RSS

otthoncsücsü kategória bejegyzései

7/200 – Kanapékarantén

Fokozódik, fokozódik. A világvége-definícióim enyhe korrekcióra szorulnak, de hát ugyebár már jó néhány évszázaddal ezelőtt fektettem le azokat. (Egészen pontosan szombaton.) Tegnap becsukták a piacot is.

A fokozódás részeként ráadásul most még az eddiginél is jobban be vagyok karanténolva, mert a Repülő Kutató ahajt hátul éppen konferenciabeszélget a kutycsopyjával, és én maximum laposkúszásban tudnék elszabadulni a kanapémról. Úgyhogy nesztek, így festek én mámma, deréktól lefelé, Grisette társaságában (ő a laptop).

Megnyugtatásotokra szeretném leszögezni, hogy a felső felem is megvan, és előbb-utóbb elhagyom a kanapét.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/18 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü

 

7/199 – In a few more beers

Szent Patrik napja, hahó. Az imént úgy letörtem hirtelen, mint a bili füle*, úgyhogy ennek ellensúlyozásaképpen kicsíptem magam a szentpatrikos ruhámba, és elmegyek Dropkick Murphys koncertre, ott egye meg a fene.**

Ne higgyetek el mindent, amit a neten láttok, könyörgöm. A youtube-on fogok koncertet nézni, hol másutt.

* Egészségügyi gondok, plusz még gondok az egészségüggyel. Nem koronás és nem is az enyém, tenni meg végképp nem tudok mit, de azért elég közel ütött be ez a ménkű is.

** Miközben a bejegyzést írtam, hirtelen beütött egy munkaügyi ménkű is abból a fajtából, amit egy hét kellene megoldani, de holnap délelőttre van határideje.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/17 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Intermezzó – A nagy kézkrémteszt, 1. rész

Már megfenyegettelek azzal, hogy a kézkrémeimről is fogok beszélni nektek, mert ilyen itt még nem volt. Ugyan ne is legyen (én ellettem volna nélküle), de az elmúlt időszakban egyébről sem szólt az élet, mint kézmosásról.

Na meg a következményeiről, persze.

I may have exaggerated the amount of times :) | ME AFTER I FOLLOW THE FDA'S RECOMMENDATION OF WASHING MY HANDS 50 TIMES A DAY | image tagged in terminator,coronavirus,corona virus,wash hands,shake and wash hands,fda | made w/ Imgflip meme maker

Ez most már úgy elterjedt, mint a.., na majdnem mondtam micsoda, a legelső forrást elővakarni nálam tehetségesebb internetszúnak kéne, mindenesetre én itt találtam.

A mém persze túloz. Egy egészen kicsit.

Mint azt már elmagyarázták okos emberek, azért kell a napi ötven kézmosás, mert a vírus burka lipidekből áll, azt pedig úgy veri szét a szappan, hogy öröm nézni. A víruskának lipidek kellenek a védelemhez, no. És tudjátok, minek kellenek még lipidek? Úúúúgy van. Az ember bűrének, annak. Mire az ember lánya (sőt öreganyja) elér egy bizonyos kort, a bőr már nem képes magától megtermelni azt a lipidmennyiséget, amire szüksége lenne, és ez különösen érvényes a kézfej bőrére, ami vékony és igénybevett, mert állandóan aszalja a nap, csípi a fagy, meg szárítják a szappanok. Pláne ha az alany napi ötvenszer most kezet.

Úgyhogy az elmúlt néhány nap röhejesen sok kézmosása röhejesen sok kézkrémezést is követelt, amihez én előkotortam a röhejesen sok kézkrémemet (bár ismerek olyat, aki ezt csak minimális készletnek minősítené), és ennyi erővel akár írhatok róluk is, mert a következő hetekben valószínűleg annyi mindenről fogok írni ráérős kínomban, mint még sose. Mindenesetre még alig pár héttel ezelőtt is azon sóhajtottam el magam egy pakolászás közepette, mi a fenének nekem ennyi kézkrém, én ezt sose használom el.

Hát, egyre több rá az esély, hogy mégis.

Ezeket itt erősen eltérő időpontokban és helyekről fújta be a szél a házba, az ócsóbbját én vettem (naná, sóher vagyok), a drágábbját a Repülő Kutató hozta nekem változatos útjairól tengeren innen és túl. Elmarháskodhatnék ugyan azzal is, hogy gondosan pontszámokat adok nekik jó felszívódás meg bőrvédelem meg egyéb okos kategóriákban, de azért inkább tessék úgy felfogni itt ezt az egészet, mint hogy én most értékes életmód-tanácsokat osztogatok egy karantén alatti budiból, oszt majd jó lesz. Eleve, másoknak más a bőre, igénye és ízlése, úgyhogy ezt itt tényleg csak a közönség szórakoztatására.

