turkálgat kategória bejegyzései

Gondoltam, ez most esetleg jobban fog érdekelni titeket, nyájas olvasók, mint a párnahuzatok (bár nyilván azt sem ússzátok meg).

Mint az eddigiek alapján rájöhettetek, amikor én turkálóba megyek, csak mérsékelten szokott érdekelni, mekkora a mérete annak a cuccnak, amit megszerzek, mert nagyból kisebbet meglehetősen könnyen lehet gyártani, kicsiből nagyobbat valamelyest nehezebben, de az sem reménytelen. A konfekcióipar amúgy sem molett homokórákra van optimalizálva, az mindig bónusz, ha valami olyat sikerül kiturkálnom, ami átalakítás nélkül is oké, és nem úgy nézek ki benne, mint egy zokniba töltött disznósajt.

Nincs hát abban semmi meglepő, hogy ha valaminek megtetszik a színe-mintája meg az alapvető szabása, akkor viszem, még ha az egy 50-es méretű kezeslábas is. Mert én bátor vagyok és dicső, ja.

Na persze amikor felveszem azt az ötvenes méretű kezeslábast, kellőképpen röhejes is.

Lövésem sincs, miért gondolja azt a konfekcióipar, hogy ha valaki ötvenes ruhákat hord, az automatikusan azt is jelenti, hogy olyan hosszú karja van, mint egy orángutánnak.

Hát ez így nyilván nem maradhatott. Nyissz.

Az már ezen a ponton magától értetődő volt, hogy az ujjakat visszahajtom háromnegyedesre, aztán begumizom. Meg az is, hogy a nyakkivágást muszáj decensebbre szabnom, mert másként állandóan azt kell igazgatnom, hogy ne fittyenjen ki belőle a melltartó pántja. Az engem általában átkozott módon zavar.

Az ujjakat felhajtottam, begumiztam (erről nincs kép, el tudjátok képzelni), majd a levágott ujjarészből levágtam egy hét centi széles csíkot, félbehajtottam, és összevarrtam.

Ez került bele a nyakkivágásba afféle betét formájában,

és ennek a szélébe is bevarrtam egy gumit, biztos, ami biztos. A végén így festett az egész (a visszájáról mutatom):

És az eredmény ez lett, ni:

Mint rájöttem, a derékrésznél elég az is, ha kicsit szorosabbra húzom a megkötőt, és nem hátul kötöm össze, hanem elöl. Nyilván nem ez lesz az a ruhadarab, ami a nyár hátralévő részében le sem esik rólam, egyébként is a kezeslábasokat szeretem otthonom meghitt magányában hordani, mert ezekben pisilni mindig kihívás, és én tipikusan az a törpe vízmű vagyok, akinek azonnal kell, de itthon, és a maihoz hasonlóan nem túl forró napokon kiváló lesz.