RSS

5/251 – Nyivács

Tegnap délután következett be az, hogy megadtam magam sorsomnak, de ehhez ne képzeljetek semmiféle romantikusan elomlót, nálam ez is morogva, vonyítva és nyivácskolva történik. Miután elővakartam íróasztalom alsó fiókjából a legutolsó tartalék csomag papírzsebkendőt, és csukló-a-homlokra módszerrel próbáltam megállapítani, most éppen van-é lázam, vagy sincs, brünnyögtem magamban egy kört. Majd, miután felmerültem az önsajnálat bugyraiból, írtam egy levelet az ovinak, ahol ma lett volna jelenésem Rajz, festés, mintázás, kézimunka zárótevékenységre, hogy ha meg tudnák oldani nélkülem, piszok hálás lennék. Persze meg tudják, ők ügyesek és találékonyak, és valószínűleg még az orruk sem folyik. Az enyém viszont még mindig az teszi, és ennek már soha, de soha, de soha nem lesz vége.

Mindehhez ráadásul megint arra ébredtem hajnalban, hogy nem kapok levegőt. Mire megtöltöttem két papírzsepit, Celofán is úgy döntött, hogy ez a helyzet ebben a formában tarthatatlan, itt rá túl kevés figyelem jut, úgyhogy ődöngött körülöttem egy kicsit nyivákolva, majd megállt a kelimszőnyegen, és némiképp szemrehányóan leboázta. Kösz, muci. Mivel amúgy is megette már a fene a világot, ezek után főztem magamnak egy kávét, aztán beültem a fürdőkádba, és megmostam a hülye hajamat. És visszaaludtam. Ez roppant jót tett az úgynevezett frizurámnak, eh.

Most viszont visszavonulok papírzsebkendőimmel a Bűnök Barlangjába Luca székéhez (aka elsőáldozós bálhercegnő ruha), mert annak se jutok soha de soha a végére, és szombaton délelőtt már vállfán és befóliázva kell behajintanunk Emesébe.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/05/09 hüvelyk eská, nyár, tavasz

 

5/250 – Rózsás körítés

Ez most már tényleg olyan, mint a Knorr, mindennap új varázslat. Ma például (elnézést, plasztikus lesz) fél háromkor ébredtem arra, hogy a torkomban éppen ökölre megy egymással a takony meg a gyomorsav. Ráküldtem a verekedő felekre egy fél liter vizet, de akkorra már tragikus módon felébredtem. Mégis muszáj volt visszaaludni, mert négy óra alvással nem bírnám ki a mai napot, és másfél óra küzdelem árán sikerült is, de most úgy érzem magam, mint a mosott szar.

Pedig ez a rózsás körítés jobbat érdemelne.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/05/08 hüvelyk nyár, tavasz

 

5/249 – Sztereó

Ma hajnali ötkor sztereóban kaptam ébresztőt a saját telefonomról és a Repülő Kutató itthon felejtett mobiljáról, mindkét éjjeliszekrény ott dalolt nekem összevissza, amíg ki nem kapcsoltam az elektronyos dögöket, és ki nem kúsztam, majdhogynem négykézláb, az ágyból, hogy főzzek egy kávét, és megetessem meg kialmozzam a szőrös dögöket. Nagyjából minden, amit megfogtam, kiesett a kezemből, legalább nem törtem el semmit, jó kis napkezdet.

Az akaraterő diadala vagyok, már túl másfél kilométer gyalogláson a HÉVig, a budai forgalommal való küzdelmen is túl, és ott ülök, ahol kurta farkú malacok túrják a tudást hűvös halomba.

Csak ezt a hetet éljem túl, csak ezt a hetet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/05/07 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/248 – Dühöngő

Zöld kandeláberemre mondom, az egész világon nincs annyi takony, amennyi az én fejemből távozott az elmúlt napokban. Ha az a javulás útja, hogy dühöngök miatta, akkor persze javulóban vagyok, de hát ez így istenbizony tarthatatlan. Egy százas csomag papírzsebkendő vége felé járok, nem érzek ízeket, nem érzek szagokat, rohadtul elegem van a burjánteákból, és méhviaszos balzsammal kenegetem a kisebesedett orrom.

Holnap persze tanítás, és míg én idebent dühöngök, odakint a nyár teszi ugyanezt. Mi a nyavalya lesz itt még augusztusig, ha már május elején is harminc fokok vannak, meg egyáltalán, minek az embernek ekkora ruhatár, ha nincs mikor felvennie, mert nagykabátból rögvest lenge kaftánba, hótaposóból pedig tornacipőbe kell ugrani? Tegnap délután tehetetlenségemben kiborítottam azt a ménkű nagy komódfiókot, amelyben a kánikularuháimat tartom. Hát, az sem volt valami nagy élmény. Persze nem érek rá részletezni, mert ma van az utolsó nap, amikor reggeltől estig az elsőáldozós bálhercegnő ruhával szórakázhatom, és bele is kell feccölnöm azt a komplett napot.

Mondanom sem kell, nem csak amiatt vagyok begatyázva, hogy elrontom a cuccot, de amiatt is, mert ott hajoldozom fölötte zöld kandeláberem csöpögő gyertyáival, és a gravitáció nagyon nagy úr. Boá.

Hű, öcsém, ha valamirevaló őtözködős blogger lennék, most biztos lőnék magamról egy másik képet, mert ezen úgy nézek, mint aki mindjárt kettétép egy velociraptort. Eh, maradjon. Dokumentációnak jó lesz.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/05/06 hüvelyk eská, nyár, tavasz

 

Intermezzó – Gege

(Csak hogy ne hagyjalak titeket mára kontent nélkül.)

