RSS

macs kategória bejegyzései

7/340 – Siker

Hm, nem is tudom, mikor értékelték ennyire az én tevékenységemet, mégpedig éjjel

és nappal.

(A plafonon nemtom, mi van, de a jelek szerint még haladt is úgy egy méternyit.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/08/05 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/július

Nna.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/31 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/335 – Példa

Egyesek pontosan tudják, mit érdemes csinálni ebben az időben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/332 – Féldekás

A festés, mázolás és általában vett hórukkmunka igen csúnyán, mondhatni anekdotikus mértékben kihozta belőlem a látens építőmunkást: még nem füttyögök utána az utcán a nőknek, és nem indítom féldekás keverttel a napot, de a szókincsemre már rettenetes hatással van, tegnap például azt jelentettem be családtagjaimnak, hogy “Ti pedig, szőrös gecik, arra sem vagytok méltók, hogy a saruszíjamat megoldjátok”.

Nem tudom, enyhítő körülménynek számít-e, hogy eközben mondtam:

Ez nem egy különösebben nagy szőnyeg. Mire végeztem vele, egy emberfejnyi méretű macskaszőr- és másizé-labdával álltam szemközt, amit azonnal gyorsan ki is dobtam, mielőtt életre kel, és ő is végighányja az előszobát.

A kisebbik szőrössel azt is közöltem, hogy “Visszarendeztem a hálószobátokat, te hálátlan förmedvény. Ha megint hányni merészelsz, bundakesztyűt csinálok belőled”. Nem úgy festett, mintha nagyon meg lenne hatódva.

Mivel ma kimegyek a civilizációba, hogy képkereteket vegyek át az Ikea garázsában*, csak reménykedni tudok abban, hogy a verbális építőmunkás részem itthon marad, mert odakint semmi szükség rá, idebent viszont van még dolga elég. Mindenesetre megpróbáltam kicivilizálni magam valamennyire, de ebben a vészterhes és festékfoltos és kánikulás időszakban ennyire tellett.

* Mint rájöttem, azok a szép négyzetes Fiskbo keretek, amikre olyan nagy örömmel csodálkoztam rá két hete (egy újszülöttnek minden vicc új) augusztus 5-től úgy ki lesznek vonva a forgalomból, mint a patyolat, pedig nekem kell ilyen keret, mégpedig minél több. Úgyhogy dérrel-dúrral rendeltem egy adagot, és ma megyek átvenni az onlány rendelést.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/28 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár

 

7/331 – Apropó fekvés

A mai nap így kezdődött, és ezt azért láthatjuk, mert a Repülő Kutató orvul lefotózta:

Hogy némi szöveges magyarázatot is adjak: ő a földszinten aludt a hencserén, én meg nyolc tájban kiájultam a futonomon, éjfélkor felébredtem, feltakarítottam a macskahányást (Nagyseggű Maruszja nem szereti a változásokat, főként azokat, amelyek az ő esti “simogattyál” rituáléját* dúlják fel), majd bemásztam az ágyba, ami jelenleg a hálószoba összes bútorával együtt a sarokba tolva várja, hogy visszatologassa őket valaki. Nyilvánvalóan én.

Ja, és ami a festést illeti, annak a végeredménye a szekrény tükrében tekinthető meg.

* Az este nálunk mindig úgy ér véget, hogy Poci felkíséri a RK-t az emeletre (amikor szerinte “idő van”, nyikkantgatással jelez), eldűl az ágy mellett a kis kelimszőnyegen, amit direkt nekik vettem erre a célra, eksztatikusan fetreng, simogattatja magát, és dürrögve vall szerelmet a RK lehordott papucsainak. Na hát ezúttal a kelimszőnyeg a teraszon, a helye sehol (rátoltam a szekrényre az ágyat), a RK meg a földszinten a papucsaival egyetemben. Egy önérzetesen konzervatív macska ilyenkor nyilván lehányja az előszobaszőnyeget.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/330 – A leányzó fekvése

Nyafogok én itt nektek a lustaságomról orrba-szájba, de azért a tegnapi napot az alábbi képről a baloldaliakkal* kezdtem és a jobboldaliakkal fejeztem be,

közben pedig megjártam a piacot, átrendeztem egy polcrendszert, kiszelektáltam fél köbméter himmihummit, és helyrepakoltam háromszáz könyvet, szóval azért mégiscsak más kicsit a leányzó fekvése, mint ahogyan itt előadtam.

