RSS

macs kategória bejegyzései

10/39 – Őszike

Vasárnap, galéria.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/09 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, vasárnap, ősz

 

10/35 – Magnó

Azt hiszem, a szokásos “van egy szabadnak mondható hetem, aztán egyre fáradtabb vagyok tőle” szituációval nézünk szemközt: nekifeküdtem a vendégszobának, hogy gatyába rázzam, mert holnap megérkezik anyám, és perpill még az ágyon is fahulladékok halmozódnak. Közben anyósom támogatásával megejtettem a heti nagybevásárlást (a RK már tud ülni is, nem csak feküdni, de ott még nem tartunk, hogy ezt egy autóban is végre tudná hajtani), meg sütöttem kenyér.

Meg pakoltam, meg szabtam, és kimostam két gépnyi ruhát, mert azzal csúfosan el voltam maradva.

Közben megjött a vaterázott nekem-új varrógépem is,

Kátya barátnőm szerint úgy néz ki, mint ami előző életében kazettás magnó volt. Igazsága vagyon, mi tagadás. Kipróbálni még nem volt rá idő (mármint azt leszámítva, hogy működik), mert tényleg el vagyok havazva cefetül.

Ma délutánra be akarom fejezni a vendégszoba gatyába rázását, hogy aztán nekifekhessek a kazettás magnó macerálásának. Remélem, legalább a macskák hagyni fognak kibontakozni, tegnap legalábbis ilyen békében ücsörögtek egymással.

Hat egész percig tartott, de ne legyünk telhetetlenek.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/05 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, projekt, ősz

 

10/32 – Eccerű

Újabb vasárnapi galéria, nagyrészt Fapipától, de van benne ezúttal egyéb is, mert tegnap feltöltöttem a fényzőgépről a cuccokat, és most már nem fogom szétválogatni, melyiket mivel lőttem. A tradícióknak megfelelően van benne flóra, fauna, tarkabarkák meg kaja. Az élet eccerű kis örömei.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/02 hüvelyk ajándék, eská, galéria, macs, vasárnap, ősz

 

10/30 – Doromb

Az éjszakai hülyeség új szintjére léptünk: I., avagy Csámpás Maximilián, aki egy igazi dömdödöm, tíz perccel hajnali kettő előtt dorombolva felmászott a párnámra, elhelyezte a fejem mellett mázsás valagát, majd addig működtette a beleépített dorombot, amíg felébredtem.

Kellő mennyiségű simisimi után persze elaludt. Én nem. Csak hatkor, amikorra már Poci is aktivizálta magát, és felment az asztalra lelökni pár cuccot csak a miheztartás végett. Miután kaptak reggelit, végre békén hagytak, úgyhogy álmodhattam kilencig hülyeségeket. Ez is elég extra volt, valahol egy kis girbegurba bevásárlóutcában sétálgattam mindenféle kézműves boltocskák között, amikor egyszer csak megálltam, felbámultam az egyik boltocska fölé a balkonra, mert az az érzésem volt, hogy van ott fent egy lakás, ami az enyém. Megnéztem a kulcstartómat, és tényleg volt rajta egy ismeretlen kulcs, amivel kinyitottam a boltocska melletti ajtót, aztán felmásztam egy csigalépcsőn, aminek a tetején ott volt a lakásom, pici kis galériás-balkonos apartman, tele olyan holmikkal, amikre mintha emlékeztem volna, de mégse egészen, viszont nem volt bent semmi, amire azt tudtam volna mondani, hogy ááá, az mégse az enyém.

Utána még voltak mindenféle változatos hülyeségek, kínai artista-komikus csapat az utcán, hasmenéses kutya sétáltatása meg két építőmunkás, akik megjegyzéseket tettek rám egy rozoga teraszon italozva, amire én simán csak letéptem a helyéről a teraszt, ők pedig felálltak a törmelék közül, és egy mukk nélkül elsántikáltak. Ne aludjatok vissza reggel, veszélyes.

