RSS

firenze kategória bejegyzései

11/54 – Egotrip

24 okt

Továbbra is egyre szűkülő körökben közelítem Firenzét, tegnap este például ismét láttam a dómot, és épp olyan izgatott lettem tőle most is. A kép persze csak véletlenül lett ilyen “effektes”, de elég jól mutatja általános érzéseimet neki bele.

Akkor lőttem, amikor éppen felfelé másztunk a dombra Stefanóhoz, akinek hét végéig ott van albérlete egy roppantul tiszteletreméltó többemeletes házban, ami bérháznak látszik, de ugyanannak a klánnak a tagjai élnek benne, foglalkozásuk pedig az, hogy gazdagok, bár nyilván mindenki elműködget valamilyen félig-meddig művészi vonalon, és a házba csak beházasodni lehet, vagy legfeljebb albérelni. Nos, Stefano ott pocol azokban a hónapokban, amikor éppen a Firenzei Egyetemen tanít, és tegnap afféle “helló, magyar kutatók Firenzében” összejövetelt tartott szűk körben, összesen hatan voltunk. Mivel én (professzorfeleségi minőségemben) tegnap egész nap sütöttem, sajtos rudakat vittem egy becsületes méretű kupaccal, és a jelek szerint nem a legrosszabbul sikerült sajtos rudak voltak azok, mert a népség-katonaság bepuszilta mindet, mielőtt ránk szakadt a kétféle lasagne, a sokzöldséges husika, majd végül a semifreddo. Nédda semifreddo:

Továbbra is felhívnám a figyelmet professzorfeleségi mivoltomra, a sajtos rudakon kívül az összes többi kaja boltból jött cekkerben. Finom is volt minden. Sokfélék vagyunk, de ez így jó, a RK-nak például egész rendes renoméja van azért, mert főz, bár remélhetőleg egyszer majd abbahagyja mindenki a szabadkozást amiatt, hogy ő meg nem.

Mindenesetre rendkívül kellemes este volt sok nevetéssel, főként amikor Stefano nagyon színes olasz-magyar családtörténetei kerültek szóba, amiket mindenképpen meg kéne írnia, de hát az ilyen egotripekre kutatóéknál nincs idő, mert előbb azt a könyvet vagy cikket vagy tanulmányt kéne megírni, viszont megígérte, hogy harminc év múlva majd biztos rá fog érni. Megnyugtató, hogy más is hosszú távra tervez. Nekem például máma az a fő tervem, hogy szerzek magamnak buszjegyet, amivel majd újabb szűkülő körökben megközelíthetem Firenzét. Minden más csak bónusz.

Megyek is elfele, megkeresni a 248. számú trafikot, mert állítólag ott tartanak buszjegyet.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/10/24 hüvelyk ajándék, eská, firenze, ősz

 

11/53 – Változatosság

23 okt

Estére vacsorára vagyunk hivatalosak, úgyhogy du. majd kicsippentem magam (addig marad a nyafogóruha, későbbiekben majd valószínűleg lisztfoltokkal), de hogy addig se maradjatok kontent nélkül, tessék:

Fő a változatosság, mondok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/23 hüvelyk újracucc, eská, firenze, ősz

 

11/52 – Kupola

22 okt

Nyugi, megvagyunk, csak ma afféle intézőnapunk és bevásárlónapunk volt, ami délutánra átváltott mászkálónapba.

Az Ikeából hazafelé menet az Arnón áthaladva megláttam a dóm kupoláját, és ettől mindjárt szívdobogást kaptam, szóval lesznek még itt érdekességek, és azon se lepődjetek meg, hogy úgy ülök már kedd óta Firenzében, mintha bármilyen olasz város erdőszélén ülnék, nem pedig itt. FIRENZÉBEN.

Laaaargo, mint mondtam már.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/10/22 hüvelyk újracucc, eská, firenze, vasárnap, ősz

 

11/51 – Matrica

21 okt

Mondhatni, a mi életünk igencsak kiszámíthatónak tűnik,

de ez leginkább annak köszönhető, hogy ma korán reggel Egy Idegen Macska jelent meg a veranda előtt a párkányon, és azóta Tökösboci matricává vált. Nyilvánvalóan én vagyok az egyetlen, akire számíthat ebben a sivár összkomfortos világban, ahol Idegen Cirmos Macskák néznek be az ablakon, és még azt is mondják, hogy MAÓÓÓ. Be kell vallani viszont, Maci kezdte a maózást. Onnan jöttem rá, van odakint valami, hogy ez a lüke morogni kezdett, majd olyan szépen bőgtek egymásra, mint a szarvasok, aztán végül fújás, ordítás, és szétfutottak. Mindezt mindvégig zárt ajtó két oldalán, már amennyire persze a veranda üvegajtaja zárhatónak számít. (Van egy kétujjnyi rés, amikor becsukom.)

