Valahol megvan a hatodik is, nyugi.
macs kategória bejegyzései
Intermezzó – Alkonyati fények
Március végén, ha éppen nem zuhog, késő délután ilyen csoda fényeim vannak a Bűnök Barlangjában. Meg egy macskám, aki ezt külön élvezi.
12/197 – Ketőőő
Olyan hét volt ez, hogy jáááj, de végre kezd tavaszodni, láttam szivárványt ketőőő darabot is, mind a kettőt más-más városban meg más napon, vettem további fonalakat, a szombati piacon volt medvehagyma és spenót és koriander, Maci pedig igazán kedvesen cukult is nekem, nem csak felvert óbégatva hajnalban (bár nyilván azt is, persze). Galéria!
12/190 – Tánc
Kimerítő és kapkodós és összességében is rémes hetem lezárásaként tegnap tényleg eljutottam ifjúságom főlegvárába, de ez még csak hagyján, pár perccel hajnali kettő előtt(!) hagytam el aztat, és kábé tizenegytől kezdve leginkább a táncparketten tartózkodtam, megpróbálván letáncolni a nálam saccra harminc évvel fiatalabbakat, nem is teljesen sikertelenül. A helyzet összetett abszurditását képtelen lennék leírni jelen megviselt állapotomban, inkább alszom még egy kicsit rá. Galéria!
12/183 – Lábujjhegyen
A héten, ha még csak lábujjhegyen is, de kezdett beóvakodni a tavasz, ma reggel pedig fél ötkor bejött Mackó (lábujjhegyen ugyan, de igen asszertív nyávogás kíséretében) megkérdezni tőlem, hogy hát a reggelije meg hol marad. Úgyhogy ennek a két tényezőnek az összjátéka folytán nesztek, vasárnapi bejegyzés.
12/176 – Kupac
Ezúttal nem a macska vert fel, de ha amúgy is felébredtem az éccaka közepén, nesztek a vasárnapi galéria. (Vannak a gyűjteményben a múlt hétről való fotók is, bevallom. Ez a hét egy kupac trágya volt.)
12/174 – Laokoón
Ezt csak azért teszem ide, hogy lássátok, megvagyunk. A látszat ellenére Maci van jobban: még ha úgy is fest, mint akit rossz használati utasítás alapján raktak össze, éppen nagy élvezettel vakarózik.
Én is meg fogok maradni, ne aggódjatok, most már csak bamba vagyok, taknyos, és minden, amit csinálok, dupla annyi időbe kerül, de azért tegnap főztem magamnak vacsorát, ma sütök magamnak kenyeret, szóval ha lassan is, de haladok.
Azt még mindig nem egészen látom magam előtt, hogyan fogok holnap 10×45 percet pofázni, de ezért aggódjon a holnapi önmagam, a mai inkább főz most még egy kanna teát.
12/169 – Heveny
Mi mást mondhatnék, ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban. Ahogy Fülig Jimmy mondaná, “heveny lövöldözés meg a többi”. Galéria!
12/163 – -szerű
Annyira hétfőszerű hétfő van, amennyire csak lehet.
Még egy vekni is bent van a sütőben, hínnye.
12/162 – Raki
Huh, ez azért nem kicsit zsúfolt hét volt: három értekezlet, folyamatos fel-alá viharzások, tűzoltási kísérletek halomszám (mit tehetnék, ilyen ez a munka), másfél nap boldog vérengzés ficnik-habgumik-hűtőmágnesek-matricák között (ez is munka), mindehhez meg 10×45 perc hétvégi tanítás, miközben másoknak meg se kezdődött a félév. Tortahabon cseresznyeként pedig hirtelen szereztem tegnap vagy hét szakdolgozót a 2025/26-os tanévre, pedig istenbizony nem úgy indultam el a hatos busszal, hogy ezt vártam volna a napomtól. Ezt IS.
Úgyhogy este akkor már úgyis mindegy alapon felciheltük magunkat, oszt elmentünk zabálni a BLKN Bisztróba, utána pedig inni a Ritka Borbárba, és ugyan igen civilizáltak voltunk, de azért ma már tényleg rámfér egy Szent Heverde Napja, mielőtt újra belecsapok a lecsóba. Galéria!
Azért valamikor bemutatom az elmúlt hetek rohangálásai közben turkált-rendelt holmijaimat is, én rút szibarita váz, őtözködős bloggerek szégyene, stb., stb.
12/157 – Házibámpír
Beküldöm helyettesem, a bámpír házimacskát. Ő nem ment ki hatkor az ajtón, hogy aztán csak tizenegy órával később támolyogjon vissza rajta.
Éppen ezért küldöm be helyettesnek inkább őt, és nem próbálom fotózgatni magamat.
12/149 – Balról
A bal oldalamon ezúttal is csinosabb a hétfő, Fapipa meg a munkamunka a jobb oldalon vannak.
12/148 – Szekunda
Már megint olyan hét után vagyunk, hogy volt benne ugyan minden, de alig tudtam összelapátolni belőle pár publikálható fotót. Dógoztam, meg dógoztam, meg futkostam fel-alá, mint a mérgezett egér, meg főztem, meg ettem, meg még dógoztam egy kicsit.
Maci pedig szekundált mindehhez, ahogyan csak Maci képes. Galéria!
12/141 – Ceruza
Sziasztok, Kata vagyok, szeretem a szénhidrátot és a színes izéket, a busz ablakából nézegetni a havas tájat, valamint a hülye kiscicámat is szeretem. Galéria!
Egyébként öreg vagyok, mint az országút, a szemöldököm csak akkor látszik, ha megceruzálom, a héten már megint 100+ vizsgadolgozattal küzdöttem meg, és még hétfőre is jut egy kevés, a jövő hét pedig intézményi nyílt napokkal, további vizsgákkal meg tantárgyháló-felülvizsgálatokkal lesz kipitykézve, azonfelül renoválnom kéne a pipirost, meg fodrászhoz is el kéne jutnom valamikor. Ezt csak azért írom, hogy ne irigyeljetek.
12/134 – Mandarin
Fényeim és színeim továbbra is vannak quantum satis, plusz van még egy macskám, aki igen cukin cukul, egy férjem, aki esetenként igen finomakat főz, a szombati piacról meg van majdnem három kiló csodafinom olasz mandarinom is, bizony. Ki kívánhat ennél többet. Jó, a férjjel is akadnak gondok, meg a cuki cica is felvert engem ma fél ötkor azzal, hogy holakajám, de ne legyünk telhetetlenek. Galéria!
12/127 – Göth
Mivel az elmúlt hetet nagyrészt a címben jelzett kollégával töltöttem édes kettesben, szégyenszemre még archív fotókat is muszáj lesz használnom az eheti galériámhoz, mármint olyanokat, amiket még a megelőző héten lőttem kies városunk esti fényeiről.
Lesz ez még így se, a jövő héten visszatérünk a taposómalomba, és ez igen erős indulás lesz, csütörtök-péntek-szombaton már vizsgáztatok orrba-szájba.
Egyébként meg úgy elpakoltam valahová az októberben már gondosan megvásárolt ezévi előjegyzési naptáramat, hogy még nem találtam meg, pedig volt itt már a héten jónéhány redvázási és rendrakási felvonás. Mint az első fotón láthatjátok, rá is fért erre a kuplerájra, mert szép-szép, amikor színes, de ha már úgy fest a környezeted, mint amit unikornisok hánytak végig, igenis lépni kell.
12/120 – Kutty
Ez itt ugyan egy alapvetően macskás háztartás, de a jelen bejegyzésben főként kutyák vannak, három darab, és ha ügyesek vagytok, kettőt meg is találtok a képeken. Az egyik a húgom lányainak autóbeli szundipárnája, őt Kolának hívják, a másik a Ritka borbár kutyulija, akinek a neve Milka.
A harmadik én vagyok, aki a húgomék távozása után másfél órával úgy ágynak esett, mint annak a rendje, és végigugatta az egész éjszakát. Na sebaj, ezúttal éppen ráérek.
Galéria!
12/114 – Hó és pipik
A fejem jelenleg egyáltalán nem ember elé való állapotban van, haladéktalanul renoválnom kell a pipirost, úgyhogy beküldöm a kollégát, mint ez ilyenkor megszokott.
Minden nap más - mindennap más 