Nem szeretem én most ezt a meleget, nemnemnem.
nyár kategória bejegyzései
12/291 – Bibe
Selyemben, bársonyban, edzőcipőben. Rohadtul öregnek érzem magam, na – én sose voltam egy edzőcipős lány/néni, de a menetrend szerint pár évente bekövetkező “megint besokalltam a cipőktől, mert mindegyiknek van valami bibéje” ezúttal edzőcipők erányába lökött el. Természetesen nincs abban semmi meglepő, hogy az első, kísérletből megrendelt példánynál azonnal kiderültek a következők: a) ez így tökéletes! b) ööö, ezt éppen most vonják ki a forgalomból, c) hé, ez egy gyerekcipő.
Így jártunk, no. Attól még van egy piros, itt látjátok a szürkét, és rendeltem egy olyat is, aminek az a színe, hogy “lucfenyő”. Mivel pedig a tradícióknak megfelelően nekem van a legunalmasabban érdekes életem, megint megyek államvizsgáztatni, és ehhez kényelemre meg bibétlen cipőkre van szükségem, úgyhogy tessék.
Bent az irodai szekrényemben van egy bordó lakkcipő, ha a bűn helyszínére érvén úgy érezném, hogy alul vagyok öltözve. Vagyis cipőzve.
12/290 – Cé
Államvizsga-napra általában a következő időjárási opciókat tartogatja a zuniverzum: a) fülledt meleg, b) zuhogó eső, c) mindkettő.
Cé, cé, céééé.
12/288 – Tücsök és bogár
Rohanás közben azért néha muszáj megállni egy-egy pillanatra – még azt is megkockáztatnám, hogy az ilyen megállások nélkül hajítófát sem érne az élet. Galéria!
Szaporulat a szekrényben 12/8 – Kovbojok és élienek
Mivel ma egyébként is úgy festettem, mint egy őrült chemnitzi öregasszony Balatonfüreden, hazafelé jövet bementem egy CundÁba. Mondanám, hogy meg tudom magyarázni, de inkább csak úgy itt hagyom.
12/287 – Kiüsse
Nekem sose szoktak olyan félelmeim lenni, hogy a ruha tarkasága elnyomná az én színes, izgalmas és dinamikus egyéniségem, de ezzel itt, amit hirtelen ötletből turkáltam ki a héten, vannak kételyeim. “A szemedet es kiüsse”, mondhatni.
Az én szemem nem van kiütve, csak hülyén esik a fény a szemüvegemre, és nincs időm új fotót gyártani, mert megint futok vizsgáztatóba.
12/286 – Batik
Új ruha (igen, az idei nyár a jelek szerint a batik jegyében fog telni), új cipő (nem nagy bumm, csak újabb tenicipő a vietnami boltos 2500 forintos felhozatalból), csak én vagyok a régi, péntek délutáni műszakos enmagam.
Ja, újabb vizsganap. Pardon, vizsgadélután.
12/285 – Anime
Most is futok elfele, és a köröttem növekvő káosz mostanra olyannyira kezelhetetlenné vált, hogy nem találom a hajsáljaimat, amik vagy titkos és rejtett pontokon leledzenek a lakásban, vagy valamikor elraktam őket Egy Jó Helyre, Ahol Biztos Megtalálom. Ez utóbbit az elvárható eredménnyel, nyilván.
Éjjel amúgy sok felriadás közepette valami érthetetlen animét álmodtam össze, amiben nagyjából egyenlő arányban voltak ingadozó és közlekedő sziklákra épített lakások, bukfencező dundi kiscicák és kivégzésükre váró száműzött vén császárnők, szóval a mai naphoz is megvan az alaphang.
Na, csapassuk.
12/284 – Szoftver
Elképesztő dolog ám az emberi elme, fijajim – én azt hittem, olyannyira rottyon vagyok mentálisan, hogy ennél már nincs lejjebb. Na, ehhez képest ma már háromszor kaptam sírógörcsöt. A legelsőt hajnali négykor, amikor Maci idegtépően sipákolt a reggelijéért, miközben én az éjjel szoftverfrissült telefonomat bámultam, ami gyűlöletes derűvel közölte, hogy még egy próbálkozásom van eltalálni a pin-kódot, az (egyelőre) legutolsót meg akkor, amikor a busz már húsz perce haladt lépésben a Megyeri-hídon, és fogalmam sem volt, hogy hazaérek-e egyáltalán még ebben a rühes életben, vagy ott fogok megvénülni a híd közepén, táskámban ötven, menetközben kijavított dolgozattal.
A közbülső-másodikra is volt valami meglehetősen nyomós okom, de arra már nem emlékszem. Mondtam, hogy rottyon vagyok, ugye?
12/283 – Köszörül
Hé, cica, fel kéne állnom innen, mert az a kábé kilencven javítandó dolgozat egyre szemrehányóbban köszörüli a torkát a hátizsákban.
12/282 – Teljes(ít)
A pünkösdi hétvégére az volt az egyik előjelzésem, hogy majd fetrengeni fogunk a hülye kiscicámmal. Ha mást nem is, ezt a programpontot teljesíteni fogjuk.
12/281 – Pünközsd
Újabb hajtós hét végére értünk, és nekem ugyan továbbra is van egy kupac munkaügyi tennivalóm meg kábé kilencven javítandó dolgozatom, de a pünközsdöt csakazértis megtartom most: fetrengőórákat tervezek a hülye kiscicámmal, némi meghitt időt Erikkel, és mindenképpen valami eská-posztot is ide, mert azok mostanság úgy elmaradtak, mint a borravaló. Galéria!
12/280 – Megest
Megest vizsgáztatni megyek, hogy izélné hegyesre a zuniverzum. Ma reggel még a piacra is lefutamodtam előtte, mert holnap nincs bót meg holnapután se, ennélfogva csak nyolc óra, de belőlem már csavarni lehet a vizet.
Na hajrá.
12/279 – Rekken
Nyilvánvalóan akkor kellett volna befognom a lepcses pofámat, amikor három héttel ezelőtt amiatt nyafogtam, hogy fázom. Ehelyett mehetek most hétszáz fokos rekkenőben vizsgáztatni. Meg holnap is.
12/277 – Framboise
Nálunk felsőoktatási (és más oktatási) kadávereknél még az se biztos, hogy a látszatra nagyonis dolce far niente tényleg az-e, vagy az illető közben éppen a tegnap írott dolgozatokat javítja, valamint szakdolgozati bírálatokat próbál összeácsolni.
Azt mindenesetre már most eldöntöttem, hogy az államvizsga drukkját levezető elnökként többek között azzal fogom oldani, hogy egy adott ponton megkérem Kispipi vizsgázót, mutassa be nekünk a szakdolgozatát.
Ne aggódjatok, ha nem értitek, köröttem a dolgok meglehetősen érthetetlenek mostanság, és ha esetleg véletlenül érthetőek, akkor is kemény munkámba kerül, hogy eléggé viccesek legyenek a blogom látogatói számára. Ma megpróbáltam emberformába pofozni magam, ennek örömére pedig ráejtettem a körömlakkos ecsetet az egyik pöttyöskémre. A körömlakk Framboise Intense fantázianévre hallgat, vagyis durván málnaszínű, a pöttyöske viszont (nem ez a pöttyöske) világoskék.
Nem vagyok optimista a következmények tekintetében.
12/276 – Folyamat
Vizsgaidőszaki rohangálás folyamatban, innentől június végéig nem is nagyon lesz benne szünet. Mindehhez a nyár is berobbant, ami esetünkben ötvenfaktoros anyámkínják bő kenegetését és folyamatos nyígást jelent. Egyelőre legalább a “mi a francot vegyek fel máma” probléma el lett hárítva, végre felvehetem azokat a batikolt viszkózruhákat, amiket a nyárra való tekintettel rendeltem. Az egyetlen bibéjük, hogy nincs rajtuk zseb, de egyébként valószínűleg ezeket fogom rongyosra járatni a következő pár hónapban.
12/275 – Hasonló
A maihoz hasonló napok azok, amikor jobban teszem, ha beküldöm a helyettest.
Kettőnk közül ezúttal is ő néz ki jobban, nem vitás. Jobban is érzi magát, ami azt illeti.
12/274 – Pozíció
Amikor éppen nem rohangál az ember, akkor az oldalán fekszik, és próbál annyi puha meg színes meg jóízű dolgot bezsákolni mindkét lehetséges pozícióhoz, amennyit csak lehet. Galéria!
Minden nap más - mindennap más 