A hajszárítót, na azt nem kellett volna elővenni.
ősz kategória bejegyzései
0409 – Lassan kifelé
Mármint a takonykórból. Holnapra-holnaputánra már valószínűleg annyira elegem lesz belőle, hogy már csak dühömben is meggyógyulok, de addig nagyjából azt csinálom, mint a macska, éppen csak ő nem iszik teát kannaszámra, nem áll égnek a haja, és nincs rajta két zokni.
0406 – Kék krampusz
Gondoltam, Mikulás tiszteletére igazán odateszem magam. Ennek következtében nagyjából úgy nézek ki, mint egy szabadnapos krampusz.
0405 – Kalapompompom
Úgy tűnik, a rosszabb hónapokban már ötödikén megállapítom, hogy valaki csúnyán elpacsálta az adott havi ruhatár összeállítását. Most például hirtelen rájöttem, hogy a készletben nincs elegendő o, tannenbaum, márpedig mikor legyen o, tannenbaum egy amúgy is teljesen dilinyós ruhatárban, ha nem decemberben.
Na mindegy. Ha jut majd rá időm, megnézem, mit tehetek az ügyben. Addig is a fejembe csapom a kalapompompom, és elrohanok további intéznivalóim irányába.
(SK: a ruha. Két hét múlva lenne tizenegy éves, de ezt a szép kort remélhetőleg már nem fogja megérni, mert én úgy átpofozom, mint a pinty. Csak idő legyen hozzá.)
0404 – Lendületben
Tegnap végül hihetetlenül hatékony rohangáló- és ügyintézőnapot abszolváltam, többek között aláírtam egy egészen igazi munkaszerződést, juppijájé. Igaz, még bele kell telnie egy időbe, amíg elhiszem.
Addig viszont elvonulok arra az öt kilométeres gyalogtúrára, amelynek során beszerzem a dögice által preferált macskaeledelt, meg hát némi embereledelt is, ha már úgyis úton vagyok.
(SK: a mellény meg a sapka.)
0403 – Mérgezett egér
Hűdenagyon rohangálónap lesz a mai. Remélem, legalább eredményes is.
(Majd még dobálok magamra egyet-mást – sapkát, kesztyűt, kabátot, táskát -, de előbb pucoljam ki a macskavécét.)
(SK: a ruha.)
0402 – Élethosszig
Merthogy ugye a jó pap is holtig, satöbbi. Könyvtárban voltam, hoztam magamnak néhány tonna tanulnivalót.
(SK: a sapka meg a ruha. Igen jó ruha ez, de – és erre most jöttem rá – meglehetősen unom már. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.)
0401 – Irónia
Ma be kellett volna vonulnom ügyintézni Budapestre, de a célépületben ma nincs víz, és egész nap zárva tartják. Kint az udvarunkon bezzeg már pocsolyák vannak, annyit esett az éjjel, és még most is zuhog.
Hát akkor bizony én ma a lábam se teszem ki a házból.
(Ezt a bejegyzést továbbra is az “ősz” kategóriába sorolom, december ide vagy oda. Tessék csak kinézni az ablakon, a tél egész biztosan nem így fest.)
12/30/30 – Novemberi összefoglaló
Mivel az én fejem se káptalan, amióta ezzel a harminc darabos akármivel nehezítve nyűvöm a “minden napra új mese” projektet, már a hónap első hete után elkezdem berakosgatni egy összefoglaló posztba a miniképeket. Másként honnan a fenéből tudnám, felvettem-e már ugyanazt ugyanazzal meg még ugyanazzal?
Vallomás vége, lássuk a tarkabarkát. Galéria! (Ha valamelyik csudálatos áutfitet alaposabban is meg akarjátok szemlélni, továbbra is két kattintás az ára az egér balfülével.)
Nos, mit mondhatnék. Tarkának épp elég tarka volt, de változatosnak nem mondanám. Hasonló szabású, hasonló hosszúságú holmik halomszám.
Be kell látnunk, ilyesmiket hordok a legszívesebben, hát ilyenek lesznek itt nagyrészt továbbra is. Szelaví. Az viszont rendkívül érdekes tapasztalat, hogy nem használtam fel még a kijelölt harminc ruhadarabot sem. Az alsóholmikat leszámítva – és ezekből is igen lazán beértem az eltervezett hárommal – összesen huszonnyolc darabbal megúsztam a hónapot. Ráadásul ezek közül is kettőt (egy pólót és egy cipőt) csak egyszer vettem fel összesen az egész hónap folyamán. Programváltozás miatt a havi egy “kimenős nap a harmincas készletből” se következett be.
