ősz kategória bejegyzései

Valami okból ez az összeállítás csak a fejemben működött, a valóságban ásítozni támadt kedvem tőle, de már késő volt, hogy átvariáljam.

Talán más cipővel? Vagy több színnel, nem ilyen bánatosan egyenletes sárbarnában?

Időnként kedvem van olyasmiket is felvenni, amikre az az egyetlen normális reakció, hogy “ööö, nem túlzás ez egy kicsit?”.

De.

Viszont a kistáskában épp elfér egy netbook, és elszórakoztat, amikor így passzolnak-ütköznek a színek meg a textúrák.

Így a végére még lettek volna ugyan plusz ötleteim, de azért mégiscsak elégedett sóhajjal hajítom majd a mosógépbe a mustársárga szoknyámat, hogy végre valami mást is elővehessek a szekrényből.

Utolsó körben íme, egy gyors házi módszer az aszimmetrikusan húzott, kétrétegű szoknyára néhány biztosítótű és kis szövetrózsa közreműködésével.

Szombati piaclátogatáshoz öltözve. A régi horgolt mellény az egyik kollégiumi szobatársamtól maradt rám egyetemista koromból, és azóta is tologatom: nem túl előnyös, de jó meleg, és tetszik az elején az áttört minta. Sajnos a mellényeimet más szabásban meg hosszban szeretem, ezzel is muszáj lenne valamit csinálni, hogy többet hordjam, ha már úgysem szabadulok meg tőle. Talán átalakítani kardigánná?…

A terv reggel még az volt, hogy könyvbemutatóra megyek – nos, ehhez képest határidős feladatokkal bajmolódom öreg pulcsiban meg papucsban.

Lesz ez még így se.

Pocsék idő = piros holmik. Hadd csípjen!

Annál mindenképpen jobban néz ki, mint ahogyan hangzik, de még így sem az igazi. (Nem csak a kép miatt, élőben sem volt az.) Ilyen napok is vannak, no.

Lehet, azért, mert ezt a kabátot hiába próbáltam megszeretni, sose sikerült igazán. Pedig milyen szépen ki van virágozva.

Én ugyan mákot mondtam volna helyette, de a férjemnek a koriandermag jutott eszébe ezekről a színekről, ki tudja, miért. Sebaj, a koriandermag is jól hangzik.

A mai öltözék ragyogó példája a reciklálásnak, minden eleme feltűnt már itt legalább egyszer, kivéve a táskát meg a sapkát. Mivel mindkettőt magam varrtam, dicsekvésként itt van róluk egy közelkép is:

A mosottsárga találkozása a mosottzölddel. Egyszerű és bombabiztos.

Íme, a részletek, gondosan kiterítve, alaposan pofán vakuzva:

Csizma a macskakarmolásokra, könnyű ruha délre, bársonyzakó estére. Szeptemberi találkozókhoz.

(Mire jó ez a blog, enélkül sose realizáltam volna, hogy ez a ruha tényleg ennyire áttetsző. Mekkora szerencse, hogy sose veszem fel alsóruha nélkül.)

A sokadik szürke szoknyámhoz legalább válasszunk valami vidám, kockás zoknit.

Hajfestés megvolt, de még mennyire hogy meg. Ehhez a kiabáló színhez tényleg jól jön most valami egyszerű és fekete-fehér.

(Attól tartok, ezt a felsőt ki fogom szelektálni a hordandók táborából. Most számoltam utána, másfél évvel ezelőtt volt rajtam utoljára. Ez általában jelent valamit.)

Fotózni eddig mindig sikerült, de a posztolás néha megcsúszik, mint ma is. Sebaj, jobb későn, mint soha.

A szürke madár amúgy én vagyok, a ruhámon a madarak türkizkékek meg kockásak.

Mellesleg ma ütött be az egyik megjövendölt vis maior: ez a szép tartósnak látszó vastag szürke harisnya egyszer csak azt mondta a buszon, hogy krccs, aztán kereshettem helyette másikat. Ffene.

Valójában nem festék lesz az, hanem csak színező, de tényleg nem halaszthatom tovább.

Minél pocsékabb az idő meg a kedvem, annál nagyobb szükségem van valami színes-vidám holmira. És néha egy harisnya is elég.

Ősszel hordok a leggyakrabban barnát, logikus volt hát, hogy lassan megjelenjenek a barna színű holmik is. Nem a legjobbal kezdtem, annyi bizonyos – ebben a húszéves kardigánban nagyjából úgy nézek ki, mint egy krumpli. Nagyjából úgy is érzem magam.

A válltöméseket kiszedtem ugyan még a kezdet kezdetén, de a kardigán általános “Quelle-magazin, 1989” jellegén ez sem javított. (Vajon mások is lökdösnek úgy évekig mindenféle ruhadarabokat, hogy “oké, ez nem az igazi, de otthonra még jó lesz”?)

Vasárnapi takarításhoz öltözve, újabb harcra készen. (A kezem nem azért van a zsebemben, mert a takarítás csak annyiból állna, hogy a cselédek hadát irányítom. A manikűröm már a reggeli felvonás óta kriminális állapotban van.)

Hörömpő cirkusz, világszám. Én nadrágban.

Összesen három olyan nadrágom van, amiben akár az utcára is ki lehet menne (tehát nem pizsi, melegítő, cicanaci vagy valami hasonló). Ezek közül általában kettő éppen pillanatnyilag teljesen divatjamúlt, aztán jövőre esetleg megint itt a répafazon vagy a lefelé bővülő, aztán azok is megint divatosak lesznek. Whatever. Nemigen hordok nadrágot úgysem. Ma viszont kénytelen voltam, mert ebbe a zuhéba muszáj volt gumicsizmát húznom, és amikor nem akar az ember hosszan gondolkodni a szekrény előtt, akkor gumicsizma -> nadrág.

A maihoz hasonló időjárásra tervezett kabátkát méltatlanul keveset hordom, talán mert szinte mindig sikerül bőrig áznom benne. Ma is.

A kép persze még indulás előtt készült, és a remek fényviszonyokra való tekintettel lámpafényben.

Őszintén, szerintem ez is éppen olyan nap, mint az összes többi, de hát nekem már volt fekete macskám is, a létrák alatt szívbaj nélkül sétálok át, és jó néhány kistükörrel sikerült végeznem életemben, úgyhogy erre is csak legyintek.

Éppen ezért a mai nap is maradunk a jól bevált összeállításnál, hosszú szoknyával, pirossal, matchy-matchy spanglis cipővel.

A szoknya viszont kivételesen nem fekete, nem is szürke, hanem öreganyóka-mintás. (Egy barátnőmmel cseréltem egy szürke blúzért, szerintem kifejezetten örült, hogy megszabadult tőle. Nekem is kezdenem kéne valamit, mert így bizony meglehetősen unalmas.)

Tessék, ilyen az öreganyóka-minta közelről: