RSS

10/7 – Rozs

Ez most még egy úgynevezett szabadnap, ami ugyan tele van pitykézve munkahelyi feladatokkal, de még nem tanítok és még/már nem értekezem. (Tegnap du. végül lett még egy onlány értekezletem is, mert ha egy biznisz beindul, akkor nincs megállás. Holnap is Esztergomba megyek értekezni.)

Úgyhogy épp megfelelő napnak tűnik arra, hogy az ember felkapjon egy többé-kevésbé emberek elé való lipityánkát, és gatyába rázzon egyet-mást,

például a kovászt, mert megkínáltam a teljes kiőrlésű tönkölyliszttel (ha esetleg nem emlékeznétek, a teljes kiőrlésű rozslisztet megette a moly), de ő erre azt mondta, blöe. TK rozslisztet kell szereznem, nincs mese.

Mindeközben állatkáink:

Még nem mondtam, de a RK tegnap felmálházta hű lovát, Emesét, és elment Lengyelországba, mint a dalbeli kiskacsa. Pénteken jön. Azóta, ha itthon vagyok, a szőrösök egyrészt folyton körülöttem nyünnyögnek, másrészt meg azt se felejtik el sose, hogy kinyilvánítsák neheztelésüket, amiért elrekkentettem valahová a Repülő Kutatót. Biztos én voltam az, én gyanús nőszemély, mert ők nem voltak, más meg nem létezik a világon, slussz.

A fenti képet azért kedvelem nagyon, mert mind a két macska és mind a két macskai vélemény rajta van, egyidejűleg. Sajna ma tovább fogom zaklatni a lelküket azzal, hogy előveszem a porszívót, de hát mit csináljak, a körülmények igazán kriminálisak, az előbb egy akkora pormacska jött elém a hálószobában, mint Maci.

De előbb a rozsliszt.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/07 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 10/1 – Farmer rugdalózó

De hát ha tényleg az, na.

(Elnézést a horribilis világításért, a délutáni nap + magos mustár színű fal + ez a bides Fapipa, akire nem lehet rátölteni az IrfanView-t, úgyhogy igen limitált lehetőségeim vannak visszaforgatni a színeket a normális tartományba. Tudok választani olyan filterek között, hogy “drámai fekete-fehér” meg “hideg élénk”, és ha egyszer bedilizek, használni is fogom ezeket csak a móka kedvéért, de nem most.)

Az esztergomi Hádában holnap lesz árucsere, nekem meg volt egy üres negyedórám a busz indulásáig, úgyhogy bementem. Nyilván már mindent leraboltak a népek, ami bármennyire is emberi viseletre alkalmasnak látszott, egyedül én voltam bent vevő, és a dolgozók már kezdték leszedni hátul az állványokról mindazt, ami senkinek sem kellett, hogy aztán majd azok a cuccok Ghánában kössenek ki egy szeméttelepen.

Na ilyenkor van az, hogy nekem megesik a szívem valami rettenetesen, és megmentem sanyarú sorsa elől. Most épp ezen a rettenetesen esett meg.

Nem is tudom, hogyan borzasztóbb, felkapcsolt vagy lehajtott állapotában, de teljesen el vagyok bűvölve tőle. (Nyilván majd átalakítom, az itt mintegy kötelező elem, mint kűrben a leszúrt rittberger.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/06 hüvelyk turkálgat, ősz

 

10/6 – Röff

Helló, új tanév, most röffentjük be az értekezőszezont, irány Strigonium. A hajam még tart. (Jól teszi, még csak most indul be a hülyeség és marhaság, ma reggel már kaptam egy afféle tipikus munkahelyi levelet, az “oldjuk meg, tegnapelőttre” fajtából.)

A tegnapi küzdelem után, mikor kidobtam minden izgi és molyos lisztet, ezeket sikerült legyártanom:

A sikeren felbuzdulva sütöttem egy doboznyi értekezősütit is (azt a fajtát, ami a cukor, csokládé, és általában a szénhidrát erejével támogatja meg siránkozásainkat), de egy pöttyöt túladagoltam bennük a lisztet, úgyhogy azokat nem mutogatom, nem a legszebbek.

