RSS

macs kategória bejegyzései

7/274 – Pirozs

Pirozspünközsd napja, melynek tiszteletére nagyjából februári itthoncsücsü öltözékben fogom tengetni munkás életemet. Ne számoljátok össze, hányszor mondtam már ezen a tavaszon, hogy fááááááázom.

A tegnapi nap még a délben bejelentettnél is jobban gajra ment, egy adott pontján ugyanis visszaszereztem a vasalódeszka fölötti uralmat, gatyába ráztam egy adag vásznat, és nekiláttam szabni. Nyilván a hátramozdítónak is meg kellett jelennie, ezt szokta:

A probléma amúgy ezúttal nem ő volt, hanem én, aki már úgy megszokta a nyafogóruhák szabásmintájának használatát, hogy álmából költve is tudja, hogy félbehajt, ráilleszt, nyissz. Ezúttal a nyissz után viszont valahogy nem úgy festettek a dolgok, ahogyan nekik kéne, úgyhogy elővettem a szabócentit (tudom, hiba, az elején kellett volna), és ekkor derült ki, hogy az anyag száznegyven széles, nem százötven. Eddig mindig százötven volt. A félbehajt-ráilleszt-nyissz százötven széles anyagra van inicializálva. Képzelhetitek érzéseimet úgy általában, különös tekintettel a világ hiábavalóságával kapcsolatosakat, kurvaéletretkeshalálfasza és más motívumok.

Ezután persze keserves brünnyögés következett, valamint a kiszabott izé kétségbeesett forgatása. Hogy a nyimnyámba tudnék én ebbe beletojni még tíz centit, hogy a szabásminta is megmaradjon, és a késztermékbe is beleférjen a megrendelő segge, mert persze ez itt nemrugis anyag, tehát még az az opció sem áll, hogy belegyömöszöli valahogy. Nyilván meg lesz oldva, én mindent megoldok valahogy, csak brünnyögés van hozzá meg nyivácskolás meg dupla annyi munka.

Úgyhogy most például ilyesmik vannak Felicia körül,

és végül majd minden fasza lesz meg egyedi meg csudaszép (francba a fölös álszerénységgel), de ez most épp annyira kellett nekem, mint ablakos tótnak a hanyattesés.

Befejezendőim és megcsinálandóim további listáján amúgy szakdolgozati bírálatok is vannak meg az elektronikus vizsgás dolgozatok meg egy fazék minestrone meg egy tepsi focaccia is a minestronéhoz. Innen szép nyerni, mi?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/273 – Füstbe

Roppantmód szájbacsűrt nap ez a mai, még csak a felénél tartok, de már fél tucat tervem ment gajra.

Az egyik a vasalóval volt összefüggésben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/30 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/271 – Mosó

Kábé március 14 óta (emlékeim szerint 13-án még elkúszott a levéltárba azzal a felkiáltással, hogy úgyis bezárják – be is zárták, ezt eltalálta) ülünk összezárva a Repülő Kutatóval. Ezidő alatt a Seggenülő Kutató összes ismérvét felmutatva sose hagyta el két óránál hosszabb időre ezt a kukutyint, és azt is csak akkor, ha hosszú volt a sor a szupermarketben. Na hát ehhez képest ma reggel felőtözött embernek, beült Emesébe, aztán estig nem látom.

Leginkább persze Emese miatt kellett elmennie hazulról, drágaszágomnak most van a kötelező éves szervize, úgyhogy ennek tiszteletére a mosóba is elvitte. A kocsi sokkot fog kapni, előre látom. Ilyen nem szokott történni vele. Őszintén, szerintem ilyen még nem történt vele. Mindenesetre szervizzel meg mindennel együtt előreláthatólag estére fognak hazabokázni.

Mindezt csak azért részleteztem el, mert két hónapnál is több ideje, hogy egyedül vagyok itthon, egészen egyedül, juhé. (Oké, Poci is itthon van, de, ha megnézitek az alábbi illusztrációt, rájöhettek, hogy ez most nem oszt, nem szoroz.)

Abszolúte megérdemli, tegnap a rettenetesen sok sistergéssel és mikrofongerjedéssel járó értekezletem után terápiás ellátásban részesített,

úgyhogy most ennek jutalmául nem fogok porszívózni a füle mellett.

