Hurrá, megint sikerült valahogyan elevickélnem vasárnapig.
eská kategória bejegyzései
Adventi dekkolás 2025/13 – Luca
Siralmas példány vagyok: sehol semmi Lucaszéke, Santa Lucia kenyere, lussekatt, de még egy likas fakanál se, amin keresztül majd a karácsonyi éjféli misén megstírölhetném a lokális boszorkányokat. Sőt, hogy fokozzam, ma Bábkészítés órám volt, pedig december 13-án varrni szigorúan tilos, azzal ugyanis az ember lánya egész jövő évre tojástalanná teszi a tyúkokat. Aszongyák.
Hálistennek legalább az RK, aki hazajött végre,* vett lent a piacon búzafüvet.
* Ó. Asszem ezt sem mondtam. Több mint két hétig Bukarestben volt a kariőrjét építendő. Én meg közben itt taknyomba-nyálamba habarodva, két kurva macskával, 213 házidolgozattal és 192 zárthelyivel, hagyjuk is.
13/104 – Gyanánt
A naptáram azt mondja, hogy ma volt a félév utolsó tancsinapja, de én már nem hiszek el ilyesmiket.
Ezt a kabátot amúgy csütörtökön turkáltam Esztergomban, de persze ezt se volt időm bemutatni új beszerzés gyanánt.
13/102 – Gárgy
Már az irodámban kuksolok, és félév végi meggárgyulás esete forog fent éppen, mert annyi listám, be- és aláírni valóm, osztályzatom, körösztanyám térgye kalácsa van előttem, hogy mingyá a Dunának megyek.
Ja, mégse, hideg van ahhoz.
13/101 – Még négy
A maival együtt még négy napot tanítok, de egyre setétebbek a kilátásaim. Az ablakon túl is.
13/100 – Nő
Valahogy mintha a dolgozatok száma csak nőne, holott csökkenniük kéne. Ez az utolsó hét egy gyilkos, no.
13/99 – Hód
Nem mondom, hogy ez lesz az év legrosszabb hete, de valószínűleg ez lesz a leghosszabb, amilyen nyögvenyelősen vonszolom magam rajta keresztül, hódfarokként hurcolva magam után az összes feladatomat, amik közül egyikhez sincs semmi de semmi kedvem.
13/98 – Kapar
Vannak hetek, amikor a fotóimból válogatni maga a bőség zavara, aztán vannak olyanok, amikor alig tudok összekaparni egy maréknyit a fiók aljáról. Most az utóbbi van.
13/97 – Hátizsák
Tizenegykor jöttem el hazulról a bábkészítős hátizsákommal, most háromnegyed öt, és a diákok még mindig itt varrnak előttem.
13/96 – Irreál
Ez ma egy teljesen irreális nap, egy szabad péntek. Olyan rég láttam ilyet utoljára, hogy már alig ismerem fel.
Attól még előbb-utóbb fel fogok tápászkodni innen, de mmmmm, csak akkor, amikor akarok.
Adventi dekkolás 2025/4 – Kuckó
Újrahúztam az ágyneműt a Bűnök Barlangja futonján, és igen erős késztetésem van, hogy be is vackoljam magam. Nyugtassatok meg, hogy ilyesmit délután fél hatkor sem teljesen erkölcstelen elkövetni.
Hugónak, az őrgrófnak bezzeg nincsenek efféle skrupulusai, de neki semmivel kapcsolatban nincsenek, úgyhogy az ő véleményére amúgy sem adnék.
13/95 – Érckakas
Egyre inkább az van, hogy indulásaim idején sűrű setét az éj, a déli szél is üvölt, én pedig úgy csikorgok, mint Budavár magas tornyán az érckakas.
Ilyenkor érzem azt, hogy már a büdös életben nem lesz rólam olyan fotó ezen a blogon, ahol nem vagyok elmosódva. Aztán persze majd ez is helyreáll, de Tutatiszra, ezek a decemberi reggelek igazán fárasztóak.
13/94 – Javítás
Ezt a hetet a tancsitancsi mellett dolgozatjavítással töltöm. Nagyon sok dolgozat javításával. És amikor azt mondom, hogy “nagyon sok”, az azt jelenti, hogy 200+. Még a buszon is azt fogom csinálni.
13/93 – Rajzszög
Még mindig én vagyok a megtévesztés csodája, ezúttal is olyanformán festek, mintha élnék, pedig előbb-utóbb fejreállok, mint egy rajzszög.
Apropó rajzszög, ma órák után ki akarom dekorázni az aulát. Drukkoljunk, hogy megtörténjen.
13/92 – Folyamatos
Az árgyélusát neki, hogy állandóan menni kell valahová. Most éppen rádiófelvételre, ahol megint több mint két órát kell dumálnom szinte folyamatosan, és rohadtul nincs hozzá kedvem. Valójában már október végén úgy véltem, hogy kifejezetten boldoggá tenne, ha januárig sose kellene öt percnél többet beszélnem egyhuzamban. Sőt, egye fene, még az is, ha egyáltalán meg se szólalhatnék.
Aztán persze, mi van azóta is, folyton fosnom kell a szót, mert ez a munkám.
Adventi dekkolás 2025/1 – Patyomkin
Helló, nép, kezdődik az idei adventi dekkolás sorozata, mert ha a fene fenét eszik is, muszáj valami normalitást vinni a világomba. Igaz, idén ez a normalitás nagyrészt Grigorij Patyomkin tábornok elhíresült falvainak szellemében fog zajlani, amikor is gondosan megválasztott képkivágásokkal operálok, és inkább ne gondoljatok bele, mekkora káosz, kosz és kupleráj van a képkereten túl.
Mindenesetre legalább koszorúm van, gyertyáim is vannak rajta, és a komód teteje is olyanformán fest, ami mutogatható, úgyhogy tessék.
13/90 – Dolgozat
Induláskor így néztem ki. Jelenleg viszont épp egy asztalon ülök, előttem pedig hetven hallgató izzad a dolgozatával, amit aztán persze ki kell javítanom. Kellemes szombatot nekem, hogyaszongya.
13/89 – Bundakesztyű
Napom, hetem, évem, nyámpicsáj.
Összesen négy órát aludtam az éjjel, és a szartorta tetején az volt a penészes maraschino cseresznye, hogy fél háromkor még pluszban felriadtam arra, amint a kisebbik égedelem, akiből bundakesztyűt fogok csinálni, levert az étkezőasztalról egy tálat, ami természetesen ízzé-porrá tört a padlón.
Minden nap más - mindennap más 