Attól még persze megesszük.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/06 hüvelyk eská, ősz

 

10/5 – Liszt

Ah, te bágyadtan sütő szeptemberi nap, ah, ti hordatlanságban összegyűrődött hosszú ujjú pólók, ah, ti szemét molyok, akik belezabáltatok az összes, bármennyire is érdekes lisztbe.

Hát akkor fehér kenyeret sütök máma. A szárnyas kukacokat nem érdekelte a simaliszt, sznobok ezek mind.

Az őszi félévben ezúttal is a hétfőm lesz a vasárnapom, amikor megpróbálom gatyába rázni a lakást, a ruhatáramat és a kajaellátmányt, hát uccuneki. Ezen a héten háromszor megyek Esztergomba, és ebből a pénteki már tancsinap lesz, úgyám.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/05 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü, ősz

 

10/4 – Folytköv.

Az egyik legbölcsebb gondolat, amivel valaha találkoztam, az, hogy ami nem romlott el, annak nincs szüksége javításra. A vasárnapi bejegyzések szerintem most még elég viccesek a hétközben összefotózgatott mindenfélével, úgyhogy maradnak az eddigi formájukban, amíg meg nem unjuk. Galéria!

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/04 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár, vasárnap, ősz

 

Eská 10/1 – Almák minden mennyiségben

Mint már elnyafogtam, ma du. gyermekpesztrálási feladatokat kellett ellátnom egy rendezvényen, ahol a fenntarthatóság volt a téma. Hadd lövöm le előre a poént: egyetlen gyerek sem jelent meg, úgyhogy én csendesen báloztam ülve, mint Prücsök nevű ifjúkori példaképem, épp csak én ezt egy sörpadon tettem, és közben színezőket gyártottam, csak úgy.

Ennélfogva viszont, mivel annyi enerzsiát feccöltem a felkészülésbe, most ide teszem fel a gyermekcséket mulattatni kitalált-legyártott cuccokat, mert lenni nekem fejemben kreatív zsizsik, és ha egy ilyen izére felkérnek, nyilván saját tervezésű bármikkel készülök, ezen belül is tematikus bármikkel.

A tematikus bármim ezúttal az alma volt, itt van az ősz, almaszezon, egyél hazait, védd a fákat, egyél hódot, ja nem ide. Ennek szellemében gyártottam egy társasjátékot, nü:

Az alap egy ikeás bútordoboz kartonja (mert én nem dobok ki semmiccse), a zöld és vajszín festék bútorfestés után maradt a szivacshengerkékben, a piros bádogalma meg egy valamikori ikeás téli mécsest tartott magában. Most viszont ez került bele:

A kerek whateverek gondosan kimosott kecskekefir-kupakok, rájuk ragasztva pedig szintén ikeás matricák láthatók. A szelektív szemétkukákhoz adják ezeket, de mi nem használtuk fel, mert úgyis tudjuk, mit mibe akarunk dobni, látogatóba meg úgyse jön senki, és ha mégis, legfeljebb megkérdezi, mibe mit hanyigáljon. Úgyhogy elraktam őket, a szokásos jeligére (egyszer kelljen, s jó, ha van).

A játék eccerű, mint a pof: alulról elindulsz kosaraddal az úton, hazáig tele kell szedegetned. Ahányat dobsz a dobókockával (egykockás játék, a többi három csak biztonsági okokból van ott), annyit léphetsz előre a bábuddal (=kupakoddal). Ha az úton almát találsz, előre ugorhatsz (lásd nyíl), ha egeret, akkor meg hátra (szintén lásd nyíl). Nyilván minél egyszerűbb egy játék, annál jobban lehet variálni, nekem például már vannak a fejemben mindenféle tornagyakorlatok, amiket be lehet iktatni, hogy ne csak a popójukat aszalják a gyerekek játék közben. Még egy olyan is van a fejemben, hogy amikor az egeres kockára lép valaki, akkor visítani kell egyet mindenkinek. Esetleg cincogni, ha nem akarunk nagy hangzavart.

