A szokásosnál is durvább “ez a hét még nehéz” fíling lengi át tájainkat: úgy beálltam a Sztendre-Egom ingajáratra, hogy már azt se nagyon tudom megmondani, melyik képet lőttem reggel induláskor és este hazakúszáskor, pedig van itt ebben a gyűjteményben mindkettő.
Újabb extrán finomvegyes fotógyűjtemény Fapipától: macskák csúcshódítás és elszánt alvás közepette, hamis shakshuka és teljesen igazi omladozó Esztergom, szeptemberi reggelek meg naplementék, majdnem kilencven deka Wawel csoki és egy komplett kézimunkaműhely szatyrokban. Szóval, csak a szokásos. Ah, te gyönyörű, kusza élet.
Az egyik legbölcsebb gondolat, amivel valaha találkoztam, az, hogy ami nem romlott el, annak nincs szüksége javításra. A vasárnapi bejegyzések szerintem most még elég viccesek a hétközben összefotózgatott mindenfélével, úgyhogy maradnak az eddigi formájukban, amíg meg nem unjuk. Galéria!
Újabb, ezévi utolsó galériánk Fapipától, mivel vasárnap van. (Így első pillantásra a többiről is lenne mit magyaráznom, de egy kép egészen biztos, hogy kifejtést igényel: az a fekete izé a zöld vágódeszkán egy különösen méretes, szárított fafülgomba. Mielőtt beáztattam, még kezelhető mennyiségűnek tűnt.)
Helló, vasárnap. A szomszédban* másfél órája rikoltozik a kakas, és már a macskák is megkapták az első reggelijüket, úgyhogy akár blogolhatok is.
Lehet, hogy ma lemegyek a zsibire, és ha igen, akkor még írhatok arról is, de ez még a jövő zenéje.
* Azoknál, akiknek a kertjéből kábé nyolcszáz évvel ezelőtt átköszönt az ott kolbászoló helyszínelő rendőr a mi kertünkben kolbászoló helyszínelő rendőrnek, hogy “Hellóóó, hát ti is itt vagytok? Te, lehet, hogy ez ugyanaz a betörő volt?”. Ebben a pillanatban két dolgot értettem meg halálos pontossággal: a) ennek a településnek a térinformatikai rendszere egy összecammantott szarkupac; b) ezek a jagellók tutira nem fogják elkapni a betörőinket.
Jelzem, egyszer elkezdtem írni egy krimit, amiben bürgüncfalvi rendőrök balfaszkodtak, kábé egynegyedéig jutottam, aztán közbejött a zélet, úgyhogy valószínűleg sose jutok majd a végére, de ez nem is baj, mert minden megvan már a fejemben az utolsó jelenettel bezárólag, módszerek, alibik, nyomok, jelek, félrevezetések és konfliktusok, csak az indíték nem, és valamiért nem fűlik fogam ahhoz, hogy az indíték-nélküli-gyilkosság-amit-csak-azért-követ-el-egy-nagyon-okos-cihopata-hogy-ebből-lehessen-egy-krimi útra tévedjek.
Gusztushúsz sok más minden mellett az új kenyér ünnepe is, ezt pedig nyilván meg kell ünnepelni, bár ha kenyérsütésről van szó, azt átlagban másfél hetente megteszem. Úgyhogy merő kíváncsiságból megnéztem, hány sütési produktum jutott fel ide az elmúlt blogévben.
Nos.
És íme, a mai:
Hazaértünk, úgyhogy tessék, a szokásos szűretlen adag Fapipától.
(Igény szerint borfesztiválos beszámoló is lesz, de azok a képek még a rózsaszínke fényzőgépen vannak.)
Már szerda óta dörzspapírok, alapozók és festékek között tötymörgök, de ma legalább az asztalt befejezem, be én. Addig is, a szokásos heti galéria:
Ma amúgy hó vége is van, de egyetlen napra két galéria mégiscsak sok lenne a jóból, úgyhogy a júliusit kihagyom.
Nem tudom, mi van velem meg a zöldekkel, de így jártunk, no. Bemutatom Hunyort és Palástfüvet, azazhogy Zöldborsópürét és Neon Libafost.