Most odakint pont olyan idő van, amilyenbe az ember az orrát se akarja kidugni,

de nekem este hatkor jelenésem van a Kutatók Éjszakáján, úgyhogy nemsokára megfőzöm a beáztatott csicseriborsót, ácsolok még kicsit a nyolcvan százalékban kész előadásomon, aztán kitalálom, milyen gumicsizmás eleganciában jelenjek meg a nemes alkalmon.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/30 hüvelyk eská, macs, ősz

 

10/19 – Isiász

Mivel ma is felvert négykor a rossz lelkiismeret meg a tennivalók halma (a macskák ezúttal nem voltak benne a pakliban, nem rohant át a hajamon senki), akár meg is írhatom a mai bejegyzésemet, mielőtt elnyel a mocsár.

Itt kérem a szokásosnál is zűrösebb állapotok vannak, főként azért, mert a Repülő Kutatót annyira elővette az isiásza, amennyire már vagy tíz éve nem volt példa. Pénteken reggel, amikor belehelyezkedtem volna abba, hogy melónapot tartok, hagyom úszni a környezetet, vifonlevest eszem vacsorára és általánosságban letojom háziasszonyi meg efféle feladataimat, mert a pasas úgyis csak szombat este ér haza, a szombat délután meg épp elég lesz ahhoz, hogy pucolásszak kicsit ott, ahol a papok táncolnak – derült égből lecsapó gumibot, a RK bejelentette, hogy most azonnal indul haza Bécsből, mert öt percnél hosszabb ideig nem bírja ülve, a matrac is pocsék volt a hotelben, és ez most nem jó, nagyon nem.

Hát tényleg nem volt az. Most se az. Voltak itt az elmúlt időszakban néha rossz passzok isiászilag, de utoljára tíz éve került elő a bot, márpedig most még a vécére is azzal jár. Fekve dolgozik, állva eszik, és ennek megfelelő lelkiállapotban is van. Mi itt most egy olyan pasasról beszélünk, aki számára a harminc kilométer ungon-berken keresztül, ezer méter szintkülönbséget is belekalkulálva a “könnyed kis túrácska” kategória, most meg ehhez képest hol hason, hol háton fekszik a heverőjén, a lakásban pedig a Bengay kenőcsé az uralkodó illat (illat egy túrót, bűz az, Poci az egyetlen, aki szereti).

A macskák elég cukin gyógycicáznak körülötte,

de ez vajmi keveset segít azon, hogy embert próbáló hetek elé nézünk. Ilyenkor realizálom igazából, mekkora mázli, hogy a RK normál körülmények között teljesen önellátó, és semmit sem kell a segge alá hordani, mert most viszont meg igen. Tegnap nem tettem be a tonikot a hűtőbe, hanem a kamra padlóján hagytam, ő pedig nem tudott érte lehajolni. Ennyire rossz a helyzet. Hálát adok sorsomért (ja, még így is), mert élhetnék egy olyan pasassal is, akinek minden egészségügyi probléma nélkül is a segge alá kell hordani mindent: kaját, tiszta ruhát, plusz még az összes olyan tárgyat, ami amúgy az orra előtt van. Igaz, ezt az illetőt valószínűleg már rég otthagytam volna.

Mit mondhatnék, drukkoljatok értünk, hogy túléljük ezt az időszakot. Mintha nem lenne más baj a világban, még ez is bumm bele.

Ma valószínűleg egész nap nyafogóruhában leszek égnek álló hajjal, mert ma nincs tancsinap, ehelyett betegápoló és tanulmányíró nap van, egyéb izékről nem is beszélve. Tegnap viszont felöltöztem ahhoz, hogy lemásszak a zsibire, úgyhogy nesztek, így kezdődik errefelé a sapkaidő.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/19 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

10/18 – Oda-vissza

A szokásosnál is durvább “ez a hét még nehéz” fíling lengi át tájainkat: úgy beálltam a Sztendre-Egom ingajáratra, hogy már azt se nagyon tudom megmondani, melyik képet lőttem reggel induláskor és este hazakúszáskor, pedig van itt ebben a gyűjteményben mindkettő.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/18 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, vasárnap, ősz

 

10/12 – Involtini

Én még mondhatni folyamatban vagyok, úgyhogy magam helyett inkább a vacsorámat mutogatom (padlizsán-involtini házi paradicsomszószban plusz egy adag leletmentés ősöreg levelestészták és kissé romos barackok segítségével),

meg a szokásos tömegjeleneteket furminátorral és macskákkal.