A leányzó fekvése ma is igen érdekes lesz, és itt most nem erre gondolok,

hanem hogy milyen merényleteket fogok foganatosítani a hálószobában, ha családtagjaim reggelre kelvén elhagyják ezt a roppant műgonddal kiturkált és összeállított tarka virágos mezőt.

Attól tartok, továbbra is jó lesz, ha mindenki fedezékbe vonul.

* Kukoricás muffin friss fejtett kukoricával, fele jalapenós, fele meg nem. Valamit nekem is ennem kell.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/26 hüvelyk eská, macs, nyár, turkálgat

 

7/327 – It’s My Life

Bár én, ha olyanom van, elég szép műrepüléseket tudok bemutatni szavak segítségével, ezúttal egy kép többet mond egy komplett káromkodásgyűjteménynél is. Micsoda csendélet, bmeg: a félbehagyott horgolás, a festőmicsodák, a centiméter a méregetésekhez, a Poci által elhordott gombolyag földi maradványai, a buksza meg a mobil az ikeás vásárláshoz, plusz lábaksz, a miheztartás végett kilagozott körmökkel, mert azért mégse mehetünk le teljesen kutyába.

Hétvégére befejezem a mázolás és lakberendezés jelen felvonását, amiben persze három helyiséggel bűvészkedem egyidejűleg, mert nekem valami szürke pépet fújtak be a fejembe, mint Füles öreg csacsinak. Vasárnapra viszont mind a hármat gatyába rázom, gatyába én.

Vagy leöntöm disznóvérrel, és felgyújtom, ezt még nem tudni biztosra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/23 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/325 – Elmosódott

Mivel az én életem még mindig a festékes pemzlik és más efféle hülyeségek körül forog, pont úgy nézek ki, amint ami ilyenkor elvárható, és amíg nem jutok a harminc párhuzamos projekt valamelyikének végére, azokat se tudom bemutatni. Közben meg elzártuk a vizet is, mert a fürdőszobai csappal muszáj kezdeni valamit, mielőtt nemhogy egy fremen család, de egy komplett fremen falu egész évi vízkészletének a nyakára hágunk. Ez persze a festést is hátráltatja, úgyhogy általánosságban is áááá.

Summa summárum, mára inkább beküldöm Pocit. Kicsit elmosódott a lelkem, mert éppen ugrani készül.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/21 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

Eská 7/39 – D9PQ

Ez a név ugyan úgy hangzik, mintha egy laptophoz vagy egy elektronikus zenekarhoz, esetleg valami trendi partidroghoz tartozna, de nem, ez a múlt heti tevékenységem volt. Mivel a folyamatról már eddig is be-beszámoltam, a cucc elkészítésére a komplett recept pedig itt van (nagyon alapos, sokfotós leírásokkal), annyiból meg fogjátok úszni, hogy kaptok némi bevezető szöveget meg egy galériát abból, miket kattintgattam közben.

Mindenekelőtt: én először 1997-ben varrtam patchworköt, kezdetben kézzel – naná, egyetemista voltam egy kollégiumi szobában, varrógép nélkül. Akkor még Eriket sem örököltem meg a RK nagymamájától, bár a RK már megvolt, sőt, az első izékét, egy párnahuzatot, éppen neki varrtam 1997 karácsonyára. Utána több-kevesebb erőbedobással varrogattam mindenfélét, ágytakarót, falvédőt, egy afféle nemhivatalos kiállításom is volt egy szentendrei kocsmában, úgy nagyjából tizenöt éve viszont teljesen abbahagytam, slussz.