Na, lássuk a medvét. Mivel dolgozni is kéne (nem vagyok szabadságon, hejj, és végre installálták a tanulmányi rendszerhez a Neptun Meet Streetet, úgyhogy azzal fogok tökörészni, haddlám, mire képes), két részre bontva fogjátok megkapni a bemutatót. Mivel meg muszáj valamilyen sorrendet felállítani, kezdjük azzal, ami még akkor is meglesz, amikor már az összes többi rég kifogyott.

Meglepő vagy sem, ez lesz az.

Glicerin! Kecsketej! Evitamin! Karitévaj! Ötazegyben! Negyvennyolc óra védelem! (Köztünk legyen szólva, én sose értettem tisztálkodószereknél ezt a többnapos védelmet – ki az a hülye, aki két napig nem mos kezet? Még ha nincs kolera, akkor is. Böe.) Mindehhez viszont olyan szaga van, mint ha kinyitnád a hűtőt, aztán nem csak kecsketej lenne benne, de maga a kecske is. Nemnemnemnem. Előny: gyorsan felszívódik. Hátrány: minden más. Savanykásan büdös szaga van (már első használatkor is az volt, szóval nem romlott, csak per definitionem ilyen), és miután felszívódott, még annál is szárazabbnak érzem a kezem, mint krémezés előtt volt. Egyetlen dolog marad azt bizonyítani, hogy mégiscsak kenőcsöltem magamat. Jaja, a szag.

A “jobb híján” következő helyezettje ez itt:

Nagyon ócsó volt, nekem meg kellett akkor éppen egy kézkrém, hát megvettem. Ez a komplett készletben a legsemmilyenebb példány. Ha szín lenne, bézs lenne. Enyhe édes szaga van, elég híg, felkenés után pár percig még tocsog benne a kezem, aztán eltűnik, és nem zavar többé. Valószínűleg nem is használ, de valamit valamiért. Előny: annyira bézs, hogy nem fogok nyafogni, ha csak ez marad. Hátrány: annyira bézs, hogy nem fogok nyafogni akkor sem, ha elfogy. (Bár de, mert akkor valószínűleg csak a kecske marad a hűtőből, azt meg tényleg csak végveszélyre tartogatom.)

A következő kettő az Yves Rocher-től jött haza.

A karácsonyi készletükből vannak, más-más évjáratból: a piros asszem a 2018-as szortiment egy akciós csomagjában volt ennek a készletnek, a zöld meg 2019-es, azt egy vásárláskor utánam dobták valamikor idén januárban, amikor nyilvánvaló volt, hogy a nyakukon marad. Kellemes, nem különösebben emlékezetes krémek, a piros valamivel jobb, mint a zöld (hajh, régen minden jobb volt). Annak jobban kedvelem a szagát, és gyorsabban fel is szívódik, vagy legalábbis úgy érzem. Előny: elvagyok velük, mint a befőtt. Hátrány: régen a karácsonyi krémeik is jobbak voltak. A kedvenceimet a 2014-es készletben dobták piacra, és egészen szomorú voltam, amikor végleg elfogytak.

Egyelőre ennyit, most táncos lábbal el, mert nem a blogolásból élek. Fel is kopna az állam, ha azt tenném…

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/17 hüvelyk ajándék, blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

Intermezzó – Bobjerman

Nagyanyáim igencsak tágas és változatos mesekincsében fontos szerepe volt a két világháború közti reklámoknak, többek között annak a román nyelvű példánynak is, amelyből a reklámozott terméket én csak fonetikus formában ismertem meg. A reklám úgy szóla, hogy “O mână spală pe alta, iar săpunul Bobjerman pe amândouă”. Egészen pontos és vicces mód épp szószerinti fordításban ez úgy hangzik magyarul, hogy “Kéz kezet mos, a Bobjerman szappan meg mind a kettőt.”

Ebből a reklámszlogenből ugyan igen érdekes következtetéseket lehetne levonni a káeurópai mentalitásról és a “megoldjuk okosba” helyéről közös kultúránkban, de ezúttal tényleg csak a szappanról akartam beszélni nektek. Merthogy ma este végre nekifeküdtem a netnek, hun van az a Bobjerman szappan, harmincöt év után végre tényleg meg is tudhatnám, hogyan hívják valójában.

