Kánikula minden mennyiségben, Szentendre színei, a szezon utolsó spárgavacsorája, egy gyarapodó horgolt takaró, nekivadult loncok és mályvák, az idei nyár első körömlakkja az alsó végemen, meg persze Mackó egyszerű és ártatlan örömei. Galéria!
projekt kategória bejegyzései
12/294 – Kódoc
Én istenbizony szívesen szórakoztatnálak titeket a nagyon izgalmas életemmel, de sajna, ma is itt vagyunk.
Tegnap végül összeciheltem magam, elmentem bulizni, aztán annyira belejöttem a dologba, hogy éjjel kettőre kódoctam haza. A mai napot ennélfogva fetrengőnapnak nyilvánítottam, és higgyétek el, én aztán tényleg megadom a módját.
Mindemellett ma van a Múzeumok Éjszakája meg az Ivan Dan, úgyhogy ha besötétedett, mégiscsak elporoszkálok megnézni, mi történik a városban. Egy kis szerencsével ezúttal nem hajnali kettőre érek haza, én bulibaronessz.
12/293 – Mondén
Ma este, ahogy anyám mondaná, mondén programom lesz. Lenne. Lesz. A sütit már megsütöttem, a söröket behűtöttem (batyubál lesz), de most egyszerűen nem bírok megmozdulni.
Üssön már agyon valaki, könyörgöm, az mindenkinek előnyös végkifejlet lenne.
12/253 – Józsika
Tavaszvég minden irányból – virágok, derűború, végeláthatatlan buszutazásaim és horgolásaim, a Mogorváknál bekevertetett festékek, hirtelenjében összecsapott serpenyős vacsorák (spárga a piacról! fokhagymasnidling! húsvét utáni akciós sonkafélék!) meg persze Csipke Józsika a “rózsalugasban”, mert ő levakarhatatlan, mint a csiriz. Galéria!
Eská 12/10 – Kokárdák elvitelre
Egyrészt az én marha jó szívem, másrészt meg azok a rohadt hosszú buszutak. 53 kokárda a Iohanneum népének, vegye-vigye.
Bevallom, egyébként még múlt szombaton a konferencia alatt is horgoltam, de azokat ott helyben szétosztottam az úri közönségnek.
12/191 – Leitmotiv
Isten hozott mindenkit az év azon részébe, amikor afféle Leitmotiv gyanánt minden napom azzal kezdődik, hogy “na most meg mi a lócsicset vegyek fel”.
Íme, a mai lócsics.
Tessék megvéleményezni nekem, felszabjam-é ezt a ruhát alsószoknyának vagy ne, ugyanis még tavaly ősszel abból a célból turkáltam ki az egyik buszra várakozás negyedórájában, de persze még nem jutottam ezzel a projeklttel sem sehová, ezért úgy gondoltam, ma felveszem eredeti állapottyában, egy próbát megér.
12/162 – Raki
Huh, ez azért nem kicsit zsúfolt hét volt: három értekezlet, folyamatos fel-alá viharzások, tűzoltási kísérletek halomszám (mit tehetnék, ilyen ez a munka), másfél nap boldog vérengzés ficnik-habgumik-hűtőmágnesek-matricák között (ez is munka), mindehhez meg 10×45 perc hétvégi tanítás, miközben másoknak meg se kezdődött a félév. Tortahabon cseresznyeként pedig hirtelen szereztem tegnap vagy hét szakdolgozót a 2025/26-os tanévre, pedig istenbizony nem úgy indultam el a hatos busszal, hogy ezt vártam volna a napomtól. Ezt IS.
Úgyhogy este akkor már úgyis mindegy alapon felciheltük magunkat, oszt elmentünk zabálni a BLKN Bisztróba, utána pedig inni a Ritka Borbárba, és ugyan igen civilizáltak voltunk, de azért ma már tényleg rámfér egy Szent Heverde Napja, mielőtt újra belecsapok a lecsóba. Galéria!
Azért valamikor bemutatom az elmúlt hetek rohangálásai közben turkált-rendelt holmijaimat is, én rút szibarita váz, őtözködős bloggerek szégyene, stb., stb.
12/160 – Portfólió
Már minálunk babám a játékpedagógia gyakorlata is megjelent alulírott oktatási portfóliójában. Nem mintha ez, gondolom, bárkit különösebben meglepett volna.
A képet ugyan még ellőttem magamról indulás előtt, de beblogolni nem volt érkezésem, ugyanis benyelt a távozás logisztikája, mikor is felcumóztam magam ezzel a ménkű nagy izével, egy túlterhelt hátizsákkal, valamint egy kosárral, ami dugig volt polárból, habgumiból, papírból és még mi a bokámból készült almákkal, melyek különböző játékfajtákhoz voltak eszköz.
Nem baj, ha ti nem értitek, a diákjaim értették, és az a legfontosabb.
12/159 – Csócsa
Készülődés a holnapi óráimra(!) – jaja, ahhoz barkácsolok most itt bőszen. A háttérben afféle varrogatás-mellé-unaloműzőül a Jurassic Park II. fut, kábé három perccel azelőtt vagyunk, hogy Peter Stormare-t megcsócsálják a compyk.
Én ezúttal sem vagyok mutogatásra érdemes, higgyetek nekem.
Jóleső Január 2025/25 – “rozsda”
Most pediglen szentül megfogadom, hogy ebből az anyagból holnap mindenképpen varrok valamit, mert az tarthatatlan, hogy már csak veszek ruhákat, nem pedig gyártom őket. Erik is igen csúnyán néz rám az asztalról.
Jóleső Január 2025/6 – “vázlat”
Amikor itt voltak látogatóban Sisera hadai, Perpéta határozottan közölte, hogy tárgyalni akar velem, mert van neki egy “tervrajza”. Nyilván rögtön beszartam éreztem a dolog súlyát, mert amikor egy nyolc és fél éves hölgynek ebben a családban “tervrajza” van, az általában azt jelenti, hogy elő kell vennem Eriket.
Nos, ez volt a “tervrajz”:
Ah, igen, ismerem én ezeket a ruhákat, még valamikor az idők hajnaláról. Vö:
Az ott Filoméla 2012-ben.
A halacskás ruhák cukkerek, semmi kétség, itt az idők folyamán több felvonás is készült belőlük (az alábbi sorozat pl. 2017-ben),
de azért a biztonság kedvéért megkérdeztem az ifjú hölgyet, mi a legfontosabb a ruhában. Nyilván azonnal kiderült, hogy a színe. Úgyhogy felajánlottam neki egy másik “tervrajzot” a-szemedet-is-kiüsse típusú rózsaszínben, és az kegyes elfogadást nyert.
Úgyhogy a hétvégén meg is varrtam.
Bár minden terv ilyen sikeresen összejönne.
Jóleső Január 2025/4 – “trükk”
Nem tudom, emlékeztek-e még arra, amikor kinyitottam adventkor a Bőröndöt, aztán feldekkoltam belőle a munkahelyemen az aulát és a büfét, meg persze itthon a komplett nappalit. Na mármost ebben a pillanatban így fest a Bőrönd:
Trükkös vagyok, mi? Csak tudnám, hová a lófütyibe fogom elrakni azt a fél tonna dekort, ami még most is fent fityeg az összes helyeken, ahová feldekkoltam.
Intermezzó – Egy újabb “jóleső január” elé
Nincs nekem ezzel a projekttel valami nagy szerencsém, az eddigi két alkalom közül az első (2022-ben) jól ketyegett, de nem volt eléggé véletlenszerű, a 2023-ast meg teljesen elmosta az, hogy január közepétől leginkább Poci daganata foglalkoztatott, minden más ment a levesbe. A 2024-est meg, legyünk realisták, egyszerűen nem volt értelme megtartani, mert Firenzében voltam, ami kissé keresztülhúzta a terveket. (Például nem volt nálam az AkH11.) Egyúttal meg, khm, némiképp okafogyottá tette a projektet, aminek az a célja, hogy találjunk minden napra valami élvezeteset a januárban is. (Firenzében voltam, bakker! aki ennél nagyobb luxusra vágyik januárban, azt én nem tudom megérteni.)
Mivel a remény hal meg utoljára, 2025-ben is nekiugrom, úgyhogy ez lesz a harmadik. A szavak kiválasztásához ezúttal is a véletlenszerű oldalakat használtam dobókockával (lásd a módszert itt), viszont ezúttal könnyítettem annyit a dolgomon, hogy mindegyik oldalról csak egyetlen szót írtam fel a listámba, ami éppen megszólított.
A listán szereplő szavak sorrendje sem kötött, a lényeg, hogy elfogyjon a végére mind a harmincegy.
Nédda, ez lesz, ha el nem… ha el nem.
12/113 – Forduló
Tegnap majdnem pontosan akkor fotóztam le a Napot, amikor éppen fordult (mint megtudtam, ez 10:19-kor történt – a fotó kicsikét korábban készült a Duna-parton). Ezen a héten sok-sok semmittevés volt, kószálások a városban, mediterrán csirkeshawarma meg finn lazacleves, lusta macska meg még lustább háziasszony, némi kézimunka, valamelyes adventi dekkolás és sok-sok szöszmöte. Horribile dictu, még dubaji csokit is vettünk, mert ha már itt ez a bolondvonat, kivételesen hadd szálljunk fel rá. Galéria!
Még mindig nem vagyok teljesen jól, valószínűleg nem is fogom kiheverni sose ezt az őszi félévet, de azért igyekszem. Úgyhogy most visszafekszem szundikálni egy kicsit, mielőtt nekilátok sütisütni.
