Alig-alig, de győzött mára a “pehely”, amivel igencsak feladtam magamnak a leckét, mert nyilván ilyenkor a hópelyhek látványa az, amitől kicsikét jobban érezhetné magát az ember, de az a januárra egyre kevésbé jellemző, de nem baj, majd márciusban bepótoljuk, üss a szádra, oké, majd áprilisban, höhöhö.

Jobb híján rajzolt hópelyheket kaptok, mégpedig csomagolópapíron.

Hogy mitől lesz ez Jóleső Január? Nos, ma partiba vagyok hivatalos, és ezt igenis élvezni fogom. Ahogy vénülök, egyre nagyobb hajlamom van a begubózásra, és ez csak félig-meddig van ellentétben azzal, hogy a munkám emberekről szól. Gondolom, ha egész nap nem látnék mást, csak bötűt meg számot, nagyobb igényem volna emberek közé menni.

Most viszont már három hete bötűket meg számokat látok, ha a munkámról van szó, úgyhogy ideje kicsit visszarázódni az emberek közé.

Nézzük, mi legyen holnap!