újracucc kategória bejegyzései

Mondhatni, a mi életünk igencsak kiszámíthatónak tűnik,

de ez leginkább annak köszönhető, hogy ma korán reggel Egy Idegen Macska jelent meg a veranda előtt a párkányon, és azóta Tökösboci matricává vált. Nyilvánvalóan én vagyok az egyetlen, akire számíthat ebben a sivár összkomfortos világban, ahol Idegen Cirmos Macskák néznek be az ablakon, és még azt is mondják, hogy MAÓÓÓ. Be kell vallani viszont, Maci kezdte a maózást. Onnan jöttem rá, van odakint valami, hogy ez a lüke morogni kezdett, majd olyan szépen bőgtek egymásra, mint a szarvasok, aztán végül fújás, ordítás, és szétfutottak. Mindezt mindvégig zárt ajtó két oldalán, már amennyire persze a veranda üvegajtaja zárhatónak számít. (Van egy kétujjnyi rés, amikor becsukom.)

Próbálom magam azzal nyugtatni, hogy nem mi vagyunk a La Casina legbotrányosabb népei, látott itt ez a kukutyin ennél cifrábbat is. Leszámítva a rezidens íróktól és művészektől elvárható debaucherie-t, állítólag laktak itt olyanok is, akiknek nőstény macskája volt. Ivartalanítatlan nőstény macskája. Ez szintén az elvárható eredményt hozta, a környék összes kandúrja itt tolongott. Ahhoz képest mi egészen kulturáltak vagyunk, olyan idiotizmust például el sem tudunk képzelni, hogy egy ivartalanítatlan macskával induljunk világgá.

Ma amúgy igen szép verőfényes napunk van, és ebből kifolyólag az önfotóm olyan lett, mint a trágya. Pedig hajat is mostam, az elvárható eredménnyel.

Jaja, felrobbant.

Helló, péntek.

Ma akár nyafogóruhában is lehetnék egész nap, mert nincs szándékomban elhagyni a körletet, max. zöldhulladékot tallózni mennék ki a kertbe, bár már összeraktam egy helyes kis vázányi száraz ágat, ni.

Azzal még fognak történni Dógok, végül is van nekem egy hobbiszatyrom, hehe.

Mint a képen látható, még a RK ittléte alatt (kedd délután) találtunk egy állateledel-boltot, ahol egyrészt agnoszkáltuk a megszokott pöszörőzöttmacska-eledelt és taurinpasztát, ha bármelyik kifogyna, másrészt vettünk Tökösbocinak macskafüvet, ő pedig derekasan neki is látott. Jelenleg a veranda a kedvenc helye, amivel még akadnak majd gondok*, de azon a hídon akkor megyünk át, amikor megépül.

Visszatérve a nyafogóruhákra (kettőt is hoztam), egyelőre még nagyon nincs szezonjuk, bár esténként már csak megszokásból is belebújok az egyikbe. Én még ennyire délen** sose voltam ősszel, és most meglehetősen hülyén nézek a világba, mert a világ úgy fest, mint október elején szokott, levélpotyogással meg derűborúval, szél is van, és eső is eseget, de nagyon nem úgy érződik. 23 fok van, például.

Mivel a tegnapi pizzakenyértől vérszemet kaptam, most megpróbálok összehanyintani egy öregtésztát, bár fene tudja, hogy a duplanullás liszt és a pizzához való instant élesztő hogyan fog viselkedni. Most egyelőre ezeket szereztem be, úgyhogy ezekkel fogok gazdálkodni. Nyilván elmehetnék kenyérért, ha olyanom van, most viszont igen mérsékelten van olyanom. A bolt például, ahol tegnap jártam, két kilométerre van tőlünk, és ugyan ilyen romantikus környezetben kutyagolok az út felében,

de a másik felében legalább annyiszor próbálnak elütni a zebrákon, mintha Budapesten lennék, és ez azért mond valamit.

* A veranda ajtajának az a szépséghibája, hogy hiába van rajta kilincs, nem lehet rendesen becsukni, mert szorul. A tulajdonosok sokévi tapasztalata alapján télen már zárható lesz, mert a hidegtől összemegy a vas (ezt nagyon tudományosan mondtam, de értitek, fémek meg hőtágulás, megvan?), viszont akkor sem érdemes kulcsra zárni, mert már beletört párszor. Ergo a veranda mögötti ajtót kell zárni, ha nem vagyunk itthon. Summa summárum, Maci csak akkor héderezhet a verandán, ha van itthon valaki, azt pedig végképp nem tudjuk, télen mennyire lesz majd hideg ehhez a ház-ajtaját-nyitva-tartjuk akcióhoz, mert egyelőre a veranda meg a ház éppolyan hőmérsékletű, de ez változni fog. Szigetelés ugyan nincs sehol, leszámítva a jóóó vastag falakat, de a verandán fűtési lehetőség sincs. Sebaj, mint mondtam, ezen a hídon majd akkor satöbbi.

** Az egyik barátnőnk ezen most nagyon hangosan tudna röhögni, ő szeptember elején költözött át Miamiból Marseille-be két macskával, és ugyan ő még nem panaszkodik, de a macskák már közölték, hogy a tizenöt fokos reggelek elviselhetetlenek.