Plusz még egyebek a hetemből, például némi Esztergom meg buszonhorgolás. Csiriz úr ezúttal nem képviselteti magát, de ne tessék aggódni, az egészsége gyöngy, és rengeteg fotó készült róla is, épp csak azok még nincsenek feltöltve Fapipára. Galéria!
újracucc kategória bejegyzései
10/262 – Borsó
(Ha nem vigyázok magamra, ebből is tradíció lesz ezeken a tájakon, hajnali kettőkor posztolni szombatról vasárnapra virradólag.)
Újabb vasárnapi finomvegyes, dokumentáció arról a hétről, amikor hirtelen kitavaszodott. Hétfőn még téli illatmécsest gyújtottam, köd volt, és spulnik törtek, szombaton meg már friss zöldborsót hoztunk a piacról.
10/259 – Nemvagy, Vödörke és Haragos
Jaj, de mogorva fejem van nekem máma, mintha én magam lennék a Haragos, pedig nem – ez itt a címben ugyan úgy hangzik, mintha meseszereplőket emlegetnék, de ezek valódi igazi személynevek voltak a magyar nép viharos századainak egy igen régi felvonásából, konkrétan a tizenkettedikből. És én ma ezzel a címmel tartok majd előadást a gyakorlóiskolában, ahol tavaly a kökörről, az őnéről és a belörmészről meséltem a helyesírási verseny szünetében, tehát valamit mégiscsak jól csinálhatok, hogy visszahívtak. Ugyanoda. Ugyanazokhoz.
Jelen pillanatban ugyan sok mindenre érzem magam alkalmasnak, de előadást tartani csak mérsékelten. Ezt persze nem fogja tudni senki, csak én (meg most már ti is), mert mutassatok nekem emberfejeket fülekkel, és belendülök, mint a sárlavina. Cserébe az őtözködési modzsómat megint megette valami lúdvérc: úgy érzem, hogy az elmúlt időszakban más sem volt rajtam, csak a bagolyhárpiás ruha, ami persze nem igaz, mert ez csak az ötödik jelenléte itt a blogon az elmúlt másfél hónapban, amióta megvarrtam. Őtözködős bloggertől persze ez is csúnya dolog, de abban már megegyeztünk szerintem néhányszor, hogy én úgyse vagyok igazi őtözködős blogger, úgyhogy a Rapülők dalszövege szerint cselekedtem, miszerint ha már semmi se jó, legalább dőlj hátra, és élvezd. Ennek szellemében megnéztem a textilbolt honlapján, hogy van-e még bagolyhárpiás anyag. Nem voltam túl optimista, abban a boltban úgy fogynak az anyagok, mint a cukor, ezt pedig én még tavaly novemberben szereztem be, de nagy meglepetésemre kiderült, hogy van még belőle egy csomó. Ezt én úgynevezett jelnek tekintettem, mely jel persze leginkább azt jelenti, hogy én vagyok Strigoniumban és környékén talán az egyetlen olyan nőszemély, akinek tetszik ez az anyag, de az ilyesmivel én vidáman együtt tudok élni. Úgyhogy vettem belőle további négy méterrel, ott egye meg a fene a világot.
Csak tudnám, mikor varrom meg, ebben a kuplerájban már most is több anyag van, mint amennyi időm nekem efféle világi hívságokra, meg amennyi szekrénytárhely van a már megvarrt holmiknak, meg amennyi energia van bennem ilyen merényletekre, meg egyáltalán.
Na sebaj, ezt a hidat is akkor gyújtjuk fel, ha majd odaértünk.
A jebezeusát neki, hogy május 18-án tíz fokban és bús cseperészésben kell nekem világgá menni. Olyan holmikat kellett elővakarnom, amiket igen nagy nyugalommal pakoltam el még márciusban, és amióta a fotót lőttem, előkotortam egy sálat is.
10/258 – Alulmúl
Újabb hat órakor indulás, juhé. Holnapra 11 fokot jövendöltek Esztergomba, ami minden képzeletet alulmúló szám május harmadik hetében. Mára csak 16-ot. Sok esővel.
Én is eléggé alulmúlt-formán érzem magam, mi tagadás.
10/257 – Császár
Már megint az oviba megyek, az élet császáraihoz. Később majd persze ők is megszívják, szegénykéim.