Próbálom magam azzal nyugtatni, hogy nem mi vagyunk a La Casina legbotrányosabb népei, látott itt ez a kukutyin ennél cifrábbat is. Leszámítva a rezidens íróktól és művészektől elvárható debaucherie-t, állítólag laktak itt olyanok is, akiknek nőstény macskája volt. Ivartalanítatlan nőstény macskája. Ez szintén az elvárható eredményt hozta, a környék összes kandúrja itt tolongott. Ahhoz képest mi egészen kulturáltak vagyunk, olyan idiotizmust például el sem tudunk képzelni, hogy egy ivartalanítatlan macskával induljunk világgá.

Ma amúgy igen szép verőfényes napunk van, és ebből kifolyólag az önfotóm olyan lett, mint a trágya. Pedig hajat is mostam, az elvárható eredménnyel.

Jaja, felrobbant.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/21 hüvelyk újracucc, eská, firenze, macs, otthoncsücsü, ősz

 

11/50 – Macskafű

20 okt

Helló, péntek.

Ma akár nyafogóruhában is lehetnék egész nap, mert nincs szándékomban elhagyni a körletet, max. zöldhulladékot tallózni mennék ki a kertbe, bár már összeraktam egy helyes kis vázányi száraz ágat, ni.

Azzal még fognak történni Dógok, végül is van nekem egy hobbiszatyrom, hehe.

Mint a képen látható, még a RK ittléte alatt (kedd délután) találtunk egy állateledel-boltot, ahol egyrészt agnoszkáltuk a megszokott pöszörőzöttmacska-eledelt és taurinpasztát, ha bármelyik kifogyna, másrészt vettünk Tökösbocinak macskafüvet, ő pedig derekasan neki is látott. Jelenleg a veranda a kedvenc helye, amivel még akadnak majd gondok*, de azon a hídon akkor megyünk át, amikor megépül.

Visszatérve a nyafogóruhákra (kettőt is hoztam), egyelőre még nagyon nincs szezonjuk, bár esténként már csak megszokásból is belebújok az egyikbe. Én még ennyire délen** sose voltam ősszel, és most meglehetősen hülyén nézek a világba, mert a világ úgy fest, mint október elején szokott, levélpotyogással meg derűborúval, szél is van, és eső is eseget, de nagyon nem úgy érződik. 23 fok van, például.

Mivel a tegnapi pizzakenyértől vérszemet kaptam, most megpróbálok összehanyintani egy öregtésztát, bár fene tudja, hogy a duplanullás liszt és a pizzához való instant élesztő hogyan fog viselkedni. Most egyelőre ezeket szereztem be, úgyhogy ezekkel fogok gazdálkodni. Nyilván elmehetnék kenyérért, ha olyanom van, most viszont igen mérsékelten van olyanom. A bolt például, ahol tegnap jártam, két kilométerre van tőlünk, és ugyan ilyen romantikus környezetben kutyagolok az út felében,

de a másik felében legalább annyiszor próbálnak elütni a zebrákon, mintha Budapesten lennék, és ez azért mond valamit.

* A veranda ajtajának az a szépséghibája, hogy hiába van rajta kilincs, nem lehet rendesen becsukni, mert szorul. A tulajdonosok sokévi tapasztalata alapján télen már zárható lesz, mert a hidegtől összemegy a vas (ezt nagyon tudományosan mondtam, de értitek, fémek meg hőtágulás, megvan?), viszont akkor sem érdemes kulcsra zárni, mert már beletört párszor. Ergo a veranda mögötti ajtót kell zárni, ha nem vagyunk itthon. Summa summárum, Maci csak akkor héderezhet a verandán, ha van itthon valaki, azt pedig végképp nem tudjuk, télen mennyire lesz majd hideg ehhez a ház-ajtaját-nyitva-tartjuk akcióhoz, mert egyelőre a veranda meg a ház éppolyan hőmérsékletű, de ez változni fog. Szigetelés ugyan nincs sehol, leszámítva a jóóó vastag falakat, de a verandán fűtési lehetőség sincs. Sebaj, mint mondtam, ezen a hídon majd akkor satöbbi.

** Az egyik barátnőnk ezen most nagyon hangosan tudna röhögni, ő szeptember elején költözött át Miamiból Marseille-be két macskával, és ugyan ő még nem panaszkodik, de a macskák már közölték, hogy a tizenöt fokos reggelek elviselhetetlenek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/20 hüvelyk újracucc, eská, firenze, macs, otthoncsücsü, ősz

 

Eská 11/10 – Pizzakenyér

19 okt

Az ilyesminek, legyek nagyképű egy kicsikét, nincs már jelentős sportértéke, kivéve, ha

  • épp Firenzében vagyok (Olaszországban!!!),
  • nincsen értelmezhető mérőedényem (még),
  • ma délelőtt kellett vennem egy műanyag tálat kelesztéshez meg dagasztáshoz, mert nincs gyúrófelületem, és reggel még dagasztó/kelesztőtálam se volt,
  • idegen a liszt,
  • idegen az élesztő,
  • idegen a só (ne röhögjetek, ez rém fontos),
  • mondanám, hogy idegen a sütő is, de ez nem sütő, hanem egy növésben visszamaradott, ámde igen öreg izé, hívjuk az egyszerűség kedvéért sütőkének – nézzetek csak rá nyomorultkámra,
  • a tepsikén (az is visszamaradt a növésben) már végigmentem egy acélcsutakkal, de akár az egész estét eltölthetném vele, mint Ron Weasley a szidolozandó kviddicskupával.

