A nap, amikor már nem odázhatod tovább a beismerést, hogy fodrászra vagy a nagyollóra van szükséged, mert úgy néz ki a hajad, mint egy böjti boszorkányé.
Legalább tényleg böjt van, na.
tél kategória bejegyzései
8/175 -Bálnák
Megvagyok, de nincs bloghatnékom, nesztek egy fotó Kisbálnáról és Nagybálnáról.
8/174 – Vár
Annyira várom a tavaszt, hogy csak na.
(A kép egyébként ismét egy piszok nad calász, ez csütörtökön volt rajtam tanításhoz, de még mindig jobb annál, mint ahogy most kinézek. Inkább ne képzeljétek el.)
8/173 – Kulcs
Körülbelül félórával azután, hogy arról győzködtem a Repülő Kutatót a lidli parkolójában, végső soron nem állunk mi olyan rosszul (vö. “pandemic fine”), nincs hitelünk, nincs adósságunk, van még munkánk, be tudunk vásárolni, még nem öltük meg egymást, és tavasszal meg fogok tanulni jutyúb-videókból vakolatot renoválni, ja meg a Supralux Seasons festékből venni kell olyat, hogy Tavaszi Lóhere, ami persze átkozottul nem lóhere-színű lesz, mint ahogy az Őszi Avar sem ősziavar-színű volt, hanem mandarinos gumicukor, így a Tavaszi Lóhere is valami olyan lesz, mint a folyosói pipeződ; és körülbelül tíz perccel azután, hogy vettünk a piacon friss bébimángoldot, rukolát, hónapos retket, és örvendeztünk annak, hogy végre van kecskekefir meg kecskebrie – na szóval mindezek után hirtelen kiderült, hogy nincs meg Emese kulcsa, és mi nagyon gyorsan és nagyon zivatarosan bepánikoltunk, amíg meg nem találtuk azt a nyavalyás kulcsot.
Emesében. Az indítóban.
Mindezek után talán nem meglepő, hogy miután enyhén ventillálva és igen óvatosan hazacsorogtunk Emesével, majd kipakoltuk a hetibevásárlást meg a piaci zsákmányokat, afféle igazi magyaros módon indítottuk be a nap további részét, egy-egy kupica pálinkával per kopf.
Definitíve szükségünk lenne egy minivakációra. Vagy kettőre.
8/172 – Fitnesz
Íme, Medveczky Medve úr, amint (ez évben először) nanrágot húz, és eltotyog macskakajáért.
A kezemben az a lila izé a lidli szerint egy “fitnesztáska”. Mivel az én fitneszgyakorlataim gyaloglás formájában szoknak megesni valamilyen bolt irányába, tulajdonképpen korrekt.
Eská – Takajó
Mint talán emlékeztek, horgoltam a húgomnak egy nagy dög takarót szülepésnapi ajándékba, de persze nem mutattam be teljes pompájában, csak készülődés közben lehetett megszemlélni november végitől kezdődően. Itt,
meg itt
meg itt
meg itt
meg itt,
és végül szállításra készen itt:
Most találtam meg a fotómasinámon egy olyan képet, ami teljes készenlétében ábrázolja, de hát azzal sem jutunk többre.
Überfasza takaró, ha mondhatok ilyet. (Kegyetlen nagyanyáim voltak, akik fontosnak tartották megtanítani nekem, hogy “az öndicséret büdös”. Átkozott kálvinizmus, mit ne mondjak.) Viszont, attól tartok, be kéne iratkoznom valami “hogyan fotózzunk takarót yol” tanfolyamra.
8/170 – Zöngicse
Csak a szokásos harminc réteg, seggenülős tancsitancsihoz. Drukkoljunk, hogy ezúttal ne essen ki alólam a Teams, miközben a megnyilvánulás céljairól és az azokhoz kapcsolódó stiláris elvárásokról zöngicsélek.
Az oktatási asszisztensem mindenesetre már elhelyezte magát a tancsiszobában.
8/168 – Svung
Ez itt most ismét egy Pinokkió-poszt lesz, mert amúgy mi a francot tudnék felmutatni egy hétfői napon, amikor még (onlájn) tanítás sincs, nekem meg semmi okom kimenni a fincsi meleg lakásból?
Azért ennyire nincs ugyan meleg, de ha már hazudunk, hazudjunk jó nagy svunggal, neszpá.
8/167 – Piton
Kicsikét gombócformába öltöztem a heti nagybevásárláshoz, a fekete polárruha alatt például további három réteg van rajtam, közte egy olyan pitonmintás tunika, amit még sose látott a nagyérdemű, mert mindig csak téli alsóizének hordom rittyegő hidegek esetére.
8/166 – Fázós
Az őtözködési modzsómat kivitte az ablakon a hideg, pláne hogy megint délutáni műszakom lesz az oskolában, és seggenülve sokkal jobban fázom, mint általában a teremben.
Kéne varrni pár puha, meleg kardigánfélét, mert ez a legmelegebb kardigánom, amit itt láttok rajtam fent, és azt hiszem, nem kell magyaráznom, miért nem mutogatom többet. De legalább sütöttem ma már egy veknit, az is valami.
8/165 – Doboz
Ma ún. szabadnapom van, amikor muszáj foglalkozni kicsit derámaian lerobbant lakásunk állapottyával is. A RK tegnap hozott egy csomó dobozt, amibe bele tudom gyömiszkélni a sütőkellékeimet, és elhelyezni őket a komódban, ebben itt:
Mivel a dobozolás nem túl látványos, és én se vagyok hozzá túl elegáns, nesztek egy fotó Pociról meg az újabb készülő takaróról. Eccerű vagyok és repetitív, na.
Mint egy doboz.
8/164 – Műszak
Délutáni műszakos leszek az oskolában, ezt pedig akkor is papagájformában oldanám meg, ha nem azt jelentené a délutáni műszak, hogy fél egytől fél hatig ott rohadok a számítógép előtt.
8/163 – Gliccs
“There was a glitch”, mondta derűsen a Microsoft Teams, mikor már másodszor vágott ki a rittyóba az órám közepén.
Hogy én mennyire vissza akarok már menni az osztályterembe, arra nincs kifejezés.
8/162 – Öklömnyi
Eeeekkora pelyhekben esik.
Az általános szürkeségre való tekintettel nesztek némi tarka és művészien elmosódott is az archívumból.
8/160 – Törek
Pipiros restaurálva és felrobbantva,
(az úri közönség kedvéért még Simone-t is felkentem a számra),
az összes díszpárnahuzat kimosva, épp szárad,
(tényleg nem tudom, miért strapálom magam, a szőrös dögök a jelek szerint így is tök jól elvannak),
fent a vendégszobában pedig a kiskomódon megszáradt másfél réteg festék, most már csak az esztétikai izébizé van hátra.
Igazán nem mondhatjátok, hogy nem törekszem. Oké, valószínűleg nem a legjobb irányba, de akkor is.
8/159 – Zsört
Itt továbbra is mindenki összeszőrözi a dolgokat, meg szétnyomkodja a nagy seggével, én pedig hiába strapálom magam, már megint takarítani meg mosni meg minden izét kell, és csak azért nem ordítok igazán hangosan az egész bandával, mert reggelenként bezzeg ilyen cukik is tudnak lenni, korporatíve.
8/158 – Gravlax!
Szoktam mondogatni, hogy Macit nem azért tartjuk, mert olyan fotogén lenne, de a pácolt lazac ezt hozta ki belőle tegnap este:
Én messze nem vagyok most ilyen cuki, úgyhogy nézegessétek inkább a gombszemű helyettest.