Tavaly nyáron jelentek meg először ezen a blogon a gegék, itt meg itt. Na hát kérem azóta Giggü kinőtte a nevét is meg a gegéket is, úgyhogy gondos nagynéniként rendeltem újabb gegéket a Meskáról Perpétának. (Mert most már ez a neve. És a lába 21-es.)

Meg is érkeztek, íme.

Mint a bennem lévő paidagógosz néni megállapította, ezek a gegék arra is alkalmasak, hadd szokja a kölök, hogy van neki jobb meg bal lába. “Nédda, éppen egymásra vigyorognak a csigák meg a kismadarak, és ez így jó”.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/05/05 hüvelyk ajándék, nyár, tavasz

 

5/247 – Vau

Ilyet már régen csináltam, de higgyétek el, ezzel mindannyian jobban járunk. Beküldöm a macskákat helyettesíteni. Ők viszonylag jólfésültek, csinosak, energikusak, és nem köhögnek ugatva. A hőmérsékletük ugyan talán nekik is 37,8 fok, de az macskáéknál teljesen normális, és nem kell Neocitránt meg gyömbérteát meg végtelen mennyiségű papírzsebkendőt fogyasztaniuk.

Ja, pontosan. Visszaestem a takonykórba, desőt.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/05/05 hüvelyk macs, tavasz

 

5/246 – Ciheres

A Repülő Kutató két telefonja közül azon, amit itthon hagyott, hajnali ötkor mézédesen és behízelgően megszólalt az ébresztő. Na hát én szokásomhoz nemhíven tegnap éjfélig nem tudtam elaludni az orrfújás-köhögés újra és újra feltörő rohamaitól, ráadásul ma csak tízre kell mennem. Ennélfogva most nyomorult vagyok, köhögős, leterhelt, magányos, krákogós, kialvatlan és elesett. Súlyosbító körülményként ma egész nap a Kazinczy-versenyen kell szaladgálnom mosolyogva és halkan, mint egy kisegér. Mint már évek óta mindig.

Úgyhogy mindehhez szerény, pasztellvirágokba borult ciheresnek öltöztem, egye meg a fene a világot. És papírzsebkendőt is viszek. Sokat.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/05/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

5/245 – Hová mégy, te kis nyulacska?

Hova az ingyombingyomba mennék máshová, zárótevékenységre megyek, tutáliber, máliber. És még mindig úgy ugatok, mint a kutty.

A tegnapom igazi tékoz-nap volt: nem csak a legdrágább anyagot vettem meg komplett “hobbivarrónő anyagot vásárol” praxisomban, ami már több mint huszonöt évre rúg, de fodrászhoz is elmentem, mint a mellékelt ábra mutatja. A leányzó, aki vágta, még a szokásosnál is bátortalanabb volt, csak simogatta az ollóval (biztos sok olyan vendéggel találkozott, aki a végén amiatt nyivácskol, hogy miért lett ilyen rövid), de legalább így is az volt az érzésem, hogy hell yeah, megint része leszek a civilizációnak. Aztán elaludtam azt a hajat. Semmi se tökéletes, na. A tékoz-nap kiteljesítése érdekében masszázsra is elmentem, úgy fájt a végén mindenem, mint a fene.Össze kell szednem magam, feleim, mindenhol fájó csomócskáim vannak. És ronda nagy pattanások. Negyvenkét évesen. Ne hülyéskedjünk máá.

Most viszont elmegyek munkába, dixit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/05/03 hüvelyk eská, nyár, tavasz

 

5/244 – Mint a kifutópályát a gép

Reggel óta Tankcsapda megy a fejemben, újra egyedül, tudtam, hogy lelép, ő az égen, én meg… háát, leginkább továbbra is fülig takonyban. De azért javul. Az elmúlt héten a mai nap az első, amikor nem arra ébredtem, hogy “Mehr Luft!” A takonymanók persze továbbra is vidáman zsinatolnak, de legalább megvárják, amíg magamhoz térek, és csak akkor indítanak támadást.

A Repülő Kutató amúgy természetesen nem hagyott el, épp csak ezúttal is nevének megfelelően viselkedik, most éppen New York felé szeli az eget. Hétfőig szalma vagyok, viszont legalább annyi munkával, mint a nyű, úgyhogy definitíve nem fogok unatkozni. Sőt, valójában csak most kapcsolunk magasabb fordulatszámra: innen kezdve (hacsak valami közbe nem köpik) tizenhetedikéig egyetlen szabad napom se lesz. Jó, persze, ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek seholse szabadka időintervallumok, de minden áldott hétköznapra jut egy adag világgá menetel hol fel, hol le a Duna folyásával párhuzamosan. A leeső időcafatkákban leginkább szakdolgozatok javításával fogom múlatni a szárnyas időt, valamint sok kis részletben előállítom végre az elsőáldozó ruhát is. Ehhez viszont (kötelező programon kívül) be kell pendliznem a székesfőfaluba alapanyagokért, mert itt Bürgüncfalván jelenleg egy fia méterárubolt sincs, miért is lenne.

És ma, technikailag, szabad napom van. (Leszámítva persze olyan mókakacagásokat, mint tananyagok rendszerezgetése és más efféle cukiságok.) Úgyhogy megyek is mingyá, de mint a forgószél.

