Ma sem történik semmi érdekes.
macs kategória bejegyzései
10/160 – Műsorváltozás
Nekem eredetileg voltak afféle terveim, hogy elkutyagolok a nagybótig valamiféle emberkaja beszerzéséért, de a vak kiscicám éppen kedvel engem, az ilyesmit meg ki kell használni sok-sok simi erejéig.
10/157 – Makkák és évszakok
Ufófelhők, csacska kíváncsi Maci a mosdókagylóban, thai húsgombóckák mindentbele levessel, fish and chips a From Sea-ben, háromféle évszak egyetlen hét alatt, változatos fények alkonyattól hajnalig, na meg persze Poci, aki éppen azon gondolkodik, utáljon-e. Galéria!
10/155 – Szemszer
Olyan svunggal esik a hav, hogy csak na. Tudtam én, hogy baj lesz még azokkal az árnyéklátó medvékkel tegnap, tudtam én.
Szerencsére mi már azelőtt elfutottunk bevásárolni, mielőtt igazán rákezdett, mert nem csak szóval él az ember.
Most már van a házban tartalék macskapapi meg tartalék emberpapi is – mivel a Repülő Kutató jövő hétfőtől megint kezdi járni a szemszert* (előbb Lisszabon, aztán valami kimondhatatlan nevű tátrai sífalu, és ez még csak a februárja első két hete), muszáj volt betárazni olyan dolgokból, mint tartós tej.
Apropó szemszer, a batcat jól van,
bár velem szemben továbbra is erősen gyanakvó, mert még mindig én passzírozom bele a gyógyszert, de azért hajlandó odajönni hozzám és simogattatni magát, amennyiben én ülök vagy heverek. Megpróbálok minél többet ülni vagy heverni.
Ami a diagnózisát illeti: megkaptuk az MRI végső kiértékelését (aznap este csak annyit tudtunk meg, hogy nem agydaganat), a jelenlegi gyanúsított a pajzsmirigye, amiben van egy “képlet”. Valószínűleg daganat. Valószínűleg jóindulatú. Tapintásra nem érződik, a tipikus pajzsmirigy-túlműködéses tünetek közül pedig csak talán-talán, nagyon habozva tudunk rámutatni bármire is, viszont a pajzsmirigy-túlműködéstől két lépésben el lehet jutni a retinaleválásig, úgyhogy erős a gyanú, no. Nyilván ezt egy célzott hormonvizsgálattal lehet majd kideríteni, de megegyeztünk a doki nénivel, hogy most két hétig békén hagyjuk Pocit (leszámítva a vérnyomás-gyógyszert, amit minden reggel belegyömöszölök), addig megfigyelés, aztán utána megnézzük, mi van.
Továbbra is úgy gondolom, ezt a hidat akkor gyújtjuk fel, ha majd odaértünk, és az még nem most van.
* Tájszó. A Czuczor-Fogarasi csak “szembetegség elleni orvosság” értelemben ismeri, de a “szemszert járni” az annyit tesz, mint bógenyozni, viszonylag kevés zelegórkodással. Világos?
10/152 – Hagyma
Mint tudjuk, én általában is olyan réteges vagyok, mint a kápucta, de most inkább egy hagymára (valamint egy rózsaszín Shrekre) hasonlítok. Olyan helyszínre megyek értekezni, ahol előre jeleztáék, hogy öltözzünk rétegesen, de még plédet is vigyünk, ha tudunk.
Na mármost én ugyan továbbra is teljesen azonos vagyok önmagammal, azt csak én tudom (meg most már ti is), hogy két zokni van rajtam, az alsószoknyám alatt pedig nem harisnyát hordok, hanem cicanacit. A kollégáim között viszont lesznek néhányan, akit kevéssé ismerek majd fel hótaposóban és pokrócba csavarva.
Poci kollegina bezzeg itt maradhat a jó meleg radiátoron, de ez teljesen oké, megérdemli. Tegnap mindenki hallhatta a váróteremben, amint inasba teszi az orvosi teamet, ő volt ugyanis az egyetlen macska, aki az altatás előtt azt mondta, RRRrrroáááÁÁÁÁÁuuuuGGGRRRrrr. Nos, megmondtam nekik előre, hogy igen öntudatos példány.