Kiindulópontnak megjárja. A kivitelezésen még dolgozni fogok. Galéria!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/19 hüvelyk eská, firenze, ősz

 

11/49 – Ernyő

19 okt

Nyugi, nem vesztem el. Látjátok, ugye?

A firenzei időjárásról szerzett eddigi tapasztalataim alapján elég gyakran fogtok olyan fotókat látni, amelyeken épp az égre kancsalítok. Ma már volt minden, ami belefér, hajnali mennydörgéses vihartól reggeli szemerkéig, aztán jött a szél, aztán egy egészen esőszerű eső, majd kissé abbahagyta, és elkezdett tisztulni. A fotó ebben a percben készült, még egy utolsó ellenőrzés gyanánt, mielőtt elindulok bótba (erről majd persze később szintén fogok mesélni).

Végül úgy döntöttem, itthon hagyom az ernyőt, ami a La Casina tulajdona, és ilyen elegáncsos ernyőt én még nem pipáltam enkezemben.

Igazi fa meg réz meg minden anyámkínja, a mechanikája meg mint a vaj, huss és pöcc. Pöttömke szépséghibája, hogy az egyik bordája görbe, a gombos zárókája meg nem működik, azonnal automatikusan kinyílik, mihelyt kioldja az ember a tépőzáras átkötőt, és nem is hajlandó összecsukódni, csak ha visszazárjuk ugyanazzal a megkötővel.

Nagyjából a La Casina összes mozgatható tárgyára jellemző, hogy van valami pöttömke szépséghibája, és én ettől el vagyok ragadtatva.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/19 hüvelyk ajándék, firenze, ősz

 

Intermezzó – “Azt hiszem, Totó, már nem Kansasban vagyunk”

18 okt

Úgy vagyok kissé, mint az atyafi, aki először megy városba, aztán csak álmélkodik, hogy a városi emberek is a szájukkal esznek és a fenekükkel finganak, nem fordítva. Van ebben az ambianszban, ahol most fészket raktunk, egy csomó viccesen megtévesztő elem – bizonyos dolgok roppantmód ismerősek, mások pedig teljesen idegenek, és a kettő mintegy átmenet nélkül váltja egymást.

Hadd adok erre egy igencsak kézenfekvő példát. Most már nagyjából összeállt, hogy milyen a mi kulipintyónk, nem? Ha a bejáratától nézek előrefelé, ezt látom:

Oké, ezt tegnap láttam, amikor hétágra sütött a nap, most éppen esik az eső, úgyhogy nem megyek ki újra lefotózni, de elhihetitek: még mindig ugyanúgy fest, csak vizes. Kicsi lugas, a kőperemes kertben néhány növény, egy kis csupáltforma zsálya meg rozmaring is van, lefelé pedig némiképp roggyant szőlőtőkék ácsorognak. Mintha el sem hagytuk volna Szentendrét, max. felmásztunk a Kőhegyig.

Ehe. Nos, a nappalink falán van ez az ablak,

mögötte pedig ez.

Rozi csak néz, mint a moziban. Pláne, hogy a kaktuszok mögött mintha megint teljesen normálisnak tűnne a táj (leszámítva persze a bambuszrudakat*),

és ez így is van,

de hoppá, mintha lenne ott hátul egy épület, nézzük csak.

Ehe.

* Azokra majd még visszatérünk. Nem konkrétan ezekre ott, de a bambuszról beszélni kell, azt nem hagyhatom ki az Il Palmerinóban. Látjátok a legutolsó fotón a szőlőkarókat? Na az is mind bambusz.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2023/10/18 hüvelyk ajándék, firenze, ősz

 

11/48 – A cserépkályha sarka

18 okt

Onnan kezdjük, mert csak onnantól ismerjük a tánclépéseket.

Ez amúgy pünkt a harmincötödik próba, csak hogy lássátok, milyen elhivatott őtözködős blogger vagyok. Kint! Bent! Vakuval! Anélkül! Éjszakai portré üzemmódban! Éjszakai tájkép üzemmódban! (Egen, tudom.) Fotóállvány a korláton! Állvány a lépcsőn! Állvány egyik lába lépcsőn, másik kettő a gazban! Aztán fordítva ugyanezt! Egy fokozat láb kihúzva! Két fokozat láb kihúzva! Másfél fokozat láb kihúzva! És a fény is pont másik irányból jön, mint szokott.

Aztán persze két eső között elmentem bejárni a kertet. Erről majd később mesélek, de mesélek, az tuti.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/10/18 hüvelyk újracucc, eská, firenze, otthoncsücsü, ősz

 

Eská 11/9 – A Bogdán-projekt 3. – A csomagolás szépségei, ízelítő

17 okt

Ha szerdától szombatig egyedül maradok itt a La Casinában, Batu kán csapatai kutyafasza lesznek ahhoz képest, mekkora lendülettel fogom szerteszijjel borogatni a világot (ne feledkezzünk el a hobbiszatyromról! meg arról se, hogy ha én egy hétnél több időt töltök valahol, máris elkezdek mindent összevissza huzigálni!). Most még csak a kipakolásnál és némi lájtos bútorhuzigálásnál tartok, de ezt megosztanám veletek, csupáncsak azért, mert vicces.

Kérdeztem múlt héten a RK-t, van a La Casinában teáskanna? Háát, van egy mütyür, de igazából nincs. Mire én, remek, már mióta tologatjuk a pincében ezt a szuper kis darabot, az azóta már megszűnt hódmezővásárhelyi majolikagyár terméke, itt-ott lepattogzott, de nem repedt, nem folyik, egy liter teára van hitelesítve, jöszte mamához.

Úgyhogy bepakoltam.

Egen, mi controlfreakek így pakolunk, problem?

Mindehhez pedig mi, súlyosan dilinyós, de mindeközben néha meglepően praktikus népek úgy pakolunk, hogy nem feledkezünk meg arról, egy teáskanna voltaképpen tároló.

Az üvegedényke itt volt a polcon, de amúgy az összes többi cucc a teáskannában utazott idáig. Háromféle spéci tea (Keleti Boszorkány, Adventi Tea és Tangerine Dream, mind az Édeni Édességektől, akiket csak azért linkelek be, mert szeretem őket), egy teatojás, valamint egy púpozott összemaréknyi Wawel minicsoki, amit még Lengyelországból hozott nekem a RK. Meg nem mondom, mikor volt az, talán augusztus végén.

További csomagolási tippekért forduljatok hozzám bizalommal, most elugrándozom egy teafőzés irányába. Itt tájainkon igen vicces az időjárás, bent afféle tipikus szobahőmérséklet van, napon izzasztó meleg, árnyékban kellemes szeptemberi langy. A fürdő előtt van a falon egy digitális izéke, ami azt állítja, hogy ebben a pillanatban a lakásban 21,5 fok van, de nem tudom, higgyek-e neki, mert a pontos időt is mutatja, és tizenkét percet siet…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/17 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, firenze, ősz

 

11/47 – Larghetto

17 okt

Először is egyezzünk meg abban, hogy túl jó dolgunk van, oké?

A harmadik kávé után vagyok a verandán, Tökösboci a napfényben élvezkedik, túlnyomórészt ki is csomagoltam, és amíg a RK vissza nem tér az egyetemről, lustácskán pakolok ide-oda, aztán elmegyünk kószálni egyet.

Van időm, mondogatom, tenger sok időm van, és semmi kötelezettségem azokon kívül, amiket szántszándékkal magamra vállalok. Annyira tenger sok időm van, hogy talán még a kertet sem hagyom el hétvégéig, és higgyétek el, ez nem jelenti azt, hogy blogolásra érdemes tartalom nélkül maradtok, óóóó, nagyon nem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/17 hüvelyk eská, firenze, macs, ősz

 

11/46 – Megérkeztünk!

16 okt

Hurrá!

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2023/10/16 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, firenze, macs, ősz

 

11/45 – Arrivederci

15 okt

Én is útra készen állok,

a csomagjaim is,

és ugyan tartok attól, hogy hétfő estig nem leszek képes rendesen lélegezni, de állok elébe, bármi jön.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/15 hüvelyk újracucc, eská, firenze, ősz

 

Intermezzó – La Casina

13 okt

Most jön az a rész, amikor ti irigykedtek, én pedig már csak azt várom, hogy kedd legyen (előjelzések szerint 18 fok, eső, szél, de kinemszarjale, ha végre ott leszünk).

Mivel tegnap a RK lecsapta a sátorfáját azon a helyen, ahol januárig pocolunk, hadd tartok egy kis tárlatlátogatást így messziről, fotókon át. Nyilván semmiről nem tudok bővebbet semmiccse, de akkor szép az élet, ha zajlik, és most fog rám zuhanni a plafon, mert aki nálam inkább controlfreak, azt már kezelik, most pedig fejest ugrok a nemtommibe.

Mindenesetre a nemtommi bejárata így fest:

Mindenekelőtt: ez egy nagy konglomerátum része, ami az Associazione Culturale Il Palmerino névre hallgat, a középpontjában egy villa van, valamikor Vernon Lee írónő lakott itt, most pedig nagyjából összművészeti rezidencia és szálláshely, mindenesetre be kellett lépni az egyesületbe, ha az ember itt akar lakni, tehát innentől a RK ezt is felírhatja a CV-jébe az összes többi fellowship és miegymás mellé. (Én csak a feleség vagyok, nekem nem kellett belépni.)

