Ezek a hetek most már kényszerűségből is vasárnap kezdődnek – épp egy hete voltam a Barlang udvarán meg a Művészet Malom kiállításán, mint azt az első két képen láthatjátok. A többi csak a szokásos finomvegyes, a Műegyetem kertjének varnyújától a 97 darab csokicsókig és a posta előtti váratlan színharmóniától a zöldben játszó Borpince utcáig. Na meg persze Maci, a kéjenc, aki úgy képes napozni, mint senki más. Galéria!
Mivel máma vagyon a munka ünnepe, és nekem sikerült túlélnem a tegnapot (egen, engem is meglep), mára némi döglést irányoztam elő magamnak.
A döglést láthatatlan munkával fogom vegyíteni. Ez utóbbi, mint tudjuk, az a meló, ami csak akkor látszik, ha valaki nem végzi el, és esetemben a tragikus állapotú háztartásom adjusztálásában áll, a kupleráj már megint túlment az egészségügyi tűréshatáron. Valamikor menet közben vissza kell szereznem a székeimet is, mert tegnap az unokaöcsi ballagóvacsorájára kölcsönvették az összest.
Na jó, egyet kivéve, de arra úgyse tudok ráülni, nédda.
Úgy vártam már ezt a vakációt, hogy jaj, aztán máris majdnem eltelt az egész, és mit csináltam vele, semmit. Jaj. Galéria!
Krisztust ma megfeszítik, a RK hazajön, körülöttem meg úgy néz ki a lakás, mint amikor a Jumanjiban orrszarvút dobnak, és a csorda letarolja a komplett berendezést. Emellett mostanra tényleg és igazából a “feral wife” állapotába jutottam, amit sajnos nem lehet igazán jól fordítani magyarra, mert van a “housewife”, ami háziasszony, úgyhogy ez “kóborasszony” vagy “szelidítetlen asszony” vagy “vad asszony” vagy valami efféle lenne, de egyik sem írja le elég pontosan azt az állapotot, amint az ember lánya kint áll az esőben éhesen, és üvölt a holdra. Mindenesetre nem vagyok biztos abban, hogy ha a RK betáncikál, nem fogok fújni rá, mint Massimiliano, Principe del Palmerino ditto l’Idiota tette anno a cirmosra. (Signor Soriano, azt a nevet adtam neki. A cirmosnak. Az is csak ezért járt felénk Firenze határába, hogy Macit idegesítse.)
TöketlenBoci viszont jelenleg (úgy hozzávetőleg) örül az életnek, bár amikor hajnali háromkor olyan vihar volt, hogy még a villany is elment pár pillanatra, éktelen sipákolást csapott nekem. Most viszont, túl a második reggelin, az a legnagyobb gondja, mekkora felületen tud összeszőrözni.
Hadd csapassuk, bmeg, én még hajnali fél egykor pesztót köpültem a szerdán piacolt medvehagymákból, most meg kétféle kelttésztával bűvészkedem egyidejűleg, mit nekem még egy-két marék macskaszőr.
A Nagycsütörtök még mindig a legnehezebb nap nekem az egész Nagyhétből, plusz még ott a dilemma is, hogy elmenjek-e bótba, holnap ugyanis nincs bót, cserébe holnap este hazajön a RK abból a megfontolásból, hogy ha én nem jutok el Berlinbe, akkor meglátogat ő, és legalább hazahoz egy csomó téli holmit.
Na mármost a ház ugyan tele van kajával, de mindig van olyan, hogy utólag jön rá az ember, essincs meg assincs. Az persze vidám lenne, ha állnék úgy agyilag: még előtte jöjjek rá az assincsekre meg essincsekre, nem utólag.
Ez a kérdés persze mindaddig amúgy is csak elméleti, amíg kanapénak használnak.
Az alábbiakban “Beteg asszony macskával és szakdolgozatokkal” című képünket láthatjátok, Valahol jobbra van egy nagy kanna tea is, meg egy csomó műsoros papírzsebkendő. A szervezetem végül a jelek szerint úgy döntött, egy takonykórban fog kibontakozni, és ennek én valójában örülök, mert egy takonykórnak mindig megvan a kiszámítható lefolyása.
Abban vagyok én most, és nincs is szándékomban feltápászkodni innét, amíg jobban nem érzem magam. Addig is, tessék, ez volt az elmúlt héten.
Mivel Mackó egy pragmatikus állat, és úgy gondolja, hogy amíg életben vagyok, neki minimum fél hatkor kijár a reggeli, most megetetem a szőrös gyermeket, aztán visszafekszem.
Meg még egy csomó más növény is, például Plafonra Fohászkodó Bundásmuskátli. (Leellenőriztem, nem volt ott semmi. Talán csak unja már a közös szelfiket.)
Március végén, ha éppen nem zuhog, késő délután ilyen csoda fényeim vannak a Bűnök Barlangjában. Meg egy macskám, aki ezt külön élvezi.
Olyan hét volt ez, hogy jáááj, de végre kezd tavaszodni, láttam szivárványt ketőőő darabot is, mind a kettőt más-más városban meg más napon, vettem további fonalakat, a szombati piacon volt medvehagyma és spenót és koriander, Maci pedig igazán kedvesen cukult is nekem, nem csak felvert óbégatva hajnalban (bár nyilván azt is, persze). Galéria!
Kimerítő és kapkodós és összességében is rémes hetem lezárásaként tegnap tényleg eljutottam ifjúságom főlegvárába, de ez még csak hagyján, pár perccel hajnali kettő előtt(!) hagytam el aztat, és kábé tizenegytől kezdve leginkább a táncparketten tartózkodtam, megpróbálván letáncolni a nálam saccra harminc évvel fiatalabbakat, nem is teljesen sikertelenül. A helyzet összetett abszurditását képtelen lennék leírni jelen megviselt állapotomban, inkább alszom még egy kicsit rá. Galéria!
A héten, ha még csak lábujjhegyen is, de kezdett beóvakodni a tavasz, ma reggel pedig fél ötkor bejött Mackó (lábujjhegyen ugyan, de igen asszertív nyávogás kíséretében) megkérdezni tőlem, hogy hát a reggelije meg hol marad. Úgyhogy ennek a két tényezőnek az összjátéka folytán nesztek, vasárnapi bejegyzés.
Ezúttal nem a macska vert fel, de ha amúgy is felébredtem az éccaka közepén, nesztek a vasárnapi galéria. (Vannak a gyűjteményben a múlt hétről való fotók is, bevallom. Ez a hét egy kupac trágya volt.)
Ezt csak azért teszem ide, hogy lássátok, megvagyunk. A látszat ellenére Maci van jobban: még ha úgy is fest, mint akit rossz használati utasítás alapján raktak össze, éppen nagy élvezettel vakarózik.
Én is meg fogok maradni, ne aggódjatok, most már csak bamba vagyok, taknyos, és minden, amit csinálok, dupla annyi időbe kerül, de azért tegnap főztem magamnak vacsorát, ma sütök magamnak kenyeret, szóval ha lassan is, de haladok.
Azt még mindig nem egészen látom magam előtt, hogyan fogok holnap 10×45 percet pofázni, de ezért aggódjon a holnapi önmagam, a mai inkább főz most még egy kanna teát.
Mi mást mondhatnék, ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban. Ahogy Fülig Jimmy mondaná, “heveny lövöldözés meg a többi”. Galéria!
Annyira hétfőszerű hétfő van, amennyire csak lehet.
Még egy vekni is bent van a sütőben, hínnye.
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 