RSS

macs kategória bejegyzései

8/248 – 15%

Nem tudom, tifelétek milyen időjárás volt tegnap este, de nálunk akkora vihar, hogy elment az áram, és nem is jött vissza vagy másfél órán át. A Repülő Kutató némiképp aggódva megkérdezte, van-e a házban mécses, és ha igen, tudom-e hol. Hahh, naná hogy van, és naná hogy tudom. (Bárcsak a külső memóriát is tudnám, azt két hét alatt sem találtam meg, grr.)

Tíz perccel később már úgy néztünk ki, mint egy New Age bolt, én meg elővettem jobb híján a horgolnivalót, mert azt félvakon is tudom (be lett ez már gyakorolva Sz. e., vagyis szopornyica előtt a 880-as buszon, esténként munkából haza). Igaz, éppen egy olyan projekten dolgozom, amiben van két rózsaszín, egy bordó és egy furalila, a többi meg az a fajta szürke, krumpliszín és zöld, ami sötétben mind szürkének látszik. Eh, mit nekem Hekuba, jóleszaz.

Elég jó is lett.

És ekkor a RK konstatálta, hogy a telefonján már csak 15% töltés van, ami nyilvánvalóan tragédia. Gondolom. Nekem a telefonom még mindig csak egy ébresztőóra meg egy olyan hely, ahová beesnek a banki esemesek, hetente egyszer használom beszélgetésre, akkor is anyámmal, és az esetek nagy többségében ő hív fel.

Mindenesetre a telefont cumira kellett tenni, és az adott pillanatban áram híján csak Emese állt rendelkezésre, úgyhogy a RK bedurrantotta a kocsit, rátette töltőre a telefont, ő meg kiült a teraszra viharkabátban egy whiskyvel, mert mi van, ha valaki éppen ebben a dögletes időjárásban akarna ellopni egy hétéves kocsit egy zárt udvarból. A következő fél óra azzal telt, hogy én békésen ültem itt bent a horgolásommal mécsesek lobogó fényében, a macskák dekoratívan széthajigálva szundikáltak körülöttem, a RK meg ült kint az orkánerejű szélben, és időnként kommentárokat fűzött hozzá. Nem hallottam jól, miket mondott (elég kafa a szigetelés), de nem tűnt különösképpen elégedettnek.

Aztán a vihar, amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan elállt, a villanyt visszaadták, Mr. Jég Dupla Whiskyvel pedig bevacogott a teraszról, boldogan újságolva, hogy plusz 13%-ot sikerült ráverni a töltésre. Köszönjük, Emese.

Ma hajnalban ötkor már ilyen csuda napfelkelténk volt,

a szőrös terroristák meg rögtön azt kérdezték, hol a kaja.

Egy ideig várniuk kellett, mert ki kellett csomagolnom A Szőnyeg. Ma van a RK szülinapja, és mivel semmit sem tudott kitalálni, hogy mivel örvendeztessem meg, eldöntöttem önfejűleg, hogy kap egy szőnyeget. (Vö. az ősöreg vicc a papagájjal és a babkávéval, eszi, nem eszi, nem kap mást.)

A Szőnyeg már hétfő délelőtt megérkezett, de én az önuralom mestere vagyok, és egészen máig nem csomagoltam ki, mert mégiscsak ajándékba lesz, neszpá. Nos, az nyilvánvaló, hogy ajándékba lesz, de valószínűleg nem a RK-nak, nem a lakásnak, és nem is nekem, az első ugyanis az volt, hogy Poci kipróbálta,

aztán Maci is kipróbálta volna, de Poci aszonta, hessinnen,

ez a szőnyeg tökéletes arra, hogy én én segget nyaljak rajta, a magamét,

szóval, higgyétek el, ez az ENYÉM.

