Megint egy újabb huhh-micsoda-hét-volt-ez-is, két intézményi nyílt nappal, további vizsgáztatásokkal meg a szokásos fel-alá rohangálással a Duna mentén. Nem csoda, hogy a hét többi részét végigdöglöttem. Most még megtehettem, hála a pipéknek. Galéria!
Vacsora, kisázsiai fúzió jeligére. Libanoni kofta, észak-török hagymasaláta, paradicsomos padlizsán Yotam Ottolenghi receptje alapján, római köményes-citromos-fokhagymás joghurtszósz meg egy kis házi lepénykenyér.
Most még örülök annak, hogy péntek van, de két hét múlva ez már azt fogja jelenteni, hogy “hurrá, megint végigtanítom a hétvégét”.
Ma ahhoz kaptok szemléltető ábrát, miért inkább az alsó végemet mutogatom ilyen alkalmakkor.
Ez is egy olyan nap volt, amikor semmi sem jön össze, például három és fél óra munkát öltem bele a vacsorába, ami lahmacun lett volna, de a hús nem akart ráragadni a lepényre, ami botrány, és akkora füst volt a konyhában, hogy arra biztos beindult volna a tűzriasztó detektor, ha lenne nekünk olyan.
Úgyhogy a legjobb, amit fel tudok mutatni, azok a tábori körülmények, amiket a Bűnök Barlangja nyújt nekem. Totális kupleráj meg egy elektronyos melegítő készülék.
Tegnap kolbász, holnap kolbász, ma éhhalál, avagy tegnap is látástól mikulásig nyílt napoltam és vizsgáztattam, holnap is azt teszem, úgyhogy ma itthon ténfergek öreg cikcakkruhában, és mingyá elalszom.
Folytatjuk “mai napom egy képben” sorozatunkat, mivel ugyebár egy kép többet ér száz szónál. Nem, még nem vagyok teljesen eldűlve, csak egy kicsit.
Én ezt a mai napot, de reggeltől estig. Most már persze rugdos a lelkifuci, de menet közben igenigen jólesett.
Illusztrációnak nesztek a szép új kukám, amit a Bűnök Barlangjába szereztem be.
Muszáj volt, ez a Hugó nevű egy borzasztó kis kukamatató. Erre is van illusztrációm. Valahol. Egyelőre érjétek be azzal, amikor egy szatyorból lóg ki a drága.
Ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban (“heveny lövöldözés meg a többi”, mint Fülig Jimmy mondaná), úgyhogy tessék, itt a vasárnapi galéria is hozzá.
Megejtettük a heti nagybevásárlást, ma este pedig valószínűleg elmegyünk vacsorázni az Aranysárkányba, ahol olyan kaják vannak, mint a velős pirítós vagy a brióssal és étcsokoládéval tálalt libamájpástétom. És elfogadják a játékpénzeimet is, dupla öröm.
Ma amúgy egy pöttyel jobban vagyok, ami napfényes tulitarkaságomból is látható. Bár, ha jól meggondoljuk, ez nem jelent semmit, én a legdepressziósabb időszakomban is paradicsommadárnak szoktam öltözni.
Indiszponált vagyok, de nagyon. Bár a látszat nem biztos, hogy ezt mutatja, de piszok nehezen öltözöm fel, és indulok ki a házból, amikor nem kötelezően muszáj. Munkázóba úgy megyek, mint a kisangyal (már legalábbis ha a kisangyalok morognak és dörmögnek munkába menetel közben), de a többi iszonyú sok erőfeszítést igényel. Még akkor is, ha az nekem valójában jó. Sőt, talán akkor a leginkább.
A blogolással is meg vagyok akadva nagyon. Eleve úgy gondoltam, addig csinálom, amíg érdemes, és most némiképp el vagyok tanácstalanodva, mert mindennek megvan a szavatossági ideje, és tartok ettől, hogy ennek itt már lejárt.
Tessék valamit nyikkanni ezügyben, mert ha nincs vevő, akkor tényleg fölösleges nyitva tartani a bótot.
De tőlem akár hívhatjuk favágásnak is vagy bármi egyébnek, mert istenbizony úgy érzem magam, mint egy bányaló. Tíz órája dolgozatot javítok, és az egyetlen örömteli dolog, hogy a nagyobbik része készen van.
Ezeket a helyetteseimet már régen láttátok, és sokkal jobban festenek nálam, úgyhogy tessék.
Néha egy tányér mindentbele wonton-gomba-tésztaleves a legjobb az egész napból.
A mai napra már nem lesz jobb képem, ezt is két vizsga között lőttem a Danubianumban.
 | mák - 13/361 – Szárnyacskák |
 | magyaroramegminden - 13/361 – Szárnyacskák |
| mák - 13/344 – Megoldások |
| magyaroramegminden - 13/344 – Megoldások |
| mák - 13/339 – Monokróm |
Minden nap más - mindennap más 