Amiben mi lakni fogunk, egy valamikori cselédlakás, ami jelenleg La Casina névre hallgat, és helyszíne lesz összes dilinyómnak és nyivogásomnak keddtől arrafelé, ha az Úr kegyes hozzánk. Ujjakat csuriba. (A szőrös miatt fosok leginkább, ő még nem utazott messzebbre az állatorvosnál, most pedig több mint ezer kilométerre visszük innen, és ha velem csinálnának ilyet, garantáltan kiborulnék. Drukkoljunk, hogy neki több esze van, mint nekem.)

A La Casina külsejét már láttátok az első képen, ott van valahol a sok zöld mügütt. Lépjünk beljebb a verandára.

Van egy halvány sejtelmem, hogy amíg nem lesz kék a szánk széle, időnk nagyját itt fogjuk áthéderezni. Sajna ez viszonylag gyorsan be fog következni (október közepe van, az árgyélusát neki!), de akkor majd beljebb vonulunk. Ezen az ajtón át:

Jelzem, nekem itt már vannak Terveim, amitől mindenkit mentsen meg az ég. Szép kihívás lesz úgy formálni enpofámra a világot, hogy nem verhetek szeget sehová, és nem mázolhatok át pipiszínre mindent, ami szembejön, de megoldjuk.

Az ajtó mögött található az, amit az ismertetőben úgy írtak le, hogy “tágas nappali, étkező és konyha”. Minden csak viszonyítás kérdése, persze, de most némiképp bátortalanul megjegyezném, hogy én jelenleg 192 négyzetméteren lakom, fene a burzsuj pofámat.

Sütő sajnos nincs, úgyhogy a kovász itthon marad, a lisztek is. Az adventi sütiket is át kell gondolni. És vinni kell éles késeket meg késélezőt. Meg minden mást, ami egy normális főzéshez köll. (Mintegy zárójelben még egyszer szeretném megemlíteni, hogy fene a burzsuj pofámat, én elkényeztetett házicica, én.)

Rubint Réka (igen, az a Rubint Réka) egyszer azt mondta, hogy a hosszú házasság fontos titka a külön fürdőszoba. Most rossz leszek, és azt mondom, ez volt a legokosabb dolog, ami annak a nőnek a száján valaha kijött. Mi huszonhárom éve élünk két külön fürdőszobán, úgyhogy ez is érdekes experimentum lesz.

A végére nagyúri hálószobánkat hagytam az ortopéd méretű párnákkal. Mint látható, a RK már itt is leverte a sátorfáját a rókás pokróccal és az általam horgolt ágytakaróval.

Továbbra is az van, hogy épp akkora mértékben fosok, mint amennyire lelkes vagyok. Legyen már kedd reggel, könyörgöm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/13 hüvelyk firenze, projekt

 

11/43 – Fészer

13 okt

Péntek, tizenharmadika. Marha nagy mázli, hogy semmiféle klasszikus babona nem érint meg engem, nekem csakis különbejáratú babonáim vannak útközben látott macskákkal meg prímszámokkal, nemakarokbeszélniróla. A RK ma dönget haza egyetlen etapban Firenzétől Szentendréig, délután háromra pedig a cicászatra fuvaroz el apósom, hogy Maci megkaphassa a féreghajtóját, ami utazás előtt javallott.

Önmagában ez a kettő is elég lenne a jóból, de (“tovább is van, mondjam még?”) tegnap alig pár órával azután, hogy megállapítottam itt nektek, ocsmány módon el vagyok butulva, a RK bekvártélyozta magát a La Casina nevű kulipintyóba, ahol január közepéig életünket tengetjük majd, és elővette a mérőszalagot. Nyilván csak magamra vethetek, én küldtem el a mérőszalagot azzal az instrukcióval, hogy a RK vegye elő, és fussa vele körbe a kulipintyót, mihelyst beköltözik. Mivel úgy gondoltam, nekem most már úgyis minden mindegy, amíg ő bedobott egy mosást (van egy kommunális mosógép egy fészerben, nem viccelek) elmentem a Mickey’s-hez egy ún. Vintage Sajtos Baconburgerért. Az a cucc valóban ifjúkorom hamburgereire emlékeztet, bár nincs benne csalamádé, ami a kilencvenes évek minden megbízható McDisgusting burgerének fontos összetevője volt, de egyébként minden része teljesen autentikus a túlsütött húspogácsától a fél tubus majonézig és a molnárkáig, amiben mindez benne tocsog. Na hát én ezt betoltam röfögve az arcomba egy adag hagymakarikával és sültkrumplival együtt, leküldtem hozzá két korsó Braníkot is, majd elővettem a jegyzetfüzetet. Ekkorra természetesen már Maciénál is kevesebb eszem volt, az agyamból a maradék vér mind lement a gyomromba, hogy megküzdjön a molnárkával, a hagymakarikákkal meg a Braníkkal.