Hát így állunk most, Pistikáim, és én újabb kísérleteket teszek arra, hogy megtaláljam azt a rühes külső memóriát, de ha esetleg nem sikerül, akkor sincs veszve a haza. Már csak másfél hét van hátra ebből a nyavalyás digitális szorgalmi időszakból, bár utána meg online alkalmassági vizsgákkal és szakdolgozatok bírálatával kell nyűglődnöm, de azon a hídon akkor megyünk át, ha már odaértünk.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/06 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/245 – Vakarózik

Reggel fél hat óta fent vagyok, azóta próbálok valamit kitalálni, amit beblogolhatok, ami elég vicces meg mókás meg színes meg vidámító, de öt óra alatt sem találtam mást, csak ezeket itt.

Amúgy persze a valóságban éppen alszanak, mi mást.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/április

Nemáá, megint eltelt egy hónap. Galéria!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, tavasz

 

8/240 – A káosz urai és úrnői

Bizony mondom én néktek, a macskák csudálatos állatai ennek a keserves világnak. Nem zavarja őket a káosz,

cserébe viszont minden újdonságot kitörő lelkesedéssel fogadnak.

(A muhi csata, mint látható, továbbra is folyamatban. Ez tanítás nélküli munkahét, úgyhogy Batu és Szubotáj csapatai valószínűleg hétfőig fognak randalírozni az emeleten. Höhö.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/233 – Káddugó

Játszottatok valaha a Neverhooddal? Nem? Elbűvölő kis számítógépes gyurmajáték volt, amiben egy kajla gyurmafigurával kellett végigkószálni egy fura, kihalt, gurbegurba világon, és közben ezt-azt gyűjtögetni meg megoldogatni. Lényegében az a fajta játék volt, amelyben az ember mindenre rákattint, haddlám, mit kell vele csinálni. A legtöbb esetben logikai feladatot kaptál a nyakadba, de volt egy olyan gyurma-tereptárgy, amit leginkább óriási, a földbe süllyesztett káddugóként lehetne leírni, és ha arra rákattintottál, kiestél a világ fenekin, csak az elhaló sikolyod hallatszott, miközben belezuhantál a nagy büdös semmibe. Game over.

Na ez történt velem tegnap, és elhihetitek, nincs is annál felemelőbb érzés, mint amikor valami országos hepaj közepén egyszer csak kiesik a segged alól a Teams, az internet meg a géped. “Leszakadt a pajta, bent maradt a macska, hopp.” Valamilyen különleges szerencsének köszönhetően mindez hálistennek akkor történt, amikor a legislegutolsó versenyző előadásvitájának végén jártunk, és mire a zsűri (benne én) nekikezdett a pontszámok összesítésének, sikerült mindent újraindítanom, de az alatt az öt perc alatt nagyon sokat öregedtem.

Ma még tanítok, holnap még tanítok, aztán hétvége lesz, aztán pedig gyakszihét, ami nekünk tanaraknak oktatás nélküli munkahét. Utána még két hét van hátra ebből a keserves digitális félévből, majd jöhet a keserves digitális vizsgaidőszak. Nyavalyába már, hogy folyton a saját varkocsomnál fogva kell kirángatnom magam a gödörből, mint egy elkefélt Münchhausen báró.

Ennek örömére ma már hat óra tízkor leültem ppt-ket csiszolni, mert a Fapapucs Futam után úgyse volt jobb dolgom, aztán megpróbáltam emberré pofozni magam, melynek keretein belül leborotváltam a lábam, mert ugyan senki sem nézi/látja, de én tudom, hogy olyan szőrös vagyok, mint egy hegyikecske. Természetesen sikerült elmetélnem a bokámat, mert ilyenkor ez a minimum, és durván erős vágyat éreztem arra, hogy nyafogóruhában tartsam meg a mai óráimat, de ellenálltam a kísértésnek.

Na nem mintha ez olyan nagy dobás lenne, visszamásztam a tegnapi kötényruhámba, plusz bundás bélésű kinti cipő van rajtam meg téli túrazokni. Igaz, ezt sem látja senki, csak ti.

Mindeközben pedig, ütné meg a ragya, olyan köd van kint, hogy az út túloldaláig se látni. Igaz, ez Macit nem zavarja. Tanulnom kéne tőle, asszem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/21 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/224 – Eceteshordó

Jaja, az, amelyikbe vissza bele. Nédda.

Bár a haj még csapzott (most mostam meg), és a nyafogóruha is régi, az olvasók iránti tisztelet jeleként már felkentem számra a Részeges Pifkét. Ilyesmi egész hétvégén eszembe se jutott fetrengéseim közepette. Ezúton szeretném amúgy megjegyezni, hogy cicukáimnak toll a fülébe, egyiknek sem volt semmiféle késztetése arra, hogy bejöjjön hozzám gyógycicát játszani, hanem csak ültek a folyosón, így:

Fasza banda, mondhatom. Ma reggel bezzeg már öt ötvenkor érdeklődtek, hol a kaja. Adtam nekik.

Amíg ismételten fel nem merül a semmiből egy szakdolgozó, hogy megörvendeztessen újabb zokognivalókkal (csütörtökön leadás!), akár ülhetnék is a tarkabarka közepin,

de én már megint olyan ideges vagyok, hogy le tudnám vakarni a bűrömet, ezenfelül értelmetlen tennivágyások is feszegetnek. Persze sose azt akarom csinálni, amit kéne, úgyhogy akár ülhetnék is a tarkabarka közepin ahelyett, hogy porcelán fiókgombokat kajtatok az internetekbe.*

Mindezek alapján bizton le lehet vonni a konklúziót, hogy kigyüttem a poszt-vakcina állapotból, és ismét a régi vagyok, vagy tán annál is rosszabb. Tegnap este, amikor a Repülő Kutató átcsámborgott a szomszédba tatárbifsztekezni (én nem voltam éhes, nagyon nem**), már annyira nem bírtam magammal, hogy hirtelen ihletből előrántottam a mérőszalagot, és ennek a szokásos következményei lettek, amibe szegény sokat töretett férjemet is belerángattam. (Végül is rá áldoztam életem legszebb éveit. Igaz, ezek alatt viszonylag keveset volt itthon.) Igen, újabb felnőttlegózás várható az IKEA készleteivel. Jaj, jaj.

Szóval, mit is mondhatnék mást, tényleg minden a régi. Azazhogy, izé, tegnap egy ilyet láttam a nyírfán.

Gyorsan le is fotóztam, mielőtt azt hinném, hogy delirálok. Az sem lepne meg, mindent összevéve.

* Találtam.

** Péntek óta fogytam másfél kilót. Szerencsére volt miből.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/12 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/220 – Ugye

Értem én, hogy az április egy szeszélyes hónap, de nem kell feltétlenül örülnöm neki, ugye? És káromkodhatok egy kicsit, amikor ezt látom az ablakon túl,

pláne miután már túl voltam a reggel fél hatkor indult Fapapucsos Futóverseny mai felvonásán és kettő darab szakdolgozaton, melyek közül az egyikben nem volt egyetlen mondat sem, amiben jó helyen lettek volna az írásjelek, de legalább a vesszők.

Mire megküzdöttem a vesszőkkel, elkezdett zuhogni a hó meg további feladatok, a szőrös dögök pedig elfoglalták méltó helyüket az étkezőasztalnál, hogy reggelizni se lehessen leülni,

és persze azt se mondták, hogy fapapucs, csak beverték a szundit, de hirtelen.

Az egyetlen kézzelfogható siker, amit mára fel tudok mutatni, egy vekni.

Ennél valószínűleg nem is kéne többet mondanom, de ma le akartam vonulni a postára egy feladandó levéllel, mert az online élet mellett a bürokrácia az továbbra is bürokrácia, és úgy gondoltam, hogy ezért a próbatételért megjutalmazom magam egy zacskó csipsszel a Spárban.

Ebben.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/08 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/218 – Utalásféle-képpen

Vissza a muncas hetcoznapocbele, három szakdolgozat várja a korrektúrát meg egy cafetéria(-bevallás? -nyilatkozat?… eh, mindegy, az a rohadt sok papírmunka, aminek eredményeként rohadt sok elkölthetetlen játékpénzem lesz egy játékkártyán) a kitöltést. Mindehhez piszok hideg van odaki, a macskák meg reggel háromnegyed hatkor úgy döntöttek, hogy finom utalásféle-képpen rohangálnak rajtam egy kicsit fapapucsban, hátha ettől adok nekik enni.

Adtam.

Ez a kép még szombati, amikor nem volt olyan nyamvadtul szürke a világ, mint most. No de fel a fejjel, lesz még valamikor szőlő és lágy kenyér, a szakdolgozók is leadják a produktumaikat, meg lesz idő, amikor elmegyünk valahova a játékpénzeinkkel, és jól fogjuk érezni magunkat tőle. Addig meg aggyunk a muncas hetcoznapocnec, hajmosás meg takarítás meg papírmunka, és ha elég rendes kislány voltam, és teljesítettem a mára kiírt penzumot, tán még jut egy kis idő Erikre is, mert szegénykém megint teljesen el van hanyagolva.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/214 – Csiszatolás

Végül persze nem tudtam ellenállni az olló csábításának, úgyhogy tegnap du. megvolt a házi birkanyírás. A fodrászom majd nyilván csúnyákat fog mondani nekem, de az még piszkosul odébb van, mire eljutok hozzá, addig meg örülök annak, amim van.

Egyébként is méretes csiszatolásban vagyok, a terasszal például egyelőre eddig jutottam,

de lesz ez még ennél cifrább is. Mindenesetre az idei első kintteregetés már megvan. Meg a tilupámok.

És közben egyes szabotőrök, még mielőtt bevethetném az ágyam,

hát igen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/213 – Cím nélkül

A nagycsütörtököt mindig rosszabbul bírtam a nagypénteknél is, ezekben a viharos időkben meg pláne piszok nagy erőfeszítés kell egy átlagos szerdához is, hát még ilyen sötét ünnepnapokhoz. Próbálok hát minél több kedvesszépjó bármit gyűjteni magam köré: a napkeltét,

a tegnap sütött seeleneket, amelyeket meglepően kevés morgással és vicsorgással állítottam elő (nekem lenni seelenekkel tapasztalat),

a ház előtt vadul virágzó fosókaszilvát,

meg persze a szőrös hátramozdítókat,

akik keményen dolgoznak azon, hogy legyen nekem elfoglaltság,

ezt a rengeteg szöszmószt például egyetlen kis 80×120-as szőnyegből szedtem ki.

Szóval valahogy elketyeg ez a nap is, meg ez az éjszaka is, és én megint erős kísértést érzek, hogy enkezűleg levágjam a hajam, de hát ez a kísértések évada, úgyhogy inkább ráülök a kezemre holnapig. Vagy nem.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/210 – Tengerimalac és fapapucs

Ma éjjel kétszer sikerült felébrednem: egyszer arra, hogy egy tengerimalac éppen megdöglik a táskámban, másodszor meg arra, hogy holland parasztok rohangálnak fapapucsban a folyosón.

Az első ezek közül a telefonom volt, ami azt közölte, hogy éppen lemerülőben van. Ki van ez találva, kérem, okos emberek dolgoznak a Nokiánál: ha egy döglődő kisállat végső sikolya nem azt a reflexet váltja ki belőled, hogy úristn, vajon hol lehet RöfikeRóbert, esetleg azt, hogy nehogymá összefossa halálában az a dög a luivitonyt, meg sem érdemled, hogy telefonod legyen. Én mindenesetre mindig bepánikolok, amikor meghallom, hogy a telefon elkezd hörögni a táskámban. Nem tudom, milyen és mennyire összetett kísérletek után döntöttek úgy a finn mérnökök, hogy ez a hang lesz a legjobb figyelemfelkeltő eszköz, de gratulálok. Mellékesen azt is kívánom nekik, hogy induljanak agresszív rénszarvasokkal bagzani, de rögtön, ez viszont mellékszál, szóra sem érdemes.

A lényeg, hogy felvakartam magam az ágyról, amikor persze azonnal kiderült, hogy eleve csak a rendelkezésemre álló terület töredékén aludtam, mintegy imbuszkulccsá hajtva. Hogy miért? Hát ezért.

Ez a Poci nevű rafinált kis rüfke, ahányszor úgy dönt, hogy velem alszik, úgy érkezik meg, mint egy pihe, észre sem veszem, aztán egyszer csak hoppá, máris elkobozta az ágyterület felét és a takaró kétharmadát. Ögyes, mondaná Kohn bácsi.

Na de minden hátráltató tényező ellenére sikerült lokalizálnom a telefont, lokalizálnom a töltőt, aztán összedugtam őket, tessék cumizni, és visszahernyóztam Poci mellé. Ekkor volt fél három. Következő ébredésemet már nem tudtam elhelyezni óraügyileg, mert a telefon a töltőn volt, két méterre tőlem, de ekkor történt az, hogy odaki a folyosón holland parasztok kezdtek rohangálni fel-alá, fapapucsban és kurjongatva. Mikor valamelyest magamhoz tértem álmomból (tulajdonképpen hálásnak kéne lennem, hogy felébresztettek, éppen a Kosztolányi Dezső téren voltam bezárva egy mélygarázsba, ahová azért kellett bemenekülnöm, mert hurrikán közelgett, és aztán valaki gondosan rámlakatolta a kócerájt, egy szál spagettipántos semmicske volt rajtam, és halvány fingom se, mikor enged ki onnan valaki, ha egyáltalán, a hangokból ítélve ugyanis éppen lebontotta a hurrikán fél Budapestet), kiderült, hogy nem hollandok és nem fapapucsban, hanem macskák és mezítláb, de az igaz volt, hogy kurjongatnak, és duhajmód nem hagynak engem aludni. Ezúttal viszont úgy döntöttem, hogy toll a fületekbe, cicukáim, fejemre húztam a takarót, és visszaájultam.

Hát így van az, hogy továbbra is nekem van a legizgalmasabban unalmas életem, de ennél több izgalmat nem is nagyon tudnék már elviselni, mert ez után az éjjel után úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger. Többször is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/208 – Szöszmöte és matata

Már tíz is elmúlt, és én még mindig pizsiben ténfergek, pedig annyi tervem van, mint a nyű, de semmi energiám végrehajtani.

Ezek a pernahajderek sem emelik a munkakedvem,

pedig hát látjátok a környezetük tragikus állapottyát.

Lehet, mára tényleg csak a szöszmöte meg matata marad programként?

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Himmihummi 6. – A macskabigyók

Szinte már meg sem lepődöm, hogy leginkább azokra a dolgokra vagytok kíváncsiak, amik csak úgy itt vannak a lakásban, és nem is veszem fel őket a korpuszomra. Sebaj.

Mint tudjátok, nekem van egy Filoméla nevű unokahúgom, akinek sok-sok érdekes kreatív ötlete van, és boldog békeidőkben itt szokott héderezni nyaranta egy hetet. Három évvel ezelőtt is ez történt, és ez volt az az időszaka, amikor tényleg igen méla volt, kevés beszéddel meg sok húzódozással, én meg nemkicsit aggódtam, vajon jól érezte-e magát nálunk. Szerencsére ez volt az az év is, amikor megvettem neki a fotómasinát, és minden nap lődözhetett vele összevissza, úgyhogy gondoltam, ha nem is beszél sokat a gyerek, legalább regisztrálja a világot.

Filoméla rajzolni is szokott, elmélyülten és nagy kedvvel (és ezt is csendben), úgyhogy nem sokat zavartam, amikor éppen bent “a kék szobában” alkotott valamit. Éppen ezért volt annyira szívmelengető érzés a távozása után összepakolni a rengeteg ottmaradt himmihummit, mert így végre találtam mindenféle rajzokat, és köztük ezeket itt.

Nyilván azonnal rájöttem, hogy a medallionokban Celofán és Porcelán, alias Celó és Poci láthatók. Filoméla gondosan tanulmányozta a macskák színezését is (egyik világosabb, másik sötétebb), és úgy döntött, hogy a kisebbiknek lánynak, a nagyobbiknak meg fiúnak kell lennie, amit a háttérben és a farkukra kötött masniban jelenített meg. (Ebben speciel tévedett, mert mindkettő lány volt, ha pedig élőben is megpróbált volna a farkukra kötni valamit, nem lett volna a továbbiakban keze, amivel rajzolhat.) Azt is sikerült bemutatnia, hogy Pocit tartja a vérengzőbbik vadállatnak, lásd az egeret Pocika karmai között.

Szóval, miközben látszatra nem sokat foglalkozott a macskákkal, igenis gondosan megfigyelte, és megtalálta a módot is, amivel jól elkülöníthető módon megörökítheti őket. Amikor megtaláltam ezeket, afféle Montessori-derű öntött el, hogy talán mégis jól csináltam, amiért nem pisztergáltam állandóan a gyereket, ehelyett hagytam, hogy időnként csak úgy létezzen magának.

Pedig, higgyétek el, egy tűzdelt paidagógosz néni igen nehezen lesz magával elégedett, és még nehezebben tudja rávenni magát, hogy ne pisztergálja folyvást a keze közé került alanyt.

*

Ééésakkor most újítunk. A mai opciókhoz nem készítek új fotót, haddlám, mi lesz így ebből.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/24 hüvelyk ajándék, eská, himmihummi, macs

 

8/202 – Tappancs

Ma a Down-szindróma világnapja van, amihez felemás zoknikkal szoktak csatlakozni, és nálam ennek ugyan vajmi kevés a sportértéke az elmúlt években, de azért tessék.

Já, ez itt egy vadiúj pár felemás zokni, a múltkor rendeltem még néhányat magamnak ajiba, mert ez azért mégiscsak más kicsit, mint a sapkák, táskák és cipők, amiket elsősorban odakintre hord az ember, ezek itt bent is elketyegtethetők. Mindemellett rendeltem cipőt is, mert tényleg a remény hal meg utoljára.

Ezzel én (házi) tornacipőt húzok a tappancsaimra, majd balra el, mert két-három mosógépre való koszos holmi köszörüli a torkát az emeleten. Maci marad, és neki cipő se kell, a háztartási munkálatokban pedig jusse fog részt venni.

Bár lehet, hogy addig jó nekem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/21 hüvelyk ajándék, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/200 – Süstörög

Tegnap délutánra olyan durrogós-süstörgős fejfájás kapott el, hogy alig láttam a szememmel tőle. Nekem ilyenem kábé évente egyszer szokott lenni, akkor is (tanár vagyok, hejj) valamilyen hétvégére vagy vakációra időzítve, de most pont a munkahetem közepibe sikerült bepuszilnia. Szép. Mink nemigen vagyunk gyógyszerevők, annyira nem, hogy hosszú évekig ez a minikomód volt a gyógyszeres szekrényünk, ni:

(Baloldalt a sarokban Béla látható. Szia, Béla. Régen dolgoztunk már együtt valami hülyeségen, hm.)

Most már a minikomód mellett lévő kosárban is vannak gyógyszerek, de hát nagyrészt olyanok, mint magnézium meg kálcium meg tőzegáfonya-kapszula, szóval olyasmik, amiket az ember szupermarketek polcairól szedeget le aztán hagyja, hogy kibontatlan állapotban lejárjon a szavatosságuk. Mindenesetre itt lakik az Ibubéta is, akinek én több mint hat éve esküdtem örök hűséget Jénában, amikor elmulasztotta a fogafáj állapotot. Azóta meg is ettem Ibubétát vagy húsz szemet, mert ilyenek a kékszemű lányok az én örök hűségeim, és továbbra is ennyire vagyok gyógyszerevő. Tegnap viszont már nem bírtam tovább, úgyhogy hamm, Ibubéta, azki eddig mindig fél órán belül hatott, ezúttal azonban további két órán át láttam még csillagokat a fejfájástól.

Összefoglalólag csak azt tudom mondani, hogy állapotunk továbbra is “pandemic fine”, apa mosdik, anya főz (vagy fordítva), együtt lenni überfasza. A macskák is köszönik, jól.

Csak a hírek ne lennének, ugye.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/19 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/197 – Lógva

Rendeske néni módjára végigmunkáztam a munkáznivalóimat, és leadtam határidőre az éppen aktuális izémizét, aztán két nappal meghosszabbították azt a leadási határidőt. Most általában sem vagyok jó passzban (bár ki van éppen abban, kérdem), de ettől itt és most az lett az alapállapotom, hogy “mindenki bekaphattya, haggyállógva, világ”. Igen, tudom, semmi okom éppen ettől ilyen alapállapotba kerülni, de hát így jártam, na.

Nesztek egy Maci, fésülés közben. Eksztatikusan dürrög is hozzá. Maci egy egyszerű, boldog lélek, sok szőrrel, és határidői sincsenek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/196 – Meg

Tegnap délután nagy nekifenekedések és -fohászkodások után végre nekiestem, és renováltam fejemen a pipirost, mert annak már rettenetesen ideje volt, és miközben éppen a bides telekomszínű pacsmagot mostam le a kádban, hirtelen eszembe jutott, hogy éppen Pi-nap van, 3.14, én meg éppen a pipirossal tökölök, úgyhogy ott ültem a kádban vihogva, mint egy tökkelütött.

Utána sütöttem két tepsi medvehagymás pigácsát is, vacsorára meg pish and pips volt a From Sea-ből, úgyhogy megadtam a Pi-nap-nak, ami a Pi-napé.

Ma Idus van, úgyhogy megadjuk Idusnak is azt, ami Idusé,

bár szabadságharc helyett meló lesz, mert körmömre égett egynihány határidő, úgyhogy ünnepice elvonulok a barlangomba dolgozatbírálatokat gyártani.

Már ha hagynak a szőrös dögök, persze.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/15 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/193 – Picit

A világvége máma érdeklődés hiányában elmarad, sokkal fontosabb dolgokkal kell ugyanis foglalkoznom, pl. macskakaja.

Egyébként is tavasz van, az árgyélusát neki. Tegnap valamikor az órák szüneteiben összeütöttem egy tepsire való kiscipót,

a macskáim ronggyá vannak fésülve meg kényeztetve, emellett meg bűnrossz mind a kettő, még a vacsora utáni hevergéléseikhez is összehúzzák a szőnyeget.

Kedves világ, én most csak egy picit, egy icipicit szeretném magam jól érezni, oké? Még mielőtt délután megtartom azt az 5×45 percet a harmadéves levelezősöknek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/12 hüvelyk újracucc, eská, macs, tavasz

 

8/192 – Félrefittyen

Azt hiszem, Maci legkurrensebb (öt perce készült) portréja elég jól leírja a mai napomat, mármint eddig, mert ki tudja, mit hoz még a sors.

Tökig macskaszőrben, félrefittyent füllel. Hell yeah.

Na jó, ne érje szó a ház elejét, rólam is kaptok egy részletet.

A felső felemet inkább nem mutogatnám, mert bár már látott a fél tanszék meg egy csomó diák, az legalább nem került rögzítésre. (Korrekció: de, rögzítésre került, aujnye. Teams-találkozó képernyőfotón. Olyan a fejem, mint egy piros cirokseprű.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/189 – Termosztát

Már egy évvel ezelőtt is nyafogtam azon, hogy az új kazán óta a melegvíz inkább langyosvíz a házban, az ilyen dolgoknak meg nem szokása, hogy csak úgy véletlenszerűen javulni kezdjenek, desőt, inkább romlani szoktak. Ezúttal is. Mostanra eljutottunk oda, hogy a fürdőben az ütközésig csavart forró víz is inkább csak langyosvíz, ami nem igazán volt érthető, mert a mosdókagylónál, ha kivárom, amíg a kazán összekapja magát, akár tikot is forrázhatnék tollazáshoz. (Ha ilyenben még nem volt részetek, nem hagytatok ki semmit. A tollfosztás büdös, koszos és gusztustalan meló. Ahhoz képest nyulat nyúzni igazán bagatell. Igen, szerintem is nehéz gyermekkorom volt.)

Némi mirgimorgi kíséretében közöltem a Repülő Kutatóval, hog mic vognac, mire ő magától értetődően, hogy “ja, az én zuhanyomnál is, meg a szomszédban is, apám már hetek óta új termosztátot keres a neten, nem akarok beszélni róla”. Ez a “nem akarok beszélni róla” apósom ismeretében azt jelenti, hogy az elmúlt hetekben a Repülő Kutató mindent, de mindent megtudott már árakról, márkaboltokról, paraméterekről et omni scibili, és ha még pár hétig folyik a dolog, tikkelni fog a szeme már attól is, ha azt mondja valaki, “termosztát”. Gondoltam, kihasználom a lehetőséget, mielőtt ez bekövetkezne, és habozva megkérdeztem, hogy “termosztát?…”, mire a Repülő Kutató kedvesen felhomályosított, hogy az a ketyere, amit én tekergetni szoktam, hogy melegvíz jöjjön a kádba, egy termosztát, amit ő tekerget a zuhanyban, dettó ugyanaz, és ezeket huszonkét év alatt csendben megette az idő vasfoga, ezért kell nekem vízforralóval (aka plonzsor) felvidítanom a vizet a kádban, ha nem akarok beledermedni. És huszonkét év alatt persze ezek technológiailag izé meg mizé, meg paraméterek meg kompatibilitás, nem akarok beszélni róla. Hát ja, ez a következménye annak, amikor megépíti az ember az első házat, amiről, mint a fenti linkben is megemlékeztem, az ellenségének építi. Ha az eccerűség vezényelte volna a terveket, nem pedig a “mindenből a(z aktuális) legjobbat és legmenőbbet”, nem szenvednénk annyit a (többé-kevésbé kinyithatatlan) tizenhat bütykös acélajtóval meg a falba bémenő porszívóval, ami ha megkrepál, lényegében az egész házat javítani kell, meg még mindig forró vízben fürödhetnék. Ez utóbbi kifejezetten boldoggá tenne, mivel a szopornyica egyik apró, de igen kellemetlen következménye, hogy már egy éve állandóan fázom belülről, leginkább az éppen kurrens járványadatok függvényében. Én még mindig nem kaptam el, nem is akarom, de úgy reagálok a görbékre, mint egy hibernálóbogár, és a múlt hét után az a gyanúm, hogy minimum húsvétig nyafogóruhában maradok dupla zoknival.

Mindenesetre tegnap este átjött apósom termosztátokat vizitálni, ami egy hosszú folyamat kezdete lészen, a végére már mindenkinek tikkelni fog a szeme a macskákat is beleértve, bár itt Poci még határozottan ábrándosnak tűnik.

(Csak nem gondoltátok, hogy egy rohadt termosztátot teszek be illusztrációnak, höhh, mindennek van határa.)

Más. A holnapi himmihummis poszthoz mára ígértem a választékot, úgyhogy most gyorsan összekötöm a haszontalant a kellemetlennek, nesztek.

Szóval:

A válaszokat holnap délig várom, aztán még a kedd délután folyamán írok arról a cuccról, amelyik leginkább érdekli a nagyérdeműt…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/08 hüvelyk ajándék, eská, himmihummi, macs, otthoncsücsü, tavasz