Na akkor most megint nekifekszünk.
újracucc kategória bejegyzései
12/118 – Tohuvabohu
Népeim gyünnek-mennek, mint gerincben a fájdalom, úgyhogy nekem nem volt máma időm posztolni, csak most, mielőtt kiájulnék éjszakára.
Ezt az áutfitet akkor rántottam fel, amikor elvittem a teljes kompániát vacsorázni a halétterembe. Igen érdekes experimentum volt, annyit mondhatok.
12/117 – Kompánia
Ma este beesik Csicsóné a három lányával, avagy mint a RK-val emlegetni szoktuk, Sisera és hadai. Eredetileg valahogy olyanformán értelmeztem a december közepi bejelentkezésüket, hogy 29-e után érnek rá, és én így is kalkuláltam, de tegnapelőtt kiderült, hogy mégse, 26. és 28. között teszik tiszteletüket, tehát ezek szerint 29. után nem érnek rá.
Well. Ágy lesz, kaja lesz, és remélhetőleg el is szórakoztatják magukat, általában megy nekik. Persze Sisera ma reggel már rám kolompolt, hogy jaj, jaj, az egész kompánia bal lábbal kelt fel, Perpéta durcizik, Tosca mindenkit sérteget, Filoméla meg csak néz ki a fejibül. Már meg is fenyegette őket, hogy velem nincs kecmec, én majd jól beszólok nekik, ha kriminálisan viselkednek.
Sajnos fel kellett világosítanom Siserát, hogy ha a hadai az előrejelzéseknek megfelelően fogják produkálni magukat, én nem beszólok majd nekik, hanem bemegyek a szobámba, és magamra csukom az ajtót, ők meg rendezzék le maguk között a biliviharaikat. Nekem most vakációm van, egy rettenetes időszakon vagyok túl, és az ünnepek után további rettenetes időszakok jönnek, szóval nem hagyom senkinek, hogy belerondítson a vakációmba.
Úgyhogy most ennek megfelelően balra el, ágyakat és miegyebeket készíteni elő a hadaknak, amivel majd elszórakoztathatják magukat, amikor én a szobámban ülök.
12/116 – Mint eddig
Mondám a RK-nak: “Te, gyere, pucoljuk meg magunkat, aztán őtözzünk fel, aztán… aztán csináljuk ugyanazt, mint eddig.”
És lőn.
12/115 – És a csíz a körtefán
Csip-csirip.
A tradícióknak megfelelően még kaptok egy utolsó adventi dekkolós bejegyzést a vacsoraasztalunkról, aztán kajakóma.
12/114 – Hó és pipik
A fejem jelenleg egyáltalán nem ember elé való állapotban van, haladéktalanul renoválnom kell a pipirost, úgyhogy beküldöm a kollégát, mint ez ilyenkor megszokott.
Adventi dekkolás 2024/22 – Kimaxolva
Ha ennél is több lafancot és pömpörőt raknék fel erre, végképp elhagynánk a jóízlés határait. Meggyőződésem szerint ugyanis még ebben a pillanatban azon belül vagyunk. Egy hajszállal.
12/113 – Forduló
Tegnap majdnem pontosan akkor fotóztam le a Napot, amikor éppen fordult (mint megtudtam, ez 10:19-kor történt – a fotó kicsikét korábban készült a Duna-parton). Ezen a héten sok-sok semmittevés volt, kószálások a városban, mediterrán csirkeshawarma meg finn lazacleves, lusta macska meg még lustább háziasszony, némi kézimunka, valamelyes adventi dekkolás és sok-sok szöszmöte. Horribile dictu, még dubaji csokit is vettünk, mert ha már itt ez a bolondvonat, kivételesen hadd szálljunk fel rá. Galéria!
Még mindig nem vagyok teljesen jól, valószínűleg nem is fogom kiheverni sose ezt az őszi félévet, de azért igyekszem. Úgyhogy most visszafekszem szundikálni egy kicsit, mielőtt nekilátok sütisütni.
