Azt fogok bontani, mihelyt biztos vagyok benne, hogy egy életre végeztem ezzel a rühes menstruációval, pedig én nem is szeretem a pezsgőt. Addig viszont marad a ficnik között nyöszörgés a kanapén, bárhol is legyen az a kanapé.
eská kategória bejegyzései
Adventi dekkolás 2023/13 – Füzér
Tegnap du. installáltam az első nagyobb merényletet, és nyilván itt még messze nincs vége, de azért csodáljuk most ezt egy kicsikét.
Majd eská-poszt is jön belőle, naná.
11/103 – Nyúz
Ma előreláthatólag nem megyek sehová, ehelyett szegény Matildát fogom nyúzni.
Barátságosan hülye időnk van amúgy, a 14 fokhoz meg-megeredő esővel, és holnap úgyis jelenésem van egy ún. karácsonyi partin, pénteken meg ebédre vagyunk hivatalosak, úgyhogy minden bizonnyal jól fog jönni egy elő-feltöltődés ficnik, valamint Mackó és Matilda társaságában.
11/102 – Vacivaci
Nagyon szépen hangzana, hogy a blogomért bármit, de egy nagy frászt. Odakint hat fok van, és esik az eső, menjen ki fotózkodni az, aki ebből él.
Eská 11/18 – Rozettás párna
Kezdjük azzal, hogy tadáá, oké?
Igaz, hogy elsőre “csak egy újabb párnahuzat, meh” helyzetben vagyunk, no de Matildával! meg egyáltalán! Szerintem még sose dolgoztam ilyen ortopéd formájú párnával, ez viszont itt volt a La Casinában, és igazán rá volt szorulva egy huzatra.
Egyúttal jó beavatás volt Matildának is, hogy kábé mikre számíthat tőlem a jövőben. (Nem sok jóra, ezt már sejtheti.) A többiekben amúgy a Szokásos Eljárást követtük: kézzel felvarrt rozetták a kimeríthetetlen készletből, effektfonalak cikcakkal odafogva, alapanyagként a RK elvénült házikabátja (karácsonyra újat fog kapni tőlem) meg a nagy őszvégi turkálós leárazáson vett bútorszövet-darab, mert velem az ilyenek szembejönnek még Firenzében is, hihi.
Ó, és persze Mackó úr igen hatásos hátramozdítói tevékenysége.
Istencsudája, hogy egyáltalán be tudok fejezni így bármit is.
Következő eská-bejegyzésünk már az adventi dekorhoz fog kapcsolódni, tessék kivárni türelemmel.
11/101 – Panforte
Az utolsó képen azokat a kis szalagos lapótyákat hívják így. A panforte sienai karácsonyi édesség, afféle formába nyomkodott aszalt gyümölcs meg dióféle egy mézes-cukros masszában, és egyetlen szelettől egy hétre megvan az ajánlott szénhidrát-beviteled. A galériában további cukiságok is agnoszkálhatók, pl. macska, naplemente és sárga levelek. Meg Firenze, persze.
11/100 – Fényviszonyok
Amikor elmentünk világot látni, túl erős volt a napsütés a fotóhoz, mire pedig hazaértünk, besötétedett.
Vanezígy, no.
11/99 – Nembamba
Ma én voltam az a nő, akinek az orra előtt elment a 11-es a Savonarolánál, úgyhogy egy rövid szitkozódás után elgyalogolt a Vasariig, mert ott megáll a 17-es is, és a Vasari megállóban egy ritka pad is van, amire le lehet ülni horgolni, amíg jön a busz.
Majdnem másfél hónapomba telt, de végre nem teljesen bambamód közlekedem Firenzében, és mindezt telefonos meg internetes segítség nélkül. Attól persze ma is eltévedtem a Santa Annunziata tér körül, de ezt már sosem növöm ki.
Amúgy mára rettenetes shoppingolós napot iktattam be, amikor az utolsó aprószarokat is beszerzem a karácsonyi dekorhoz. Egyetlen gombolyag ócsó fehér fonalat nem sikerült kihúznom a terjedelmes listámról, de amúgy minden megvan, tényleg minden. Massimiliano füléről is fényfüzérek fognak lógni, hehe.
11/98 – TGI
Thank God it’s not a futkorászónap all over again.
Én legalább nem napozom hanyattfekve, ez is valami.
