi fogcsikorgató kétségbeeséssel kellett dolgoznia azon, hogy barátságos legyen és kevéssé mufurc, ez tényleg merész és hősi projektnek tűnt, de azért vettük az akadályokat.

Az akadályok között amúgy nem utolsó sorban a szőrös is ott volt nekünk, aki persze úgy gondolta, hogy horgolni szeretne.

A kép már akkor készült, amikor a babasálat átmenetileg félretettük a Szörny Rt. kedvéért, ami azért volt különösen bizarr élmény, mert mind a ketten kívülről tudtuk a szövegét. Mármint Filoméla meg én. Poci inkább a horgolásban volt érdekelt.

A zuniverzum apró áldásai közül az sem volt utolsó, hogy előre kaptam értesítést, kábé mikorra esik be a gyerek apja, úgyhogy össze tudtam csomagolni a kishölgy holmijait, sutba vágván összes nevelési elveimet, őt ugyanis ezen a ponton csak ordítozással lehetett volna lerobbantani a rajzfilmről, és én igencsak tartottam attól, hogy ha elkezdek ordítozni, nem tudom abbahagyni. Úgyhogy inkább bepakoltam neki én, fő a békesség.

És aztán, éppen amikor a vége főcím ment, becsengetett sógorom, én meg ezt szintén a zuniverzum apró áldásának könyveltem el, mert tényleg nem lehetett volna lerobbantani róla, az apját is afféle hűvös tudomásulvétellel köszöntötte, mert akkor még énekeltek arról, hogy nem kell senki, csak egy barát kell. Adtam nekik szendvicseket, aztán behajigáltuk a kocsiba a csomagokat meg a gyereket, integetés, kanyar a mellékutcában, és én továbbra sem tudtam, ez most jó nyaralás volt-e neki vagy sem. Aztán este a húgom jelezte, hogy a népek megérkeztek, majd arról referált, hogy a gyermek lebarnult, megnőtt, csupa mosoly, megérkezése óta folyton mesél, és remekül érezte magát nálunk.

Totál paff vagyok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/23 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár