A citrusok közül mindig ez volt a kedvencem, mert kicsi és kompakt, és nem kell kés se, hogy meghámozza az ember, úgyhogy mindig van télen belőle, és én időnként már csak az illata miatt is megeszem egyet.
És persze dekorációnak sem utolsó. 😉
jólesőjanuár kategória bejegyzései
Jóleső Január 27. – Madár
Sok madár.
Mindennek a tudomány az oka. Ha nem kellene tanulmányt írnom, vagy ha ugyan kellene tanulmányt írnom, de kedvem is lenne hozzá, nem venném elő a félkész, negyedkész, harmadkész mütyürjeimet, hogy véglegesítsem őket. Ezek közül a madarak közül van egy pár, aki már három-négy éve ki volt szabva.
Aminek esetleg véletlenül nem a tudomány az oka, annak a zsugoriság. Egyszerűen nincs pofám kidobni az anyaghulladékokat, még a miniatűr cafatkákat sem, “tölteléknek jó lesz”. Na hát ezekbe itt hálistennek belement egy csomó.
Jóleső Január 26. – Ölel
Erre a témára ezt a képet festettem nektek tegnap:
Csülök úr, avagy Maxim, a Kajla. Bár ez a képen nyilván nem látszik, de mindeközben csiripelve dorombol is. Komolyan azt a nevet kellett volna adnunk neki, hogy Csiriz.
Ölelgessetek meg ti is valakit, négylábút vagy kétlábút (ez utóbbiból lehetőleg olyat, aki éppen nem lázas és köhög, de ezt ugye két év szopornyica után mondanom se kell).
Jóleső Január 25. – Zöld
Január vége felé egyre erősebb a késztetésem, hogy zöld dolgokat egyek (és nem gumicukrot, mielőtt rákérdeznétek).
Nézzük csak, mit szeressek ezekből máma.
Az a gyanúm, vacsorára tepsiben sült kelbimbó lesz. Nyamnyam.
Nektek van ilyenkor ilyen igényetek?
Jóleső Január 24. – Karamell
Szerintem a világ legjobb karamelláját a Wawel gyártja, de természetesen meggyőzhető vagyok, igen szívesen letesztelem a szerintetek-világ-legjobb-karamelláit is, ha adtok belőle.
Most éppen csak ilyenem van Wawelből,
de ennek is nagyon örülni fogok valahol a tanszéki értekezletem előtt-után, esetleg éppen közben.
Jóleső Január 23. – Tánc
A takarítás meg más házimunka nekem akkor megy legjobban, ha bedugom a fülembe a zenegépeckét, menet közben meg időnként táncikálok a partvissal meg a portörlővel. Dance, dance, have a good time.
Mi tagadás, igencsak ráfér a lakásunkra, hogy a porszívóval táncikáljak benne. Nektek van olyan, hogy a nemszeretem feladatok közben táncoltok egy kicsit, hátha ettől jobb lesz?
Jóleső Január 22. – Sapka
Amit tegnap csináltam itt a blogon, az egy icipicit sem volt úgynevezett ráutaló magatartás, és ti roppant kedvesen vettétek is a lapot, “na jó, legyünk túl a kipitykélt sapkáin, aztán hátha jön valami murisabb”. Köszönöm, köszönöm.
Ímé, hadd mutatom be a maradékok csodáját.
Kezd már látszani a konszepszijo, ugye: új cikcakkruhához új sapka dukál, és a szabáskor leesett darabok épp megfelelnek egy új sapihoz, díszítésnek meg ott vannak a fonalas maradékmentések rozettái, pá, puszi. Ebben a szezonban eddig négy új cikcakkruhát varrtam magamnak, de a piroshoz nem készült sapi, annak a ruhának a maradékai belementek a tomtegyári projektbe.
Az új sapkáimat amúgy általában Boldizsáron szoktam bemutatni, de Boldizsár egy medve, és télen nem zargatjuk a medvéket. Nem, a jegesmedvéket sem. Sőt, a jegesmedvéket zargatjuk a legkevésbé.
Jóleső Január 21. – Zseb
Az egyik gonosz dolog, amit a ruhagyártók el szoktak követni a nők ellen az, hogy nem raknak a ruháikra zsebet. Ennélfogva ahányszor én valamilyen holmit varrok magamnak azóta, amióta megtanultam, hogyan kell varrásba állított zsebet készíteni, mindig gondoskodom arról, hogy legyen a ruháimon zseb.
Ezeken az újakon itt összesen négy zseb van, és én ennek örülök.
Nyilván fogok varrni hozzájuk sapkákat is, és azt is beblogolom, akár akarjátok, akár nem, mert én a sapkáknak is örülni szoktam.
Azért tegyünk egy próbát, hátha.
Jóleső Január 20. – Takaró
Amióta átadtam az unokahugicáknak a takaróikat, anyámnak dolgozgatok egy újabbon. Azt is ugyanolyan marokkói szívekkel csinálom, mint a korábbiakat, a jelek szerint én már beleragadtam ebbe, de annyi baj legyen.
