ősz kategória bejegyzései

Csak a szokásos harminc rétegű expedíciós öltözék, semmi különös. Hátha a lelkemet is melegíti kicsit. Odakint valami izé potyog éppen az égből, de nem hó, azt még megismerem, ha látok olyat.

(SK: alsóruha, felsőruha, sapka.)

Ez valószínűleg igaz is. Én ma reggel például úgy feldühödtem a világra, hogy előrántottam a szabóollót, és nekiestem a saját hajamnak.

Eh, mindegy. A haj ugyanis, tecciktunni, előbb-utóbb úgyis kinő. Egészen magától, még segítség se kell neki.

Töretlen lendülettel folytatódik a “Jézusmária, hát te meg hogy nézel ki” projekt – ma például leginkább úgy nézek ki, mint egy vájdling tökpüré. Macskaszőrrel telehintve.

Oh well. Ma úgyse hagyom el a lakást, ti meg már megszoktátok. Remélem.

(Mivel nagy híve vagyok a fölösleges információknak, azt is megosztanám veletek, hogy ezt az elragadóan harmonikázó narancssárga zoknit Prágában vettem 1999 nyarán, és még mindig hordom időnként. Na így lesz az embernek dugig tömött szekrénye.)

(SK: a kötényruha.)

Minden novemberben eljön az a kellemes időszak, amikor még a szokásosnál is tépettebbül nézek ki, akár akarom, akár nem (feltehetőleg főként ebben nyilatkozik meg az én őszi depim). Úgyhogy gondoltam, a mai nappal alaposan belehúzok, hátha így hamarabb elmúlik.

Nade vettem belga csokis kockát a pékségben, annál erősebb antidepresszáns meg nem is kell.

(SK: a kötényruha meg a sapka.)

Három hétnek kellett eltelnie a hónapból, hogy végre felvegyem ezt a csizmát. Azt hiszem, ez meglehetősen sokatmondó. Előbb-utóbb majd azt is kitalálom, vajon miről mond sokat.

(SK: a ruha és a sapka.)

A férjem hazajött néhány napra, úgyhogy mire én összeraktam volna magam ma reggel, ő már elment péksütiért, és hozott lisztet is, élesztő meg már van a házban.

Hát akkor ma is itthoncsücsülősbe öltözünk, a kirelejzumát neki.

Valamiért nehezebben tápászkodom fel most, mint általában szoktam, viszont a türelem továbbra sem erős oldalam.

Közben pedig elfogyott a tej. De még a kávé is, ami tényleg csapás.

A teljes tegnapi napot hátára fordult, döglődő bogárkaként töltöttem, ágyban, párnák között, pár liter üres teával, és csak hányni keltem fel néha-néha. Mivel erre lényegében semmi okom nem volt, attól tartok, a szervezetem most harsogta el, hogy eddig és netovább.

Jó vicc. Csak tudnám, mi jön a netovább után, vagy mi vezetett a netovábbig. Csipike ugyan úgy döntött, hogy a netovább után példátlanul gonosz lesz, de annak is tudjuk, mi lett a vége.

Mindenesetre a mai napot kicsikét rozzantan, de azért üdén, hányásmentesen és tettrekészen kezdtem.

(SK: a póló és a ruha. Ez utóbbi oldalán a fehér folt azt jelzi, hogy tényleg keményen beleálltam a mai napba, még sütök is.)

A tegnapi rohangálószombat után még inkább feltűnő, mennyire méla kis novemberi vasárnap van.

Molyolgatás és maradékok, ezek a mai nap kulcsszavai.

Szép zsúfolt nap ez a mai is, valószínűleg többször öltözöm majd át, mint egy divatbemutatón.

Mindenesetre ebben indultam reggel beszerezni a macskaeledelt, a rukolát meg a tömeges szülinap ajándékait.

Ma is itthon ülök, recenziót gyártok. Valószínűleg kezdek kicsikét belegárgyulni a magányba, de nyugi, holnap bezzeg összcsaládi ereszdelahajamat lesz összesen három szülinappal meg egy csomó libaétellel. Kiváló lehetőség arra, hogy lecsekkoljam, mennyire van igaza Sartre-nak.

Most viszont szöveggyártás.

(SK: a kötényruha.)

Ez most tényleg nagyon itthoncsücsül-nap. És a látszattal ellentétben meglehetősen morcos meg nyűgös vagyok, bár tudnám, miért. Egy szállal sincs több okom rá, mint vegyük tegnapelőtt.

(SK: a zoknit meg a cipőt leszámítva minden.)

Újabb roppantul sztájlis áutfit, újabb expedíció a kisbótba, merthogy a tegnapi két kiflit én bizony megettem.

Ezúttal veszek élesztőt is, és holnap-holnapután (hacsak valami közbe nem pancsol) megint itthoncsücsül-napot tartok a határidőimmel.

(SK: a sapka és a ruha.)

Kiflit vettem meg tejet. Ja, és még kínai kelt és gyömbért is. Libát nem.

(SK: mondtam én, hogy ez a szoknya nem marad 22-es méretű.)