A lényeg az, hogy egyedül vagyok a lakásban, egyedüüüüÜÜÜÜl vagyoooOOOOK, csillárom, haj, rutyutyu, ereszdelahajamat!

Úgyhogy ennek a boldog, szabad magánynak a végtelen örömére, pont azt fogom csinálni, amit egyébként is csinálnék.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/28 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/268 – Spárga

Nem tudom, mikor tér vissza, vagy egyáltalán visszatér-e valaha a modzsóm, mert minden, amit írnom kell, olyan lassan készül, mint Luca széke, és annyit prokrasztinálok közben, hogy ihaj. Eddigelé még csak egyetlen dolgot sikerült mindig betartani, mégpedig a határidőket (komolyan, teljes fennállásom alatt talán két alkalom volt összvissz, hogy haladékot kértem valamire, márpedig lassan harminc éve írok ide-oda-amoda).

Mivel ma is a határidős izéimmel szenvedek, a közönség mulattatására jobb híján beküldöm a tegnapi vacsorámat,

meg természetesen a macskát.

Igen, az ott az ő itatóbögréje. Lüxüsben tartjuk a dögöt, nem vitás, az etető edénykéje is Konda Brigitől van.

A lüxüs jegyében viszont most megyek, kipucolom a macskabudit, megpucolom magamat, aztán leülök a fogamat csikorgatni a laptop elé.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/25 hüvelyk ajándék, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/266 – Szender

Hadd mutatok be egy vérengző vadállatot, ni:

Ne tévesszen meg senkit az “ártatlan pamacska vagyok, mindjárt elalszom” ábrázat, csal a büdös. Tegnap este bejött a Bűnök Barlangjába egy éjjeli lepke, első tippre valami szenderféle. Nekem nem sikerült megfognom, és egy ideig Pocinak se, de attól még nem adta fel a próbálkozást. Sajna csak magamra vethetek, amiért bealudtam a futonon, másként valószínűleg nem arra ébredtem volna négykor, hogy valaki ráugrik a fejemre, majd bevonul a futon mögé, és ott csámcsogni kezd. Így jár mindenki, aki ragadozókat fogad be a házába, grr.

Mivel ma szombat van, piac is van,

nekem meg úgy ötödik próbálkozásra sikerült összehoznom egy olyan képet, amin a fényzőgép hajlandó felismerni, hogy a nyakamon arc van, nem pedig maszat. Hurrá.

Egyébként a Bűnök Barlangjába bejött a lepkén kívül ez is,

őtet Feliciának hívják, és hosszas megfontolások meg teszetoszák után vateráztam magamnak ajiba, mert Primerával továbbra sem tudunk együttműködni, hiába teszek annyira nagy és hiábavaló erőfeszítéseket, mint egy bántalmazó kapcsolatban élő nő, aki már maga is elhiszi, hogy mindennek ő az oka. Úgyhogy Primerának megmondtam, ide figyelj, te luvnya, ha nem értesz a szép beszédből, és fölöslegesen strapálom magam, mert te továbbra is gubancot gyártasz ordítva, mécc szépen a sarokba. Kifejezetten megkönnyebbültem, hogy végre megmondtam neki a magamét, bármit is áruljon el ez a szellemi és általában vett állapotomról. Nyilván az új gép, amit ki se próbáltam előtte, fejesugrás volt a semmibe, de hát a zélet általában is ilyen (huhh, de filozofikus voltam). Majd meglátjuk, mire jutok vele.

Majd meglátjuk, höhö. Mikor, höhöhö. Egyre nagyobb restanciáim vannak: varrásban (másnak és magamnak is), mázolásban (a tegnapi napot kidobhattam az ablakon), rendrakásban (az, hogy bejött két komód meg elkezdtem Dógokat lefesteni, csak a káoszt növeli), ezenfelül írnom kell egy esszét, egy félévi beszámolót (ezeket hétfői határidővel, persze), fel kell pakolnom majd az elektronikus vizsgákat is a neptunba, és behatóan összeismerkedni a Microsoft Teams nevű anyaszomorítóval, mert június 15 és 18 között minden egyes nap államvizsgáztatunk rajta. Vele. Az anyájával, azzal.