Annak, hogy miért kezdtem el, elég sok köze volt ahhoz, hogy miért hagytam abba, bármilyen viccesen is hangzik ez. Nekem a patchwork/quilt mindig azt jelentette, hogy A Nagy Recikláló Buli. Az egésznek a rongyos romantikája volt az, ami elbűvölt: telepes asszonyok a prérin, egyik kezükben bot, amivel a kojotokat kergetik a tyúkudvarból, a másikban meg a család széthordott ruháinak megmentett cafatkái, mit nekünk anyagszűke. Mikor elkezdtem ilyesmiket varrni, a saját kiszuperált holmijaimat nyírtam szét hozzá, turkálóban vettem fillérekért alapanyagot (akár ruhákat, akár kallódó anyagszéleket), és általában attól voltam a legboldogabb, hogy valami használhatatlanból valami szépet tudok csinálni.

Aztán ez az egész félrement a fenébe. Hogy pontos legyek, nem az én elképzeléseim változtak meg, hanem a világ húzott el mellettem, de mint egy raketta. Nekem már attól is lelkifucim volt, ha direkt azért mentem be egy random anyagboltba, hogy vásznakat vegyek magamnak méterben (hol van itt ebben a Nagy Recikláló Buli), de az ütötte ki végképp a biztosítékot, amikor megtudtam, hogy léteznek direkt erre a célra gyártott vásznak, desőt direkt erre kitalált mintakollekciók. Amikor azt is megtudtam, hogy léteznek direkt erre a célra összerakott anyagcsomagok, abbahagytam az egészet. Fujj. Hol van ettől kezdve ennek az egésznek sportértéke, kérdem én. Nem kell anyagra vadászni, nem kell a színkombinációkon vacillálni, anyagmennyiségek arányaival bíbelődni, csak bemész a boltba, oszt megveszed azt a három köteg fat quartert, amit direkt azért állítottak össze, hogy a legkevésbé se érezd magad telepes asszonynak a prérin. Innentől kezdve nem számít már értéknek a kreativitás meg a színérzék meg a találékonyság, elég az is, ha van annyi zsozsód, hogy beruházz három köteg előrecsomagolt Kaffe Fassettbe meg ha igazán vastag vagy, egy longarm quilt varrógépbe, netántán pláne steppelő programokkal, aztán erisszed.

Szóval, mondhatni, a fogyasztói társadalom szépen felzabálta az én patchwork-varrhatnékomat. A technikám sose volt különösebben jó (az illesztéseim kriminálisak, a derékszögeket csak látásból ismerem, és, ami azt illeti, egyenes vonalban varrni sem tudok igazából, ami tényleg röhejes), úgyhogy az, amit én hozzá tudtam adni az egészhez, a terület kommercializálódásával seperc alatt elvesztette az értékét. Hogy most miért ugrottam megint neki? Nos, tulajdonképpen merő punkságból. Mit nekem ti zordon fat quarterek meg jelly rollok meg layer cake-ek, én attól vagyok dicső, hogy turkálós paplanhuzatokból meg kiszuperált pizsamákból meg rendelésre varrott nyafogóruhák után maradt cafatokból is meg tudom csinálni ugyanezt, azangyalátneki.

Úgyhogy megcsináltam.

A végleges végeredmény persze még várat magára, ez egyelőre csak a kész “fedlap”, innen még bélelni meg hátlapozni meg keretezni meg tűzni kell, de azt majd valamikor máskor. Most örülök annak, amim van.

Mielőtt pedig a szőrös terrorista nekifeküdne megtépni (már kerülgeti, mint látható), egy elégedett sóhajjal összehajtogatom, és elrakom.

 
 

7/315 – Thészeusz hajója

Tegnap nagy örömmel és kis dicsőséggel hazahurcoltam a varrógépek kórházából Primerát és Eriket. A műszerész már komplett hibalistákban kommunikál velem, és ezek egészen félelmetes listák, Primeránál például az a megjegyzés is szerepelt, hogy “varrt ez egyáltalán?” Háát, fogjuk rá. Ha egy rabiátus székely asszony belevesz valamit az ő lófejébe*, akkor egy zombi varrógépet is végig bír táncoltatni pár projekten, mint Lestat a halottat a new orleansi dzsumbujban.

Mindenesetre kipróbáltam mindkettőt, aztán a csajokat (Feliciát és Primerát) gondosan beszállítottam a vendégszobába, majd visszatértem a Bűnök Barlangjába, és érzelmesen turbékolva szerelmet vallottam Eriknek, hogy mégiscsak ő az igazi. Még akkor is, ha már úgy fest, mint Thészeusz hajója**, ami egy klasszikus filozófiai kérdés tárgya, azon a hajón ugyanis tokától bokáig kicseréltek mindent a vándorlás alatt, és a klasszikus filozófiai kérdés úgy szól, vajh ugyanaz-é a hajó, amivel megérkezett, mint amivel elindult. Na hát Erikkel ugyanez a helyzet, motort már kétszer cseréltek benne, pedált háromszor, ékszíjat meg már számát sem tudom, hány alkalommal. Ez eredményezte anno a nemváltó műtétet is, amivel Erikából Erik lett, és most is beütött nála valami efféle, mert most halkabb és simulékonyabb, mint javítás előtt, de ugyanolyan robbanékony, úgyhogy már azt se tudni, fiú-e vagy lány. Micsoda hiperprogresszív varrógépem van nekem, hej, teljesen genderfluid. Attól még éppúgy szerelmet vallottam neki, polyamóriás cisz nőszemély aki vagyok.

Úgyhogy tegnap már ez a meghitt jelenet zajlott este, miközben különféle düngőcsök kergetőztek a lámpa körül. Pocit természetesen a düngőcsök érdeklik, nem Erik,

és az est egy adott pontján hangos csámcsogást is hallottam az egyik sarokból, de nem mertem odanézni, mert gyáva kukac vagyok.

Az is igaz viszont, hogy addig jó nekem, amíg a düngőcsökön csámcsog, mert másként, nédda.

A lilákokkal, mint látható, a haladás útján vagyok, és a lilákokat természetesen folyton vasalni kell, ami a jelen harmincakárhány fokban külön élvezet.

Végezetül, mielőtt azt hinnétek, hogy én már nem is létezem egészalakosba’, tessék:

Ez lett a szép virágos anyagból. Az arányai némiképp el vannak baszarintva, de tudom, mi a baj, és hogyan lehetne rajta javítani. Majd. Egyszer. Ha olyanom lesz.

Most viszont visszavonulok turbékolni a genderfluid varrógépemhez, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk továbbra is Eriknek. Gyerünk, Erik, gyerünk, lilákok.

 

* Aktuálpolitikai poén. Én itt ilyet ritkán szoktam, de ez akkora hülyeség volt, hogy kivágta a potmétert. Szegény őseim a hét szilvafájukkal.

** Erről én írtam valamikor egy verset is, de nem tudom elővakarni, mert még a OneDrive előtti időkben volt, egy külső memórián lakik. A külső memória mindaddig a horgolófonalas polc egyik fakkjában lakott egy zacskó lencse, egy doboz gombostű, féltucat illatmécses és két elkefélt nagyinégyzet társaságában, amíg rendet nem raktam, és el nem pakoltam Egy Jó Helyre. Azóta nem találom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/312 – Szeptemberi nap

Ki-fe-je-zet-ten úgy érzem, mintha szeptember lenne. Ennek a téveszmének a felülírásában nyilván a környezetem sem segít,

és különösebben az se, ha én is beleülök ebbe a környezetbe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/08 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/310 – Papaya

Amikor felébredek hajnalban pörögni egy kicsit, aztán visszaalszom, olyan színes-szagos marhaságokat szoktam álmodni, hogy csak na. Ma hajnalban például elkezdtem együtt élni egy pasassal, akivel úgy ismerkedtem meg, hogy összetévesztett a barátnőjével. A csajról amúgy kiderült, hogy alig egy héttel azelőtt nyomtalanul eltűnt, de ez engem valamiért nem zavart. Annyira nem, hogy két nap együttélés után elrepültünk a pasival Dubajba, csak úgy. És én mindvégig úgy gondoltam, hogy ez igen jó hecc lesz. Még akkor is, amikor az ismerőseinek a volt barátnője nevén mutatott be. A hajnali MÁKnak, szögezzük le, annyi esze sincs, mint egy vödör lepkének. Ébren én akkor sem csinálnék ilyet, ha megígérnék nekem a toronyórát lánccal meg ráadásként a Burj Khalifát is, és szerencsére ezúttal is megébredtem még azelőtt, mielőtt a pofa megfojt, feldarabol, aztán szétszórja foszlányaimat a sivatagban.

A hajnali pörgés alatt egyébként, még mielőtt elkezdtem akkora egetverő marhaságokat csinálni, mintha nem olvastam volna össze könyvtárra rúgó szakirodalmat a darabolós gyilkosokról, kimostam egy gépnyi lakástextilt meg kozmetikai kezeléseket applikáltam a pofámra, köztük egy olyan éjfekete maszkot is, ami mézzel és papayával (meg, gondolom, pézzel és mamayával*) volt átitatva. A mézes papaya jelentősen nehezített az életemen, mert a mosógép lejárt már ugyan, de én mégse mehettem ki a teraszra teregetni, mert a szomszédban égett a villany, és apósomnak csak most áprilisban volt szívműtéte. Nemigen akartam megreszkírozni, hogy kijöjjön a teraszra, ugyan miért csörömpölök. Hé, még én sem szívesen találkoztam volna magammal a teraszon ebben az állapotban.

Nem mintha a mostani olyan csecse lenne, de legalább nem kap infarktust az, akire rámosolygok. Jó esetben.

Ma amúgy mindketten ilyen kékbeli leányok vagyunk. Poci is.

* Ettől a szóviccbokortól szigorúan elhatárolódom. Nem én voltam, tekintetes bíróság.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/06 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/306 – Vizes

Elég gyakran eszembe szokott jutni az Emil.Rulez! örökbecsű dala, a Csakacipő. (Nem kíméllek meg titeket tőle, persze hogy nem. Ha azt hittétek, hogy igen, nem ismertek engem.)

Van ebben egy olyan szövegrészlet, hogyaszongya: “Mindenki hülye, aki a prodzsektbe van, pedig élhetnénk nyugisan, boldogan”. Na ezúttal ez pontosan öt óra tízkor jutott eszembe, amikor Dupladoktor Bubó Bubó elvonult a Bűnök Barlangja előtt, kisgatyás pizsiben, egy sünis-rókás pokrócot ölelgetve, nyomában pedig elszánt léptekkel haladt Nagyseggű Maruszja. (Édesjóistenem, máris megsajnáltam azt a szerencsétlent, akinek esetleg ez az első bejegyzés a blogomon, amibe belefut.) A földszintre tartottak éppen, hogy ott folytassák tovább az alvást.

Én addigra amúgy már túl voltam a konyha felsöprésén és felmosásán, a saját korpuszom és hajam tatarozásán, egy gépnyi kimosott és kiteregetett ruhán (a jelek szerint egész hajnalban vizes bulikat tartottam, no), és Miss Marple meg egy csomó tarkabarka közepette ültem éppen,

amikor elvonult az ajtóm előtt a processzió.

Aztán mindannyian visszaaludtunk, és én olyan vad hülyeségeket álmodtam, amilyeneket ilyenkor szokás. Valamilyen alpesi kutatóházban laktunk, és a Repülő Kutató egyik bűntársa becsengetett hozzánk, hogy a teraszunkról bemászhasson a saját fürdőszobájába, mert a macskája bezárta az ajtót, és most ott nyávog. Ekkor felébredtem pár pillanatra, és konstatáltam, hogy a szőrös terrorista éppen gurrogva rohangál összes emeleteinken csak úgy passzióból. Aztán visszaaludtam, és megint ott voltam az alpesi kutatóházban, zoknikat kellett foltoznom, és közben elkezdett olvadni a fejünk fölött a kásás hó, bádogereszek cseperészgettek, én ismételten felébredtem, elmentem pisilni, aztán visszaaludtam a kutatóházba, olvadt körülöttünk az összes miskuláncia, és amikor már a levéltár is beázott, mi pedig azon gondolkodtunk, vajon ha kivéssük a helyéről a fürdőkádat, le tudunk-e benne hajózni a biztonságos szárazföldre, végleg felébredtem. A RK ebben a pillanatban már a zuhany alatt állt, és németül társalgott önmagával. Ez már nem álom volt, hanem realitás. “Mindenki hülye, aki a prodzsektbe van”, bizonyám.

Mondtam már nektek, hogy nekem van a legérdekesebben unalmas életem? Hát persze hogy mondtam.

Ja, meg a leggyűröttebb ruháim. Hja, így jár az, aki hajnalban visszaalszik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/június

Jé, már megint eltelt egy újabb hónap.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/30 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár

 

7/304 – Miért

Miért nem ír bejegyzést délután fél kettőig az őtözködős blogger? Mert csak akkorra készül el az új ruhája, azért.

És ha már varrt egy új ruhát magának, az miért nincs kivasalva?

Na miért, vajon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

7/303 – Új

Új hét, új kihívások. Az ablakban hajnal,

a térdemen alkonyat*,

a futonomat elfoglalták,

de nekem amúgy is bolondos és vakmerő terveim vannak, hehe.

* Gondolom, nekimentem a sötétben egy molylepkének. Az én bőrömnek ez is bőven elég.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

7/301 – Pofára

Tegnap lett volna az érettségi találkozóm (a huszonötödik! aujnye, de vén vagyok), úgyhogy egy koleramentes világban talán most nyitogatnám a csipámat az éjszakázás után. Ehhez képest már túl vagyunk a hajnali macskapattogáson (mostanra persze már lenyugodott, stílszerűen a RK egy foltozandó gatyáján),

én nekiláttam regisztrálni egy konferenciára (a határidő ma jár le, absztrakt meg sehol), és természetesen elmentünk piacra is.

A piac oly mértékben visszaállt a régi medrébe, hogy mi ketten teljességgel ufónak éreztük magunkat az arcbugyijainkban, mivel a népség-katonaság kábé öt százaléka hordott olyat. Milyen csodálatos az emberfaj optimizmusa, és milyen gyakran esik miatta pofára, nemdebár.

Mondjuk nekem is inkább be kéne fognom a számat, lásd konferencia meg absztrakt. No de legalább vettünk minden földi jót, a többit meg majd kiketyegi az univerzum.

Vagy nem.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/27 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/300 – Eredménytelen

Szép, nagyrészt eredménytelen nap volt ez a mai, hogy verné szájba a sors. Sütöttem egy tepsi pandesalt, ami Fülöp-szigeteki zsemle. Így nézett ki, mielőtt betettem volna a sütőbe:

Mikor kivettem, lényegében ugyanígy nézett ki, csak gőzölgött.

Én is kezdek gőzölögni, meleg van, jöhet a menetrend szerinti nyári nyígás. Ezt az időjárást ebben a háztartásban egyetlen valaki szereti. Ő viszont nagyon.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/26 hüvelyk eská, macs, nyár

 

7/298 – Leszállópálya

Ma van az utolsó vizsganapom ebben a félévben. Megíratom, elküldöm, visszakapom, kijavítom, kinyomtatom a vizsgalapot, aláírom, beszkennelem, elküldöm, a jegyet feltöltöm a neptunba, aztán kalap, ennek a tanévnek is vége. Legalábbis nagyon ajánlom, hogy így legyen.

Dolgozatíratás mellett megetetem egyszer-kétszer Speedy Gonzalest*, valamint vad hajrával teljesítek egy piszkosul rámégett megbízást, ami ezúttal nem esszé vagy beszámoló, hanem nyafogóruha. Ez utóbbinak ugyan már hajnalban nekifogtam, de a Szőrös Útonálló résen volt,

és nyilván azonnal cselekedett is, mert mink macskáksz vagyunksz stb.

Hát komolyan, olyan hasa van, mint egy leszállópálya, és roppantul bumfordi keccsel képes odarakni magát az ember elé, hogy “simogattyál, MOST”.

Cicu, veled is csupa kihívás a zélet, és az az egyetlen macskabiztos helyzet, ha éppen alszol.

* Ő az új mosógép, és nem véletlenül neveztem el így, de erről majd holnap mesélek, ha addig nem történik valami igazán izgalmas, ami inkább érdemes a beblogolásra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/24 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/296 – Mintegy

Hagyjuk ezt itt a mai napra, mintegy mementónak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/22 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü