ősz kategória bejegyzései

Tulajdonképpen csodaszámba megy, hogy (bármilyen rövid ideje is könyvelem, mit veszek fel) sem ez a szoknya, sem ez a táska nem fordult még elő. Alapdarabok. Az egyiknek a szabása jó, a másikba meg minden belefér.

Éppen ezért kell feldobni valamivel, ebben az esetben például a virágos blúzzal. Hátha attól kevésbé feltűnő, hogy valószínűleg valami takonykór kerülget.

Otthonülős nap + odakinti eső = ciklámen + ’90-es évek.

1994 környékén mindenkinek volt a ruhatárában egy efféle átkötős kötényruha, csodásan formátlan alsó- és felsőrésszel, ezeket pedig mindig igazgatni kellett, hogy ne csúszkáljanak összevissza. Az én ruhatáramban még most is megvan, de már legalább van bennem annyi józan ész, hogy csak otthonra hordjam. Talán egy átalakítás segítene rajta, hm.

Tegnap még úgy gondoltam, kivételesen rövid ruhában fogok elindulni hazulról, de azt nem kalkuláltam bele ebbe a tervbe, hogy a macska vacsorakészítés közben a lábszáramon át próbál feljutni a konyhapultra. Rövid ruha sztornó.

Ez a ruha is megérett amúgy a felújításra – nem mintha nem lenne jó méretben meg állapotban (magamnak varrtam öt évvel ezelőtt, így könnyű), de már meglehetőst unom. Nem baj, ma még jó lesz, aztán majd nekiugrom, hogy feljavítsam.

Az öltözködésben az az egyik izgalmas dolog, hogy teret ad a fantáziának – ebben az összeállításban például úgy érzem magam, mintha egy Jane Austen-regényben lennék epizódszereplő. Ráadásul jó illusztráció lesz ahhoz is, hogy megmutassam, miként működik az én ruhatáram.

Az alsó ruhát ’96-ban kaptam ajándékba az exemtől, és bizony már azóta régesrég kiment a divatból. Igaz, hogy az ilyesmi sose érdekelt igazán, de már jó ideje nem járok én se melltől bővülő zsákokban. Ennek ellenére sem jutott eszembe sosem, hogy kidobjam ezt, de még az se, hogy odaadjam valaki másnak. Egyes holmikhoz úgy odaragadnak az emlékek, hogy már csak kegyeletből sem dobhatja ki azokat az ember.

A felső darabot, amiről nehéz eldönteni, hogy pontosan milyen célra szánták eredetileg (fésülködőköpeny? ujjas hosszú mellény? – nos, tulajdonképpen mindegy is) idén turkáltam ki magamnak az egyik utolsó beszerzési utamon, augusztusban. A kendőt a Lehel téri csarnokban vettem egy árustól két évvel ezelőtt, a cipő meg egy “deadstock” Biaggini, amit a címke tanúsága szerint először svájciaknak próbáltak volna eladni 49,95 frankért, de ez nem sikerült, így végül a cipő itt kötött ki Budapesten, egy használt és/vagy senkinek-sem-kell cipőket áruló boltban.

És mindebből ez áll össze, ni.

Íme egy közeli az egymással találkozó holmikról:

Vannak vasárnapok, amikor az egész napot itthon tengem át, legfeljebb egy liter tejért szaladok el a boltig. Vegyük hát úgy, hogy mára ez a “tejért-szaladok-a-boltba” egyenruhám.

A kantáros farmerszoknya már végtelen idők óta megvan, és eddig még nem tudtam megszabadulni tőle, de egyre kevesebbet hordom, ideje lesz átpasszolni valaki másnak. Többek között erre is jó ez a projekt: rájönni, hogy mi az, ami hiába ücsörög a szekrényben, mert úgyse veszem fel eleget ahhoz, hogy rááldozzam a tárhelyet.

Már csak az a kérdés, kinek tudnék odaadni egy olyan, igen jó állapotú, de rendkívül előnytelen ruhadarabot, ami mellesleg már húsz éve kiment a divatból. Bár idén ősszel állítólag megint trendi lesz a grunge stílus, hmm.

Igazi taknyos szeptember volt még reggel, hát elő a dzsekivel meg a farmer kötényruhával. (Ebben egyszer terhesnek néztek, akkor sem voltam az.)

Mivel ezen a felvételen nem látszik a címadó növény (fotózási antitalentum vagyok, és valószínűleg a gép meg a helyszín sem az igazi, de amíg nem jut eszembe jobb, maradunk ennél), itt egy közeli is.

Rózsák minden mennyiségben.