10/256 – Pajzs
Már megint olyan nap van, amikor inkább a macskát küldöm be magam helyett, mert aaannyira, de annyira elegem van már ebből a folyamatos fázásból meg esőből meg miabokámból, hogy azt én el nem mondhatom.
Lövésem sincs, mitől lettem ilyen rohadtul fázékony. A múltkor az üzemorvos tippje alapján nemcsak vérképet, de még pajzsmirigy-ultrahangot is csináltattam (én! aki csak akkor megy orvoshoz, ha viszik! mentővel!). Természetesen nem találtak semmit.
Nyugtassatok meg, hogy valamikor mégiscsak ki fog tavaszodni, mert a RK-val vetettem magamnak egy indigókék pöttyös ruhát is a zöld mellé, és annyi remek cuccom van húszfokos májusi napokra, mint Himnuszban a balsors. Ezzel szemben itt ülök picsogva egy pokróc alatt, a kenyér a konyhapulton kel egy másik pokróc alatt, és ha ez így megy tovább, új nyafogóruhákat kell varrnom magamnak, pedig ahhoz sincs semmi kedvem.
10/255 – Romok
(Megint azt próbáljuk ki, vajon hány éjjeli bagoly olvassa ezt a blogot. Mivel mostanáig Eurovíziót néztem, semmi garancia nincs arra, hogy reggel emberi időben keljek, úgyhogy akár most is beblogolhatom a heti galériámat.)
A lerottyant állapotok bája, vagy hogyismondjuk. Az ember néha meglepő dolgokat talál turistavárosok legbelső belvárosaiban is, a saját hűtőjéről nem is beszélve, ahol mindig akad pár kallódó-vénülő zöldség, ezek meg egyszer csak összeállnak valamivé, amit hívjunk az egyszerűség kedvéért bibimbapnak. Galéria!
10/253 – Ív
Már megint a helyesen felolvasós versenyre döngetek, hogy én legyek a lapocskásnéni, aki a zsűri tagjait hajkurássza. Eredetileg valami mást vettem volna fel, de Szt. Pancratius ezúttal is belefingott a nulláslisztbe (bár ezen miért is lennénk meglepődve, a csávó a legenda szerint 14 évesen mondta azt Diocletianusnak, hogy elefes).
Mielőtt rákérdeznétek: nem, nem az volt a tervem, hogy elegánsabb legyek, mint most itt. Sőt.
Mi tagadás, a kezdetektől egész szép ívet írtam le mostanáig hülyeruházkodás terén, és még nincs vége.
10/251 – Túl
Ismeritek azt, amikor az ember nem tud mit csinálni jódolgában, mert lenne ugyan tennivalója, de semminek sem esik éppen tegnapelőttre a határideje? Na az van most. Ha nem így lenne, talán nem pizsiruhában ülnék a teraszon, amiatt zsörtölődve, hogy nem bírom felemelni innen a seggem, mert éppen aktuálisan nem muszáj rohanni éppen valahová.
Sebaj, holnap bepótolom. Mármint a rohanást. És holnapután is.
Csak tudnám, mi a nyavalyáért vagyok ilyen nyűgös és tehetetlen, amikor éppen túl jó dolgom van. Voltaképpen.
10/250 – Tény
Újabb bizonyíték az “ezért nem lesz belőlem sose menő őtözködős/lakberendezős/diy/ésatöbbi blogger, akit tízezrek követnek az instán, és cégek bombázzák ajánlataikkal” tényére.
Ez volt a ma reggel hét órai állapot a Bűnök Barlangjában. (A képet természetesen a RK lőtte.)
10/247 – Akár
Szombati tanítás, szeretlek. (Nem.)
Nyilván csak és kizárólag azokon a napokon tudnék akár – akár! – fél nyolcig is aludni, amikor a hatos busszal kell indulnom.
10/246 – Ideiglen
Mivel még mindig itt csücsülök erőt gyűjtve (hajat kéne mosni és kenyeret sütni, én pedig mindkettőhöz lusta vagyok*), ezúton szeretném jelezni, hogy még élek, és nem lettem egy pöttyel sem kevésbé buggyant, amióta nem láttatok.
Igen, mostanában ilyeneket gyártok a buszon nagy unalmamban.