Popóaszaláshoz színezőkkel készültem,

és ezek is ízlés szerint nehezíthetők a delikvens igényeinek és képességeinek megfelelően, mert ha nagyon kicsi vagy, akkor ott vannak a vastag filccel kijelölt felületek, ha meg nagyobb, akkor a vékonyabb tusvonalak által adott kisebb blokkok.

És most kéletik lajongani, most azonnal, mert hanem nem mutatom majd meg azokat a vadiúj színezőket, amiket ma gyártottam csendesen bálozván a sörpadon.

(Arra gondoltam, hogy az itt látható színezőket elérhetővé-letölthetővé teszem a blogon, de technikailag totál reménytelen vagyok, úgyhogy ezúton érdeklődnék, hogyan szokták eztet, pdf-ben vagy jpg-ben, és nektek, akik esetleg letöltenétek, hogyan smakkolna jobban.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/03 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, ősz

 

10/3 – Csal

Szombat, piac. Az arcomat figyeljék, mert csalok. Amit ott látni, az nem a hétvége derűs mosolya, hanem a pánik, hogy miként fogom én ezt a délutánt abszolválni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/03 hüvelyk eská, nyár, ősz

 

10/2 – Rendszer

Rengeteg ruhám és kiegészítőm és cipőm meg a folyamatos káosz ellenére én viszonylag jól tudom menedzselni ezt a tohuvabohut. Általában tisztában vagyok azzal, mennyi és milyen cuccal rendelkezem, ezen belül meg melyik holmim hol van, és ha történik is olyan, hogy “nahát, rólad majdnem megfeledkeztem”, abban mindig ott a “majdnem”, vagyis ha három hasonló színű-mintájú-szabású darabot elém tennének, habozás nélkül ki tudnám választani közülük azt, amelyik az én szekrényemben volt. Vagy a mosókonyhában. Vagy valamelyik dobozban.

A lényeg az, hogy ez a rendszer általában éppen szeptember elején dűl össze, amikor rendszeresen fél órákat ácsorgok a szekrény előtt, és nem találok semmit, amit éppen keresek. Ez itt például éppen a negyedik terv rombadőlte után akadt a kezembe. Mit mondhattam volna neki, “nahát, rólad már majdnem megfeledkeztem”.

Mindeközben persze a bolondvonaton ezúttal sincs fék, holnapra rendezvényi pesztraként leszek beugró óvónéni, ez a feladat még kedden szakadt a nyakamba, de kábé tegnap estére állt össze a fejemben, mivel fogom mulattatni a gyerekeket, akikről persze nem tudom, hányan lesznek, mennyi idősek, mi az érdeklődési körük, és legalább az orrukat meg tudják-e törölni egyedül. Megint innan szép nyerni, a kirelejzumát neki.

Majd ha túl leszünk a hepajon, természetesen bemutatom mindazon saját tervezésű mulattató eszközöket, amikkel épp pöszmögök, de addig nem akarom elprüccölni a szerencsémet. Gyerekekkel csinálni valamit (pláne egy ennyire heterogénnek ígérkező bagázzsal) mindig lutri, és én ugyan belefektethetek bármennyi melót, sose tudni, mi lesz a vége.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/02 hüvelyk nyár, ősz

 

10/1 – Bináris

Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy helló, új év, pont úgy nézel ki, mint a régi. Nos, majdnem. Az elmúlt hónapok rémséges aszálya után egész éjjel esett, afféle könnyű őszeleji esőcske, amit én fél hármas felkuvikolással (majd fél hatos visszaalvással), a szőrös terroristák pedig lelkes borogatással ünnepeltek. Ennélfogva a mai nap a szokásosnál később kezdődött, de máris melóval, munkahelyilevelezek orrba-szájba.