Mint mondani szoktam, nekem a hétfő a vasárnap, és ennek keretein belül most a tudománnyal meg a ruhatárammal kell birkóznom. Délig ppt-k és absztraktok, délután Erik, hejdeszépez.

Áppropó. Mit gondoltok, mivel bővítsem a “bolond tanár néni” jelmeztárat? Rókákkal vagy virágokkal?

A szokásos eljárás szerint megint kevergetni fogok ilyen anyagokat olyan anyagokkal, bár ezek itt természetesen nem végleges kupacok, de teccikérteni. Délig kérnék szakvéleményt, aztán így is, úgy is nekiugrom valaminek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/12 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

10/11 – Kusza

Újabb extrán finomvegyes fotógyűjtemény Fapipától: macskák csúcshódítás és elszánt alvás közepette, hamis shakshuka és teljesen igazi omladozó Esztergom, szeptemberi reggelek meg naplementék, majdnem kilencven deka Wawel csoki és egy komplett kézimunkaműhely szatyrokban. Szóval, csak a szokásos. Ah, te gyönyörű, kusza élet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/11 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, vasárnap

 

10/7 – Rozs

Ez most még egy úgynevezett szabadnap, ami ugyan tele van pitykézve munkahelyi feladatokkal, de még nem tanítok és még/már nem értekezem. (Tegnap du. végül lett még egy onlány értekezletem is, mert ha egy biznisz beindul, akkor nincs megállás. Holnap is Esztergomba megyek értekezni.)

Úgyhogy épp megfelelő napnak tűnik arra, hogy az ember felkapjon egy többé-kevésbé emberek elé való lipityánkát, és gatyába rázzon egyet-mást,

például a kovászt, mert megkínáltam a teljes kiőrlésű tönkölyliszttel (ha esetleg nem emlékeznétek, a teljes kiőrlésű rozslisztet megette a moly), de ő erre azt mondta, blöe. TK rozslisztet kell szereznem, nincs mese.

Mindeközben állatkáink:

Még nem mondtam, de a RK tegnap felmálházta hű lovát, Emesét, és elment Lengyelországba, mint a dalbeli kiskacsa. Pénteken jön. Azóta, ha itthon vagyok, a szőrösök egyrészt folyton körülöttem nyünnyögnek, másrészt meg azt se felejtik el sose, hogy kinyilvánítsák neheztelésüket, amiért elrekkentettem valahová a Repülő Kutatót. Biztos én voltam az, én gyanús nőszemély, mert ők nem voltak, más meg nem létezik a világon, slussz.

A fenti képet azért kedvelem nagyon, mert mind a két macska és mind a két macskai vélemény rajta van, egyidejűleg. Sajna ma tovább fogom zaklatni a lelküket azzal, hogy előveszem a porszívót, de hát mit csináljak, a körülmények igazán kriminálisak, az előbb egy akkora pormacska jött elém a hálószobában, mint Maci.

De előbb a rozsliszt.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/07 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

10/4 – Folytköv.

Az egyik legbölcsebb gondolat, amivel valaha találkoztam, az, hogy ami nem romlott el, annak nincs szüksége javításra. A vasárnapi bejegyzések szerintem most még elég viccesek a hétközben összefotózgatott mindenfélével, úgyhogy maradnak az eddigi formájukban, amíg meg nem unjuk. Galéria!

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/04 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár, vasárnap, ősz

 

9/363 – Pluszmínusz

Nahát, ez is eljött megint, itt az aktuális blogév utolsó napja. Feltehetőleg épp mindannyian lerágjátok a lábatok izgalmatokban, milyen csinnadrattával ünneplem meg.

A válasz igen egyszerű: az égegyadta világon semmilyennel. De tényleg. Nem lesz évértékelés, hogyan-folytassuk-tovább közvéleménykutatás, nagy vetítettképes összefoglaló az évről vagy a hónapról, de még azt sem ajánlom fel kegyesen, hogy a nagy nap tiszteletére kérdezhettek tőlem, amit akartok. (Leginkább amúgy azért nem, mert eddig is kérdezhettetek tőlem bármit, viszont mivel a jelek szerint beszélek magamról épp eleget, nem volt ezügyben nagy tolongás, és most is miért lenne.) Holnap a bejegyzés címében a / előtt egy tízes lesz, a / után meg egyes, és… és… és ennyi.

Viszont ha már a számoknál tartunk… Mókuskáim, én elvesztettem valahol menet közben ebből az évből két napot. Már a tavaly is elvesztettem valahol menet közben egyet, de ez most már a duplája. (Miközben a wp minden nap vidoran gratulálgat azért, hogy milyen szorgalmasan posztolok, csak így tovább, hajráMarinéni! A maival együtt már 744. napja zsinórban, hogy minden nap volt itt bejegyzés. Az több mint két év. És én így is elvesztettem valahol összesen három napot. Bizarr.) Na most én nem vagyok valami jó matematikából, de ha ez egy sorozat kezdete, akkor érdeklődve várom, mi lesz a tizedik blogévben, például hogy három napot vesztek-e el (lehetséges lineáris növekedés), esetleg négyet (lehetséges exponenciális növekedés, melynek esetében további tíz éven belül egyszerűen elfogy a blogom). Mellesleg, ha már a statisztikában turkásztam, ránéztem most arra is, összesen hány bejegyzést produkáltam eddig. 3942. Az egy eléggé szédítő szám.

Mit mondhatnék még: köszi az eddigi figyelmet, köszi a jövőbeni figyelmet. Folytatjuk, de most még azt sem tudom egyelőre megmondani, hogy lesz-e adventi dekkolás vagy jólesőjanuár, hányszor megyek turkálóba, és veszek-e cipőket (bár valószínűleg egy ideig nem, van épp elég). Az eská-posztokkal kapcsolatos számszaki terveket is elengedem, lesz, amennyi lesz, osztjólesz.

Szóval, ezúttal csak ketyegünk bele a világba, minden extra terv nélkül, esetlegesen, mint maga a zélet meg a reggeli kilátás a Bűnök Barlangja futonjáról.

Makkák, tarkabarkák meg dzsuva. Ennél többet-szebbet-jobbat nem tudok ígérni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/31 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská, macs, megaszondom

 

9/361 – “Szépen, lassan mindenünk leépül…”

Ezt a mai napról. És még csak kilenc óra.

Du.

Nna, most már jobb, de ez tényleg rettenetes reggel volt: szó szerint vérben locsogva ébredtem, aztán a macskák kilógtak a nyitva felejtett teraszajtón, és tíz percig hajkurásztuk őket (bár főként Pocit, Maci nagyon kedvesen bejött magától), nekem meg még mennem kellett Esztergomba is. Mostanra viszont visszaértem, nagyjából mindent sikerült folttalanítani, a cucuk meg köszönik, már jól.

Tényleg.

Akkor én is elhelyezem magam afféle stabil oldalfekvésbe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/29 hüvelyk blabla, macs, megaszondom, nyár

 

Eská 9/47 – Három a…

…zigazság, de ez ebben az esetben még annyira sem igaz, mint egyébként. Igaz, hogy ennek már harmadjára ugrom neki (lásd itt és itt), de szerintem még lesz belőle.

Az a kedves jó macskamászóka, az. Még mindig roppant népszerű, sőt,

Maci ezen szokta eljátszani, hogy ő egy icipici cica. A helyzet viszont a szokásoknak megfelelően ezúttal is tarthatatlanná vált, úgyhogy kivártam, amíg Maci valahol másutt helyezi aluvóra hájas valagát, és kihurcoltam a mászókát a teraszra.

A felszerelésem egyre jobb. Ezúttal már imbuszkulcsot sem kézzel használtam, mint az állatok, hanem a fúrógépet vetettem be, awww.

Ennélfogva a szintidőm is egyre jobb, már két órán alul vagyok vele.

Nyilván be fog menni a helyére, de a RK-nak kellően fenyegető hangsúllyal azt mondám, ez addig nem történik meg, amíg a nappali nincs kiporszívózva. Úgyhogy én most éppen a Bűnök Barlangjában heverészem, lentről meg porszívózúgás hallatszik.