Nem feledkeztem el arról, hogy még vannak mesélnivalóim a húgom bolondkordélyáról – tessék várni türelemmel, mindennek eljön az ideje, mint a szalmakalapnak. (Ez utóbbinak amúgy már, attól tartok, eljött. Lehet, hogy a továbbiakban néha igen érdekes látványt fogok produkálni néktek, merthogy – ugyan ki lepődik meg ezen? – szalmakalapom is van. Négy.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/05/02 hüvelyk eská, nyár, tavasz

 

5/243 – Dalköszöncse

Hát kérem, mindenkinek kellően virágos és verőfüttyös májuselsejét. Én már megsütöttem húsz darab bajor lúgos zsemlét, és mindjárt bepácolom a hagymás sárgarépát is, hogy kész legyen, mire kitör a szomszédban a nagy grillhepaj.

Azt inkább el se akarjátok képzelni, hogyan festett a hajam, mielőtt eltüntettem szem elől. És végre felvehettem másfél hónappal az elkészülte után az új paplanruhámat is, juhé.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/05/01 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

Eská 5/26 – Kipa öt lépésben

(Háromnegyed négykor ébredtem arra, hogy nem jut levegő az eldugult fejembe, úgyhogy azóta fentkukurikú. Eszemsemmi, blogoljunk.)

A szombati bejegyzésben már belengettem, hogy micsoda harci feladatot kellett nekem teljesítenem, ojvej. Az internet persze egy kincsesbánya, annyiféle kiparecept van ott, hogy hajaj. Horgolva, kötve, hímezve, varrva, csak bírj választani. Na most, minekutána nyilván nem volt se kedvem, se türelmem, se időm több heti míves munkát belefeccölni a feladatba, valami nagyon-nagyon egyszerűcskét kerestem, és aki keres, az talál. Olyan egyszerű recept lett, mint egy pof.

Kipa hét lépésben, WikiHow. Na én ezt a hét lépést lecsökkentettem ötre, azóta is büszke vagyok magamra. Lássuk, hogyan néztek ki nálam ezek a lépések. (A képek minőségéért előre is elnézést, a varróasztalomon fenemód tűzött a nap, úgyhogy a nyugati fekvésű előszobába hurcoltam ki fotózni a cuccot, ott meg zöld a fal. Meh, ez van.)

1. Mindenekelőtt rárivalltam a Repülő Kutatóra, mutasd-sza a fejed, mekkora sábeszdekli kell rá. Az én fejemen is megmérhettem volna, persze, de nekem akkora fejem van, mint egy hombár, plusz még a piros kóc. A Repülő Kutató egy 50 centi körkerületű kipával lett volna el yol. (Neki is akkora feje van, mint egy hombár.)

2. “Olyan anyagot választasz, ami jólesik.” Muhaha, nem tudjátok ti, mit cselekedtetek ezzel. Nyilván poláranyag lesz, mi lenne más.

3. “Vágj ki egy kört az anyagból.” Ehhez én egy tángyért használtam, mint a mellékelt ábra mutatja.

Amit a WikiHow nem mond, de a 4. lépés ismeretében nélkülözhetetlen feladat: a lemért körkerületnél 5 centivel nagyobbat vágj ki. Ez itt most esetünkben úgy festett, hogy 50+5 centi körkerületű polárpalacsinták álltak előttem.

4. “Vágj ki a palacsintádból egy 5 centis körcikkelyt.” Na, most már teccik érteni megjegyzésemet a 3. lépésnél? Ha nem adjuk előre hozzá a ráhagyást, öt centivel kisebb körkerületű lesz a végeredmény. (Most amúgy kicsit úgy érzem magam, mint Indiana Jones a frigyláda után kajtatva, ha emlékeztek arra a részre, amikor rá kellett biggyeszteni egy botra a helymeghatározó kristályt. A bot hosszával volt ott a suskus, Jahve nagyobb dicsőségére.)

A kör sugarának meghatározásához, mint alább látható, a legegyszerűbb módszer négybe hajtani az anyagot, és megjelölni a csücskét.

5. “Varrd össze a körcikkely után maradt lyukat.” Ezt én varrógéppel, széles cikcakkal oldottam meg úgy, hogy a széleket egymásra csúsztattam. Az elején gombvarró öltés, a végén gombvarró öltés (ez megakadályozza a kibomlást), középen széles cikcakk.

Éééés, kész. A 6. lépést (“Szegd be a kipát”) kihagytam, mert a polár nem foszlik, a 7. lépést (“Dekorálj kedvedre”) szintúgy.

Aztán mi lett a vége, na mi? A kórusbeli férfiak összetanakodának, mint Kőmíves Kelemen kollégái, aztán arra jutottak, hogy a húgomat talán befalazhatnák nem teszik fel a kipákat, mert mi van, ha Mucsa-Külső-Szentkáta műértő közönsége kiröhögi őket miatta. (Kivéve a basszust. A basszus egy igen bátor ember, és olyan pálinkát főz, hogy ihaj.) Mindezt három órával a fellépés előtt.

Azt pedig, hogy a húgom mit szóla ehhez a döntéshez, s tüzet okádott-é vagy sem, tessék megkeresni majd a “Zsidó és majdnem zsidó mesék a 21. századi Káeurópából” gyűjteményben.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/05/01 hüvelyk ajándék, blabla, eská

 

Eská 5/25 – Az ötperces ruha esete

Ezt mindenképpen muszáj elmesélnem, mert engem még ennyire sose rajongtak körül a varrási szkilljeim miatt, és ezt szeretném rögzíteni az utókor meg önmagam számára. Az utókor annyira nem fontos amúgy, de nekem igen jól fog esni majd visszanézni erre, amikor majd valami különösen barátságtalan projekttel szívok.