Úgy tűnik, jöhet itt eső, aszály, kolera vagy hegycsuszamlás, csak egy dolog biztos, mégpedig az, hogy folyton a számig ér a szarlé, akár ezért, akár azért. Ja, meg egy másik: valahogy mindig kilapátolom magam belőle. Na lássuk, Uramisten, ezúttal mire megyünk mi ketten.

U. i.: Mivel felmerült, hogy mi van Lócival, publikálnék róla egy mérsékelten előnyös fotót, melyet a Repülő Kutató lőtt róla a múltkorában. Ha nem sikerülne beazonosítani az ojjektumokat: a képen a RK lába látható (felemás zoknikkal, melyek most már jóvoltomból csúnyán elharapóztak a családban), fölötte meg egy szőrös bálna. Na az Lóci.

lóci

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/23 hüvelyk ajándék, eská, macs, tavasz

 

7/265 – Nyösz

Na ilyen arcot vág egy macska, aki nem érti, miért nyöszörgök én az oldalamon fekve, és miért vettem be mindehhez gyógyszert is, teljesen magamtól, anélkül, hogy bárki lenyomta volna a torkomon. De hát miért is értené, ő egy macska, és különben is ki van pöszörőzve.

Azt hiszem, a mai napra már keresztet vethetek, izélné meg a nagy anyatermészet.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/22 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/264 – Makranc

Mivel én most is a festékfoltos gatyámban vagyok, és a fényképezőgép arcfelismerő micsodája egyre makrancosabban viselkedik, nesztek mára a helyettes. Elkúsztam a teraszra egy leszerelt fiókkal, hogy átmázoljam.

(Olyan lassan haladok, mint a csiga, és egyre nagyobb körülöttem a káosz, ajaj.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/21 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/262 – Betacid

Tegnapi tervem nemdebár az vala, hogy a nagy és hirtelen ránk szakadó szabaccságot negligálva a teraszon fogok ereszdelahajamatot játszani egy kübli festékkel, nem pedig kurjongatva vonulni végig a nagyvilágon. A sors és apósom viszont közbeszólt. (Valami vagy valaki mindig közbeszól. Ez az életem mottója is lehetne, és azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a mottóval.)

A fentiek miatt az első szabad utam, melyet a nagyvilágba tettem kifelé, nem valamely kávézó teraszára vagy más mókás helyre vezetett, hanem a gyógyszertárba Betacid nevű savcsinálóért, mert apósom lekéste a nyugdíjas sávot, és ő nem hisz olyan dolgokban, mint például egy pohár citromos víz. Betacid természetesen nem volt, úgyhogy ehelyett kiváltottam az egyik gyógyszerét a harmincháromból, melyeket napi rendszerességgel fogyaszt (nyilván kiderült, hogy ha már menni kell fölös hülyeségért, van a bevásárló listán szükséges hülyeség is), majd hirtelen fordulattal betértem a gyógyszertárral szembe a kínai bótba. És vettem cipőt, mert fölös hülyeséget venni kell, ajándék, mellyel meglepem param-param. Szeptemberben ugyan azt mondtam, hogy nem veszek ebben az évben semmit, de istenbizony ebben a pillanatban olyan távolinak látszik az a szeptember, mintha egy másik életben maradt volna. Talán mert tényleg.

Ezek után úgy jöttem haza az új cipőimmel, hogy a Freedom című George Michael-dalocskát dünnyögtem az arcbugyim alatt, és közben időnként felvihogtam. Micsoda egy röhejes, nevetséges, ágrólszakadt világ ez, bakker. A dolog amúgy persze érthető, egy tornacipő maga a szabadság (bár engem munkába menet is látni effélében – ah, azok az idők, amikor a munkába menet nem csak úgy festett, hogy megnyitom a Neptun Meet Streetet), maga a nyár meg fesztiválok meg az összes többi izé. Hát én ezt a nyarat valószínűleg a teraszon fogom tölteni, és csendesen bálozok ülve. A frissen festett széken, például. (Amúgy, ha nem jöttetek volna rá, ez az 1050 B40G.)

Aztán lőn este,

meg lőn reggel (Bercivel tetézve)

és a kettő között sikerült lőni egy képet arról, ami mondhatni az életem kvintesszenciája:

ádáz területfoglaló harcok a futonon Pocival meg egy újabb horgolás, ahajt középen balfelül meg egy kis 1050 B40G, mert azt mégse lehet, hogy csak a fürdőszobafestő gatyámat mázoljam össze, hová vezetne ez, Mrs. Lipton.