12/112 – Búzafű
Merthogy lementünk a piacra.
És hoztunk búzafüvet.
Azt a pillanatot sajnos nem kaptam el, amikor mindkét mellső lábát feltámasztotta a pult szélére (nem szokta), és roppant lelkesedéssel követelte, hogy ezt most neki azonnal, mingyá, most.
Azt viszont, amikor csámcsogva rávetette magát, na azt fotózhattam kedvemre, negyedórán át.
Adventi dekkolás 2024/21 – A Professzor
Mivel a RK hazajött, és hozta magával a Professzort is, úgy gondoltam, gondoskodom arról, hogy az utóbbi ne is menjen egy ideig sehová, ezért felöltöztettem a firenzei ruhájába, és fellőttem a falra.
Hogyúgymondjam, “Vakond van nálam, és nem félek használni!”
Adventi dekkolás 2024/20 – A horizontális karácsonyfa, 2024-es kiadás
Ha nem kellett volna újragyártani a pipi-szortimentet, az én mesém is hamarabb bekövetkezett volna.
Afféle szégyenletes eljárásként ez még csak műfenyő-girlanddal van felapplikálva, de ha a holnapi piacon látok barátságos kinézetű fenyőágakat, azzal is fel fogom pimpelni, fel én.
12/111 – Gárderób
A RK elment Fontos Dógokat intézni, mindezt stüszivadásznak öltözve, ami nem egészen szándékosan alakult így, leszámítva azt a körülményt, hogy az ő gárderóbja egyre inkább a “vidéki angol hétvége 1924-ben” irányba tendál, és én ezt egészen érdekesnek találom, bár valószínűleg fel fogom vonni kissé a szemöldököm, ha egyszer hazaállít két lelőtt fácánnyal meg egy tökig sáros vizslával.
Az én gárderóbom is alakul, de inkább az “egyre több rétegű és egyre tarkább kápucta” irányba. Szerintem ezt a kardigányt még nem is láttátok rajtam, de pont belesimul az általános trendbe, mármint ha az én gárderóbom esetén használható egyáltalán ez a kifejezés.
Mint a mellékelt ábra mutatja, ma nem megyek sehová, cserébe a lakást pimpelem, amit már jó ideje ígérgetek, viszont tegnap befejeztem az új pipiket. (A régiek mind a munkahelyemen vannak, quelle surprise – az a gigamega dekkolás mindet felszívta.) Bambuszbot méretre vágva, fényfüzérek letesztelve, a Bőröndből kipakoltam a maradék gömböket, valamint agnoszkáltam Professor Krtek tavalyi koszorúját is, úgyhogy most már tényleg nem nagyon állíthat meg semmi.
Banzáj!
12/110 – Ambíció
Mára az a fő ambícióm, hogy a RK ne veszítsen el a tömegben.
És amikor hazajöttünk, és ő elmegy valahová máshová, dekkolni fogok, de mint a kurvaélet.
12/109 – Punny
Ma gyönyörűen sütött a nap,
de én itthon punnyadtam, mert vártam egy csomagot, amit délelőttre ígértek, de mostanáig sem jött meg, grr.
A punnyadás egyébként is most nálam afféle alapállapot, és nyilván szükségem van rá, de arra is lenne, hogy csináljak valamit a káosszal, és lőjem fel a fényfüzéreket ide-oda. Mindenekelőtt viszont a csomagomat akarom, ha már megígérték, grr.
12/108 – Pocséta
Ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belelépni, mondják, de ugyanabba a pocsétába akárhányszor. Éppen arra várok, hogy az okosember befejezze a zoom-értekezletet más okosemberekkel, mielőtt elmegyünk bevásárolni.
Ha jól hallom, éppen Mária Terézia tallérjairól van szó. Az csak vagy százötven évvel van odébb időben a pasim kutatási területeitől – már megint mibe keveredett bele ez a vadmarha, emiatt pedig hová fog majd elutazni, és mikor?