Közben viszont, és ezt most nagyon izginek találom, ebben a blogévben több olyan bejegyzésem is lesz, aminek a sorszámában nincs más, csak egyes meg nulla, és engem az ilyesmi kifejezett lelkesedéssel tölt el, teljesen indokolatlanul.

Egyszer majd mesélek arról is, hogy a hímzéseimben meg horgolásaimban milyen magánhasználatú számmisztikai sunyiságok vannak, amikről csak én tudok, mert ránézésre nem derülnek ki. Ezek is indokolatlan izgalommal töltenek el, és hát mi más éltesse az embert, mint az ilyesmik.

Lelkesedés legyen meg humorérzéksz, és elleszünk valahogy.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/01 hüvelyk nyár, otthoncsücsü, ősz

 

9/363 – Pluszmínusz

Nahát, ez is eljött megint, itt az aktuális blogév utolsó napja. Feltehetőleg épp mindannyian lerágjátok a lábatok izgalmatokban, milyen csinnadrattával ünneplem meg.

A válasz igen egyszerű: az égegyadta világon semmilyennel. De tényleg. Nem lesz évértékelés, hogyan-folytassuk-tovább közvéleménykutatás, nagy vetítettképes összefoglaló az évről vagy a hónapról, de még azt sem ajánlom fel kegyesen, hogy a nagy nap tiszteletére kérdezhettek tőlem, amit akartok. (Leginkább amúgy azért nem, mert eddig is kérdezhettetek tőlem bármit, viszont mivel a jelek szerint beszélek magamról épp eleget, nem volt ezügyben nagy tolongás, és most is miért lenne.) Holnap a bejegyzés címében a / előtt egy tízes lesz, a / után meg egyes, és… és… és ennyi.

Viszont ha már a számoknál tartunk… Mókuskáim, én elvesztettem valahol menet közben ebből az évből két napot. Már a tavaly is elvesztettem valahol menet közben egyet, de ez most már a duplája. (Miközben a wp minden nap vidoran gratulálgat azért, hogy milyen szorgalmasan posztolok, csak így tovább, hajráMarinéni! A maival együtt már 744. napja zsinórban, hogy minden nap volt itt bejegyzés. Az több mint két év. És én így is elvesztettem valahol összesen három napot. Bizarr.) Na most én nem vagyok valami jó matematikából, de ha ez egy sorozat kezdete, akkor érdeklődve várom, mi lesz a tizedik blogévben, például hogy három napot vesztek-e el (lehetséges lineáris növekedés), esetleg négyet (lehetséges exponenciális növekedés, melynek esetében további tíz éven belül egyszerűen elfogy a blogom). Mellesleg, ha már a statisztikában turkásztam, ránéztem most arra is, összesen hány bejegyzést produkáltam eddig. 3942. Az egy eléggé szédítő szám.

Mit mondhatnék még: köszi az eddigi figyelmet, köszi a jövőbeni figyelmet. Folytatjuk, de most még azt sem tudom egyelőre megmondani, hogy lesz-e adventi dekkolás vagy jólesőjanuár, hányszor megyek turkálóba, és veszek-e cipőket (bár valószínűleg egy ideig nem, van épp elég). Az eská-posztokkal kapcsolatos számszaki terveket is elengedem, lesz, amennyi lesz, osztjólesz.

Szóval, ezúttal csak ketyegünk bele a világba, minden extra terv nélkül, esetlegesen, mint maga a zélet meg a reggeli kilátás a Bűnök Barlangja futonjáról.

Makkák, tarkabarkák meg dzsuva. Ennél többet-szebbet-jobbat nem tudok ígérni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/31 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská, macs, megaszondom

 

9/362 – Értelem és érzelem

Jól nézzétek meg most a fejemet, mert sose két hónap múlva látjátok újra ilyen állapotban. Fél tízre fodrászhoz megyek, juhé.