Próbáltam a helyzet magaslatán maradni, de ez nem volt a legkönnyebb, pláne miután kiderült, hogy az általam oly gondosan összeállított csomagból egyetlen paplan- vagy párnahuzat se használható. Porca miseria. A párnáknak különösképpen ortopéd mérete van, 70×40-esek, én ilyet még nem pipáltam. (Sok minden lesz a jövőmben, amit még nem pipáltam, ezt előre látom.) Mindenesetre ma esmég beizzítom Eriket ortopéd méretű párnahuzatok ügyében, miután végigkajtattam az ágyneműs szekrényeket 200×200-as paplanhuzatért. A kockásról, amit elküldtem, kiderült, hogy kicsi, 180×180-as.

Az éjszakámról inkább ne beszéljünk, a vacsorám abszolúte alkalmas volt arra, hogy Babett anyóval álmodjak, és az a gyanúm, ez meg is történt. A mai nap folyamán viszont, ha lesz még rá enerzsia meg idő, bemutatom a La Casinát is, amiről a RK számos fotót küldött nekem. Ha most nem jönne össze, mert lenyelt Erik meg a cicászat meg a többi, ne búsuljatok, úgysem ússzátok meg. Addig is, nesztek, itt a fészer, amiben a mosógép lakik.

Mondtam én, hogy nem viccelek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/13 hüvelyk firenze, ősz

 

Eská 11/8 – A Bogdán-projekt 2. – Zsugorítva

11 okt

Na hát kérem megraktam a hobbiszatyromat minden földi jóval, az utolsó item, amit belegyömöszöltem, a ragasztópisztolyhoz való nájlonrudacskák csomagja volt, és nincs az a Felsőbb Erő, akinek a kedvéért én ezt a monstrumot kipakolnám utazás előtt, mert nagyon jól ismerem a szardelladobozok törvényét. Ez már Firenzéig így marad, slussz.

Ne kérdezzétek, mi van benne, mert csak raktam, mint bolond a talicskát, oké? Az egyszerűség kedvéért tekintsetek rá úgy, hogy ez itt a Bűnök Barlangja – zsugorítva.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/11 hüvelyk újracucc, eská, firenze, projekt

 

11/39 – Lép

09 okt

Mával beléptünk a káosz, zűrzavar és borzalom hetébe, ami ebben a formában barokkos túlzás, de csak azért, mert itt amúgy is minden hét a káosz satöbbi hete.

Csomagolok. Ezzel mindent elmondtam. Pláne, hogy még csak az előkészítő fázisban vagyok, amikor az ember a mosógéppel dörömböl, fiókokat túr fel, és kétségbeesetten próbál visszaemlékezni arra, ugyan hová rekkenthette el a rozsdaszínű sapkát a kék rozettákkal, mert ugyan van a házban hetvenhét sapka, de neki pont az kell most, azonnal.

Ha holnapig nem találom meg, akkor újratervezés lesz, hogy toszojtaná meg hátulról ezt az egész hülyeséget a csákováci rosseb. Miért, ugyan miért nem vagyok képes arra, hogy lazán bebaszarintsak kétölnyi holmit egy zsákba, osztjóvan.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/10/09 hüvelyk újracucc, eská, firenze, projekt, ősz

 

Eská 11/6 – Hobbiszatyor

06 okt

Két és fél hónapot fogok a Bűnök Barlangja nélkül tölteni, és nyilván ennek az időnek jelentős részében a lábam meg a cipőimet koptatom, és a számat tátom, de egy akár tíz kilométeres városnéző séta után is ott van még az este, amikor az ember lerogyik, oszt néz ki a fejéből. Plusz még emellett egy alkotóházban lesz a cselédlakásunk, amiből jövő csütörtökön költöznek ki az akvarellfestők, hogy bevonulhasson a RK a retyerutyáival meg a mérőszalagjával, és ugyan senki nem fogja elvárni tőlem, hogy kreatívan és gyümölcsözően töltsem a napjaimat, de előre látom, hogy lennének majd olyan pillanatok, amikor azért vonulok végig egész Firenzén, hogy találjak egy fonalboltot. Jobb az ilyen problémákat megelőzni, aszondok.

Minekutána nyilvánvaló lett, hogy egy csomó kreatív betyárbútort fogok magammal hurcolni, a tárolásukról is gondoskodni kellett, és valahogy nem fűlött a fogam ahhoz, hogy három összevissza cekkerkével induljak útnak. (Gondolom, ezen egyébként nem lepődött meg senki. Ha igen, még nem olvastok engem elég régen.)

Úgyhogy előszedtem a kincsecskéimet, hogy én márpedig hobbiszatyrot fogok varrni magamnak, amiben elfér az összes jövendő és jelenlegi merénylet.

Ezek már mind bent voltak a házban a keskenyebb heveder kivételével (spoiler: azt végül nem is használtam), a szép tarkabarka maradékos anyagdarabokat meg pláne felismerik azok az öreg iszapszemű ráják, akik végigkövették az én peripétiáimat a kanapék és más bútorok huzatának gyártásakor.