11/97 – Harmónia
Ebben az áutfitben jártam én ma megszokott módon bokáig a lábaksz,
és ha esetleg úgy gondolnátok, nem túl harmonikus a színösszeállítás, figyelmetekbe ajánlom a Venchi csokicég ajtajáról a dekort a firenzei vasútállomáson.
11/96 – Ráadás
Amikor még nem sejtettem, hogy nem csak bokáig járt, de ráadásul vizes lábaksz lesz a mai nap eredménye.
11/95 – Mintegy tél
Az éjjel mínusz egy fok volt, úgyhogy végre elővettem a “télikabátomat”.
Azért az idézőjel, mert én ezt ugyan télikabátnak tekintem, és nincs is szükségem többre, de bizony a bennszülöttek nagy része paplankabátban jár már ebben a hőfokban. Anyám, bár nem bennszülött, dettó.
Legalább könnyebben be tudunk majd olvadni a tömegbe, amíg körberohanjuk Firenzét, vagy legalábbis annyit, amennyi mára belefér.
Adventi dekkolás 2023/3 – Vacsora előtt
A Szent Ideiglennek sem kell teljesen reménytelennek lennie, mondok.
11/4 – Mikroverzum
Nem is kell nekem nagyon elhagynom ezt a körletet ahhoz, hogy olyan vasárnapi galériát rittyentsek, mint az alábbi. Egyetlen kép sem készült a kert határain kívül.
Közben a való életben éppen arra készülök, hogy nemsokára átszelem északkelet-délnyugat irányban az egész várost, hogy felkanalazzam anyámat a FlixBus parkolójából. Drukkoljatok.
Eská 11/17 – Adventi téglatest
Három fontos lépés a recepthez:
1. Gyűjtsd össze az összes szóbajöhető aprószart.
2. Vágd vissza az aprószarokat a normalitás határáig.
3. Profit.
11/93 – Látszat
Ilyenkor szoktam mondani, hogy ne higgyetek a látszatnak, de elnézve ezt a fotót, inkább neki higgyetek, mint nekem, én ugyanis most panaszkodni fogok a szarfosmoslék éjszakámra, amit azzal kezdtem, hogy fél nyolckor bealudtam a tábori ágyon, azzal folytattam, hogy háromnegyed tizenkettőkor felébredtem arra, valaki tűzijátékol Fiesoléban* (WTF), aztán fél négyig fent kuvikoltam borzasztó karácsonyi romkomokat nézve (nem tudtam aludni, azért), és közben néhányszor majdnem megfulladtam a köhögéstől, a takonymanók ugyanis most már tényleg menekülőre vették, hurrá. Aztán persze hatkor megérkezett Tökösboci az ő egyszerű, de azonnali igényeivel, miszerint reggeli. Amióta egyke macska, nagyon verbális lett**, úgyhogy hiába mondogattam neki, anyunak még egy kicsikét aludnia kéne, addig nyafogott nekem, amíg megkapta azt a reggelit. És aztán visszaaludtam, egészen fél kilencig, remek.
Ma nem megyek sehová, úgyhogy csak azért van cipő rajtam, mert átexpediáltam a szennyest a fészerbe, és egész éjjel esett, a tiroli ciabatták pedig csak mérsékelten kompatibilisek a talaj állapotával. Most már viszont, mint látható, kisütött a nap.
* Már nem emlékszem, mondtam-e nektek, hogy a RK megnézte térképen, és mi tényleg Firenze szélén lakunk, a következő kert már Fiesoléban van. Amúgy amikor hazafelé jövök a kulipintyóba, a Via Lungo L’Affricón megyek végig, ami értelemszerűen az Affrico patak partján halad, és az egyik kanyarulatból elég jól szoktam látni a fejünk fölötti dombot.
Na az ott Fiesole.
** Amíg Poci irányította a bolondokházát, nem volt miért kommunikálnia, Poci ugyanis egyetlen pillantással képes volt cselekvésre késztetni minket. Most bezzeg Maci folyton csipog, nyafog, ajvékol, és más abszurd hangokkal örvendeztet meg minket. Tegnap például, amikor megékezett Pamela, ez a hálátlan dög ránézett, azt mondta, “BhuáÁ”, és felháborodottan bevonult a tábori ágy alá. Szép.
11/92 – Láng
Én még mindig nem vagyok csúcsformában, de végül is a jelen fényviszonyok között olyan mindegy, bármilyen formában lennék, akkor se látszana belőlem más, mint egy lángoló pacni.