Nem nagyon szoktam megnézni, hogyan fest, csak gyártok bele egy-egy újabb sort, amikor éppen nincs más álamügyem fojóba, és elég sok álamügyem szok lenni fojóba, úgyhogy tényleg nem tudtam, hol tartok vele.
Egészen ma reggelig.
Ó. Ohó. Ohohohóóóó.
Nos, miután én ott vagyok mögötte teljes hosszomban, az anyám meg százötvenkét centi… asszem, lassan be kéne fejezni ezt, amíg még befér a lakásába. Igaz, a befejezés ménkű sok kis szélecske-szálacska eldolgozását jelenti, ami leginkább kellemetlen kulimunka, de ezt a hidat akkor gyújtjuk fel, ha odaérünk.
Nézzük a holnapot!
Jóleső Január 19. – Süti
Vannak a Földön olyan jellemes és önsanyargató emberek, akik cukormentes januárt tartanak (meg szárazjanuárt meg ketojanuárt meg tudomisén, biztos vannak újdonságok, amikről lemaradtam). Én, mint sejtitek, nem foglalkozom ilyesmikkel. A sütiben boldogság van meg meleg meg illat, és igazán nem gondolom, hogy erre ne lenne nekünk szükségünk januárban is.
Mindemellett jóval kevésbé éreztem volna magam sütisütő hangulatban, ha nem bámult volna rám szemrehányóan a komódról egy többé-kevésbé döglött banán. Olyan sütireceptet kellett keresnem, amiben van egy döglött banán, és mivel ebbe csak egy tojássárgája kellett, a fehérjének is kellett keresnem egy kenyérreceptet. Úgyhogy miközben ezt olvassátok, én épp egy Scali kenyérrel küzdök, mint malac a jégen, sejehaj, mert ezek a dolgok afféle lavinahatással zúdulnak végig a háztartáson.
De a dolgozatokat kijavítottam, és a jegyeket is beírtam, csuhaj. És van süti.
Megjegyzem, kemény voltam, mint a kád széle, és az eredetileg tizenhat darabos receptből csak tizenkét maarhanagy sütit csináltam. Juszt is.
Mivel eldolgozatjavítottam az időt, a mai szavazás éjfél előtt zárul, érdeklődéssel várom, mi lesz belőle.
Jóleső Január 17. – Levegő
Itt ugyan igen nyavalyás szeles-borús nap van éppen,
de ha végeztem a mai nap munkafeladataival (online vizsgáztatás és más kellemetességek), akkor kimegyek én bele, ha a fene fenét eszik is, mert kell az agynak a zoxigén.
Holnap igen zsúfolt napom lesz, de azért próbálkozzunk, hátha így is össze tudom hozni az alábbiakból azt, amelyikre esik a döntés:
Jóleső Január 16. – Szabadnap
Most az esik nekem legjobban, ha program nélküli dögölészőnapot tartok, és meg is engedhetem magamnak. Holnap majd felveszem a fonalat, de most sürgős szundikálnivalóim vannak, és az nem várhat 🙂 .
Jóleső Január 15. – Pehely
Alig-alig, de győzött mára a “pehely”, amivel igencsak feladtam magamnak a leckét, mert nyilván ilyenkor a hópelyhek látványa az, amitől kicsikét jobban érezhetné magát az ember, de az a januárra egyre kevésbé jellemző, de nem baj, majd márciusban bepótoljuk, üss a szádra, oké, majd áprilisban, höhöhö.
Jobb híján rajzolt hópelyheket kaptok, mégpedig csomagolópapíron.
Hogy mitől lesz ez Jóleső Január? Nos, ma partiba vagyok hivatalos, és ezt igenis élvezni fogom. Ahogy vénülök, egyre nagyobb hajlamom van a begubózásra, és ez csak félig-meddig van ellentétben azzal, hogy a munkám emberekről szól. Gondolom, ha egész nap nem látnék mást, csak bötűt meg számot, nagyobb igényem volna emberek közé menni.
Most viszont már három hete bötűket meg számokat látok, ha a munkámról van szó, úgyhogy ideje kicsit visszarázódni az emberek közé.
Nézzük, mi legyen holnap!
Jóleső Január 14. – Hopfüzsgő
A “hopfüzsgő” Roald Dahl Szofi és a HABÓjában volt benne, és ott egy csudafinom ital volt, az egyetlen ehető dolog szegény Hatalmagos, Azonáltal Barátságos Óriás világában. Én olyan dolgokat szoktam hopfüzsgőnek nevezni, amilyeneket az ember belehajigál a kádba, aztán a víz habos lesz tőlük vagy illatos vagy mindkettő.
Általában főként fürdősókban utazom, van is néhány elvetemült példány a házban (mojito illatú, például!), de ezúttal a januárra való tekintettel igazi nagymerényt óhajtok elkövetni, nédda.
Ezeket a bombákat Rositától kaptam ajándékba még novemberben, és azóta tartogatom egy megfelelő alkalomra, ami ma lesz, este, miután a mai nap harci feladatait letudtam. Nyünyünyü.
És most:
Jóleső Január 13. – Rajz
Ez a Parti Medve nevű hely nekem továbbra is erősen bűnbeviteli helyszínnek számít, minden rajz meg illusztráció meg grafika, amit náluk veszek, megmelengeti a szívem, még ez a kissé baljós farkas is. De hát nézzétek csak, milyen kabátja meg sálja van, meg kell zabálni.
A művész Keszeg Ágnes, és mikor a múltkor csatasorba állítottam az összes grafikát meg rajzot, amivel rendelkezem, meglehetőst rám jött a röhöghetnék, mert rádöbbentem, hogy minden szándékosság nélkül főként olyanoktól szerzek be efféléket, akik ismerőseim, barátaim meg üzletfeleim (gyermek)könyveit illusztrálták. Úgy kell nekem, miért ismerek annyi költőt.
Azért már bekeretezhetném ezt is, no.
És most:
Jóleső Január 12. – Róka
Tegnap a szavazáson igen szép szavazati aránnyal győzött a róka, aminek én nagyon örültem, a róka nekem totemállat, perpill ötféle rókás zoknival is rendelkezem ennek örömére, de ma nem (csak) a zoknikat vetem be, hanem ezt is:
Ez egy tűnemezelt bross, a RK rendelte nekem a Meskáról majdnem négy évvel ezelőtt, és azóta csak egyszer volt rajtam, de ez nem jelenti azt, hogy nem tartom őtet észben és szeretetben, ott lakik fent a polcomon a részeg vikingek mellett, és ma kimegyek vele az utcára is, ki én.
Most pedig kaptok új opciókat:
Jóleső január 11. – Krumpli
Ez itt most speciel a kenyérbe van belereszelve.
Minél inkább tél van, annál “anyagosabb” kenyereket szeretek sütni, hát ez a krumplis kenyerek szezonja, meg nyilván a savanyúkáposztás kenyereké is. Hm, rá kell uszítanom a RK-t, hogy szerezzen savanyúkápit, kenyérbe.
És most próbáljunk ki valami újat, hátha összejön:
A bazár este kilenckor bezár, addig lehet szavazgatni – már legalábbis ha elboldogultam itt a blokkok és mittoménmik között. Úgy éljek, majdhogynem nehezebb itt szavazást csinálni, mint megíratni egy komplett vizsgát UniPollban. A móka az, hogy ha esetleg működik és van rá igény a továbbiakban is, a leghalványabb lila gőzöm sincs arról, sikerül-e esetleg holnap is reprodukálni a műveletet…
Jóleső Január 10. – Pilács
Annyi illatmécsest és illatgyertyát használok ezekben a bús téli hónapokban, hogy Greta Thunberg tutira összehúzza tőlük a szemöldökét, de hát valamit valamiért, turkálóból öltözöm és tömegközlekedéssel utazom, legalább a lakásom legyen fényes meg szagos, amindenit.
Hogy Greta mégis valamelyest kevésbé legyen morcos, meg mert lényegében mindent reciklálok valamilyen formában, amit csak lehetséges, a poharas illatgyertyák poharait is újra felhasználom: langyos sütőben felmelegítem őket, kitörlöm a maradék viaszt, alaposan kimosom a poharakat, aztán ezekbe rakom az illatmécseseket. (A Repülő Kutató meg viszkit iszik azokból, amikbe nem rakok illatmécsest, de ez csak mellékszál.) Idén találtam ki, hogy összekötöm a kellemest a haszontalannal, és kis burkokat készítek a poharaimra a már-csak-pár-méter-van-belőle-hát-ezzel-mit-kezdjek horgolófonalak felhasználásával. Nem gondoltam arra, hogy a kis huzatoknak kéne bármi név, de Vica a Dark Side Soutache-tól azt mondta rájuk, hogy “pohárpulcsik”, és ez sokkal jobb annál, mint hogy hagyjam veszendőbe menni.
Szóval itt van nekem a mai reggel a pulcsis poharakkal, áfonyaillat van a szobában, én meg azt dudorászom, hogy “Süss fel, nap”. Mintha, hm, próbálkozna egy kicsit.
Holnapra legyen az a szavunk, hogy KRUMPLI. Én kenyérrel jövök.
Jóleső Január 9. – Leves
Ahogy a Repülő Kutató hívta, “vifonleves gazdagon”. Nos, technikailag nem is igazán vifonleves, mert a tasakból csak a tésztát őriztem meg.
Holnapra legyen a szavunk, tudomisén, PILÁCS.
Jóleső Január 8. – Doboz
Egészségi okokból úgy elmaradtam tegnap, mint a borravaló, úgyhogy mára két szavunk is lesz: az egyik a DOBOZ. Merthogy végre elrendeztem a fonalaimat. Dobozban. Dobozokban.
Hátöö.
Döntsétek el, hogy most dicsekszem vagy panaszkodom, mert engem felváltva kerülget mindkettő. Egy biztos, én addig nem veszek most újabb fonalakat, amíg legalább egy doboznyi el nem fogy.
Mai szavunk a LEVES, mert még mindig roggyant vagyok, és ilyenkor nincs jobb, mint egy bödön leves. Du. jövök is vele.
Minden nap más - mindennap más 