Jóleső Január 2023/30 – Negatív!
Foglalkozik a fene most az AkH11-gyel, Pocinak az MRI-je nem mutat semmi csúnyaságot a fejében neki bele, hurrá!
A fotó még délben készült, perpill nem mutat ilyen jól, a lábacskájában kanülök voltak, de a lényeg, hogy nincs a felvételeken semmi rondaság. Juhé!
10/151 – Organyizáció
Én már túl vagyok egy vérvételen
(ne tessék beszarni, csak egy labort csináltatok a biztonság kedvéért, mert már elég öreg vagyok ahhoz, hogy dérrel-dúrral és ímmel-ámmal ugyan, de rávegyem magam a korpuszommal való törődésre), a neheze viszont csak ezután jön. A RK gyöngybetűkkel leírta a napi program egynéhány megjegyezni valóit,
én már beszedtem a kajás tálkákat, tizenegyre pedig eltüntetem a vizesedényeket, még az ún. akcidentális példányokat is. (Bögre vizem a Bűnök Barlangjában, felmosóvödör a fürdőszobában, vécék, satöbbi.) Plusz még bepakolom az egyik cicabudit a hálószobába, mert az lesz majd az altatás utáni lábadozóhelyiség.
Háromra visszük Pocit MRI-re. Drukkoljatok, ha ráértek.
10/150 – Fuvarok
A hét, amikor három fuvart kellett lebonyolítani az állatorvoshoz, mert természetesen Macinak is most volt esedékes az éves oltása. A folytatáshoz képest viszont lehet, hogy ez még mindig nyugis időszak volt – ne a próféta beszéljen belőlem, de előre fázom egy olyan héttől, amiben állatorvos, emberorvos, tantervek és értekezletek vannak, egyik lelkesítőbb, mint a másik. Telefonálnom is kell majd. Többször. Az az én kriptonitom.
No de azért galéria!
10/148 – Varróka
Ma is itthoncsücsü napom van,
amihez pluszban Erik-napot is akarok tartani, mert szegénykém egyre morcosabban bámul rám. Legalább már az asztalomra visszakerült, ez is valami. A nagy dzsuvátlanítást a Borsópüré Szobában vészelte át, és ugyan még mindig nem befejezettek az asztalom körüli állapotok (emlékeztetőül: a SKÄDIS pöckeinek jelentős részét átcűgöltem a folyosóra világi hívságaim tárolásához), de most már muszáj volt visszahoznom, mielőtt teljesen begorombul.
Elszántságom rendkívüli, a hajnalt azzal ünnepeltem, hogy megkíséreltem levenni a fekete aszimmetrikus ruha szabásmintáját, szabóinasaim legnagyobb örömére. Mind a kettő begyűlt a Bűnök Barlangjába, és tőlük telhető mértékben részt vettek a folyamatban.
Igen, mind a kettő. Senki sem mondaná meg, hogy Poci nem lát. Itt éppen felült a fotelbe,
de előtte a tradícióknak megfelelően végigfetrengte az anyagot meg a papírt. Ezt a papírt, amit most éppen Maci őriz:
Mit mondhatnék, visszatértem szokásos eszközeimhez és alapanyagaimhoz, továbbra is sütőpapírral bűvészkedem. Apropó bűvészkedés, ma este hatig még véleményt nyilváníthattok az előjegyzésinaptár-jelöltekről, aztán lezárom a szavazást, és nekiesem annak a projektnek is.
Most viszont táncos lábbal el, vár Erik.
10/146 – Diliházi anzixok
Most vagyunk abban a stádiumban, amikor Poci úgy utál engem, mint a kukoricagölödint, nem is mertem ennél közelebb menni a fotóhoz.