Én bizony fázom.

(SK: a sapka és a kötényruha.)

Ma csendes és kuksizós napot tartok, enyhén kerülget a nátha is. Tegnap végül vagy három órát üldögéltem anyámmal egy kinti kocsmaasztalnál, miközben (mint utólag kiderült) tőlünk pár száz méterre második világháborús tüzérségi lövedékeket hatástalanítottak.

Mivel én ma nemigen vagyok érdekes, mellékelem a legutóbbi beszámoló óta eszközölt beszerzéseimet. Isten áldja meg a kilós turkálókat, ez itt mindösszesen 5900 pénz. Ebből kifolyólag viszont sikerült elvernem az előirányzott huszonötezres keretből összesen 25100-at, de hát ez van. Isten áldja meg most már a saját malmait is, hátha attól gyorsabban őrölnek, én pedig nem maradok szégyenben, hogy túlléptem a keretet, ajvé.

Egy blézer, három felső, egy kardigán (ezt speciel nem kilós, hanem darabáras turkálóból vettem, meg is dobta rendesen a bevásárlási összeget), egy pulóver, egy ruha, valamint egy szoknya, ami jelen pillanatában 22-es méretű, miközben én jelen pillanatomban 12/14-es méretű vagyok, de megoldjuk. (Mármint úgy oldjuk majd meg, hogy a szoknya lesz kisebb, nem pedig én nagyobb.) A színek valamiért nem jöttek ki jól, próbáltam trükközni a képpel, de attól csak egyre rosszabb lett, na mindegy. Úgyis látjátok az összes holmit előbb-utóbb.

Ha a közönség úgy kívánja, valamikor két recenzeálás meg fordítás között írhatok egy külön posztot arról is, hogyan érdemes turkálni. Öltözködési tanácsokat nem mernék adni, de turkálni, mint az ábra mutatja, elég jól tudok.

Kár, hogy aztán fel is veszem a cuccokat, abból meg ilyesmik lesznek, mint itt alant. De legalább a hajam megmostam.

Ez itt az én “döntsétek már el odafent, a nemjóját, milyen időjárást akartok, én mindenesetre lemegyek a piacra rukoláért” jelmezem.

Mivel viszont ma anyámmal is találkoznom kell a Keletipuba bele, még az a merénylet is érheti a világot, hogy átöltözöm.

(SK: a kötényruha, a kardigán-kabátka és a sapka.)

Update: hát persze hogy belefőttem a rétegeimbe. A ragyábamár. Újratervezés.

Ha most esetleg azt mondjátok, fene a jódolgomat, hogy ennyire ráérek, kénytelen leszek jámboran bólogatni.

(SK: a kötényruha meg a sapka.)

Ha nem írnám ezt a blogot, most ősszel igazán megvolna a lehetőségem arra, hogy mindennap kinyúlt otthonkákban ténferegjek. Szerencsére én egy rút szibarita váz vagyok, úgyhogy továbbra is eljárok kéthetente masszázsra, mit nekem munkanélküliség meg egyéb piszlicsáré kellemetlenségek, időnként beülök dolgozni egy teázó-kávézóba, és próbálok annyi mindenkivel találkozni, amennyi mindenkivel csak lehet. (Nincs nagy árubőség, de azért próbálkozom. Magamhoz képest mindenképpen. Na nem mintha ez is olyan sokat jelentene, sajnos.) És keményen koncentrálok arra, hogy legalább heti ötször kidugjam a lábam a házból, még ha két kifliért is mászom át a kisbótba.

Mindezt azért mondom el, mert ma ugyan valószínűleg nem úgy nézek ki, de bizony összehúzható szájú, harmincöt literes szemetes zsákért indulok expedícióra a nagybótba.

(SK: alsóruha, felsőruha, sapka. Alsó, felső, király, ász.)

Ma nagyrészt itthon kuksolok, határidős feladatokkal mókázom és káoszmentesítek, de előbb még szerzek egy kis péksüteményt.

(SK: a ruha. Szóljatok rám, hogy tényleg alakítsam már át, mert túl sok ideje vár rá ez a nemes sors. Kezdetnek például levághatnék az aljából vagy negyven centit.)

Minekutána sikerült kiselejteznem egy nagy kupac ruhaneműt, vettem pár nekem-újat is (igaz, még az “egy be – három ki” módszerrel is kábé négyszoknyányi és hárompólónyi mínuszban vagyok, szóval folytköv is lesz belőle). Ez a teljesen hibátlan Marks&Spencer selyemruha a kilós turkálóban 350 forintokba került, és én örültem neki, mint majom a farkának. Nem is tudom, van-e még egyáltalán olyan ruhám, ami ilyen mámorítóan tarkabarka lenne. Gondolom, mindenki, akinek van a fejében egy kis ész, semleges színű holmikkal hordaná, de nekem (pláne ebben a hónapban) eszem ágában sincs.

És mivel mára húsz fokot jósoltak, most szépen fel is veszem, majd elballagok a betevő munkateám irányába. (Igen, ma is kávéházi izéke leszek.).