Mindennek, meg a véletlenül kivételesen jól sikerült válogatásnak köszönhetően (hadd adok magamnak érte egy buksisimit) testvérek között is plusz két hétig nyomhatnám még ugyanezzel a készlettel ismétlődés nélkül. Mázlitokra nem teszem meg, bár ahogy végignéztem mindazon, amit decemberre összeválogattam, visszasírjuk még mi ezt a novembert.
Sebaj. Döngetünk tovább, hadd szóljon.
0330 – Kurta
A mértékletesség, Pelikán elvtárs, ezt szeretem magamban legjobban, a mértékletességet.
Csak olló közelébe ne engedjenek, mert nem csupán a hajamat kurtítom meg vadul, de a ruha hosszát is.
Azt viszont be kell vallanom, hogy miután szert tettem a kettő darab előirányzott kiflire, igen nagy örömmel vacogtam haza, hogy otthon valami bokáig érőt és formátlant vegyek fel a bronzvasárnaphoz.
0329 – Majdnem
Eredetileg ma készleten kívülről öltöztem volna, de végül programváltozás miatt december 13-ra kerül ugyanaz a feladat. Úgyhogy ma maradunk a harmincakárminél. És még mindig nem kell télikabát sem.
Őszinte leszek, ez szinteszinte ugyanaz, mint a tavalyi november egyik esete. (Ez itt.) Mostanság viszont sokkal jobb fotókat teszek fel, nahát. Igaz, beletelt egy időbe, amíg rájöttem, hogy bármennyire is nappal van, az “éjszakai portré” a megfelelő fotóprogram.
0328 – A bőség zavara
Havonta 30 ruhadarab tán még sok is, hehehehe. Ezt a pólót pl. eddig még egyszer se vettem fel ebben a novemberben.
0327 – A szélrózsa minden irányába egyszerre
Vagy toporgás, vagy fékevesztett rohanás, de csendes séta sose, és hol nem történik semmi, hol pedig minden egyszerre.
Ach, te csudálatos élet.
0325 – Valami potyog
Csak a szokásos harminc rétegű expedíciós öltözék, semmi különös. Hátha a lelkemet is melegíti kicsit. Odakint valami izé potyog éppen az égből, de nem hó, azt még megismerem, ha látok olyat.
(SK: alsóruha, felsőruha, sapka.)
0324 – A harag állítólag rossz tanácsadó
Ez valószínűleg igaz is. Én ma reggel például úgy feldühödtem a világra, hogy előrántottam a szabóollót, és nekiestem a saját hajamnak.
Eh, mindegy. A haj ugyanis, tecciktunni, előbb-utóbb úgyis kinő. Egészen magától, még segítség se kell neki.
0323 – Talán Hokkaido
Töretlen lendülettel folytatódik a “Jézusmária, hát te meg hogy nézel ki” projekt – ma például leginkább úgy nézek ki, mint egy vájdling tökpüré. Macskaszőrrel telehintve.
Oh well. Ma úgyse hagyom el a lakást, ti meg már megszoktátok. Remélem.
(Mivel nagy híve vagyok a fölösleges információknak, azt is megosztanám veletek, hogy ezt az elragadóan harmonikázó narancssárga zoknit Prágában vettem 1999 nyarán, és még mindig hordom időnként. Na így lesz az embernek dugig tömött szekrénye.)
(SK: a kötényruha.)
0322 – Kutyuskák szájából, expressz
Minden novemberben eljön az a kellemes időszak, amikor még a szokásosnál is tépettebbül nézek ki, akár akarom, akár nem (feltehetőleg főként ebben nyilatkozik meg az én őszi depim). Úgyhogy gondoltam, a mai nappal alaposan belehúzok, hátha így hamarabb elmúlik.
Nade vettem belga csokis kockát a pékségben, annál erősebb antidepresszáns meg nem is kell.
(SK: a kötényruha meg a sapka.)
0321 – A változatosság kedvéért
Három hétnek kellett eltelnie a hónapból, hogy végre felvegyem ezt a csizmát. Azt hiszem, ez meglehetősen sokatmondó. Előbb-utóbb majd azt is kitalálom, vajon miről mond sokat.
(SK: a ruha és a sapka.)
0320 – Nehezített pálya
A férjem hazajött néhány napra, úgyhogy mire én összeraktam volna magam ma reggel, ő már elment péksütiért, és hozott lisztet is, élesztő meg már van a házban.
Hát akkor ma is itthoncsücsülősbe öltözünk, a kirelejzumát neki.
