Mivel sapkáim száma légió, nyilvánvalóan kellett egy újabb. (Egy frászt.) Természetesen állandó modellem, Boldizsár fején mutatom be, mert ugyan ősszel én ki szoktam hirdetni a sapkaszezont, de azért annyira még nincs ősz, hogy ezt saját fejűleg is megtegyem.
A technika ismerős (konkrétan a könyökötökön lehet már kinövés formájában), de a szokásostól eltérő virágocskák kerültek rá. Egyrészt mert volt abból a készleten már ebből is egy légió (egen, itt mindig mindenből túl sok van),
másrészt pedig az e tájakon szokásos hülyeség és marhaság szellemében elkapott az inspiráció, és ez jutott eszembe:
A képrészlet, gondolom, igencsak ismerős lehet, de úgysem árulok zsákbamacskát, innen van. Nem akartam én reprodukálni azokat a rózsákat, Isten ments, de akkor is miattuk kerültek épp ilyen virágocskák a sapkára épp ilyen színekben, és innen már nemigen volt megállás. Nem is igen lesz. Nincs mese, no, ezennel megnyitom a Firenzére készülődés évadát. Errefelé ez is nyilván a “kuss, én így szállok le a bicikliről” szellemében fog működni, mint minden más szokott, de már tele van tervvel meg ötlettel a padlás, és miért lenne az ember lányának blogja, ha nem azért, hogy ide ömlessze azokat.
Attól tartok, afféle érzelmi és kreativitási hullámvasút előtt állok, de már megvettem rá a jegyet, úgyhogy jöhet a hűűűű, áááááá, hűűűűű, ááááá, és megintelölről.
