Ezen a héten is annyit fogok futni körbe, mint egy mérgezett egér, úgyhogy a mai napot tudom csak felszabadítani arra, lakásommal és korpuszommal foglalkozzam. Hajat már sikerült mosnom, de amúgy még ezt a napot is megette többé-kevésbé a munkahelyem és annak ezernyi intéznivalója.
Ibolyák, horgolás, ledes csirkék a Pepcóból, munkautak, a Maci csoport 5-6 éveseinek csodás rajzai a Víz Világnapjára, egy bóti crème brûlée. Az utóbbit leginkább a tálkájáért vettük meg, de aztán persze a karamellizáláshoz fel kellett forgatni a konyhai sárkányért a szekrényeket, mert nem mehetünk le teljesen kutyába, karamellréteg nélkül nincs crème brûlée.
Galéria!
Mámegin a kezemet nézzétek, mert csalok: én ugyan éppen stabil oldalfekvésben pihegek kicsinyt, de vasárnap rendesen ki voltam prüttyentve márciustizenötileg, úgyhogy ezúttal őt fogom beküldeni helyettesíteni kokárdástul.
Egyezzünk meg abban, hogy innentől, amikor azt mondom, hogy “csecsebogyó”, arra gondolok, hogy már megint megfagytam hajnalban és megfőttem délben, tényleg mi a budiajtót vehetnék fel ilyen napokon.
Majd kitalálok arra az állapotra is egy szót, hogy az éjjel csak három órát bírtam aludni, a hatos busszal eldöcögtem zárótevékenységet nézni, amin az egyik kiscsoportos szemen vágta magát egy távcsővel, aztán a riadalomra ketten is bőgni kezdtek, délelőtt tanítottam, utána elolvastam három szakdolgozatot, válaszoltam egy kupac levélre, megrajzoltam egy plakátot, aztán visszadöcögtem a busszal a futonomhoz.
Azt hiszem, most egy kicsit kinyúlok.
Plusz némi kaja. Meg macska. Meg készülődés Idusra a már szokásos terüljasztalkámmal. Meg kalandozásaim a Krisztinában és tovább. (Dzsí, milyen ordenáré ronda tüzépbarokk betonpalotákat gyártanak éppen a Várban.)
Vitézek, mi lehet szebb dolog a végeknél, talán csak az, amikor szombaton tízszer negyvenöt percet kell oktatni azokon a végeken, hogy ütné meg a ragya.
Ma már extra vakolatot is kentem a képemre, mert úgy festek, mint saját öreganyám.
Ma sem engedtem a negyvennyolcból, a budapesti hallgatóknak is bevittem ugyanannyi kokárdát. Ja, meg tanítottam is őket. Ez utóbbinak valamelyest kevesebb sikere volt.
A hátizsákomban van egy ződ fonott tál meg negyvennyolc kokárda. Nem engedünk belőle, sálálá, idén is ellátom a népség-katonaságot.
Ma tanítani viszem el a göthöt, hátha tanul valamit a trópusokról és onomatopeiáról. Igen, ez ma 5×45 perc stilisztika. Hogy jutottam ide, de hogyan.
Már megint kerülget valami göth, pedig nem vagyon rá időm, ma is tancsitancsi meg találkozók. Talán a holnapit le tudom mondani, de pénteken megint tanítok 5×45 percet, a csuda akárhová ne tegye ezt az egészet.
And now for something completely different. Ez az áutfit már fejemben volt egy ideje, de meg kellett vele várni, amíg legalább nyomokban tavasz van. Úgyhogy akkor tessék. Milyen kis vidámnak tűnök, mi? (Hazugság, csalás és ámítás.)
A tunika is egy Gudrun Sjödén darab, a Sellpyről van.
Nem állítom, hogy marhamód változatos lennék mostanság, de azért fel vagyok rétegezve, mint egy kápucta, vannak a pufámon kencék, a nyakamban csüngü (a Dark Side Soutache egyik bojtos szépsége), és vannak rajtam színek. A (talán) hat euróért turkált firenzei loncsoskabát viszont ebben az időjárásban afféle mászthev, mert érkezésemkor -1 fok várható Esztergomban, távozásomkor +8, ugyan mi a csecsebogyót vegyen fel ilyenkor az ember.
Igen, kezdődik a “mi a csecsebogyót vegyek fel tizenöt fokos napi hőingadozásokhoz” kategóriájú nyígások szezonja. Az viszont kellemes meglepetésként ért, hogy háromnegyed hétkor már viszonylag vállalható minőségű fotót tudtam lőni magamról.
Kezdek élni a gyanúperrel, hogy a lehető legáltalánosabb értelemben vett világ azért nem hiszi el nekem, milyen posványul vagyok, mert még mindig pakolok kencét a pofámra és színben összeillő, vidám holmikat a korpuszomra, aztán elmegyek skandináv lottót játszani tanítani.
Én ugyan a szokásos hétfői itthoncsücsü hacukáim egyikében vagyok, de tegnap a heti bevásárláshoz valami hozzávetőlegesen emberek elé való holmi is volt rajtam.
Ezek a szombati tancsinapok, aááá. Szegény diákjaim. Szegény én. Az ebédszünetben legalább kitalpaltam a városba macskalevesért, oszt hoztam magammal egy rúzst is, aminek a színe hogyaszongya Burgundy Bliss.
Ilyen:
Én ezzel a téllel cakumpakk végeztem, és nem érdekel az ő ebbéli különvéleménye, úgyhogy az eheti turkálást is ennek szellemében bonyolítottam le, slussz.
Item, bíborrózsaszín filcblézer. Belefér az összes csöcsöm, ami ebben a világban már igazán extra.
Item, többrendbéli lebke tavaszi ruhák.
A következő két item a Sellpyről van, de technikailag az is turkáló. Cipők! Egy El Naturalista, aminek sarka is van,
meg egy Clarks, ami nem csak pettyes, de szőrös!
Még jöttek haza dolgok, de azokat egy későbbi időszakra tartogatom, mert azok már tényleg igazán kellemes virágos és csicsergős időt igényelnek…
Ma éppen itthon vagyok robbantott hajjal és kantáros hacukában sálálázva, de ne aggódjatok, holnap már megint istentelen korán indulok melózni, és estig haza sem jövök.
Tartozom egy vallomással: a múlt héten az egyik hazafelé jövetelkor leszálltam Leányfalun, hogy benézzek abba a boltba, ahonnan a kordruháim jelentős részét rendeltem, mert csak. Úgyhogy haza is jöttem kettő újjal. Eddig nem voltak nekem ilyen színben, na. (Köpjetek le, rút szibarita váz aki stb.) Ez az egyik. Új ez, csak gyűrött, mert frissen mostam, és nem bírom rávenni magam vasalásokra.
Mindenesetre ott történt velem, hogy amikor a boltban mászkálás közben megemlítettem az eladónak (feltehetőleg a tulaj is ő volt), hogy most járok itt először, de már rendeltem tőlük, és Szentendréről jövök, akkor rögtön azt mondta, hogy “ó, a tanárnő!”, amit én nem tudtam hová tenni, mert azt speciel nem írtam be a rendelésbe, és amikor rákérdeztem, azt a talányos választ kaptam, hogy azért jegyeztek meg, mert olyan sok ruhát rendeltem. (Köpjetek le, rút szibarita stb.)
Azt hiszem, ezt is beírhatom a világ rejtélyei közé, mint azt is, hogy mi a bokámért kell nekem tanítani mennem, éppen most, éppen ma, és mikor lesz már vége ennek a rüheteg télnek, mert unom.
 | mák - 13/295 – De administrand… |
 | magyaroramegminden - 13/295 – De administrand… |
| mák - 13/287 – Ráby |
 | Zsuzsanna Matula - 13/287 – Ráby |
| mák - 13/262 – Terroir |
Minden nap más - mindennap más 