Adventi dekkolás 2024/16 – Szezonális
Rohadt lassan haladok ugyan, de mégiscsak haladok, a jebezeusát neki. Végre egy kis szezonális ágyneműcsere, piszkosul rám fért már.
12/107 – Göthös
Göthös vagyok és szedett-vedett, most jön ki rajtam mindaz, ami nagyjából augusztus eleje óta gyűlöget, szorgalmi időszak szervezése meg tanszékvezetőség meg irgalmatlan mennyiségű munka meg az állandó macerálás, amiben részem volt ezalatt az idő alatt. Amikor elkezdődött ez a foshalmaz, elhatároztam, hogy a következő állapotokban nem láthat majd engem a munkatársak és hallgatók és mindenki más tömege, mégpedig a) szemöldök nélkül, b) lepattogzott körömlakkal, c) bőgve. Ezt mind sikerült teljesítenem, de most olyan mértékben le vagyok robbanva, hogy még a tiszta ruhákat sincs energiám felcipelni a mosókonyhából. Mindehhez pedig a RK ma jön haza, már le is szállt a gépe, csak még persze minden más előtt elmegy opponálni egy MTA doktori védésre. Nem állítom, hogy teljes mértékben fel vagyok készülve az érkezésére, sőt. Az ágya például jelenleg egy ruhatároló alkalmatosság, a kamrát szeptember óta nem takarítottam ki, a hűtőkben pedig minden bizonnyal vannak olyan döglött dolgok, amiket már régesrég ki kellett volna hajítani. Lelkileg meg pláne teljesen felkészületlen vagyok erre az érkezésre. Ez alatt az idő alatt ő sikereket sikerekre halmozott, én meg teljesen elvadultam. Az ember egyszerűen megszokja, hogy ott van tökegyedül, és nem számíthat jóformán senkire.
A mai nappal kezdődően egészen január 3-ig fizetett szabadságon vagyok. Még várok arra, hogy úgy is érezzem magam, mert még egyelőre afféle ugrásra kész állapotban vagyok, mármint belül. Kívül meg, hát mint a mellékelt ábra mutatja.
Eská 12/6 – Jobb későn, mint soha
Azt nem állíthatjuk, hogy elsietem, marhára nem. Az egyik előlapot két nap híján két éve fejeztem be, a másikat kábé egy-két hónappal azután. (Abból csak az első kísérletet találtam meg, amikor még a rakosgatás fázisában volt, de biztos vagyok benne, hogy valamikor a rákövetkező január-februárban varrtam meg.) De most már készen vannak a hátlapok is.
Másfél óra, vagy annyi se. Ennyi kellett hozzá.
Mit mondhatnék, ezzel a tempóval Isten csudája, hogy néha be is fejezek valamit, amit még évekkel ezelőtt elkezdtem.
12/106 – Valamiért
Miután a délutánt lényegében végigszundikáltam takonykórilag, most bezzeg ébren vagyok, úgyhogy akár meg is írhatom a vasárnapi bejegyzésem. Igaz, nem lesz nagy kunszt, nem volt ezen a héten semmi igazán érdekes, csak a szokásos szöszölés, rohangálás meg tancsitancsi, esténként pedig egy kis nyálfolyatós kiájulás. A decemberi vasárnapi galériáimat potenciálisan érdekessé tevő tartalmakat egyébként is jellemzően felszívják az adventi dekkolós bejegyzések. Valamit valamiért.
Adventi dekkolás 2024/13 – Bőrönd Ödön
A tavalyi firenzei adventi szajrét igen bölcsen egyetlen helyre suvasztottam be ahelyett, hogy szétszórtam volna különböző tárhelyekre, úgyhogy amikor nekifutottam a munkahelyem dekkolásának, kinyitottam a Bőröndöt.
A kábé harmada annak, amit a képen láttok, még itthon van, úgyhogy akár neki is gyürkőzhetek. Hetnék. Hetni fogok. Valamikor.
Meg persze azóta is szereztem/csináltam még további izéket, de azokat ráér bemutatnom akkor, amikor bevetésre kerülnek.