A fal meg a lámpa meg a kiskomód tényleg nem tudom, hogy a túróba jött így össze, pontosabban hát nyilván én választottam mindhármat, de azért ez így mégiscsak bizarr. A szoba most még (ha esetleg nem tűnt volna fel) nincs visszarendezve, csupán azok a bútordarabok vannak benne, amiket nem sikerült máshová elrekkentenem, mielőtt nekikezdtem volna a hadműveletnek, mert nem fértek sehová. Képzelhetitek, mekkora buli volt mindezt úgy mozgatni körbekörbe, mint a kiskockákat abban a gyerekjátékban.
Attól tartok, itt még boldog vérengzések várhatók mindenféle bútormázgával, de most igazából csak ülni akarok a seggemen, mert már festettem ugyan mindenfélét összevissza, de úgy még nem esett, hogy egyetlen nap alatt fessek ki egy teljes szobát, és a tegnapi műszakom 4:20-tól 20:30-ig tartott. Ma ennélfogva nem fogok csinálni seeeemmit.
Kivéve persze, ha meghülyülök hirtelen, ami természetesen nincs kizárva, sose volt.
Nna, muszáj beblognom a kanapéval való küzdelmeket, de az elejére istenbizony nincs energiám, még annyi se, mint a második felére. Maradjunk abban, hogy muszáj volt lebontanom a horribilis állapotú huzatot, amit három éve húztam fel rá, aztán persze emiatt térdig jártam a fekete möszmőben, amit eddig felfogott a huzat, innentől meg nem fogta meg semmi, úgyhogy a biztonság kedvéért csináltam a kanapéra egy belső védőhuzatot, amihez megpróbáltam átmenteni a korábbi huzatból a nem egészen szétvert részeket, de közben nyilván szép lassan kiderült, hogy már szerkezetileg sem tuti az egész, a háttámla tökre el volt kajszulva, feszesre kellett bélázni benne a hevedereket, majd begyömöszölni mögéjük két elvénült kispárnát, de ez is csak ideiglenes megoldásnak jó, a hátlapon elcsúsztak a szivacslapok, úgyhogy fel kellett vágnom az egészet, és amikor végre úgy festett, na most végre jutunk valamire, rájöttem, hogy az ülőrészben eltört egy rugó, pontosabban nem a rugó, hanem a deszka törött ketté, ami a rugót tartotta, és én ott álltam egy kalapáccsal meg a Repülő Kutatóval, akit megkértem, hogy segítsen, de ilyet soha többé, tényleg, inkább befizetem valahová nyaralni, amíg én itthon szopok egyedül Erikkel, Bélával meg a szőrös hátramozdítókkal.
Remélem, nem értettetek ebből egy kukkot sem. Nesztek galéria, minden kérdésre szívesen válaszolok, csak ne kelljen a fentieknél részletesebben elmesélnem magamtól, mert azt inkább kihagyom.
Ímé, egy újabb hét, szűretlenül, amiként az Fapipából kigyün.
Az utolsó fotót tegnap este lőttem a kissé koszos buszablakon keresztül, amikor a 19:20-as Esztergom-Budapest járat tahitótfalusi kitérővel éppen visszafelé döcögött a Szentendrei-szigetről. Szentivánéji naplemente.
Ha már úgyis felébredtem, és itt kuvikolok, akár fel is lőhetem a vasárnapi bejegyzést, lássuk, vannak-e olyan álmatlanok, akik megnézik. Ezúttal amúgy a szokásosnál is talányosabb az e heti galériám, de hát hiába, na, habzsoljuk az életet. (Azért ne tartsátok magatokban a kérdést, ha valamiről tudni akarjátok, “hát ez meg mi”.)
Újabb vasárnap, galériástul.
Most meg takarítani kell, mert indulás előtt elsunyiztam a feladatot, és holnapra a RK az ő végtelen bölcsességében vendéget hívott, mielőtt szerdán lelépne a szokásos okokból, hogy aztán 27-ig csak gatyáért ugorjon haza.
Az idei első, és feltehetőleg az utolsó is. Mire szombaton hazaérünk, leérik a gyümölcs, ha így folytatja.
 | mák - Jóleső Január 2026/1 –… |
 | Vég Anett - Jóleső Január 2026/1 –… |
| Vég Anett - 13/123 – Mos |
| mák - Adventi dekkolás 2025/7… |
| Vég Anett - Adventi dekkolás 2025/7… |
Minden nap más - mindennap más 