Engem aztán tényleg nem vádolhat senki se túlzott optimizmussal, de arra még én se számítottam, hogy szeptember 5-én polárruhában, sapkában és negyvendenes harisnyában megyek piacra.
ősz kategória bejegyzései
3/4 – Összhang
Meglehetősen szomorúcska ma az időjárás, és én sem vagyok különösebben jó hangulatban.
Intermezzó – Évkezdő
Feleim, itt megint az a kérdés, hogy hogyan tovább, pontosabban, hogy van-e tovább.
A “pontosabban hogy” kérdésre könnyű a válasz: van. Már úgy belejöttem ebbe az őtözködős blogolásba, mint úrifiú a pofozkodásba. Tudom, hogy ez nem érv, de ha érv kell hozzá, tessék: az általában vett blogíráshoz már nincs kedvem. Hét éven át írtam egoblogot, de úgy éreztem, lassan már semmi sincs benne, csak nyafogás. Igaz, ebben a blogban is meglehetős mennyiségű nyafogás akad, de legalább vannak hozzá ruhák is. Olyanok, amilyenek, de ruhák. Jobb a nyafogás ruhával, mint ruha nélkül. (Na, ez kissé kétértelműbb lett, mint szándékoztam, de most már benne hagyom, egye fene.) További nyomós érvem is van a folytatásra, mégpedig hogy a családom továbbra is a szélrózsa minden irányába van szétszórva, én meg már feltehetőleg sose növöm ki a telefonundoromat. Így legalább mindig tudják, hogy még megvagyok, csak rám kell nézni.
Az igazi kérdés persze a hogyan tovább. Lenyomtam egy évet úgy, hogy nem vettem semmiféle ruhát, aztán lenyomtam egy második évet azzal, hogy minden hónapban összesen harminc darabot variálgattam összevissza, és csak egy meghatározott anyagi kereten belül vettem bármit. (Oooké, a második év kilencedik hónapjában tartottam egy kéthetes ki-nem-szarja-le-a-szabályokat szünetet, de akkor is.) Biztos ki tudnék találni a harmadik évre is valami tematikus kutyfüttyöt, de egyelőre semmi energiám nincs hozzá. Az új év elvileg már ma elkezdődik, de nekem akkor is le kell adnom tizedikéig egy teljes kötetet, és amíg azt be nem fejezem, nemigen van kapacitásom másirányú kreatív gondolkodásra.
Szóval egyelőre maradjunk annyiban, hogy a blog kap egy újabb évet, speciális tematika és idióta szabályrendszer nincs, azt veszem meg és fel, amire éppen kedvem szottyan, de továbbra is minden nap mást.
Jövőre ismét ugyanitt, lássuk, addig ráunok-e.
Intermezzó – Évzáró
Lenyomtam ezt az évet is, hujjahó, minden hónapban összesen harminc ruhadarabbal. Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy tanulságos volt, de hát sajnos nem, leginkább csak a már kezdetben is meglévő hipotéziseimet sikerült igazolnom. A harmincdarabos kihívás nem végrehajthatatlan, de előbb-utóbb rettentően unalmassá válik, pláne ha a szekrényben egy csomó olyan ruha üldögél, amelyek ugyan biztosan megkapnák a maguk évi három-négy fellépését, de azt már nem meri megkockáztatni az ember, hogy egy harmincdarabos készletbe is bedobja őket, mert ki tudja, mennyire lehet kihasználni. Így hát egyszer csak azon veszi észre magát a delikvens, hogy folyvást ugyanazok az alapdarabok másznak be a harminc közé – olyanok, amelyeket amúgy is jól lehet kombinálni ezzel-azzal. A végeredmény aztán meg ilyen lesz, la. Szürke és fantáziátlan. Ráadásul olyan hónapjaim is voltak, amelyekben mintha direkt magam ellen dolgoztam volna a válogatással: a majdnem teljes október seszínű volt, a március sötétebb a kelleténél, júniusban nem számítottam a váratlan hidegre, az augusztus meg – na igen, az augusztus különösen szépen sikerült, szinte minden fakó volt és formátlan, én meg egyre csapzottabb.
Azt hiszem, ez a harmincdarabos marháskodás leginkább annak való, aki le akarja zsugorítani a ruhatárát csupa praktikus és kombinálható darabra, és ehhez ki kell kísérleteznie, mit érdemes megtartania meg mit nem. Nos, nekem továbbra sincsenek ilyen ambícióim, inkább színes és vicces ruhákat akarok hordani, nem pedig az a cél hajt, hogy az egész szekrényemben ne legyen más, mint három zakó, három farmernadrág, tizenöt kasmírpulóver és két pár “nude” színű pömpsz, de mind kiváló minőségben.
Mindegy, ezen is túlvagyunk. Ha van esetleg hozzá kedvetek, alább áttekintési és véleménynyilvánítási lehetőségek láthatók. (Több válasz is beikszelhető, ha nem tudtok dönteni a nagy bőségben. A legpocsékabb hónapról is akartam ácsolni egy szavazást, de annyi időm nincs, amúgy meg azt nyugodtan közölhetitek kommentben is.)
1225 – Fél lábbal a küszöbön
Sylvia Plath nyivákolt egyszer arról is, hogy ideje hazamennie Párizsból, mert szürkül a fehérneműje és nincs kádja. Na kábé ugyanígy, kádam nincs, és a fehérneműm is szürkül, bár nálam ez mindössze annyit jelent, hogy már csak szürke színű tiszta bugyijaim vannak, de azokat úgyse mutogatom, ugye.
Holnap viszont tanévnyitó konferencia van a munkázó helyemen, úgyhogy ma este már megérkezett a férjem (aka a Repülő Kutató, ezúttal autón), hogy elfuvarozzon engem holnap, szóval viszlát, Kőszeg, jó mulatság és férfimunka volt ezúttal is.
1107 – Biztosan cecelégy
Marha nehéz bármi értékelhetőt nyújtani, amikor az ember folyton elalszik.
0409 – Lassan kifelé
Mármint a takonykórból. Holnapra-holnaputánra már valószínűleg annyira elegem lesz belőle, hogy már csak dühömben is meggyógyulok, de addig nagyjából azt csinálom, mint a macska, éppen csak ő nem iszik teát kannaszámra, nem áll égnek a haja, és nincs rajta két zokni.
0406 – Kék krampusz
Gondoltam, Mikulás tiszteletére igazán odateszem magam. Ennek következtében nagyjából úgy nézek ki, mint egy szabadnapos krampusz.
0405 – Kalapompompom
Úgy tűnik, a rosszabb hónapokban már ötödikén megállapítom, hogy valaki csúnyán elpacsálta az adott havi ruhatár összeállítását. Most például hirtelen rájöttem, hogy a készletben nincs elegendő o, tannenbaum, márpedig mikor legyen o, tannenbaum egy amúgy is teljesen dilinyós ruhatárban, ha nem decemberben.
Na mindegy. Ha jut majd rá időm, megnézem, mit tehetek az ügyben. Addig is a fejembe csapom a kalapompompom, és elrohanok további intéznivalóim irányába.
(SK: a ruha. Két hét múlva lenne tizenegy éves, de ezt a szép kort remélhetőleg már nem fogja megérni, mert én úgy átpofozom, mint a pinty. Csak idő legyen hozzá.)
0404 – Lendületben
Tegnap végül hihetetlenül hatékony rohangáló- és ügyintézőnapot abszolváltam, többek között aláírtam egy egészen igazi munkaszerződést, juppijájé. Igaz, még bele kell telnie egy időbe, amíg elhiszem.
Addig viszont elvonulok arra az öt kilométeres gyalogtúrára, amelynek során beszerzem a dögice által preferált macskaeledelt, meg hát némi embereledelt is, ha már úgyis úton vagyok.
(SK: a mellény meg a sapka.)
0403 – Mérgezett egér
Hűdenagyon rohangálónap lesz a mai. Remélem, legalább eredményes is.
(Majd még dobálok magamra egyet-mást – sapkát, kesztyűt, kabátot, táskát -, de előbb pucoljam ki a macskavécét.)
(SK: a ruha.)
0402 – Élethosszig
Merthogy ugye a jó pap is holtig, satöbbi. Könyvtárban voltam, hoztam magamnak néhány tonna tanulnivalót.
(SK: a sapka meg a ruha. Igen jó ruha ez, de – és erre most jöttem rá – meglehetősen unom már. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.)
0401 – Irónia
Ma be kellett volna vonulnom ügyintézni Budapestre, de a célépületben ma nincs víz, és egész nap zárva tartják. Kint az udvarunkon bezzeg már pocsolyák vannak, annyit esett az éjjel, és még most is zuhog.
Hát akkor bizony én ma a lábam se teszem ki a házból.
(Ezt a bejegyzést továbbra is az “ősz” kategóriába sorolom, december ide vagy oda. Tessék csak kinézni az ablakon, a tél egész biztosan nem így fest.)
12/30/30 – Novemberi összefoglaló
Mivel az én fejem se káptalan, amióta ezzel a harminc darabos akármivel nehezítve nyűvöm a “minden napra új mese” projektet, már a hónap első hete után elkezdem berakosgatni egy összefoglaló posztba a miniképeket. Másként honnan a fenéből tudnám, felvettem-e már ugyanazt ugyanazzal meg még ugyanazzal?
Vallomás vége, lássuk a tarkabarkát. Galéria! (Ha valamelyik csudálatos áutfitet alaposabban is meg akarjátok szemlélni, továbbra is két kattintás az ára az egér balfülével.)
Nos, mit mondhatnék. Tarkának épp elég tarka volt, de változatosnak nem mondanám. Hasonló szabású, hasonló hosszúságú holmik halomszám.
Be kell látnunk, ilyesmiket hordok a legszívesebben, hát ilyenek lesznek itt nagyrészt továbbra is. Szelaví. Az viszont rendkívül érdekes tapasztalat, hogy nem használtam fel még a kijelölt harminc ruhadarabot sem. Az alsóholmikat leszámítva – és ezekből is igen lazán beértem az eltervezett hárommal – összesen huszonnyolc darabbal megúsztam a hónapot. Ráadásul ezek közül is kettőt (egy pólót és egy cipőt) csak egyszer vettem fel összesen az egész hónap folyamán. Programváltozás miatt a havi egy “kimenős nap a harmincas készletből” se következett be.
Mindennek, meg a véletlenül kivételesen jól sikerült válogatásnak köszönhetően (hadd adok magamnak érte egy buksisimit) testvérek között is plusz két hétig nyomhatnám még ugyanezzel a készlettel ismétlődés nélkül. Mázlitokra nem teszem meg, bár ahogy végignéztem mindazon, amit decemberre összeválogattam, visszasírjuk még mi ezt a novembert.
Sebaj. Döngetünk tovább, hadd szóljon.
0330 – Kurta
A mértékletesség, Pelikán elvtárs, ezt szeretem magamban legjobban, a mértékletességet.
Csak olló közelébe ne engedjenek, mert nem csupán a hajamat kurtítom meg vadul, de a ruha hosszát is.
Azt viszont be kell vallanom, hogy miután szert tettem a kettő darab előirányzott kiflire, igen nagy örömmel vacogtam haza, hogy otthon valami bokáig érőt és formátlant vegyek fel a bronzvasárnaphoz.
0329 – Majdnem
Eredetileg ma készleten kívülről öltöztem volna, de végül programváltozás miatt december 13-ra kerül ugyanaz a feladat. Úgyhogy ma maradunk a harmincakárminél. És még mindig nem kell télikabát sem.
Őszinte leszek, ez szinteszinte ugyanaz, mint a tavalyi november egyik esete. (Ez itt.) Mostanság viszont sokkal jobb fotókat teszek fel, nahát. Igaz, beletelt egy időbe, amíg rájöttem, hogy bármennyire is nappal van, az “éjszakai portré” a megfelelő fotóprogram.
0328 – A bőség zavara
Havonta 30 ruhadarab tán még sok is, hehehehe. Ezt a pólót pl. eddig még egyszer se vettem fel ebben a novemberben.
0327 – A szélrózsa minden irányába egyszerre
Vagy toporgás, vagy fékevesztett rohanás, de csendes séta sose, és hol nem történik semmi, hol pedig minden egyszerre.
Ach, te csudálatos élet.
Minden nap más - mindennap más 