Ő lenni ugyanolyan controlfreak, mint a gazdája kiszolgáló személyzete, ennélfogva semmit sem rühell jobban, mint amikor megragadják a grabancánál, és tablettákat tömködnek bele, vagy hordozóba dugják, vagy valami ehhez hasonlatosan megalázó és rondicsek dolgot művelnek vele. Most még ráadásul nem is látja, hogy mi következik éppen, így a gyanakvása logikus, de meglehetősen fárasztó. Well. Amíg csak annyi a baj, hogy dupla retinaleválása van (ja, tegnap ez volt a cicászaton a szemész verdiktje), de a laboreredményei jók, az MRI-ig nem tudnak pontosabbat mondani, és péntekig mindenképpen bele kell gyömiszkélni a vérnyomás-kiegyenlítő pirulákat, én igazán el tudom viselni, hogy én legyek a pirulákkal érkező közellenség hideg korlátozó cicamami.
Maci sem különösebben elégedett a helyzettel, még mindig nem érti, hogy miért nincs mostanság Fapapucs Futam, ezért a RK meglehetősen sokat futtatja körbe a lézerpointerrel. Ez részben testedzés és energiáknak lecsapolása,
(igen, itt éppen le vannak csapolva az energiái), részben pedig Poci helyettesítését jelenti a Fapapucs Futamban, amihez persze a megfelelő hanghatások és rohangálások is társulnak. Tegnap este tizenegykor végigrobogott a lakáson az egész galeri, többször is, én meg közben olyanokat süvöltöztem, hogy “a bokádra vigyázz!”. Annak üvöltöttem, ofkorsz, akinek legalább elméleti esélye van arra, hogy megértse. Ha megint történik valami a lábával, én leütöm, és elásom a tuja alá.
Szóval már megint ott állunk, hogy én vagyok leginkább hadrafogható az egész vircsaftban. Fasza. Cserébe nem tudom, mi a nyavalyát adjak kétlábú népemnek vacsorára, mert azt meg ismét felszívta valami tanulmány, és különben is tegnap ő főzött.
10/145 – Perpill
Muszáj renoválnom a pipirost, mert perpill rosszabbul nézek ki, mint ahogy érzem magam, és nem akarlak tévútra vezetni. Poci nemtom, tévútra akar-e vezetni minket, mindenesetre semmi jelét nem mutatja annak, hogy különösebb baja lenne. Épp csak nem lát.
Délután kettőkor szemész. Drukkoljatok kicsit, ha nincs más álamügyetek fojóba.
10/144 – Folyamatok
Olyan kis finomkák néha az orvostudomány művelői, a doki néni a cicászaton ma több alkalommal is azt mondta, hogy “agyi folyamatok”, pedig ezekre a folyamatokra vannak egészen pontos kifejezések is. Én hiszek ugyan a szómágiában, de csak meghatározott esetekben, ez pedig nem az.
Na de a lényeg az, hogy jelenleg az “agyi folyamatok kizárása vagy igazolása” a cél, melynek érdekében ma laborvizsgálat történt, gyogyit adtak ingadozó vérnyomásra, holnap meg cicaszemészhez megyünk, azám. Poci lelkesedése igen mérsékelt, hogyúgymondjam. Attól, hogy nem lát, még igencsak néz, de még milyen gyanakvóan.
Az ott körülötte a RK kupija, csak hogy lássátok, a) az enyém valójában nem akkora nagy dobás ebben a házban, b) makkának lenni terepismeret, mert úgy is eljutott oda fel, hogy tele van a környék akadállyal, ő meg most egy batcat.
Én ugyan most nem vagyok túl érdekes, de azért nesztek:
Egyáltalán nem vagyok annyira elkámpicsorodva, mint ezen a képen látszik – már megmondtam, hogy az elmúlt néhány évben úgy levedlettem az aggódást, mint kígyó a bőrét. Tele van a világ minden szarral, amit nem tudok befolyásolni, úgyhogy azok miatt tényleg teljesen fölösleges aggódni. Aggódni amiatt kell, amire van hatásom, erre meg most egy szál se.