Mindent összevéve, olyan intellektuális vagyok mostanság, hogy a fal adja a másikat. Valami valahol belül továbbra is sűrűsödik és készülődik, épp csak nem képes kijönni, de sehogyse. Ha esetleg nem vettétek volna észre, több mint egy hónapja még egy megaszondom-bejegyzést se bírtam kiszorítani magamból, pedig jár a fejemben számtalan szebbnél szebb gondolat, azt elhihetitek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/19 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tavasz, turkálgat

 

7/260 – Belső tér

Ma hajnalban háromkor ébredtem annak a hangjára, hogy az eső veri a tetőablakot. Mindig nagyon szerettem ezt a hangot, tavaszi eső a tetőablakon, idén még alig volt belőle. Elhallgattam egy ideig, aztán felkászálódtam, főztem egy kávét, és adtam kaját Pocinak, aki úgy érkezett meg, mint egy képregénymacska, csámpásan és csíknyira begyógyult szemekkel, rosszallása jeléül pedig az volt az első cselekedete, hogy a horgolófonalas kosaramból kipofozott két gombolyagot, aztán rámnézett, na mit lépsz erre, geci. Mit léptem volna, enni adtam. Én el vagyok nyomva.

Pocival mostanában különösen vad és alattomos futonfoglaló csatákat vívunk, tegnap a RK le is fotózta, hogy milyen megátalkodottan védelmezzük egymás ellen azt a helyet, amiről mindketten úgy gondoljuk, hogy az csak és kizárólag a mienk.

(Ezt itt tőle másoltam át, és a mindentudó internet előzékenyen tudósított arról, hogyaszongya “A képen a következők lehetnek: belső tér.” Jó tudni, no.)

A reggeli ételáldozat (Pocinak) és italáldozat (kávé nekem) sem segített azon, hogy ne aludjak vissza valamikor hét felé, amikor más normális emberek éppen felkelnének. Onnantól kezdve kilencig akkora mázsás lilaságokat álmodtam, hogy szédelegve és csíknyira gyógyult szemekkel ébredtem belőle, és én is kipofoztam volna valakinek a kosarából pár gombolyagot. Valahol menet közben megérkezhetett alvásomhoz asszisztálni a futonfoglaló is, mert egy adott ponton macskák is bejöttek az álomba, már azután, hogy minden fürdőszoba foglalt volt abban a lakásban, ami a volt munkahelyem aulájának, a gyermekkori lakásunknak és egy első emeleti nagypolgári zegzugnak volt a keveréke, de még azelőtt, hogy a már rég lebontott szentendrei Dunakorzón találkoztam volna az indiaival, aki botok és venyigék és farönkök formájú állatait sétáltatta, időnként füttyentve egyet feléjük, amikor el akartak kószálni. Ááááá.

És aztán felébredtem megint, Izéke meg, aki miatt úgy össze voltam hajtogatva a futonon, mint egy leporelló, rögtön hanyattvágta magát, hogy simogassam.

Van egy halvány, félig megnyugtató, félig kétségbeejtő érzésem, hogy ez a nap en bloc ki fog menni az ablakon, én meg nem fogok csinálni semmit, csak ülök itt a belső teremben.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/17 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/257 – Szinte

Próbáltam lefotózni, amint utolsó tanítási napom végét megünneplendő ott döglünk Pocival a futonon, de természetesen ma egész nap csak azok a képek sikerültek, amelyeken ő van egyedül. Ez talán nem véletlen, desőt szinte biztosan nem az.

Hát jó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/14 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/256 – Gyuvecs

Hajnalban furulyaszó, reggel munka, délelőtt kenyérkelesztés, délben meg némi dél-koreai sorozat a szőrös futonfoglaló és egy kis horgolás társaságában. Finomvegyes nap, és még csak most tartok a felénél.

Hogy is mondjuk: nem jó, de nem is tragikus.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/13 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/255 – Fagyosszentek

Megcsináltam úgy egy hónappal ezelőtt egy tesztet, ami arra ígért választ, hogy haddlám, mikor lesz elegem ebből a kolerás tavaszból. Az jött ki eredménynek, hogy május 19-én lesz annak a napja, amikor hajamat tépve fogok a sarokban ülni, és pizsiben brünnyögök. Attól tartok, túlbecsültek egy héttel, bár persze nem tépem a hajam (de nem is mostam meg), és nem a sarokban ülök, hanem a futonon, amibe már likat mélyítettem a hátulsó felemmel. Brünnyögés helyett is csak nemszeretem adminisztratív feladatok jutottak, de a pizsi az többé-kevésbé igaz, mert Tinky-Winky van rajtam februári időjáráshoz illő zoknival. Vac-vac.

A szorgalmi időszak utolsó hete van. Nem akarok még az életben egy ilyen elfuserált szorgalmi időszakot, amikor éppen az a része szívódik fel a munkámnak, amit őszintén szeretek.

De legalább a kilátás elég jó innen, ha figyelmen kívül hagyom az ajtó mögötti kuplerájt.

Leszezmégígyse!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/12 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/254 – Arany

Ki korán kel, aranyat lel, mondják, de szerintem ez hülyeség, ezúttal sem találtam aranyat. Amit találtam: egyrészt maga a hajnal,

másrészt a dilinyós kollegina a sok pici lábával meg a gombolyagjaimmal,

harmadrészt pedig egy tepsinyi bagelszerű képződmény, amihez éjjeli kelesztést írtak elő olyanok, akik nem akarnak korán kelni.

Ez utóbbin még dolgozni kell (például nem keleszteni egész éjszaka, és nem azon a sütőpapíron, amin most csináltam, mert kriminálisan hozzáragadt), de a többi asszem ellesz magától is.

(Mielőtt azt gondolnátok, hogy az életem csak móka és kacagás, megjegyezném, hogy ezúttal is furulyaszóval és tevékenységtervezettel kezdtem a napot, később meg házidolgozatokkal és a holnapi órákra készüléssel folytatom. Az itt illusztrált része csak afféle bónusz.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská 7/29 – A vasalódeszka új ruhája

Ez most megint jellemzően az az eset, amikor más, nálam normálisabb emberek megnézik maguknak a dögöt, aztán a következő lomtalanításig leviszik a pincébe, és vesznek helyette másikat. Engem, mint tudjuk, nem ebből a fából faragtak, én mindent megpróbálok előbb megjavítani vagy átalakítani vagy effélék. Ezt a tizenötéves-forma vasalódeszkát például egyszer már áthúztam, de akkor még csak egy összehajtott-kiszuperált törülköző és egy adag lepedővászon segítségét vettem hozzá igénybe. Ezzel el is volt még további évekig, de mostanra igazán siralmas állapotba került:

(Igen, egyik este láttam neki a melónak, már nyafogóruhában és futonzokniban. Reméljük, ez eltereli a figyelmet a vasalódeszka huzatának elképzelhetetlenül siralmas állapotáról. Még likak is voltak rajta, aujnye.)

Mivel a cuccot még a Béla (=a tűzőgép) előtti időszakban láttam el új huzattal, nem volt rászögelve, csak afféle korcba húzott madzaggal ráfeszítve. Le is kaptam róla hirtelen, ottmaradt a pucér farostlemez.

Így se nézett ki valami extrán, hm. Na sebaj, majd megszépítjük.

Az új huzatot háromrétegűre akartam gyártani, afféle szendvicsformában:

alul egy régi pokróc darabja, fölötte egy réteg flíz, legfelül pedig a huzatanyag. Ez utóbbi már ismerős lehet innen-onnan, a Bűnök Barlangjában vannak belőle párnahuzatok meg effélék. Jó vastag pamutanyag, eredetileg sötétítő függöny lehetett, egy esztergomi turkálóban vettem valaha.

A fenti képen már ki voltak vágva az anyagok a megfelelő formára, mégpedig a vasalódeszkáéra, a pokróc és a flíz egy centi ráhagyással, a virágos pamut meg hárommal. Össze is varrtam cikcakkal a szendvicset, így:

Technikailag nem lett volna akadálya, hogy ezúttal odabélázzam a huzatot, de az eddigi változat könnyű leszerelhetőségén vérszemet kapva inkább levehető huzatot gyártottam, amit ezúttal mosni is lehet majd, mert nem csak két külön lifegő darabból áll. Úgyhogy egy alkalmas színű pólóanyagból kivágott, hosszában félbehajtott csíkkal körbeszegtem a vasalódeszkát, hogy afféle gatyakorcot képezzek neki köröskörül:

Ez itt elég rondácskának látszik, de a zsinórház majd kifekszik szépen, ha megfelelő irányba fordítom:

Az ívelt részére egy hosszú zsinórházat készítettem, a két derékszöget is tartalmazó rövid végére meg egy rövidebbet, hogy majd könnyebben fel tudjam kötözni a vázra.

Belehúztam a kész huzatba a zsinórt,

azt is két darabban, így ni:

És innen már csak meg kellett húzni, ráegyengetni a vasalódeszka vázára, aztán megkötni a zsinórokat. Az, ami néhány képpel ezelőtt olyan rondácskán festett az ívelt résznél, így nézett ki végül, ni:

Hát ennyi. Mint azóta kiderült, a vasalódeszka főfő használója meglehetősen elégedett vele, ennél többet meg mit várhatnánk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/06 hüvelyk újracucc, eská, macs

 

7/248 – Varkocs

Eddig sem volt más megoldás, ezután sem lesz, mint hogy Münchhausen báró módjára saját varkocsomnál fogva rángassam ki magam a mocsárból, úgyhogy lássuk, miből tudok kapaszkodót fonogatni magamnak: a ház előtt virágok vannak a bokron,

a Repülő Kutató tegnap amerikai palacsintát sütött a maradék húsvéti sonkával, és volt hozzá igazi kanadai juharszirup,

a tarkabarkák továbbra is a megszokott formájukat nyújtják,

Poci meg hát, mit mondhatnánk, ő Poci.

Tegnap végre felporszívóztam a Bűnök Barlangját, óh, áldott üres padló, sehol egy portigris vagy ficni,

ma reggel hatra pedig már kész voltam a mai tanítás feltöltendő anyagaival, és fel is töltöttem azokat szépen.

Nem a munka büdös, és nem a komplett zélet van összegazolva, de a szavak nem akarnak jönni. Nekem mindig szükségem volt a szavakra, nem csak blogbejegyzések erejéig, de most úgy hányódom kétségek között, mint Odüsszeusz hajója. Itten Szkülla, ottan Kharübdisz, és egyik se Ithaka: megadjam-e magam a betűnihilnek, és érjem be némi tarkabarkával, a lakás pofozgatásával meg a tancsitancsival (már amennyit és amilyet meghagyott belőle a szopornyica – a nemszeretem részét, nyilván), vagy pedig szorítsam össze a fogam, és görcsöljek rá az írásra, aztán lesz ami lesz. Magyarán, erőltessem-e, ami nem megy, vagy hagyjak fel a fogcsikorgatással, oszt éljek bele a világba, mint az égnek madarai és mezők virágai.

Megjegyzem, van olyan változat is, amelyben Odüsszeuszt, miután hazaért, és azt hitte, elnyugdíjaskodhat Ithakán, a saját fia nyírta ki, mert azt hitte róla, csak egy újabb nyikhaj, aki az anyját akarja meg a fődet meg a pénzparipaposztót. Én még verseket is írtam ilyesmikről valamikor réges-régen, amikor nyíltak még az orgonák. Ó, bameg, most is nyílnak az orgonák.

Reménytelen példány vagyok, na.

 
 

7/243 – Zokni

Olyan nyomottka vagyok máma, pedig ma van a Walpurgisnacht meg a névnapom. Lehet, éppen ezért vagyok nyomottka.

Nesztek egy fotó a hét valamelyik előző napjáról, talán kedd volt, de az se biztos.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/239 – Csámcsogi