Hát nem állítanám, hogy ugyanakkora szopás volt, mint egy kanapéhuzat, mert végül is másfél nap alatt megvoltam vele, de bizony egyes fázisokban többet szenvedtem vele, mint egy olyan kanapéhuzattal, amit nagyrészt egy eleve létező példány mintájára gyártottam le, és leginkább méterhosszú egyenes varrásokból állt.

Ezt én ugyanis a saját kútfejemből csináltam meg, leginkább a rendelkezésre álló anyagdarabok méretének engedelmeskedve, és egész komolyan meglepett a végeredmény, ami úgy fest, mintha tervezve lenne, nem pedig tővel-heggyel összehanyigálva. Ezt különösen azért nehéz elhinni, mert most használtam először ún. táskamerevítő közbélést, amire Erik aszonta, are you fuckin kidding me, és sok küzdelem után már csak a bélést kellett volna belehúzni, amikor rájöttem, hogy rettentő csámpák szegénykének az arányai, ezen pedig csak úgy tudtam segíteni, hogy az aljából kellett kivágnom nyolc centit, mert az arányok pont ott voltak csámpák, véletlenül se a tetején.

Na de tegnap este nyolc harmincakárhánykor végre kész lett.

A részleteket mesélgetés helyett a lassan tradícióvá váló mozaikos galériában mutatom be, mert mindennek van határa.

Annyit még megjegyzek, hogy cipzárt végül nem használtam bele, ehelyett jó eséllyel további kis szütyőket fogok még legyártani a hobbiszatyromba, mert pont ennyi eszem van. A pántjai épp elég hosszúak ahhoz, hogy vállamra kaphassam, de ha dugig tömöm, és ez nehézségekbe ütközik, az oldalán látható D-karikákra fogok feldobni egy szíjat. Ehhez kellett volna a karabiner meg a heveder, de mire a végére értem, aszontam, még mit nem, ezzel is szopni külön. Úgyhogy inkább elővettem ezt itt, már vagy másfél éve vár arra, hogy kezdjek vele valamit.

A HÉV-állomásnál lévő turkálóban vettem háromszáz kemény forintokért, a hozzá tartozó táska ugyanis valószínűleg megadta magát az enyészetnek, mire odakerült. A márkajelzés nem látszik valami jól (a csatra van stemplizve), de ez egy Desigual szíj csak a röhej kedvéért. Na persze a D-karikákkal ellentétben nem nikkel, hanem arany színű, de nézzük el nekem ezt a gaffe-ot.

Szóval itt van végre a hobbiszatyrom, a hétvége egy részét valószínűleg azzal fogom tölteni, hogy ábrándosan teletömködjem értelmetlen dolgokkal, most viszont megyek kenyérrudacskákat sütni, mert du. gintonicokra vagyok hivatalos Kátya nevű baratinámhoz.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/10/06 hüvelyk újracucc, eská, firenze, projekt, turkálgat, ősz

 

Eská 11/5 – A Bogdán projekt 1. – Lakályossági csomag

28 Sze

A “pakol, mint Bogdán az üres boltban” gyermekkorom egyik kedves szólása volt – ugyan már senki sem tudta, ki volt az a Bogdán, és miért pakolt, de ez nem is nagyon számít (bár azt például speciel tudom, hogy Bernát miért kapkod a ménkűhöz, és ez kellő mértékben boldoggá is tett, zárójel bezárva.)

Mindenesetre indul a “Csomagolunk, vaze!”, és a következő hetekben ne nagyon számítsatok semmi jóra: leginkább óriási kupac miegymásokat fogok mutogatni, majd hopp, eltüntetem őket, mint nyuszit a cilinderben. Ma például a lakályosság érdekében cselekedtem sokat és szépet, mert a RK és köztem lévő lényeges különbségek leginkább a környezetünkkel kapcsolatos igényekben jelentkeznek, és ez eddig nem okozott konfliktusokat, mert én azt csináltam palotánkban, ami jólesett, ő meg hagyta, de most egy fiesoléi cselédlakásban fogunk pocolni együtt, és ebből még akadhatnak konfliktusok.

Elmagyarázom.

A RK szereti az esztétikus környezetet, de valójában elvan bármilyen közegben – levéltár vagy könyvtár legyen a közelben, ágy az alváshoz, villany-szék-asztal a cédulák esti macerálásához, legyen egy takaró, amit magára húzhat, ha fázik, egy ablak, amit kinyithat, ha melege van, és ha esetleg arra is adódik lehetőség, hogy egy hiányzó lábú villanyrezsón főzögethet valamiket egy görbe serpenyőben, hát ő már tökéletesen érzi magát, kösziszépen.

Na én nem. Nem azért csinosítottam ki huszonév munkájával a kócerájt, amiben élek, mert meghajoltam volna a kívülről érkező nyomás alatt – ez egy belülről érkező nyomás volt, és ez bizony azt jelenti, hogy ezt a nyomást viszem én magammal bárhová, ahova megyek. Nyilván két és fél hónapra nem akarok magammal cipelni mindent, de mindent, viszont ahhoz, hogy jól érezhessem magam valahol, igenis kellenek a saját cuccaim. Pláne, mikor valójában azt sem tudom, kapunk-e ott abban a cselédlakásban ágyneműt meg efféléket.

Úgyhogy ma elkezdtem pakolni, mint Bogdán az üres boltban, és egyelőre itt tartunk. Röhögni persze ér, ez a kupac itt a roppantul praktikus és a röhejesen fölösleges holmik elragadó kombinációja. Nézzük csak:

Hadd listázom is:

  • egy abrosz
  • egy asztali futó
  • két törlőkendő
  • egy mikroszálas kendő
  • egy felcsíptethető kislámpa
  • elektromos elosztó
  • hosszabbító
  • tengerifű kaspó himmihummik tárolására
  • fényfüzér
  • felakasztható tároló nyolc rekesszel (eredetileg cipőknek szánták, majd meglátjuk)
  • két lemosható tányéralátét
  • illatmécsesek
  • szövetpipik (csakazértis!)
  • két egyszemélyes paplanhuzat
  • egy dupla lepedő
  • egy kétszemélyes paplanhuzat
  • két kis törölköző
  • két nagy törölköző
  • öt darab párnahuzat különböző méretekben
  • gombócforma rókica.

Ez most szombaton elmegy Firenzébe. Persze a mi költözködésünk ezúttal is bonyolultabb lesz, mint ami normális, mert arról még a leghalványabb segédfogalmunk sincs, mi vár minket a fiesoléi cselédlakásban, azt ugyanis csak okt. 12-én foglalhatja el a RK, addig két amerikai akvarellfestő csücsül benne. Én ugyan nem akarok átszállítani két és fél hónapra egy komplett konyhafelszerelést, de a “minden másra ott a MasterCard” ezúttal nem játszik. Egyrészt nekem Visám van, másrészt pedig márciusban kapok legközelebb fizetést. A RK-nak ugyan van Visája és MasterCardja is, de ő, lásd fent, elvan a hiányzó lábú villanyrezsókkal is. Nem eccerű a helyzet, na. Ráadásul mi ugyan két etapban vonulunk el a szép Olaszhonba, de a második etapban ott vagyok én, a gondos kurátori munkával összerakott két és fél havi ruhatáram (ezen még dolgozunk), valamint Maci és az ő retyerutyái is.

Hát ezért volt az, hogy én még Esztergomból hoztam magammal három méternyi szép levélmintás impregnált vásznat, hogy útitáskákat és -szatyrokat és -szütyőket gyártsak belőle. Egyelőre két marha nagy táskánál és egy picike szütyőnél tartok, az egyik táskát a lakályossági csomagnak szántam (ennek ott fent), a másikat a ruháimnak, azzal a mérettel kell gazdálkodni, slussz-passz.

Éééés, ha már összeraktam a csomagot, bepakoltam a táskába.

Kétharmadáig telt meg. Szombat reggel kell belódítanom Emesébe. Tartok tőle, addig még belerakok egyet-mást…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/09/28 hüvelyk újracucc, eská, firenze, projekt, ősz

 

Eská 11/1 – “Csak” egy újabb sapka

04 Sze

Mivel sapkáim száma légió, nyilvánvalóan kellett egy újabb. (Egy frászt.) Természetesen állandó modellem, Boldizsár fején mutatom be, mert ugyan ősszel én ki szoktam hirdetni a sapkaszezont, de azért annyira még nincs ősz, hogy ezt saját fejűleg is megtegyem.

A technika ismerős (konkrétan a könyökötökön lehet már kinövés formájában), de a szokásostól eltérő virágocskák kerültek rá. Egyrészt mert volt abból a készleten már ebből is egy légió (egen, itt mindig mindenből túl sok van),

másrészt pedig az e tájakon szokásos hülyeség és marhaság szellemében elkapott az inspiráció, és ez jutott eszembe:

A képrészlet, gondolom, igencsak ismerős lehet, de úgysem árulok zsákbamacskát, innen van. Nem akartam én reprodukálni azokat a rózsákat, Isten ments, de akkor is miattuk kerültek épp ilyen virágocskák a sapkára épp ilyen színekben, és innen már nemigen volt megállás. Nem is igen lesz. Nincs mese, no, ezennel megnyitom a Firenzére készülődés évadát. Errefelé ez is nyilván a “kuss, én így szállok le a bicikliről” szellemében fog működni, mint minden más szokott, de már tele van tervvel meg ötlettel a padlás, és miért lenne az ember lányának blogja, ha nem azért, hogy ide ömlessze azokat.

Attól tartok, afféle érzelmi és kreativitási hullámvasút előtt állok, de már megvettem rá a jegyet, úgyhogy jöhet a hűűűű, áááááá, hűűűűű, ááááá, és megintelölről.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/09/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, firenze, projekt, ősz

 
← Korábbi bejegyzés
Újabb bejegyzés →