A fenyegető hangsúlyaim is egyre jobbak, úgy tűnik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/28 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

9/360 – Utsó

Újabb, ezévi utolsó galériánk Fapipától, mivel vasárnap van. (Így első pillantásra a többiről is lenne mit magyaráznom, de egy kép egészen biztos, hogy kifejtést igényel: az a fekete izé a zöld vágódeszkán egy különösen méretes, szárított fafülgomba. Mielőtt beáztattam, még kezelhető mennyiségűnek tűnt.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, nyár

 

9/353 – Kukurikú

Helló, vasárnap. A szomszédban* másfél órája rikoltozik a kakas, és már a macskák is megkapták az első reggelijüket, úgyhogy akár blogolhatok is.

Lehet, hogy ma lemegyek a zsibire, és ha igen, akkor még írhatok arról is, de ez még a jövő zenéje.

* Azoknál, akiknek a kertjéből kábé nyolcszáz évvel ezelőtt átköszönt az ott kolbászoló helyszínelő rendőr a mi kertünkben kolbászoló helyszínelő rendőrnek, hogy “Hellóóó, hát ti is itt vagytok? Te, lehet, hogy ez ugyanaz a betörő volt?”. Ebben a pillanatban két dolgot értettem meg halálos pontossággal: a) ennek a településnek a térinformatikai rendszere egy összecammantott szarkupac; b) ezek a jagellók tutira nem fogják elkapni a betörőinket.

Jelzem, egyszer elkezdtem írni egy krimit, amiben bürgüncfalvi rendőrök balfaszkodtak, kábé egynegyedéig jutottam, aztán közbejött a zélet, úgyhogy valószínűleg sose jutok majd a végére, de ez nem is baj, mert minden megvan már a fejemben az utolsó jelenettel bezárólag, módszerek, alibik, nyomok, jelek, félrevezetések és konfliktusok, csak az indíték nem, és valamiért nem fűlik fogam ahhoz, hogy az indíték-nélküli-gyilkosság-amit-csak-azért-követ-el-egy-nagyon-okos-cihopata-hogy-ebből-lehessen-egy-krimi útra tévedjek.

 

Eská 9/38 – Fél kiló gipsz meg a többiek

Halleluja, végre átértem az előszobának arra a felére, amit apró lépésenként már másfél hete adjusztálok. Rá is fért, de nagyon. Az oldalajtónál például ezt kellett megoldanom:

Ez itt persze már az azutáni állapot, hogy nekiestem spaklival meg az összes többi kézreeső tárggyal, mert a glettgipsz instrukcióiban az szerepelt, hogy “a laza vakolatot eltávolítjuk, amíg szilárd felülethez nem érünk”. Hát én nemtom, miből épült ez a fal, de egy ponton attól tartottam, kilyukadok túlfelül. A vakolat amúgy attól döglött meg, hogy kilazult a szigetelés az ajtónál, és az eső befolyt mellette. A problémát ugyan már vagy három éve orvosoltuk, de a laza vakolatot nem javította meg senki. Na de most!

Nem mondom, hogy pusztán ebbe a likba ment bele fél kiló glettgipsz

(négy rétegben, mert mindig előbb megvártam, amíg megszárad az előző, hátha így tartósabb lesz, mint ha csak becsapkodnám nagykanállal), hanem ha már nekifogtam, leszereltem az oldalfalról a korlátot, és az összes likat, repedést, zúzódást befoltoztam.

(Ja, az ott egy Poci. Rohadt nehéz úgy melózni, hogy mongúzok keringenek körülötted, időnként muszáj is volt kizárnom a bandát.)

Lecsiszoltam, belepcsegtettem diszperzites alapozóval, aztán elmentem borfesztiválni. Ma reggel már nem halogathattam tovább a munkát, úgyhogy felraktam mindenhová a maszkolószalagokat, aztán uccuneki.