Adventi dekkolás 2024/20 – A horizontális karácsonyfa, 2024-es kiadás
Ha nem kellett volna újragyártani a pipi-szortimentet, az én mesém is hamarabb bekövetkezett volna.
Afféle szégyenletes eljárásként ez még csak műfenyő-girlanddal van felapplikálva, de ha a holnapi piacon látok barátságos kinézetű fenyőágakat, azzal is fel fogom pimpelni, fel én.
12/101 – Puttony
Az tele van, de nagyon. Természetesen a képletes és a szószerinti is. Utolsó tancsihét, Mrs. Claus behordja a munkázóba az utolsó adag dekkolós szajrét. Bár persze sohase mondd azt, hogy sohase.
Ma amúgy zárthelyit íratok, utána pedig ún. filmversenyen veszek részt mint zsűri. A világ egy hülye hely, mondtam már?
Eská 12/1 – Csigabiga
Publikázzunk már valami eská-bejegyzést is, mert máskor már jóval előbbre tartok, de mostanság ehhez sincs energiám meg kreativitásom, hogy a fene vinné el. Mindenesetre végre van mit megmutatnom, meg amúgy is a remény hal meg utoljára, ugyi.
A pénteki Kutatók Éjszakáján volt egy kincskereső körút kisiskolásoknak, ahhoz vállaltam el az egyik állomás kitalálását és előkészítését. Dióhéjban az volt a feladat, hogy az alábbi képből rájöjjenek, az asztalon lévő három Lázár Ervin kötet közül melyikben és hányadik oldalon találják meg a kulcsot, amivel elérhetik a puzzle-darabot a végső rejtély megfejtéséhez.
Mivel most már lement a parti, meg is mutatom.
A készítési folyamatról meg tessék itt egy galéria, “bárki elkezdheti” jeligére.
Ezt én elegáns módon úgy szoktam hívni, hogy “vegyes technikával dolgozom”, de az igazság az, hogy az ecsetkezelésem egészen csapnivaló, viszont sok szép filctoll és szivacska és egyéb hülyeségmarhaság van a Bűnök Barlangjában. Ja, és egészen jó kis akvarellpapírok.
11/360 – Maszat
Meg nem mondom, hogy a lófütyibe sikerül, de a napjaim nyomorult hőségben, munkában és szorongásban ketyegnek elfele, a hétvégi galériáim meg ennek ellenére is tele vannak sok szép színes maszattal.
Mondjuk úgy, hogy az én életem kívülről még mindig jobban fest, mint belülről.
11/351 – Albatrosz!
“And now for something completely different”, mondanák a fiúk a Monty Pythontól (amikor még fiúk voltak, nyilván, nem pedig öregek vagy halottak).
Ezt a száznyolcvanplusz magas nőkre tervezett izét én már évekkel ezelőtt turkáltam, de mindig úgy gondoltam rá, mint arra a holmira, amit majd át kell alakítani, mert elálldogálni vagy -üldögélni kiválóan tudok benne, haladni viszont nemigen. Ez azóta sem változott, mivel én nem nőttem nagyobbra, legfeljebb keresztben, haha. A nehézség nyilván abban áll, hogy a bordűrös anyagot a vízimadarak miatt nem lehet egyszerűen alulról nyissz, felülről kell vele csinálni valamit, és erre bennem még mindig nem nőtt meg a késztetés.
No de azért felvettem, hogy lássátok, itthon maszogni ez is jó lesz, délután úgyis át kell öltöznöm, mert megyünk Zebegénybe víkendezni. Leginkább azért, mert most vagy soha, pontosabban most vagy jövő nyáron, azt meg ki tudja, addigra mi lesz.
És ha már a Monty Pythont emlegettem, tessék:
Eská 11/40 – A hetedik
Emlegettem itt a kreativitás váratlan böffenéseit – hát ez bizony nem túlságosan kreatív, váratlannak se nevezném, már egy éve be volt ígérve, az pedig nyilvánvaló, hogy nem csak egyetlen böffenésbe fájt. Tulajdonképpen már tavaly majdnem kész volt akkorra, amikor elvonultunk a toszkán dombok közé, de egészen mostanáig várni kellett, hogy eldolgozzam azt a több száz rémes kis fonalvéget, és rárittyentsek egy szegélyt.
De most már kész van, és az enyéééééém.
A képekhez már-már tradicionális módon anyósom virágai közé a kertbe meg a ház elé a szoborparkba vonszoltam ki szegénykémet, és a tavalyihoz hasonlatosan ezúttal is vittem magammal személyit, ha valaki rám hívná a jardot, hogy egy papagájtarka nő közterületen egy pride-zászlóhoz hasonlatos takaróval performanszol. Eddigelé még ugyan senki sem hívta rám őket, de a világ egyre hülyébb.
Minden nap más - mindennap más 