Gyerekek, megtaláltam. Itt.

Természetesen a szappant úgy híják, hogy Bobb Germandrée, amit én sose találtam volna ki, és azt is sikerült megtudnom, hogy Budapesten is forgalmazásban valának a Germandrée termékek “Az Ujság”-ban 1905 szeptemberében megjelent reklám szerint. Ami aszongya hogy

“GERMANDRÉE
PORHANYÓS ÁLLAPOTBAN és TABLETTÁKBAN
Franczia szabadalom. A szépség titka, ideális illattal feltétlenül tartós, egészséges és diszkrét. A Germandrée az arczbőrnek egészséges és üde szint ad.
1900 évi Párisi Világkiállítás: ARANYÉREM
MIGNOT-BOUCHER, 19, Rue Vivienne, PARIS.
Kapható Török József gyógyszertárában Budapesten.”

Bemásolni nem tudom, mert az arcanum nem engedi, de keressetek rá nyugodtan, a vírushelyzet miatt most úgyis ingyé van, itt ni.

Amúgy csak azért jutott eszembe a Bobjerman szappan, mert holnap azzal foglak szórakoztatni titeket, hogy a kolera idején történő gyakori kézmosásról és a kézkrémeimről meséljek nektek. Mint egyik kedves olvasóm fogalmazott: “Kenyerem van, de kell a cirkusz.”

Nos, rajtam ne múljon. Máris milyen szép bemutatót kaptatok abból, hogyan működik egy kutató, ha éppen fel-alá bogározik a neten, mert a valódi munka büdös neki, de cefetül.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/16 hüvelyk ajándék, blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

Intermezzó – A Dekameron projekt

Állítólag van egy kínai átok, hogy “élj meg izgalmas időket!” Nem tudom ugyan, tényleg létezik-e ez a mondás, de ha nem lenne, ki kéne találni. Az izgalmas idők ugyanis nem csak ujjongó adrenalinfröccsöket és érdekes fejleményeket hoznak magukkal, nem. Az izgalmas idők egyúttal aggodalmas és bizonytalan idők is, amikor sose tudhatja az ember, mikor esik a fejére valahonnan egy újabb féltonnás kiszámíthatatlan.

Mi most itt izgalmas időket élünk, ahhoz nem fér semmi kétség, folyamatosan zuhognak a féltonnás kiszámíthatatlanok. Három nappal ezelőtt még úgy festett a tavaszom, hogy dugig lesz oda-vissza háromórás buszutakkal, konzultációra érkező szakdolgozókkal, maratoni szombati tanítónapokkal meg konferencia-absztraktok leadási határidőivel. Ma reggel már úgy fest, hogy nuku buszutak, maratoni pofázások helyett mappák töltögetése a gugeldrájvon, garantáltan elmaradó konferenciákra meg mi a túrónak készítsek absztraktokat. Az oktatás és a hozzá tartozó köretek radikálisan kevesebb időt fognak igényelni, mint eddig. Eleve, már most is van mit töltögetnem a mappákba, és ha mindent kibővítek meg árnyalok meg megtámogatok, akkor is maximum annyi időt töltök vele, mint amennyit a teremben pofáznék végig, cserébe viszont nincs háromórás buszút meg az a számos időlyuk, amikor éppen várok valamire, órára vagy buszra. A szakdolgozók még megvannak ugyan, de egyelőre az sem biztos, mikor és hogyan kell/lehetséges leadniuk a dolgozataikat, úgyhogy még azon a területen is fejünkre eshet valami féltonnás. Amíg viszont nem halljuk suhogni a levegőben, nem érdemes pánikolni tőle, mert attól marhára nem lesz jobb senkinek.

Azt hiszem, ez lesz a legnehezebb nekem, hogy ne aggódjak olyan dolgok miatt, amiket nem tudok befolyásolni, legyen az a harmadévesek nyolchetes szakmai gyakorlata, a szakdolgozatok leadási határideje vagy bármi, ami még az utcasarkon túl közeleg, és csak amikor befordulunk, akkor vág orrba. Mit mondhatnék, nekem mindig is Aggódós volt a középső nevem.

