A pünkösdi hétvégére az volt az egyik előjelzésem, hogy majd fetrengeni fogunk a hülye kiscicámmal. Ha mást nem is, ezt a programpontot teljesíteni fogjuk.
macs kategória bejegyzései
12/281 – Pünközsd
Újabb hajtós hét végére értünk, és nekem ugyan továbbra is van egy kupac munkaügyi tennivalóm meg kábé kilencven javítandó dolgozatom, de a pünközsdöt csakazértis megtartom most: fetrengőórákat tervezek a hülye kiscicámmal, némi meghitt időt Erikkel, és mindenképpen valami eská-posztot is ide, mert azok mostanság úgy elmaradtak, mint a borravaló. Galéria!









12/274 – Pozíció
Amikor éppen nem rohangál az ember, akkor az oldalán fekszik, és próbál annyi puha meg színes meg jóízű dolgot bezsákolni mindkét lehetséges pozícióhoz, amennyit csak lehet. Galéria!









12/267 – Kontrasztok
Hideg és meleg, régi és új, romos és felújított, kicsi és nagy, éttermi és otthoni, rohangálós és ücsörgős. Galéria!









12/260 – Éppen
Ezt a hetet is végigrohangáltam, miközben folyton a fejem fölött lógott az eső lába. Ha megengedhetném magamnak azt a luxust, most valószínűleg megbetegednék, de kénytelen vagyok beérni annyival, hogy amikor itthon vagyok éppen, akkor csak alszom meg eszem, egyébként továbbra is rohangálni fogok, mint a mérgezett egér. Legalább az ágyneműmet viszont le kéne cserélnem, de valaki mindig ott fekszik benne – vagy én, vagy Maci, vagy mind a ketten.









12/253 – Józsika
Tavaszvég minden irányból – virágok, derűború, végeláthatatlan buszutazásaim és horgolásaim, a Mogorváknál bekevertetett festékek, hirtelenjében összecsapott serpenyős vacsorák (spárga a piacról! fokhagymasnidling! húsvét utáni akciós sonkafélék!) meg persze Csipke Józsika a “rózsalugasban”, mert ő levakarhatatlan, mint a csiriz. Galéria!









12/246 – Varnyú
Ezek a hetek most már kényszerűségből is vasárnap kezdődnek – épp egy hete voltam a Barlang udvarán meg a Művészet Malom kiállításán, mint azt az első két képen láthatjátok. A többi csak a szokásos finomvegyes, a Műegyetem kertjének varnyújától a 97 darab csokicsókig és a posta előtti váratlan színharmóniától a zöldben játszó Borpince utcáig. Na meg persze Maci, a kéjenc, aki úgy képes napozni, mint senki más. Galéria!









12/243 – Láthatatlan
Mivel máma vagyon a munka ünnepe, és nekem sikerült túlélnem a tegnapot (egen, engem is meglep), mára némi döglést irányoztam elő magamnak.
A döglést láthatatlan munkával fogom vegyíteni. Ez utóbbi, mint tudjuk, az a meló, ami csak akkor látszik, ha valaki nem végzi el, és esetemben a tragikus állapotú háztartásom adjusztálásában áll, a kupleráj már megint túlment az egészségügyi tűréshatáron. Valamikor menet közben vissza kell szereznem a székeimet is, mert tegnap az unokaöcsi ballagóvacsorájára kölcsönvették az összest.
Na jó, egyet kivéve, de arra úgyse tudok ráülni, nédda.
12/232 – Majdnem
Úgy vártam már ezt a vakációt, hogy jaj, aztán máris majdnem eltelt az egész, és mit csináltam vele, semmit. Jaj. Galéria!









12/230 – Jumanji
Krisztust ma megfeszítik, a RK hazajön, körülöttem meg úgy néz ki a lakás, mint amikor a Jumanjiban orrszarvút dobnak, és a csorda letarolja a komplett berendezést. Emellett mostanra tényleg és igazából a “feral wife” állapotába jutottam, amit sajnos nem lehet igazán jól fordítani magyarra, mert van a “housewife”, ami háziasszony, úgyhogy ez “kóborasszony” vagy “szelidítetlen asszony” vagy “vad asszony” vagy valami efféle lenne, de egyik sem írja le elég pontosan azt az állapotot, amint az ember lánya kint áll az esőben éhesen, és üvölt a holdra. Mindenesetre nem vagyok biztos abban, hogy ha a RK betáncikál, nem fogok fújni rá, mint Massimiliano, Principe del Palmerino ditto l’Idiota tette anno a cirmosra. (Signor Soriano, azt a nevet adtam neki. A cirmosnak. Az is csak ezért járt felénk Firenze határába, hogy Macit idegesítse.)
TöketlenBoci viszont jelenleg (úgy hozzávetőleg) örül az életnek, bár amikor hajnali háromkor olyan vihar volt, hogy még a villany is elment pár pillanatra, éktelen sipákolást csapott nekem. Most viszont, túl a második reggelin, az a legnagyobb gondja, mekkora felületen tud összeszőrözni.
Hadd csapassuk, bmeg, én még hajnali fél egykor pesztót köpültem a szerdán piacolt medvehagymákból, most meg kétféle kelttésztával bűvészkedem egyidejűleg, mit nekem még egy-két marék macskaszőr.
12/229 – Dilemma
A Nagycsütörtök még mindig a legnehezebb nap nekem az egész Nagyhétből, plusz még ott a dilemma is, hogy elmenjek-e bótba, holnap ugyanis nincs bót, cserébe holnap este hazajön a RK abból a megfontolásból, hogy ha én nem jutok el Berlinbe, akkor meglátogat ő, és legalább hazahoz egy csomó téli holmit.
Na mármost a ház ugyan tele van kajával, de mindig van olyan, hogy utólag jön rá az ember, essincs meg assincs. Az persze vidám lenne, ha állnék úgy agyilag: még előtte jöjjek rá az assincsekre meg essincsekre, nem utólag.
Ez a kérdés persze mindaddig amúgy is csak elméleti, amíg kanapénak használnak.
12/226 – Műsoros
Az alábbiakban “Beteg asszony macskával és szakdolgozatokkal” című képünket láthatjátok, Valahol jobbra van egy nagy kanna tea is, meg egy csomó műsoros papírzsebkendő. A szervezetem végül a jelek szerint úgy döntött, egy takonykórban fog kibontakozni, és ennek én valójában örülök, mert egy takonykórnak mindig megvan a kiszámítható lefolyása.
12/225 – Vízszintes
Abban vagyok én most, és nincs is szándékomban feltápászkodni innét, amíg jobban nem érzem magam. Addig is, tessék, ez volt az elmúlt héten.









Mivel Mackó egy pragmatikus állat, és úgy gondolja, hogy amíg életben vagyok, neki minimum fél hatkor kijár a reggeli, most megetetem a szőrös gyermeket, aztán visszafekszem.
12/218 – Ibolyák
Meg még egy csomó más növény is, például Plafonra Fohászkodó Bundásmuskátli. (Leellenőriztem, nem volt ott semmi. Talán csak unja már a közös szelfiket.)





