Tegnap délelőtt Tosca egy adott ponton megjelent felháborodva azzal, hogy az egyik Barbie-nak nincs ruhája. Ez valóban felháborító dolog egy Barbie-tól, úgyhogy muszáj volt lépéseket tennem ezügyben. Szerencsére volt kézügyben egy szétrongyolódott csipkésaljú pipeződ bébileggings, nekem meg volt öt fölös percem.

Tosca el volt ragadtatva. Több ízben is elmondta, hogy jelenleg ez a házban a legszebb ruhájú Barbie. (Ez nagy szó, mert a házban volt többek között egy sellő Barbie meg egy, hogyismondjam, “Dubaiban-vagyok-rúdtáncos” Barbie is, bár ez utóbbinak lehet, hogy csak elvesztették valahol a nadrágját.) Megmutatta Filomélának. Megmutatta Perpétának. Megmutatta a Repülő Kutatónak és Csőrikének is, aztán megint végigment a soron. Végül pedig közölte, hogy ezt a Barbie-t fogja elvinni nagymamáékhoz is, mert ez a legszebb ruhájú Barbie a házban.

Nos, nem is tudom, mikor éreztem utoljára ekkora erővel egy varróprojekt kapcsán, hogy YEAH.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/04/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

5/április

Ez meglehetősen mókás hónap volt (már legalábbis őtözködési szempontból), túlnyomórészt kék-zöld-pirosban. Néhány alkalommal még kifejezetten elégedett is voltam azzal, miket dobáltam magamra. Galéria!

          5.218                                          5.239      

Nektek melyik kombináció tetszett legjobban a harmincból?

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/30 hüvelyk blabla, eská, tavasz

 

5/242 – Nyelveken szólunk

(Mint mondtam: élménybeszámoló is lesz, darabokban.)

Mielőtt még tegnapelőtt elindultunk volna Mucsa-Külső-Szentkáta felé, anyósom megkérdé, nem vinnénk-e el magunkkal egynémely leánygyermeknek való ruhákat, ha már úgyis leánygyermekek irányába megyünk. (A sógornőm két lánya tíz, valamint hatéves, mindkettőt igen csinos gardróbbal látják el a nagyszülők, a gyermekeknek meg az a szokása, hogy a ruhákat bezony kinövik.) Erre én azt mondám optimistán, hogy gyühet, mennyi van? Izé, két zsák.

Anyósom olyan, mint az igazmondó juhász, ha ő aszongya, hogy zsák, akkor tényleg zsák, de én ennek implikációit addig nem is teljesen fogtam fel a takonymanóktól elgyömöszölt fejemmel, amíg fel nem cűgölt nekem a teraszra kettő darab pukkadásig telt 120 literes nagy fekete zsákot, csurig gyermekruhával. Az egyiket bepasszíroztuk a csomagtartóba, a másikat meg eltettük egy derűsebb és rendezettebb jövőre. A húgomék ugyanis jelenleg lényegében a sátoros cigányok életét élik, merthogy átépítik-bővítik a lakást, addig meg a panzióban húzzák meg magukat. (Bonyolult ügy, na. A lényeg, hogy keblükön a kenyerük, hátukon a házuk, szatyrokból öltözködnek, és egy főzőlapon melengetik lábaskában a vacsorájuk.) Szóval elindultunk nagy derűvel, döngettünk a szerb határ felé, az autópályán meg egyszer csak azt írta ki előttünk a fényreklám, hog “Röszke – Stau! Torlódás! Traffic jam!”

A Repülő Kutató erre rögtön előadta a Gézengúz-féle hörgős-morgósat, miszerint varnyúk nézzék csecsebogyónak az autópályászok szömit, hát leesne-é a karikagyűrű az ujjukról, ha ennél informatívabbak lennének, mijazhogy Stau, mibe kerülne inkább azt kiírni, milyen hosszú a sor a határon, hány óra átjutni meg egyáltalán. Röszke pedig tartsa meg magának a Staut, mink elmegyünk a bokrok alatt Tiszaszigetre.

Tiszasziget és annak határátkelője a Repülő Kutató praxisában már előfordult egyszer, emlékeim szerint két évvel ezelőtt, amikor én éppen a bubákat pásztoroltam, ő meg jött utánam konferenciáról vagy mi a toszról, talán a szelterszfürdői társtud tábor volt, de erre nem vennék mérget. Mindenesetre éppen öltöny volt rajta, Emesén pedig (ő a kocsi) három varacskos disznóra elegendő dzsuva, és ezek kombinációjától a határőrök olyan kíváncsiak lettek, hogy kipakoltatták vele a komplett autót. Végül is logikus, egy öltönyös muki egy varacskos, de nyomokban még afféle könyvelő-kék színű Ford Fiestában biztos valami új és egzotikus csempészési trend kezdete lehet, és ezt jobb minél hamarabb megérteni, pontosan merrefelé fog eszkalálódni. Úgyhogy ott állt a határon, és több világnyelv használatával próbálta megmagyarázni, mit keres a csomagtartóban két kisüveg cider.