Poci ma éjjel kriminálisan viselkedett, több ízben is felébredtem félig arra, hogy valaki éppen a vállamon tipeg dürrögve, de ahhoz, hogy engem tényleg felverjenek, amikor éppen alszom, ennél nagyobb erőfeszítésre van szükség, ennélfogva kénytelen volt másik áldozatot keresni. Ez nem volt annyira nehéz feladat, mert csak fél méterre kellett távolodnia tőlem, és máris ott volt a másik potenciális rabszolga, akit ráadásul könnyű felverni, csak a telefonja kábelét kell rágcsálni csámcsogva. (Egyszer lehet, hogy kipróbálom.). Így hát a mai napra az első párbeszédem úgy festett a Repülő Kutatóval, hogy megérdeklődtem tőle valamikor zöld hajnalban, még összeragadt szemmel meg szájjal, hogy “Hová mész, Buksi?”, mire ő némileg elkínzottan azt felelte: “Nem tudom, majd a cica megmondja”. “Mhm” – válaszoltam éleselméjűen, aztán átfordultam a másik oldalamra. Mikor fél hétkor felvakartam magam, a RK a hencserén (ezen) feküdt egy pokróc alatt, összenyomva, mint egy tangóharmonika, Poci meg az előszobában állt, és azt kérdezte, holakajám.

Bides egy terrorista ez, no. De olyan cuki. És milyen megtévesztő-ártatlanul tud nézni, háttérben a Bűnök Barlangja derámai káoszával.

Ne higgyetek neki, már evett.

Én most kávézom egyet, aztán elindulok második réteg festéket kenni a fiókgombokra, mert az első foltos lett és nyavalyás, és a tegnapi homokvihar is bele akart szólni a projektbe, szóval van javítanivaló bőven. Hiába no, már majdnem négy éve, hogy nem volt a kezemben festőecset, és csúfosan kijöttem a gyakorlatból.

Na de ha már úgyis elővettem ecsetet-festéket, körülnézek még, miket kenhetnék le.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/04/26 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/236 – Malom

Már csak egy szakdolgozó küszködik a cuccal, a többiek készen vannak. Mi tagadás, én is készen vagyok. Mamiii, nem is tudom, mikor voltam utoljára ennyire hullafáradt. Aki majd esetleg megkérdezi egyszer, hogy “és nem unatkoztál a kolera alatt?”, ahhoz lehet, hogy hozzávágok valamit. Jó messziről.

Nesztek Poci, én nem vagyok prezentálható állapotban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/23 hüvelyk macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/235 – Csepegtető

Ma hajnalban, miután elolvastam három majdnem-kész szakdolgozatot*, megírtam két csak-így-tovább-ot, valamint egy roppantul míves dörgedelmet, nekiláttam megfőzni a második kávémat.** Akkor realizáltam, hogy az én értelmi képességeimet a szakdolgozatok mennyire levitték a bányabéka valagába, amikor egyszer csak rájöttem, hogy nem tettem oda a főzőre a kiöntőedényt, így már fél deci kávé és zacc van a csepegtetőtálcában.

A következő öt percet a kávéfőző mellett álldogálva töltöttem, kezemben türelmesen tartván a kiöntőedényt, mert ha beletettem volna a csepegtetőtálcába, kifolyik az összes lábvíz, ami abban az inkriminált tálcában van. Aztán megittam. (Nem azt, ami a tálcában volt.) Most meg fáj a fejem.

Ennélfogva mára egy kis művésziesen összeeffktezett fotót kaptok arról, amikor Poci fél órával ezelőtt ráült a tüdejemre, és fésültette magát, én viszont valószínűleg eldőlök kicsinyt, amíg nem esik fejemre egy újabb adag szakdolgozat.

* Kérdezhetnétek, hogy ezt hogy csinálom, már két hete itt kergetőzöm majdnem-kész szakdolgozatokkal, csak nem újratermelődnek? Ööö, de. Hármat már leadtak, de még van hat.

** Kérdezhetnétek azt is, nem kezdek én egészen véletlenül afféle kávé-alapú létformává válni? Ööö, de.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/22 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/233 – Helyzetjelentés

Itthoncsücsü, háromezerötszázhetvennyolcadik nap.

A gépem, amit április 8-án rendeltem, még mindig nem érkezett meg. A szakdolgozók továbbra is azt csinálják, amit leadás hetén szoktak. (Nagyrészt pánikolnak.) Már másodjára sütöttem olyan bagettet, amit három napig kell dögöleszteni.

Ma már két emberrel is beszéltem telefonon, az egyiket én hívtam fel(!). A macskák nem néznek a szemembe. Sem a saját,

sem a kosztos.

A Repülő Kutató seggenül és kutat. A teraszt beterítették a cseresznyefa elszáradt szirmai. Mosni kéne. Meg porszívózni is. És újrahúzni az ágyneműt.

Hm, talán kezdek kicsit becsavarodni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/20 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz