Hát én ezt meg.
Majd beszélni is fogok róla, de most itt ülök a teraszon egy sörrel, és nem csinálok seeeemmmiiiiiit.
projekt kategória bejegyzései
9/306 – Vasárnap
Azt mondtam, hogy ha ezen a hétvégén nem fejezem be a kanapét, sikoltozni fogok, de nem akarok sikoltozni, mert túl kimerítő lenne ebben a melegben. Úgyhogy úgy döntöttem, a hétvége nem ért véget, ma is vasárnap van.
A tegnapi vasárnap így ért véget,
a mai vasárnap meg így kezdődött,
de holnap már akkor is hétfőnek kell lennie, ha trollasszonyok és nagyibugyik potyognak az égből. A hátralévő munka egyébként nettó időben nem lehet több négy óránál, de ebben a hőségben annyi eszem van, mint egy hintalónak. Igen, ehhez itt ész is kell.
9/305 – Tuinvan
Erősen egysíkú hetem volt képek és Fapipa tekintetében, merthogy vagy macskákat fotóztam, vagy a fanafét fedett kanapét, vagy pedig tuinvan. Az a csokor rózsa csak anomália.
De tényleg. Még a lábamat is csak azért fotóztam le, mert nem tudtam elhinni, hogy két porszívózás és menet közbeni sepregetés ellenére is ennyi fekete möszmő van ráragadva.
(A kanapéval lassan és káromkodva, de haladunk. Mikor kész lesz, természetesen részletezem a küzdelmeket és nyomorúságokat, de most visszakocogok a harc színterére, vár Béla.)
9/303 – Kisjószág
A tegnapi napban nagyrészt ez volt az ún. leitmotiv:
Igen, ez pont annak néz ki, aminek látszik. Szétkaptam a kanapét, mint foxi a lábtörlőt, majd a tragikus állapotokra való tekintettel debéláztam, vagyishát eltávolítottam belőle az általam három éve beleküldött kisbélákat, olyan eszközökkel, amilyenek éppen rendelkezésre állnak. Háromszáznál hagytam abba a számolást.
Mindezt harmincizé fokban, bokáig fekete szöszmőben (ennek majd külön jeremiádot is fogok szentelni, de ezek is közreműködtek a döntésben, hogy debélázzam a roncsot), nagyon változatos káromkodások és a Fringe második évada közepette.
Nyilván volt olyan, aki élvezte az egészet, naná.
Még hátra van vagy ötven debélázandó kisjószág, aztán jöhet a(z újabb) porszívózás. Mindent összevéve igen nyűgös vagyok, és ebből kifolyólag lassan is haladok, pláne hogy kitört rajtam a lázadhatnék. Általában megpróbálom a szétver-összerak akcióimat a RK utazásaihoz igazítani, hogy minél kevésbé zavarjam a nagyembert az ő tevékenységében, de ezúttal nincs az a szájbavert szerencse, hogy én ezt be tudnám fejezni még ma, mielőtt hazaér, meg különben is, miért csak én szopjak a felfordulással.
Egyébként is ma du. találkozóm van a barátnőimmel, amit eredetileg iszogatós bulinak terveztünk, de közbeszólt ez a csodálatos nyár, úgyhogy valószínűleg limonádén fogok tengeni egész este. Vagy nem.
9/302 – Szakítószilárdság
Az én akcióimban mindig van egy fázis, amikor minden teljesen reménytelennek tűnik. Asszem ezúttal ez volt az.
Vagy az, amikor elmentem kezet mosni, mert ebben a hőségben teljesen ráragadt az ollóra, és közben mind a kettő rávetette magát az anyagra, hogy leteszteljék a szakítószilárdságát. Meg nyilván az enyémet is.
Intermezzó – Tervek, tervek
Még nincs vakációm, de már nekiláttam eltervezni, mi mindent csinálok alatta. Nem, ne keressetek benne olyat, hogy Korfu, autókázás a Riviérán egy piros kabrióban meg egy hét Seychelles-szigetek.
És ez még csak a kezdet, jegyzem meg.
9/296 – Terrakotta
Az is van rajtam itt-ott, de most arról a bútorszövetről beszélek, amit tegnapelőtt rendeltem meg, és ma már mehetek is utána. Alaposan bekenve és felrétegezve, mert megint itt van az időszak, amit az “ugyan édes komámasszony” dallamára fütyörészve, árnyéktól árnyékig lopakodva töltök.
A bútorszövetre azért van szükség, mert a tapasztaltak alapján a családom három év alatt bármilyen gondosan újrahuzatolt kanapét leamortizál, és július 7-én lesz három éve, hogy újrahúztam a família kedvenc fetrengőhelyét. Azóta ugyan eszközöltem rajta némi utánBélázásokat, de mostanra már csak a sarokból és hunyorítva néz ki úgy, mintha nem három éven át nyomkodta volna mindenki a nagy seggével, szőrözte volna összes szőreivel, és a karomélezést még nem is említettem.
Az újrahúzásra viszont, hiába lesz mától birtokomban az összes szükséges hozzávaló*, még várni kell, mert a vakáció csak a kanyarban integet, holnap estére is dolgozóba megyek háromszáz fogpiszkálóval meg hatvan deka főtt csicseriborsóval.
Jaja, én nem haldoklom, én így élek.
* Háromféle szövet, cérna, kárpitostű, Erik meg Béla. Nem gurigázunk itt szarral, kéremszépen.
9/294 – Firhang
A majdnem-otthoncsücsü napnak az az előnye, hogy az ember békésen kiválaszthatja, melyik napszakban óhajtja ropogósra süttetni magát a macskák szárazpapija utáni futkorászásban. Én speciel a délelőttöt szánom erre, amíg az időjárás még megtévesztően elviselhetőnek látszik.
Futkorászás közben pedig bemegyek a Firhang nevű boltba is. Bútorszövetért. Reszkess, világ.
Eská 9/23 – A Mittomén
Tegnap mélán megfogtam egy spulni pólófonalat, amit három évvel ezelőtt minden ok nélkül megvettem a szemközti kínaibótban meg egy spulni Catania Color Esprit-t, amit szintén minden ok nélkül vettem meg, várjunk csak, á, már nem tudom mikor, de a FonalLakban volt, az biztos.
Úgy kezdtem neki, hogy nem tudom, ebből mi lesz.
Most se tudom még, de kétségkívül haladok vele.
Ha majd tudom, mi lesz belőle, természetesen részletesen referálok. Lehetőleg jobb fotókkal, mint ezek itt.
9/284 – Oda-vissza
Újabb vasárnap, galériástul.
Most meg takarítani kell, mert indulás előtt elsunyiztam a feladatot, és holnapra a RK az ő végtelen bölcsességében vendéget hívott, mielőtt szerdán lelépne a szokásos okokból, hogy aztán 27-ig csak gatyáért ugorjon haza.
Eská 9/21 – Takajóóó
Hogy a nyűbe fotózzon le az ember egy többé-kevésbé romos teraszon egy száznyolcvanszor százötvenes takarót, amin már nagyjából tavaly október óta dolgozik, és végre-végre befejezte?
Háát, nagyjából sehogy. Úgyhogy jobb híján nesztek egy galéria.
Ezt penig holnapután szépen felcsomagolom, és elviszem anyámnak Grazba. Merthogy ez az övé.
9/241- Radikális
Mivel én egy bátor (és valószínűleg meglehetősen ostoba) vaddisznó vagyok, holnapra meghívtam egy kupacnyi nőbarátomat Walpurgisnachtra, alias boszorkányszombat, és úgy gondoltam, lesz ebből tacoevés meg háziturkáló meg girlpower meg tequila. No de mivel én nemcsak vaddisznómód bátor (és ostoba) vagyok, de igencsak hajlamos vagyok túlszervezni a dolgokat, ma reggel hétkor már fél lábbal a mosogatóban állva pucoltam a konyhaablakot.
A helyzet innentől (hinnétek?) radikálisan romlani fog.
(A bejegyzés írása közben azon gondolkodtam, jól jönne egy “agyfasz” kategória is, de aztán rájöttem, hogy tök fölösleges, a bejegyzéseim extra nagy része kerülne ebbe a kategóriába.)
9/március
Nédda, egy harmincegyedike. No hát akkor galeri! (Csak zárójelben: micsoda hónap volt ez, jézusom.)
9/210 – Véletlenszerű
Mivel az egyik kolleginával összevissza blokkosítottuk a tárgyainkat, hogy a diákok minden kedden végezhessenek emberi időben, a mai napom teljesen szabad. Ennek megünneplésére nesztek egy teljesen véletlenszerű galéria kintről, bentről, folyamatban, tavaszodva, akárhogy.
9/196 – Mindig vasárnap
Mámegin idus van, ezúttal pedig szokásos márciusi lekotrom-a-bőrömet-de-tényleg állapotom mellé bepuszilt ez a végtelenbe kúszó hosszított hétvége is – már napok óta úgy érzem, hogy ma is vasárnap van, tegnap is vasárnap volt, holnap is vasárnap lesz. Nem vagyok különösebben oda a vasárnapokért.
Úgyhogy, egyáltalán nem meglepő módon, a tegnapi vasárnapról mai vasárnapra virradó hajnalon fél kettőkor ezt csináltuk mink, Maci, Jessica Fletcher meg én*:
Ja, az ott egy doboz, festés közben. A helyzet azóta nem javult, desőt romlott: kokárdák készülnek
meg tüntetősüti,
és borzasztóan remélem, hogy holnap végre nem vasárnap lesz. Már a hétfővel is kiegyeznék, pedig tulajdonképpen azokért sem vagyok annyira oda.
* Jessicát én hívtam, Maci viszont magától jött, még csak nem is az én két szép szemem miatt, hanem mert a vendégszobában megjelent egy újabb szék. Az a pincéből jött fel, és azzal Tervek vannak, de Maci úgy gondolta, az ő tervei előbbre valóak, és ha van valahol egy új szék, arra neki rá kell ülni, aztán fetrengeni, majd végül elaludni rajta. Hát jó.
Eská 9/16 – Kétszínű
Még mindig a dobozokkal vagyunk, mert dobozolni jó.
Fedje a feledés kegyes fátyla, hogyan nézett ki eddig a hálószoba ajtaja melletti rész – káosz volt ott és tohuvabohu, de nagyon. Mostanra viszont végre bevontam-lefestettem a dobozaimat, úgyhogy ideje megmutatni őket.
A Kallax polcban található Tjena dobozok még fehéren érkeztek az Ikeából, én mázoltam le őket a szokásos Unitoppal, mégpedig olyan ravaszul, hogy “kifordítom, befordítom, mégis bunda a bundát” lehet velük játszani, ha egy kis változatosságra vágyom. Nem kellett hozzá más, csak maszkolószalag
meg kétféle színű festék.
Ja, meg idő. Nem a melóhoz, az szivacshengerkével gyorsan ment, hanem a száradáshoz.
9/192 – Pompás
Szilágyi Domokos:
Nap
Kisütött a nap.
Pompás.
Költők írhatnak róla.
És egyéb haszna is van.
9/190 – Kefe
A mellékelt ábrán további többé-kevésbé kétségbeesett kísérletek láthatók arra, hogy
- úgy tegyek, mintha a világ normális lenne,
- a lehetőségekhez képest kimenni a házból, nem pedig itthon rágni a kefét,
- nem tölteni nyafogóruhában vagy cikcakkruhában a napot,
- olyan dolgokra koncentrálni, amiknek képes vagyok a befolyásolására.
Elmentem festékért a Mogorvák Klánjához. Il faut cultiver notre jardin.
Eská 9/15 – Még mindig WIP
Öt év vásárolgatás, két év tervezés, másfél év mázolás, majd negyven perc a fúrógéppel.
Még most sincs egészen kész, de azért, na, tessék engem csodálni egy kicsit.
És a RK rögtön észrevette, mikor hazajött a túrázásból.
Minden nap más - mindennap más 