Ezúton szeretném feltenni a kérdést, hogy mégis mi a nyavalyát csináltak ebben a nyomoruilt előszobában a kontárok, és mi a bokámért kell nekem irodalomtörténésznek, jövendő óvónénik óvónénijének, esszéistának, nevelésszociológusnak és általában is papucs orrán pamutbojtnak jobban odafigyelni arra, hogyan hanyigálom tele festékkel a falat, mint olyanoknak, akik amúgy ebből élnek. Na mindegy. (Balról az én munkám, jobbról a szobafestő brigádé.)

Úgyhogy ezzel harcoltam végig a délelőttöt, és nem volt kicsiny meló, mert a terület ugyan aprócska, de folyton attól rettegtem, hogy lebucskázom a pincébe (a lépcső bal oldalán nincs korlát, miért is lenne, a jobb oldalán meg volt, de azt leszereltem a festéshez).

Mindenesetre most már kész van, fel is pucoltam mindent, kegyelettel kidobtam a maszkolószalagokat, és végre, végre hajat is mostam. Az is rámfért.

A lépcsőház meg most így fest, ni:

Én lenni nem teljesen elégedetlen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, projekt

 

9/346 – Bekk

Hazaértünk, úgyhogy tessék, a szokásos szűretlen adag Fapipától.

(Igény szerint borfesztiválos beszámoló is lesz, de azok a képek még a rózsaszínke fényzőgépen vannak.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/14 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár, vasárnap

 

9/339 – Képeslapok Káoszföldjéről

Íme, az újabb adag heti szűretlen mindenféle Fapipától.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/07 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár, vasárnap

 

9/338 – Csavar

Egyre csapzottabb vagyok a melegtől, még csak a piacra mentünk le, de már csavarni lehet belőlem a vizet.

Tegnap délután töredelmesen beláttam korlátaimat, és megírtam mai vacsoravendégeinknek, hogy én itt ilyen időjárási körülmények között főzni nem bírok, a RK se, menjünk inkább az Adriába*, aztán foglaltam asztalt. Egy gonddal kevesebb.

A takarítás is épp úgy haladt, mint amit 37 Réaumur-fokban képzelhetni, bár a konyha délutánra már ragyogott, mint Salamon töke, és a díszpárna-huzatokat is kimostam mindet. Ez utóbbit Poci személyes sértésnek tekintette, majd úgy döntött, hogy biztos, ami biztos, gyorsan elhelyezkedik, mielőtt a párnákat is eltüntetem. Ha énnekem bundám lenne, biztos lerúgom a padlóra a rám dőlt párnát, de Poci le se tojta,

aludt tovább.

Hát nem cuki, egyemmeg.

* Szokás szerint megjegyezném, hogy nem fizetnek nekem a reklámért. Nekem itt még soha senki nem fizetett reklámért az elmúlt majdnemkilenc év alatt (nem is próbálkozott senki, nem a végtelen erényességem akarom dicsérni), és nem hiszem, hogy ez változna a jövőben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

9/337 – Többé-kevésbé

Három napnyi többé-kevésbé mániás pütypürütty után próbálok visszatérni a Föld nevű bolygóra, ami azért nehéz feladat, mert maga a mániás pütypürütty is leginkább azért volt, hogy átmenetileg ne foglalkozzam a Föld nevű bolygóval, pláne nem ezzel a kilencvenháromezer négyzetkilométerrel itt benne. Mindenesetre a festékben és fűrészporban és még ki tudja mikben tapicskálás után megpróbáltam többé-kevésbé kicivilizálni magamat, mert tartozunk magunknak annyival.

Valamiért most piszok kilátástalannak tűnik minden, és rendszerint ettől én kínomban még nagyobb fordulatszámra kapcsolok, de ezúttal tényleg kiskanállal kell összevakargatnom magam. Menni fog, persze hogy menni fog, eddig még mindig ment, különben sem volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna. Úgyhogy nekilátok takarítani, és ezúttal tartózkodni fogok attól, hogy hirtelen lebontsam a fél lakást, ez a merénylet is csak takarítással kezdődött, aztán mi lett belőle.

Meg aztán, ha úgy érzem, éppen minden rossz, megnézem inkább Macit, akinek semmi gondja a világon, még vigyorog is álmában.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/05 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü