Az otthoncsücsü-alapú dilinyó tovább folytatódik, ezen a héten már tényleg nem hagytam el a város határait, de azért volt így is minden, ami szemnek-szájnak ingere: kenyerek, takaró, utak felfelé meg lefelé, Csülök Úr hisztérikus vinnyogásai hajnali fél négykor, küzdelem a saját szövegemmel és a takarítandó lakással, szóval tényleg minden.
Ma amúgy a sors különleges ajándékaként hamarabb ébredtem az ordító egérnél, és csak háromnegyed ötkor, hurrá.
Ne hazudjunk, egy délután-estét a székesfőfaluban töltöttem, de a dolgok nagy rendszerében ez nemigen számít, mert amúgy itthon voltam egész héten. A hetedik takaróval kiegészülve, ráadásul. Galéria!
Ezekből a fotókból olyan kis nyugisnak tűnik, de azért ez elég mozgalmas hét volt, pedig el se hagytam a várost. Galéria!
Hajnal, takaró, szendvicsek, virágok, előkészületek, szívecskék, cipők, Csülök úr, vasárnap, galéria.
Makkák meg horgolt takarók, egy utolsó adag idei zöldborsó, ismerős káoszkáink meg még a szombat esti Ivan Dan is, ami a dalmát Szentivánéj. Vagyunk, vagyogatunk.
Nyár van, vagy mi. Epret zabálok dobozból, szatyorról lepotyogott díszeket ragasztok vissza (most, hogy már ragasztópisztolyom is van, sálálá), pipacsokat és naplementéket nézegetek ügyes-bajos dógaim után rohangáltomban, kenyeret sütök, meg Csipa Gyuri nevű lélekállatommal alszunk nagyokat.
Vizsgáztatások, tanulmányírás meg minden más ellenére is folyton figyelmeztetnem kell magam, hogy hóha, hó, még nincs vakációm.
Oké, jöhet az e heti, már-már tradíciószámba menő “hajnalban megébredek, posztolok, visszaalszom” művelet. Volt ezen a héten is minden, de főként eső. Galéria!
A diákjaimtól virágokat kaptam, magamtól egy újabb (ötödik!) pöttyöskét, a félévtől meg a szorgalmi időszak végét, tegnap írtam be az utolsó gyakorlati jegyeket. Mindeközben Visegrádon gyermekfuttató szezon volt (az a kép ott a sátrakkal meg íjászattal), a Bűnök Barlangjában ágyneműcsere, a RK spárgavacsorákat főzött, Maci meg… hát ő meg Maci. Galéria!
Plusz még egyebek a hetemből, például némi Esztergom meg buszonhorgolás. Csiriz úr ezúttal nem képviselteti magát, de ne tessék aggódni, az egészsége gyöngy, és rengeteg fotó készült róla is, épp csak azok még nincsenek feltöltve Fapipára. Galéria!
(Ha nem vigyázok magamra, ebből is tradíció lesz ezeken a tájakon, hajnali kettőkor posztolni szombatról vasárnapra virradólag.)
Újabb vasárnapi finomvegyes, dokumentáció arról a hétről, amikor hirtelen kitavaszodott. Hétfőn még téli illatmécsest gyújtottam, köd volt, és spulnik törtek, szombaton meg már friss zöldborsót hoztunk a piacról.
(Megint azt próbáljuk ki, vajon hány éjjeli bagoly olvassa ezt a blogot. Mivel mostanáig Eurovíziót néztem, semmi garancia nincs arra, hogy reggel emberi időben keljek, úgyhogy akár most is beblogolhatom a heti galériámat.)
A lerottyant állapotok bája, vagy hogyismondjuk. Az ember néha meglepő dolgokat talál turistavárosok legbelső belvárosaiban is, a saját hűtőjéről nem is beszélve, ahol mindig akad pár kallódó-vénülő zöldség, ezek meg egyszer csak összeállnak valamivé, amit hívjunk az egyszerűség kedvéért bibimbapnak. Galéria!
Már megint van itt nektek mindenféle: rebarbarás lepény, szabóinas, növények úton-útfélen, plusz többé-kevésbé turitnyai fotók abból a két nemkicsit dekoratív városból, amelyek között ingázva telik az életem. Galéria!
Ilyentájt virágzik a lila ákác, én meg ha valahol megpillantok belőle, addig fotózom, amíg a szemem is ki nem ugrik. No de azért legyen itt más is: egy kis Szekszárd, egy kis medvehagymapesztós csiga, meg nyilván némi Maci. Galéria!
Akkora futamodásban vagyok, hogy még a tájképeim is egy afféle nondeszkript évszakot mutatnak, ahol nem tudni, éppen zöldül, vagy éppen szárad minden elfele. Pedig odakint tavasz van, gyönyörű, de én már el sem bírom képzelni, milyen az, amikor a tavasz nem azt jelenti, hogy én szakdolgozatokkal szopok. Úgyhogy nesztek egy rohangálós hét szokásos vegyessalátája, amibe azért belekerültek dekorgumi madarak és sós kekszek meg macskasimi is, de ezek tényleg csak azért, hogy ne csak annyi maradjon meg, “bezony, ez volt az a hét, amikor én kiszedtem háromezerötszáz vesszőt, hogy aztán visszategyem máshová”. Galéria!
Mivel technikailag már vasárnap van, én pedig kivételesen ébren éjfél után is (ne lepődjetek meg nagyon, este nyolckor kimerültségemben bevágtam a szundit, aztán persze fél órával ezelőtt olyan fitten, frisszen ész capkodószan kuvikoltam fel, hogy öröm volt nézni), akár közzé is tehetem a heti galériámat. Lássuk, vannak-e más baglyok is a környéken.
Mint a mellékelt ábrák mutatják, a takonyban fetrengés meg a tancsi meg a szakdolgozatok mellett is volt a héten sapkamosástól buszonhorgolásig minden, de főként rengeteg zöld, ott azt a két elmosódott tájacskát például Visegrádon kaptam le a buszablakból. És világ csudájára megint vannak tilupámok a nyírfa tövében, pedig tényleg nem tettem semmit a dolog érdekében.
Amíg én a sáfrányos kaláccsal küzdök (még sose sikerült ennyire nehezen összehozni a négyes fonatot), nesztek egy kis visszatekintő a múlt hétre. Galéria!
Megpróbáltam összerakni nektek egy szép nagy adag bécsi tarkabarkát kirakatbámulástól táfelspicc-vacsoráig és húsvéti kirakóvásár tojáskáitól az Albertináig, ahol még Max Ernst egyik LopLopja is ott volt, csodás.
Tessék értékelni erőfeszítéseimet, a város valójában leginkább így nézett ki:
Én megyek körbe, mint a ringlispíl, a tavasz meg mindenhol belerobban a képembe. Galéria!
Tiszta egek, kitakarított nappali, gatyába rázott hűtő meg egy folyton fésült Csiriz úr, plusz itt-ott virágok. Vasárnap, március.
Teli tálka, telihold, teli alkony, teli naptár. Lassan előbújó virágok a sétálóutcán, akkor fotóztam, amikor eltalpaltam Poci urnájáért. Mackó, aki ezen a héten igazán kiérdemelte a Csiriz nevet. Teli fonalas kosár, macskaszőrrel teli szőnyeg. Az egyik legjellemzőbb viszont az a képernyőfotó az időkép kamerájáról péntek este hétkor, amikor a tavaszi esőzuhogás közepette az épületben már senki sem volt, csak a portás meg én, és ha ránéztek a képre, még azt is pontosan láthatjátok, melyik két ablak mögött van az irodám.
Szóval csak a megszokott, vagy legalábbis semmiféle szempontból nem szokatlan finomvegyes.
 | magyaroramegminden - 13/361 – Szárnyacskák |
 | mák - 13/344 – Megoldások |
| magyaroramegminden - 13/344 – Megoldások |
| mák - 13/339 – Monokróm |
| magyaroramegminden - 13/339 – Monokróm |
Minden nap más - mindennap más 