Mondanom sem kell, az “Irány Tiszasziget!” csatakiáltás elharsogásától kezdve mindketten különböző világ- és más nyelveken kezdtük fogalmazgatni magunkban, hogy mink nem lenni illegális gyermekruha-kereskedők, csak két leánygyermek irányából hozzuk két másik leánygyermek irányába az uraságoktól levetett holmit. És mondanom sem kell, hogy úgy mentünk át a határon, mint fos a libán. Egy hetvenévesnek látszó vámos ugyan kérdezett valamit tőlünk szerbül, mire a Repülő Kutató (=tanulmányok írása és konferencia-előadások tartása angolul és németül, szakirodalom-olvasás szlovák, százéves levéltári anyagok és jegyzőkönyvek kihüvelyezése román nyelven, plusz még valószínűleg vannak olyan rejtett tartalékai is, amelyeket én nem is ismerek), a legbambább magyar arckifejezésével azt mondá tagoltan, hogy “Nem értek szerbül”, mire a vámos megkérdé ékes és lényegretörő módon magyarul, hogy “Semmi?”, mire mi azt mondánk, “Semmi”, és már mehettünk is.

Ezek után megbeszéltük a Repülő Kutatóval, hogy most már illendő lenne megtanulnunk szerbül olyasféle rudimentáris dolgokat, hogy jó napot, köszönöm, viszontlátásra, nincs semmi elvámolnivalónk, két kiló ringlószilvát legyen szíves a szebbikbül, hajja maga garcon a Thermidor-módra készült homárhoz nem kérünk gribiche-szószt. Én a köszönési és megköszönési formulákat afféle pánszláv keveréknyelven (ezen belül is főként csehül) szoktam elmotyogni, és szendén mosolygok hozzá, mint egy szájonlőtt tigris, szóval tényleg ideje belehúznunk, mert ez így nem tartható, nekem elég félelmetes vigyoraim vannak.

Mielőtt viszont azt hinnétek, hogy ezzel végére értünk az  apostoli (=nyelveken szólós) kalandoknak, egy nagy frászt. Mikor bedöngettünk húgomék háza (pontosabban házának romjai) elé, és leállítottuk Emesét, egy nagy fehér papírlap csattogott át előttünk, be a nádasba ahajt a Tisza mellett. Mint utólag kiderült, ez eredetileg a kapura volt rögzítve, és a húgom informált minket arról rajta német virágnyelven, metaforikus szerkezetek segítségével, hogy jöjjünk be nyugodtan, majd ő is előkerül, de éppen hasat megy a vécén. (Napok óta küzdött már egy vírusos borzalommal szegény feje.) A szöveg megfogalmazásába roppant energiákat feccölt bele, merthogy nem írhatta szerbül, azt mi nem értjük, nem írhatta magyarul, azt az egész utca érti, nem írhatta angolul se, mert három háznyira egy lakodalom van mindenféle nemzetközi népekkel, és eccerű németül se, mert azon meg a szomszédasszony ért. Nem tudom, hogy végül melyikünk bökte ki a jövőre nézve ideális megoldást (valószínűleg nem én, a takonymanóktól kevés hely jut a gondolatoknak), hogy ezentúl írja ki nyugodtan románul, hogy “bé lehet jönni, itthon vagyok, csak fosok”, mert azt mind a hárman értjük, az utca viszont remélhetőleg nem.

Hát így kezdődtek a mi peripeteiáink Mucsa-Külső-Szentkátán. Következőkor majd az építkezésről írok, különös tekintettel a kápolnára. (Ez, gondolom, eléggé felkíváncsította az olvasóközönséget a folytatáshoz. Meghajlás, taps.)

Ezek a rüheteg takonymanók amúgy továbbra sem óhajtanak távozni, pedig még mindig hosszú hétvége van, a városban odale sörmajális, a mai napon pedig még mindehhez Walpurgisnacht, a névnapom meg telihold is. Én viszont itt krákogok, mint egy kivénhedt moped, és műsoros papírzsepik szegélyezik az utamat. Mindehhez tessék hozzáképzelni káromkodásokat is, olyan nyelven, amelyen jólesik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/04/30 hüvelyk eská, tavasz

 

5/241 – Nu, már haza is értünk

Mint a mellékelt ábra mutatja.

Élménybeszámolók majd adagonként, egyelőre kiültem a teraszra egy sörrel, és élvezem a mennydörgést.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/04/29 hüvelyk eská, tavasz

 

Eská 5/24 – A Bazi Nagy Lila Tündérruha akció

Nem szeretném tovább csigázni a nagyérdemű idegeit, egyébként is essünk túl rajta, így talán kevésbé fog fájni.

Mint erről már mesélgetek egy ideje, Filoméla unokahúgomnak elsőáldozása lesz, nekem meg az a feladatom, hogy erre gyártsak neki ruhát. Előkotortam az összes elsőáldozóruhás Burdát, aztán fotókat küldtem a ruhákokról, hogy melyikre óhajtja leadni a rendelést.

Nos, erre. (2006/2, 141. modell)

Na most Filoméla igen okos kislány, de attól még kilencéves ennek minden hozadékával egyetemben. Ergo a választásban minden bizonnyal nem csak azok a dolgok befolyásolták, amelyek például az én esetemben felmerülnének, hogyúgymondjam. Azt például már a kezdetben fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy a ruhával nem jár hátközépig érő ondolált haj és smink sem. (Az a szempillaspirál büntet, nem vitás.) Voltak gyanúim az átlapolós hacacával kapcsolatban is, az mindig kétkedéssel tölt el, amikor ilyen kecsesen markolva kitartják kétfelé, de egye fene, lássuk.

A választásban továbbá valószínűleg nagy szerepet játszott az is, amit a szabásminta nemes egyszerűséggel úgy ír le, hogy “35 db organzavirág”, na meg ez is, ni:

Igen, a lapockáig érő ondolált haj alatti rohadék kis gyöngyházgombokra gondolok.

Azt hiszem, lelőhetem a bús poént: mindezekből a kívánatos elemekből nem lesz semmi, vagy ha igen, nem énáltalam. Gombok helyett végigcipzárt fogok alkalmazni (azt is dérreldúrral, rettentően utálok cipzárt varrni, minden bizonnyal kézzel lesz beapplikálva), az átlapolós hacaca meg mindjárt meglátjátok, hogyan néz ki az én interpretációmban, szóval az is felejtős.

Mielőtt belevágtam volna a drága fehér anyagba, egy próbadarabot szerettem volna összeállítani, amin át lehet vezetni a javítgatásokat. Összekotortam itthonról néhány régóta őrizgetett taftot meg effélét, aztán erisszed. Sok morgás árán és két nap munkájával, de sikerült is legyártani ezt itt ni. Hadd mutatom be a Bazi Nagy Lila Tündérruhát.

Ebbe persze tessék még beleképzelni egy gyereket (A jelzet) meg egy alsószoknyát (B jelzet). Az alábbi ábrán a B jelzet található.

Belül puha trikotázs, kívül egy régen használatlan (és már eredetileg is turkálós) függöny anyaga, gumit bele, kalap.

Eddig elég jól sikerült megúszni a feladatot, bélése persze nincs még az izének, cserébe vannak illesztési problémái csőstül, de hát egyelőre nem tökéletességre törekedtünk, hanem a szabásminta megfejtésére. (Az elején a hajtás előállítási módja pl. a Burda legszebb kriptikus szövegeibe volt belerejtve, ott forgattam összevissza vagy fél órát, mire rájöttem, hogyan műxik.)

A problémák ezután jöttek, mégpedig egészen pontosan az áthajtós hacacával. Én azt megcsináltam. Még sokáig sajnálni fogom a beleölt anyagot.

Jó, nyilván jön bele még egy gyerek (A jelzet) meg egy alsószoknya (B jelzet, illusztrálva ott fent), de akkor sem várhatom el A jelzettől, hogy egész idő alatt kecsesen markolva kitartsa a hacacát, mely most egyelőre úgy fest, hogy Kanga jutott eszembe, aki Bagoly lakásának takarításakor megkérdezte, ugye kidobhatja azokat a kecskebékafarkakat, mire Bagoly felháborodottan közölte, hogy azok az ő spongyái.

35 darab organzavirágot sem valószínű, hogy elő fogok állítani, ez a kettő is fél órát zabált fel,

úgyhogy most kemény tratatívákra készülök az elsőáldozós bálhercegnő ruha szabásmintájával és dekorációival kapcsolatban, drukkoljatok nekem.

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/28 hüvelyk ajándék, blabla, eská

 

5/240 – Sabbát

A húgommal való társalgásaink általában cseten zajlanak. Nekem telefonban rettentő súlyos hendikepem van, és ha felhívok esetleg valakit (és nem azt mondom, hogy “bocsi, a megbeszélthez képest öt percet kések, rohadt tömegközlekedés” vagy “hozzál péksüteményt, Buksi, mert most jöttem rá, hogy elfogyott, és már késő sütni”), akkor lehet tudni, hogy valami nem oké.

Most éppen vajmi kevéssé oké, de csak a takonymanók cseszegetnek, úgyhogy még kevésbé van telefonálhatnékom. Ergo ezúttal is cseten társalogtunk tegnap este, mikor Csőrike egyszer csak aszonta (betűhív átirat):

“TE
AKKORA GEBASZ VAN
Ki kell hogy segítsél
csak te tudod egyedül megoldani most a helyzetet”

Én nyilván rögtön lefostam a bokámat, és kábé két tucat forgatókönyv villant át a fejemen, melyek közül másfél tucat bízvást indulhatott volna a Sundance Filmfesztivál depressziós szekciójában. A húgom általában rendkívül józan és praktikus nő, úgyhogy hajlamos vagyok elfeledkezni arról, micsoda derámai potenciál bujkál benne a józan praktikum alatt. (Most mit gondoltok, Toscának csak úgy a szél fújta be az ablakon az erős akaratot, szirénázó hangot és a vérmesebb Puccini-hősnőkre emlékeztető temperamentumot? Ugyan.)

Csőrike szerencsére folytatta is a világvége-előrejelző társalgást, imígyen:

“A plébi azt mondta, mindenkinek van kipája
neki van elég
s akkor kiderült hogy csak az az egy van neki a szekrényben
vasárnap 3-kor énekelünk….
basszuskulcs
3 kipa kéne
standard méret”

Mindezzel kapcsolatban külön felhívnám a figyelmet a plébi és a kipa teljesen váratlan árukapcsolására, melytől rögvest röhögni kezdtem, és a Sundance-győztes forgatókönyvek nyom nélkül eltűntek a balfenéken. Micsoda egy valláskárosult népség vagyunk, bmeg, éppen az unokahúgom elsőáldozós báliruhájának pogányul kéklila változatával törekszem Mucsa-Külső-Szentkáta felé, de varrnom kell három sábeszdeklit is a kórusnak, másként ugyanis nincs miben elénekelniük vasárnap a temetőben a Hine Ma Tov-ot, amit a húgom átírt négy szólamra, mert mi az neki.

Hát így esett, hogy mikor ma reggel fél ötkor felvertek a takonymanók (“minden slejmek öreganyja, Muad’ Dib!”), rárepültem az internetekre kipa avagy yarmulke avagy sábeszdekli recepteket keresni. Mondanom se kell, ismételten egy olyan új bugyra nyílt meg előttem a világnak, amit eddigelé nem ismertem, a “milyen színű kipát vegyek fel” tanácsadástól kezdve (ez itt különösen tetszetős a rabbi-anekdotákra emlékeztető “így is lehet, úgy is lehet” mentalitásával) a Pinterest “hogyan horgoljunk szivárványszín/skótkockás/dávidcsillagos kipát” szekciójáig. Közben az is eszembe jutott, hogy ma a poén kedvéért sabbát van, amikor ugyebár még a bankba se lehet bemenni pisilni (lásd a fenti link), mert más esetleg azt gondolhatja, hogy pénzügyeket intézünk, nem a hólyagunkkal vagyunk elfoglalva, és ettől újult erővel kezdtem röhögni, ami a takonymanók robbanásszerű távozásával járt, én meg épphogy eljutottam a papírzsepikig, hogy ne legyen nagyobb baleset belőle. A röhögésre amúgy megjelentek a macskák is, ujjé, buli van, és elkezdték egymást üldözni a nappaliban, majd stílszerűen levertek a földre a komódról egy tálka húsvéti csokitojást, és beugrottak a sarokban a kelta whiskyk közé, sláinte! csak úgy csilingelt az egész miskulancia.

A Repülő Kutató persze lemaradt erről az egészről, úgyhogy csak akkor szembesült a dologgal, mikor felkelt, én meg rárivalltam, “mutasd a fejed, mekkora sábeszdekli kéne rá”. Na az is megért egy misét, mint Navarrai Henriknek.

Istenkém, Istenkém, micsoda egy mulatságos, bolond élet ez.

*

Természetesen ma reggel is piac, mit nekünk yarmulkék és utazások Mucsa-Külső-Szentkátára a Bazi Nagy Lila Tündérruha meg ötven gombostű és más szabókellékek társaságában. Plusz a takonymanókéban, mert természetesen a Repülő Kutató is többé-kevésbé fel van fordulva, de vagy most megyünk, vagy semmikor. Ha esetleg nem mondtam volna, szerdán megest elrepül, aztán egy hétig színét se látom.

Hogy a blog eredeti profiljának is adjunk neki: a csodás pöttyös zoknit a Repülő Kutató vette nekem Pozsonyban, a farmerdzsekit meg most túrtam kedden, de még nem volt érkezésem beblogolni, mert a Bazi Nagy Lila Tündérruha meg a takonymanók lefoglaltak minden szabad kapacitást. A robbantott hajat nem vettem sehol, az teljesen magától ilyen.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/28 hüvelyk eská, tavasz

 

5/239 – Torkosbors

Az agyamat eltömítő takonymanók még mindig keserítik az életemet, de valamivel jobban keseríti ez az elsőáldozós bálhercegnő ruha, amit nagy optimizmussal elvállaltam, aztán most meg szívok, mint a torkosborz. (Elsőre torkosborsot írtam, és ezen csúfondárosan vihorásztak a takonymanók az eltömített agyamban. Kuss legyen, pokolfajzatok.)

Munkámat nehezítendő és a kész produktum minőségét emelendő elsőre nem a drága fehér anyagba vágtam bele nagy lendülettel, hanem az itthon lézengő szövetkék közül áldoztam be egynéhányat arra, hogy az első verziót előállítsam. Indiánnak lenni tapasztalat és előrelátás, Filomélát fél éve nem láttam, és hiába van meg az instrukszijo, hogy 140 centi magas, ez egy szabásminta alkalmazásában általában hajítófát sem ér. Még akkor se, ha a szabásminta kifejezetten 140 magas ifjú hölgyekre van inicializálva. Ennélfogva most csak egy próbadarabbal fogok belejteni hozzájuk, nem a végső termékkel, hogy a szükséges korrekciókat megejthessük, mielőtt megvívom a végső harcot a fehér organzával és düsesszel. A próbadarab, jelzem, egy olyan szemkifolyasztós sanzsántaft anyagból készül, ami királykék és orgonalila csíkokat tartalmaz, hozzá pedig orgonalila szemkifolyasztós sanzsán poliészterselyem dekorászijók járnak, szóval Csicsóné három lányának mindaddig megoldott a Lila Tündér farsangi jelmeze, amíg az inkriminált darab szét nem foszlik egy homokozóban. (Ismerem Toscát. Ő még a strandra is fel akarja majd venni.)

Attól a bagatelltől eltekintve, hogy a ruha tizenakárhány darabból áll (ha észrevettétek, magamnak se varrok ilyet), van rajta gomb és cipzár is (ha észrevettétek, magamnak se stb.), szóval egyelőre nem érzem azt a spirituális emelkedettséget, amit elvárnék magamtól, ha már az unokahúgom elsőáldozásáról van szó. Plusz még a takonymanók, ugye.

No sebaj, a nyafogóruhák és készakartan felemás zoknik mindig segítenek. Egy kicsit.

A Repülő Kutató szerint egyébként sokkal jobban vagyok, mint tegnap, mert már morgok, és nagyon határozottan teszem. Ez, azt hiszem, elég sokat elárul rólam, házasságunkról és egyes férfiemberek áldozatos munkájáról, amit egy házasságba képesek feccölni.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/27 hüvelyk eská, tavasz

 

5/238 – Zöld Péter

A mai nap tanulsága olyanformán fest, hogy sohasenem szabad elbizakodni, feleim, mert Fortuna gyün, mint a szélvész, aztán seggberúgja az embert. Éppen a hét elején gondoltam arra, hogy ujjé, idén még egyszer se kapott el a takonykór, és ez nyilvánvalóan hiba volt. Tegnap dél körül egyszer csak azt érzém, hogy ég a szemem, aztán szinte átmenet nélkül folyni kezdett az orrom és kaparni a torkom, két órával később pedig már lázam is volt és rojtos-recsegős köhögésem. Bevágtam egy gusztustalan Neocitránt, és eldőltem, mint a zsák, úgyhogy mostanra a láz elmúlt, de a köhögés meg a csatolt izék maradtak. A zöld csatolt izék. (Parodontitiszes fogápolási procedúráim egyik sarkalatos pontja a nyelvpucoló eszköz használata. Nem akarjátok tudni, mikkel találkoztam én tegnap este meg ma reggel.)

Mára hálistennek nem lett volna túl sok harci feladatom, ámde az éppen oviban, én meg ilyenkor attól rettegek leginkább, mi van, ha ez valami vírusos izé, és végigfertőzöm az összes Noelt meg Hannát. (Az ötéveseknél ezek a divatnevek, ha nem tudtátok volna. Minden csoportban van legalább egy-egy. Néha több is.) Jobb megoldást nem találván, bánatosan megírtam minden érintett félnek, hogy én most felfordultam, és nem tudom jelenlétem fényével emelni a partit. Pedig a hallgató a Zöld Pétert meséli el a gyerekeknek, és hozzá házilag gyártott memóriajátékkal, mágneses kirakóval és mondókakockával is készült.

Szóval, ha kéne nektek bármiféle magyarázat arra, miért festek úgy, ahogyan, hát ez az.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/26 hüvelyk eská, tavasz

 

5/237 – Mesterségem címere

A mai napon ez speciel nem a laptop, a pendrájv, a jegyzetcetlik kupaca vagy a projektor, hanem a szabóolló. És mindjárt megmagyarázom.

Három hét múlva Filomélának elsőáldozása lesz, a hozzá tartozó hajcihővel egyetemben. Ezen, amikor elkezdődött a Nagy Szervezés, kissé elálmélkodtam, mert emlékeim szerint nekünk nem volt ezen alkalomhoz semmi extra. Jó, előtte oktatásra kellett járni meg diákmisére, a tiszi pedig mindig leszúrta azokat, akik késve érkeztek, de mint a pengős malacot, viszont tényleg nem emlékszem semmi nagy rutyutyura. (Az oktatásból is csak arra, hogy képzeljünk el egy fél kilométer magas vékonykerek tornyot, aminek a tetején akkora súly van, mint a Retyezát, és ez az egész miskulancia a földig is képes lehajolni és nem törik el és újra felemeli a fejét. És most lássuk szemhünkmel hogy ez egy búzaszál, ugye mekkorák az Úr csodái, halleluja. Bevallom, itt filmszakadás lett, mert én a továbbiakban a búzaszál csodáin gondolkoztam, és lövésem sincs, mi mindent mondott még a tiszi.)

Talán, hogyúgymondjam, nem volt eléggé rurális a környezet ahhoz, hogy az elsőáldozásnak akkora feneket kerítsünk, mint egy disznóól, bár az is többé-kevésbé Mucsa volt, ahol én felnőttem. A húgom viszont teljes pereputtyával a jelek szerint nemhogy Mucsára költözött, hanem Mucsa-Külső- Szentkátára. Tényleg nem akarnám lebecsülni a kicsiny mezővárosok bukolikus báját és fontos rituáléit, de a húgom a héten volt elsőáldozási szülőoktatáson, ahol megnyugtatták őket, hogy nem kötelező a porontyoknak sem a fehér kesztyű(!), sem a fehér rózsafüzér(!) ahhoz, hogy magukhoz vehessék az Úr testét, jöhetnek póriasan mezítkézzel is, és azzal a rózsafüzérrel, ami leghamarébb a mezítkezükbe akad. Viszont fehér ruha az köll, mégpedig olyan fehér ruha, hogy. (Itt most képzeljetek el mindent, ami eszetekbe jut Elza hercegnőtől a habcsókokig, és valószínűleg képben lesztek.)

Gondolom, most már értitek. Here comes hülye Kata néni meg az ő szabóollója. A mulatság kedvéért újabb olyan feladat, amilyennel nekem eddig még soha sehol semmikor, különösen ha belekalkuláljuk Mucsa-Külső-Szentkáta igényeit. Tavaly ugye megkaptam Giggüt dajkaságba, és az atyai nagyszülők rögtön problemmázni kezdtek azon, hogy nekem sehol egy gyerekem, ugyan mit fogok csinálni a drága kicsi kinccsel, biztos fejreejtem. Azt hiszem, csak akkor állt vissza a presztízsem, amikor visszaadtam egészben és felhizlalva. Vélhetőleg most jön a következő felvonás, merthogy ugye én nem vagyok igazi varrónő, biztos fejreejtem a ruhát is.

Úgyhogy harcra fel, reszkess, Mucsa-Külső-Szentkáta, gyüvök.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/25 hüvelyk eská, tavasz