Plusz még egyebek a hetemből, például némi Esztergom meg buszonhorgolás. Csiriz úr ezúttal nem képviselteti magát, de ne tessék aggódni, az egészsége gyöngy, és rengeteg fotó készült róla is, épp csak azok még nincsenek feltöltve Fapipára. Galéria!
galéria kategória bejegyzései
10/262 – Borsó
(Ha nem vigyázok magamra, ebből is tradíció lesz ezeken a tájakon, hajnali kettőkor posztolni szombatról vasárnapra virradólag.)
Újabb vasárnapi finomvegyes, dokumentáció arról a hétről, amikor hirtelen kitavaszodott. Hétfőn még téli illatmécsest gyújtottam, köd volt, és spulnik törtek, szombaton meg már friss zöldborsót hoztunk a piacról.
10/249 – Pöttyös
Tegnap lementünk a helyi Gasztropiknikre enni meg inni, és mindkettő kiválóan sikerült. Én kellő mértékben ki is csippentettem magam az új pöttyös ruhámba, és mivel ma minden bizonnyal nem tudom ezt überelni (csak kozmetikushoz caplatok át délután, semmi extra őtözködésre nem lehet számítani), nyilvánvalóan be fogom itt blogolni, bezony.
Nesztek egy galéria is, hadd irigykedjetek. 🙂
Nyugi, ma már mindkettőnknek munkanap van, még ha nekem nem is kell elkutyagolnom Esztergomba. Excel-táblázatok és más effélék, brr.
10/248 – Rebarbara
Már megint van itt nektek mindenféle: rebarbarás lepény, szabóinas, növények úton-útfélen, plusz többé-kevésbé turitnyai fotók abból a két nemkicsit dekoratív városból, amelyek között ingázva telik az életem. Galéria!
10/241 – Visztéria
Ilyentájt virágzik a lila ákác, én meg ha valahol megpillantok belőle, addig fotózom, amíg a szemem is ki nem ugrik. No de azért legyen itt más is: egy kis Szekszárd, egy kis medvehagymapesztós csiga, meg nyilván némi Maci. Galéria!
10/234 – Nondeszkript
Akkora futamodásban vagyok, hogy még a tájképeim is egy afféle nondeszkript évszakot mutatnak, ahol nem tudni, éppen zöldül, vagy éppen szárad minden elfele. Pedig odakint tavasz van, gyönyörű, de én már el sem bírom képzelni, milyen az, amikor a tavasz nem azt jelenti, hogy én szakdolgozatokkal szopok. Úgyhogy nesztek egy rohangálós hét szokásos vegyessalátája, amibe azért belekerültek dekorgumi madarak és sós kekszek meg macskasimi is, de ezek tényleg csak azért, hogy ne csak annyi maradjon meg, “bezony, ez volt az a hét, amikor én kiszedtem háromezerötszáz vesszőt, hogy aztán visszategyem máshová”. Galéria!
10/213 – Táfelspicc
Megpróbáltam összerakni nektek egy szép nagy adag bécsi tarkabarkát kirakatbámulástól táfelspicc-vacsoráig és húsvéti kirakóvásár tojáskáitól az Albertináig, ahol még Max Ernst egyik LopLopja is ott volt, csodás.
Tessék értékelni erőfeszítéseimet, a város valójában leginkább így nézett ki:
10/206 – Kivirágos kivirradtig
Én megyek körbe, mint a ringlispíl, a tavasz meg mindenhol belerobban a képembe. Galéria!
Intermezzó – Csavargós március
Végül nekiduráltam magam, felöltöztem emberek közé való holmiba, és lementem a zsibire. Venni nem vettem semmit, de csavarogtam egy nagyot, tavaszit.
10/199 – Tiszta
Tiszta egek, kitakarított nappali, gatyába rázott hűtő meg egy folyton fésült Csiriz úr, plusz itt-ott virágok. Vasárnap, március.
10/178 – A Takony Hete
Furaforma felhők, megtévesztő-kék egek, ábrándozó makkák, na meg persze a Takony Hete. És mivel amúgy is felébredtem a már megszokott fél hármas harákolásomra (extra revelatív gondolatok ezúttal nem jártak hozzá, csak slejm minden mennyiségben), akár be is blogolhatom. Galéria!
10/164 – Lepte
Tudja a fene, egyre nehezebben mászom ki az én kellemes, macskalepte, tarkabarka káoszomból.
10/143 – A Macska éve
A vietnamiak nem a Nyúl, hanem a Macska évét kezdik most, mi pedig nem tudom, mit, de nem lesz sem szép, sem jó. Tegnap reggel még csak azt vettük észre, hogy nem szűkül a pupillája, délutánra Poci lényegében megvakult. Az állatorvosnál nem biztatnak semmivel, első tippjük agydaganat. Holnap teljes labor, utána feltehetőleg MRI meg minden más anyámkínja. Eszik-iszik-vécézik, óvatosan közlekedik, felül a székre meg kaparja a szőnyeget, de nem tudjuk, mi lesz ebből és meddig.
A Jóleső Januárhoz most érthető módon elfogyott az enerzsia, de a heti fotóimból már tulajdonképpen pénteken összeraktam a galériát, úgyhogy tessék.
Majd jövök.
10/136 – Kagyló
Erről a hétről sincs nagyon más mutogatnivalóm, mint kaja, kupi meg macskák. Galéria! (Maci a mosdókagylóban ezzel a végtelenül kecses testtartással nem a dolgát végzi, hanem azt lesi, hogyan tudna betörni a zuhanyfülkébe. Mostanság rákapott arra, hogy bemenjen tapicskolni, mikor a RK már lezuhanyzott. Mi tagadás, a macskáink is meg vannak húzatva.)
10/123 – Semmi új
Mivel egyáltalán nem meglepő módon átaludtam az éjfélt az összes durrogtatással együtt, most pedig már itt vagyok a hajnali felkukurikúmban, a mai nap pedig egy vasár-, semmi okom nincs arra, hogy ne lőjem fel a szokásos heti galériámat. Kaják, déli verőfény, napkelte, na meg persze a tatárok bejövetelének és kimenetelének körülményei – előtte a frissen vetett vendégágyak, utána a kreatív dzsuva egy kis részének fotódokumentációja meg a távozásuk utáni rumos kávém. (Tudok élni, hej. Cserébe tegnap egy árva korty alkoholt sem ittam, nem hiányzott. Egyébként is, a tegnapi nap csak egy szombat volt, bár zajosabb a szokásosnál, sok süstörgős istennyilával.)
10/116 – Szokásos
Újabb hét újabb mindenfélékkel, incl. friss pohárpulcsik és párnahuzatok gyártása, egy bog lazac, amiből éppen gravlax készül, kacsamell és kagyló a péntek esti kint-vacsiról, a tegnap megépült horizontális karácsonyfám és csodálója, Maci, a piacon vett búzafű legelői, knackebröd-gyártási fázisfotó, a Poci nevű terrorista által eltört sótartó (filléres holmi volt, de persze pótolhatatlan) meg egy elpacsált kísérlet arra, hogy lőjek egy képet magamról és a szőrösökről, akik épp ott hédereznek mindketten mellettem.
Szóval, mondhatni, csak a szokásos.
10/109 – Hunyorít
Messziről és hunyorítva elég produktívnak tűnik ez a hét is, bár én úgy érzem, az öszves vizsgáztatással és rendrakással és sütifőzivel meg varrással együtt úgy ellazsáltam, mint a patyolat. Hja, mit tesz az, amikor nincs benne a hetirendben három-négy öt napon az Esztergomba meg vissza buszozás, az embernek hirtelen lesz egy csomó plusz ideje. Galéria!
Az utolsó képen látható izében, ami békalencse-perspektívából szemlélt fenyőerdő akart volna lenni, még nem vagyok egészen biztos, de előttem a jövő, hogy kikísérletezzem, hogyan működne. Egyelőre feltettem egy kartonlapon a polc tetejére. Egy kis szerencsével nem is rántom a nyakamba valamelyik sürgiforgi során.
10/102 – Ül! Nyugszik!
Vasárnap van. Amikor három óra tízkor felriadtam, egy pillanatig ugyan nem tudtam eldönteni, milyen nap van éppen, meg hogy hova kell futnom, mikor és miért, de aztán rájöttem, hogy ma van a galéria napja, és nem kell futnom sehová.
Hiába minden erőfeszítés, új szőnyeg meg új turkálós ágynemű, puha cicák meg pofás naplementék, ráadásnak pedig fél kiló praliné is, kicsit fakócskának érzem ezt a galériát. Végül is, én is elég méla meg nyugtalan vagyok éppen, mert hiába nyafogtam végig az elmúlt heteket, pontosan tudom, mennyire fog hiányozni nemsokára a tanítás, márpedig a jövő félév első óráit március 8-án kell megtartanom, és az még ujuj módon messze van. Nem mintha nem tudnám elfoglalni magam, nekem valahogy sose jön össze, hogy unatkozzam, de hát engem azért tartanak, hogy pofázzak, és most ki kell találnom valamit nempofázás esetére, hogy ne csak tengjek a világba bele.
10/95 – Tevékenységszervezés
Vasárnap van, a szőrös disznók megkapták a reggelijüket, úgyhogy jöhet a galéria. Ezúttal is van benne minden szép nagy összevisszaságban: sárkánygyár a 307-es teremben, szőnyegpucolási pillanatkép, séta közben lekapott apróságok, makka, adventi koszorú, a tizenkettedik számú párnahuzat készülése a 880-as buszon, de még az is, amikor színes gombokkal illusztráltam a diákjaimnak, hogyan fest a frontális tevékenységszervezés az óvodában.
Most viszont lehet, hogy visszadőlök egy kicsit, mert éjjel egykor fejeztem be a harmadik számú szőnyeg szőrtelenítését, és ma úgyis vasárnap van.
