újracucc kategória bejegyzései

Napom, hetem, évem, nyámpicsáj.

Összesen négy órát aludtam az éjjel, és a szartorta tetején az volt a penészes maraschino cseresznye, hogy fél háromkor még pluszban felriadtam arra, amint a kisebbik égedelem, akiből bundakesztyűt fogok csinálni, levert az étkezőasztalról egy tálat, ami természetesen ízzé-porrá tört a padlón.

Máskor ha az időjárás miatt nyígok, hétszáz fok van és verőfény. Most éppen az ellenkezője, mégis nyígok. Ki érti ezt.

Ma is futnom kellett, de azért még lőttem magamról egy fotót, aztán futottam.

Most viszont elkezdem a hétvégét. Mármint amennyi maradt belőle.

És eljöve az éves szokásos gombperec, úgyhogy eljöve megint, már sokadik alkalommal, hogy színre lépjen a báránybőrbe bújt farkas, aka A Megtévesztően Tarka Szekcióelnök, Aki Kíméletlenül Betartatja az Időintervallumokat, Ámde Elsőként Vezeti Népeit a Szendvicsebédhez.

Ez vagyok én.

Oh shit, here we go again.

Vannak olyan napok, amikor a frissen mosott harisnyáid közül kettőről derül ki, mielőtt felhúznád, hogy felfutott rajtuk a szem, úgyhogy nagyot sóhajtva előveszel egy harmadikat, egyenesen a csomagolásból, és azon meg akkor fut fel a szem, amikor felhúzod.

És akkor hagyod az egészet a francba, munkába ez is jó lesz.

Szombat, tehát… tanítás.

A zoknimon ugyan bohóchalak vannak, de én úgy jártam, mint az a kis kék minekhíják, aki mindent elfelejt. A fotót megcsináltam ugyan, mielőtt eltalpaltam tanítani, de a posztot elfelejtettem.

Most van éppen a legnyomorultabb novemberi ködös kinézete az egész univerzumnak, nem csoda hát, hogy megpróbálok a lehető leginkább ellentartani neki a komplett őtözékkel.

Lamentálhatnék fényviszonyokról meg effélékről, de minek.

Mámegin megyek dógozóba, szóval semmi új.