Ha minden jól megy, du. mutatok magamról is fotót. Frissen mosott hajjal, lehetőleg.
* Tegnap is hatkor indultam, holnap is akkor fogok, és ma már ötkor mindenféle izéket töltögettem fel a Neptunba, szóval a lustaság is viszonylagos.
Sokkal, de sokkal később: nna, legalább a hajmosás megvolt. Plusz ellejtettünk az Aranysárkányba megszabadulni a játékpénzeim (= a SzÉP-kártyámon parkoló összeg) picike töredékétől. Ha jól számolom, kábé másfél százalékától. Röhejesen sok játékpénzem van.
10/245 – Mármint
Hat óra ötkor robogtam ki az ajtón. Háromnegyed kilenckor fogok visszavánszorogni rajta.
Mármint este háromnegyed kilenckor.
Eská 10/27 – Uncsika
A “nem vagyok formában” még hozzávetőleg se írja le a helyzetet. Három napom volt annyi mindent és olyat varrni, amire és amennyire csak kedvem szottyan, oszt mi sikerült belőle, ez.
Nincsen vele semmi baj, de olyan, mint egy hatalmas ásítás. A fények se kedveznek neki, az is igaz.
10/240 – Zöldállat
Összes nyamvadtságommal és miegymással egyetemben is letalpaltam a piacra, mert zöldállatokra szükség van, dixit.
Úgyhogy vettünk “céklát, retket, rukolát, medvehagyma utolját, rebarbarát, fokhagymát.” (Elnézést, most csak ragrímekre futja.)
Ja, én meg még vettem magamnak ajiba egy ilyen pöttyös zöldállatot is:
Akkor is tavasz lesz itt előbb-utóbb, ha a fene fenét eszik.
10/239 – Hónapválasztó
Valahol láttam a múltkoriban egy úgynevezett mémet, ami azt állította, hogy mostanra Magyarországon nincs már négy évszak, de tizenkét hónap se, hanem az utóbbiból is csak kettő: november és augusztus. Mi tagadás, van benne valami. És mivel ez a ruha inkább novemberi, mintsem augusztusi, tippjeim szerint pedig napokon belül augusztus lesz, most veszem fel, amíg még többé-kevésbé szezonális.
Én ugyan nem vagyok a topon, de a legutóbbi felvétel óta a ruhát sikerült helyrepofozni: megigazítottam a vállmegoldást, és feljebb helyeztem a zsebeket. Átvezettem a korrekciókat a szabásmintára is, így elvileg semmi akadálya, hogy a hosszú hétvégén végre feldolgozzam a zöld-rózsaszín kupacot, mert pofámbőregyerele, még mindig nem volt rá idő és/vagy enerzsia.
10/237 – Vacok
Most keveredtem haza Szekszárdról, nagyon öreg vagyok, és meglehetősen lázas is, úgyhogy most megmutatom reggeli magamat (nyilván egész nap nem volt rá idő, amikor meg lett volna idő, nem volt wifi), majd megeszem a Volánbusz-állomáson vett kis kínai kajámat, bevágok egy Neocitránt, aztán elvackolom magam éjjelre.
Drukkoljatok, hogy reggelre jöjjek ki ebből a nemtommiből, mert ha nem sikerül, beteget kell jelentenem, azt pedig ki nem állhatom.
10/236 – Szekszárd felé
Ja, most éppen oda megyek.
Adja vissza az őtözködési modzsómat, aki elvitte, mert ha nem teszi, ilyen szedett-vedett leszek a jövőben.
10/235 – Rózsika
Megint egy olyan napunk van, amikor mindannyian jobban járunk, ha Rózsika Józsikát küldöm be magam helyett, aki miatt nem lehet ágyat vetni se, mert rögtön belepcsen a közepébe, mihelyst én elhagyom a futont.
Jelentem, végeztem az összes szájbavert szakdolgozattal, úgyhogy ennek megfelelően üres vagyok és lehangolt, pedig a holnapi utamat kell szerveznem Szekszárdra, ahol majd szerdán reggel kilenctől délután négyig OTDK-zsűrizek.
Továbbra is igen jó kérdés, hogy a nyavalyába jutottam ide.
Minden nap más - mindennap más 