10/143 – A Macska éve
A vietnamiak nem a Nyúl, hanem a Macska évét kezdik most, mi pedig nem tudom, mit, de nem lesz sem szép, sem jó. Tegnap reggel még csak azt vettük észre, hogy nem szűkül a pupillája, délutánra Poci lényegében megvakult. Az állatorvosnál nem biztatnak semmivel, első tippjük agydaganat. Holnap teljes labor, utána feltehetőleg MRI meg minden más anyámkínja. Eszik-iszik-vécézik, óvatosan közlekedik, felül a székre meg kaparja a szőnyeget, de nem tudjuk, mi lesz ebből és meddig.
A Jóleső Januárhoz most érthető módon elfogyott az enerzsia, de a heti fotóimból már tulajdonképpen pénteken összeraktam a galériát, úgyhogy tessék.
Majd jövök.
Jóleső Január 2023/19 – “házibuli”
(Kinek a pap, kinek a paplan.) Még csak az előkészületeknél tartunk,
a bulivonat akkor fog igazán beröffenni, amikor megjelenik Maci, Tarzan Csitájának stílusában azt mondja, hogy u-u-u, majd beugrik mellém berregve, mint egy permetező repülőgép.
És akkor majd szundikálunk egyet.
Holnapra:
10/136 – Kagyló
Erről a hétről sincs nagyon más mutogatnivalóm, mint kaja, kupi meg macskák. Galéria! (Maci a mosdókagylóban ezzel a végtelenül kecses testtartással nem a dolgát végzi, hanem azt lesi, hogyan tudna betörni a zuhanyfülkébe. Mostanság rákapott arra, hogy bemenjen tapicskolni, mikor a RK már lezuhanyzott. Mi tagadás, a macskáink is meg vannak húzatva.)
Eská 10/14 – Az polcnak megreparálása
Tegnap már mutattam nektek, milyen tragikus állapotban volt a nappali és az étkező közötti, amolyan mindentgyűjtő polc. A helyzet sajna még egy pöttyel rosszabb volt az elvártnál, mert amolyan igazi “walk down on memory lane” élményt szerzett nekem ez a néhány folyóméter: attól kezdve, hogy megtaláltam a 2000-ben leadott szakdolgozatom flopi lemezen, egészen addig, hogy egy dobozban ott volt fotódokumentáltan az ifjúkorom, igen kemény experimentum volt a polc lepucolása. Nem fizikailag, lelkileg. Tegnap azt jósoltam, lesz ebből még jajveszékelés is – nos, az nem lett, de némi brünnyögés és picsogás igen.
Most viszont nem foglalkozunk a brünnyögéssel és picsogással, ehelyett arra fordítjuk figyelmünket, mit kellett megjavítanom ezen a dögön. Helyesbítek, ezeken a dögökön, mert kettő van egymáshoz tolva, és ha az egyiken leszakadt a polc, semmi garancia nincs arra, hogy a másikon nem fogja ugyanazt csinálni. Úgyhogy nekiláttam kipakolni a tartalmat. Nyilván erre megjelentek a mongúzok, főként a Poci nevű. Az mindig ott van, amikor történik valami.
Látjátok itt ezt a barna pöcikét?
Ez az egyetlen maradt meg a négy közül, ami eredetileg tartotta a polcot. Kettőt valószínűleg a Falak Szelleme evett meg, mert azokat nem találtam meg még (bár sohase mondd, hogy sohase), a harmadikat viszont a komód alól söpörtem ki a múltkorában, és nem értettem, ki ez, mi ez, és mit akar, de különösképpen mit keres nálunk. Nos, a polcból szökött meg. Elnézve a konstrukció légies finomságát (=egy alaposabb macskafing is kilőtte volna a polcból) nem az a csoda, hogy leszakadt a polc, hanem az, hogy húsz évig bírta.
Természetesen a pincében találtam épp ugyanilyen barna pöcikéket, légiószámra. (Kérdem én, mi az, ami nincs ebben a szerszámoskamrában?) Mindemellett úgy gondoltam, valami izmosabb cucc nem árt, mert ha megint elkezdjük dzsuvagyűjtőnek használni a polcot (ja, nincsenek illúzióim magunkkal szemben), akkor megint ott állunk majd, ahol a part szakad.