Az “utána” az, ami még kérdéses, mert elsejéig szabadságot adtam magamnak a munkahelyi izémizékből (leszámítva néhány levelet, amit még el kell lőnöm ilyen-olyan irányokba), és az értelmes feladat ennek a gatyába rázása lenne,

viszont sokkal nagyobb vonzalmat érzek aziránt, hogy beizzítsam Eriket, és belefeküdjek egynémely anyagokba.

Merthogy én, rút szibarita váz, megint szereztem egy kis homokot a Szaharába.

Igaz, terveim szerint ezzel be is fejeztem az idei naptári évre. Van itthon minden, csak győzzem feldolgozni.

Na szóval még nem tudom, milyen irányba fogok elfittyenni, amikor hazaérek a szépészetről, de tulajdonképpen, ha jól meggondoljuk, Jane Austennél is boldog lett a regény végére mind a két nőszemély, úgyhogy talán valójában nincs olyan, hogy egyetlen üdvözítő megoldás.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/361 – “Szépen, lassan mindenünk leépül…”

Ezt a mai napról. És még csak kilenc óra.

Du.

Nna, most már jobb, de ez tényleg rettenetes reggel volt: szó szerint vérben locsogva ébredtem, aztán a macskák kilógtak a nyitva felejtett teraszajtón, és tíz percig hajkurásztuk őket (bár főként Pocit, Maci nagyon kedvesen bejött magától), nekem meg még mennem kellett Esztergomba is. Mostanra viszont visszaértem, nagyjából mindent sikerült folttalanítani, a cucuk meg köszönik, már jól.

Tényleg.

Akkor én is elhelyezem magam afféle stabil oldalfekvésbe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/29 hüvelyk blabla, macs, megaszondom, nyár

 

Eská 9/48 – Szatyor, felpimpelve

Nahát, milyen nyüzsinapot csináltam én mára magamnak, el se hiszem. A Bűnök Barlangja már igencsak megérett a takarításra, úgyhogy nekiláttam, a tárgyak ide-oda huzigálása közben pedig egyszer csak előbukkant ez a barátságos háncsszatyor:

Valójában ő már évek óta nem volt “kijárós szatyor”, horgolások laktak benne meg effélék, és ugyan nem emlékeztem, miért rekkentettem el a polc mélységeibe, de most, hogy megláttam, egyrészt rájöttem, hogy a) hát persze! valahol a ráncigálások közepette leszakadt a középső pompon fele, így innentől már kishibás-javítandó darabnak könyveltem el, b) igazán ideje lenne nemhibás-javított darabot csinálni belőle, olyat, amit nem kell polcok mélyén rejtegetnem. (Bár a házból valószínűleg így sem viszem ki.)

Mekkora szerencse, hogy ez a kupleráj kreatív műhely mindig tele van egyszer-kelljen-s-jó-ha-van aprószarral kincsecskékkel, elég volt kiborítanom néhány dobozomat:

A félig leszakadt pompont óvatosan leoperáltam (a többit nem), majd a folytatásban a Technokol Rapidra és a vakszerencsére rendkívüli szín- és formaérzékemre bíztam magam. Most mit magyarázzak rajta, csak raktam, mint bolond a talicskát.

Tadáá!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/28 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 9/47 – Három a…

…zigazság, de ez ebben az esetben még annyira sem igaz, mint egyébként. Igaz, hogy ennek már harmadjára ugrom neki (lásd itt és itt), de szerintem még lesz belőle.

Az a kedves jó macskamászóka, az. Még mindig roppant népszerű, sőt,

Maci ezen szokta eljátszani, hogy ő egy icipici cica. A helyzet viszont a szokásoknak megfelelően ezúttal is tarthatatlanná vált, úgyhogy kivártam, amíg Maci valahol másutt helyezi aluvóra hájas valagát, és kihurcoltam a mászókát a teraszra.

A felszerelésem egyre jobb. Ezúttal már imbuszkulcsot sem kézzel használtam, mint az állatok, hanem a fúrógépet vetettem be, awww.