“Irigyellek a problémáidért”, meg “de jó neked”, meg “ha nekem is csak annyi bajom lenne”. Máskor hátrabukfencet és előreszaltót vetek, amikor ilyeneket hallok, de most teljesen igaz. Amikor a Dekameront olvastam tizenévesen, nem a novellák indították meg leginkább a fantáziámat, hanem a keret, amelybe Boccaccio beleillesztette ezeket a novellákat. A fiatalok, akik lelépnek, elvonulnak, kizárják a világot és a pestist, és miközben fél Itália hörögve és elfeketülten esik össze az utcákon, ők ott üldögélnek az összkomfortos mesevilágukban. A kimaradás luxusa, ez bizgette leginkább az agyam, nem az, hogy Izékéhez felmásztak éjjel az erkélyre, aztán úgy aludtak el, hogy a csajnak a kezében volt a csávó pöcse, lányom tényleg megfogta a pacsirtát, aminek az énekét hallani akarta, höhö.

Hát most itt van nekem a Dekameron, takarítva. A kimaradás luxusa. Megváltozott keretrendszer és megváltozott viszonyítási alapok. Más, kevésbé izgalmas időkhöz képest most nem az a gazdagság, hogy milyen messzire és milyen hosszú időre tudnál elutazni, hanem hogy milyen hosszú ideig tudod megengedni magadnak, hogy otthon maradj. És én most olyan gazdag vagyok, hogy el sem tudjátok képzelni.

Nehéz ezt úgy kimondani, hogy ne legyen benne álszerénykedés vagy dicsekvés, és ne legyen benne bűntudat sem. Nem is vagyok biztos abban, hogy sikerül. Privilegizált helyzetben vagyok, nincs mese. Szerencsés munkaköröm van, hogy home office-ból is megoldhatom a feladataimat (bár nem annyira jól, nem akkora hatásfokkal és tűzzel, mint máskor), és a valós idejű, személyes jelenlétet igénylő szociális életem amúgy is egy pandamackóéhoz hasonlatos. A körülményeimben még olyan dolgok is kifizetődnek, amiket valaha nyűgként és nyomorúságként éltem meg – mint például az, hogy nagyanyáim átvészelték a világháborút meg az ötvenes éveket, és én a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában töltöttem a gyermekkoromat. Nem okos vagyok és előrelátó, hanem olyan drillben töltöttem a legfogékonyabb életkorom, ami felhalmozó hörcsögöcskévé tett, és mindig csak a jelent látom biztosnak, a jövőt meg bizonytalannak. Igen, én vagyok az, aki mindig vesz még pluszban egy zacskó tésztát vagy egy éppen akciós csicseriborsó-konzervet, mert “egyszer kelljen, s jó, ha van”. Hát most igazán jól jön, hogy tele a kamra meg a konyhaszekrény. 2007-ben eltett, még mindig bontatlan lekvárok várnak a polcon, huszonhat guriga vécépapír van a mosókonyhában, szerdán délelőtt pedig, amikor már látszott, hogy zűr várható, öt kiló macskapapit cipeltem haza széles vállamon (még mindig ott a véraláfutás, amit a szatyor hagyott maga után).

Mindehhez ráadásul, ezt sem tagadhatom, jól mentem férjhez, no. A férjem szintén meg tudja oldani itthonról a feladatai legnagyobb hányadát (bár, hozzátenném, nem véletlenül híjuk őt Repülő Kutatónak Seggenülős Kutató helyett – az elmúlt héten amúgy két konferenciát lőttek ki a feneke alól repjeggyel-szállással-cakumpakk). Elég nagy lakásunk van ahhoz, hogy ne lógjunk állandóan egymás szájába, és ne menjünk egymás agyára, na meg aztán többé-kevésbé egészségesek vagyunk (leszámítva némi isiászt, parodontitiszt és szórványos takonykórokat).

Aggódnivalónk ugyan nekünk is van, de leginkább a hozzátartozóink, barátaink, ismerőseink, nem pedig magunk miatt. Nyuszi rokonai és üzletfelei, mint a Micimackóban. Ahhoz viszont, hogy legalább azokra vigyázzunk, akik nem annyira szerencsések, mint mi, valószínűleg igen keveset fogunk mocorogni a közeljövőben. És ha már így adódott, azzal kezdünk valamit, amink van, mert az nem kevés. Minden napnak le kell szakajtani a gyimilcsét, amilyet éppen adott, olyat. Úgyhogy én írni fogok, kézimunkázni, nagyokat sétálni, sokat (igen, az eddiginél is többet) blogolni. Műveljük magunkat és kertünket, bízzunk Istenben és tartsuk szárazon a puskaport, desőt ne essünk pánikba, és mindig legyen nálunk törülköző.

Ha Fiammettáéknak sikerült ott abban a mesebeli villában, nekünk is fog.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/14 hüvelyk ajándék, blabla, eská, otthoncsücsü, tavasz