Enter páncélpöcike fröm IKEA.
Ebből is van a pincében két marékkal. Az egy olyan pince.
És akkor elővettem hozzájuk a fúrógépet.
Ha esetleg nektek is elmegy az eszetek, és ikeás páncélpöcikét akartok beilleszteni mű fába, akkor jelzem, hogy a legjobb eredményt az 5-ös méretű falfúró izészárral lehet elérni, nekem legalábbis az a tapasztalatom.
Utána még ráragasztottam a dögök aljára némi mozgatáskönnyítő öntapadós posztót (not pictured), aztán lecsutakoltam mind a két példányt, és visszapakoltam rájuk (portalanítva!) mindazt, amit nem szelektáltam ki a folyamat alatt. Közben volt amúgy még néhány kör “hátulsó pár előre fuss” a lakásban található más polcok bevonásával, úgyhogy most jelenleg spóroltam magunknak kábé másfél folyóméter pakolóhelyet, nem mindet itt, de értitek.
Semmi illúzióm nincs azzal kapcsolatban sem, mennyi idő alatt fog betelni az a másfél méter tárhely…
10/132 – Enyimé!
Nem gondolom azt, hogy a macskáknak veszek új ágyneműket, de ez Pocit nem érdekli különösképpen.
10/128 – Amit akartok
Vízkereszt tiszteletére le kéne bontani a vízszintes karácsonyfánkat, de van egy aprócska akadálya, olyan hétkilós. Ott alszik alatta.
Alvó macskát nem bolygatunk, slussz. Oké, lehet, hogy valójában csak lusta vagyok, a dekadencia jegyében ugyanis tényleg annyi mindent kentem a pufámra, hogy afféle nyájas ki-nem-szarja-le nyugalomban és kisimultan tudok tojni a világra.
10/126 – Outrecuidance
Ezt, ha jól emlékszem, az Ivanhoében (szigorúan ezzel a kiejtéssel, mint mindent, amit azelőtt olvastam, hogy tudtam volna, hogyan kell, vö. Old Shatterhand, Old Firehand, de különösképpen Old Death) használták a normann urak a szászokra, és annyit tesz, hogy gőg meg elbizakodottság. Arra már nem emlékszem, miben állt ez az elbizakodottság, de biztos fontos lehetett, talán nem tudtak fhansziául, vagy nem ették meg a fokhagymát.
Na de ez csak azért jutott eszembe, mert tegnap merő outrecuidance-ból addig virgonckodtam, hogy ma szarabbul vagyok, mint tegnapelőtt. Ez persze nem nagy ügy, továbbra is csak azt jelenti, hogy bamba vagyok meg álmoskás, és sok a torkomban a zöld létforma, valamint a tárgyak kipotyognak a kezemből. Ennélfogva ma nem bütykölöm tovább ezt a párnahuzatot sem,
pedig erre tényleg már csak a hátlap hiányzik. Inkább példát veszek Maciról,
mert ő aztán tudja, miért érdemes élni.
10/118 – Energia
A mai hajnali műszak alatt speciel kenyeret sütöttem, mert ma valamikor megérkeznek Sisera hadai avagy Csicsóné és három lánya, ergo a karácsonyi békés itthondagonyának igen energikusan véget fognak vetni, mert energia az annyi van bennük, mint Himnuszban a balsors. Megyek, rendezek nekik szobákat. (A Bűnök Barlangját éppen tegnap sikerült gatyába ráznom az én egyszemélyes igényeimre, csak mondom.) A macskák is töltőn voltak eddig, mi is, úgyhogy reméljük, nem merülünk le a következő napok alatt.
Mivel tegnap persze mindenre volt alkalom, csak a saját korpuszomra nem gyártottam új holmikat, beküldöm Pocit meg Macit, az ünnepi szinkronalvás bajnokait.
Minden nap más - mindennap más 