Ennélfogva a szintidőm is egyre jobb, már két órán alul vagyok vele.

Nyilván be fog menni a helyére, de a RK-nak kellően fenyegető hangsúllyal azt mondám, ez addig nem történik meg, amíg a nappali nincs kiporszívózva. Úgyhogy én most éppen a Bűnök Barlangjában heverészem, lentről meg porszívózúgás hallatszik.

A fenyegető hangsúlyaim is egyre jobbak, úgy tűnik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/28 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

9/360 – Utsó

Újabb, ezévi utolsó galériánk Fapipától, mivel vasárnap van. (Így első pillantásra a többiről is lenne mit magyaráznom, de egy kép egészen biztos, hogy kifejtést igényel: az a fekete izé a zöld vágódeszkán egy különösen méretes, szárított fafülgomba. Mielőtt beáztattam, még kezelhető mennyiségűnek tűnt.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, nyár

 

Eská 9/46 – Fiókgombok, reciklálva

Hát kérem, ez mindenekelőtt nem egy végleges bizonyítvány, csak egy ideiglenes lenyomat, de mielőtt esetleg szétdúlom az egészet, hadd mutatom be, bár ez sem igazán friss fejlemény.

Térjünk csak vissza egy kicsit a sarokba állított gardróbszekrény-középhez, oké? Miután ott volt nekem a teljesen csupasz oldala, ami üresen (és meglehetősen romosan) ásítozott, előbb lefestettem, aztán rászögeztem egy szintén lefestett farostlemez-darabot, ami valamilyen csomagolásból származott, és direkt erre a célra méretre fűrészeltem. Aztán előre megfontolt szándékkal felfúrtam rá ezeket, ni.

A poént már lelőttem, hogy ezek itt fiókgombok. És honnan voltak nekem, na honnan? Hát innen:

Mégsem hagyhattam a Haugákat úgy, ahogy azt az Ikeában kitalálták, hová vezetne az. Úgyhogy megspóroltam ezzel egy csomó reciklálható fiókgombot, és most ilyen hasznosításban léteznek nálam azon a szekrényfalon (baloldalon a keretben én vagyok, majdnem huszonkilenc évvel ezelőtt, és éppen nem különösképpen jó állapotban):

A móka kedvéért persze már jól látható, hogy valamikor a blogévek alatt a kelleténél több, túlnyomórészt turkálós bizsunyakláncot gyűjtöttem fel. Nem nagyon férnek már ott drágaszágaim. Ebből vagy szanálás lesz, vagy valami új ötlet…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, turkálgat

 

9/359 – Antikvár

Ha nem lenne ez a hülye blog, még mindig hálóingben üldögélnék a vetetlen ágyban, és egy antikvárius tumblerét olvasgatnám, ahová tök véletlenül keveredtem oda. Szerintem adjunk hálát annak, hogy van ez a hülye blog, legalább lezuhanyoztam meg felöltöztem, mielőtt visszaülök ugyanoda, és feltehetőleg ugyanazt csinálom továbbra is.

Kicsit nyomott vagyok, no.

És jómagam is meglehetőst antikvár darab. Bár nem azért vagyok nyomott.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/27 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/358 – Szussz

Csak lehuppantam egy percre, ma takarítás és más effélék napját tartom.

Oké, a scali kenyér épp túljutott a második kelesztésen, mehetünk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/26 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 9/45 – Ripsz-ropsz

Ha már úgyis ott volt egy kis fahulladék, a kiadagolt festék, a fúrógép meg pár kampó, és az előszobafestéskor leszerelt, haszontalan kis fogas helye…

… nos, miért ne dobtam volna össze sebtiben egy ilyen kis kulcstartó-fogaskát?

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/25 hüvelyk újracucc, eská

 

Eská 9/44 – Cipőspolc

Hát kérem én csináltam egy ilyet:

Mégpedig így, ni:

Ezúttal sem vagyok teljesen elégedetlen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/25 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt