Marha hideg van, de legalább süt a nap.
eská kategória bejegyzései
12/218 – Ibolyák
Meg még egy csomó más növény is, például Plafonra Fohászkodó Bundásmuskátli. (Leellenőriztem, nem volt ott semmi. Talán csak unja már a közös szelfiket.)









12/217 – Kurta
Ez a nap éppen olyan irgalmatlanul hosszú volt, mint amilyen kurta ez a ruha. Úgy keltem fel hajnalban, hogy szinte sírtam hozzá, sötét volt meg hideg meg nem-van-kedvem-munkázóba-menni, és az se vigasztal különösebben, hogy még világosban hazaértem, és lőhettem nektek egy ilyen kiváló fotót.
Most viszont elterülök a futonon. Nyafogóruhában.
12/213 – Bolondnap
Ma reggel láttam egy olyan mémet, amely szerint idén nem tartunk bolondnapot, mert úgysem különbözne attól a mérhetetlen hülyeséghalomtól, ami az év eleje óta minden napunkat betölti. Na hát ez a ruházkodásomra is érvényes, az év háromszázötven napján amúgy is bolond asszonynak nézek ki, a többi tizenötöt pedig tudjuk be véletlennek.
12/212 – Pöszörő
Miután lebonyolítottam egy kupac munkahelyi levelet (köztük személyes nemezisemből, a szakdolgozóktól érkező izgalmasnál izgalmasabb értetlen kérdésekből is volt egy kisebb csomó), ideje a gondviselésem alatt álló szőrös és ártatlan személyekre is gondolnom.
Jaja, megint fogyóban van a pöszörőzött makkáknak való eledel.
12/209 – Módszer
Már megint futok elfele. Az éjjel kifejezetten pocsékul aludtam, most meg afféle misztikus módon rosszul vagyok, szédelgek, és izzadok, mint egy ló, de a verklinek mennie kell. Ma éppen a kutatásmódszertani verklinek, melyben 5×45 perc alatt meg kell tanítanom a diákjaimat arra, hogyan kell szakdolgozatot írni.
Innen szép nyerni, höhö.
12/206 – Harisnya
Visszavittem a könyvtárba a szakirodalmat.
Ez volt az évben az első alkalom, hogy harisnya nélkül, csak zokniban (meg persze cipőben) vonultam ki a házból, és mire a könyvtárhoz értem, egészen világossá vált számomra, hogy még ez a kiskabát is túl vastag az éppen aktuális időjáráshoz.
Pedig még annyi remek tavaszi ruhám van, hmpfh.
12/205 – Meló
Ez a meló (a tanszékvezetőségre gondolok) alapjáraton is eddigi életem legkeservesebb feladatait hozta magával, de még ebben is vannak abszolút mélypontok. Ma például azért megyek be nem-tancsi napomon a munkázóba, hogy beszéljek az egyik oktatóval, mert a diákok panaszkodnak. Igencsak többes számban, ráadásul évfolyamtól, szaktól és tagozattól függetlenül, úgyhogy ez az egész óhatatlanul is beavatkozást igényel.
Imádkozzatok a lelkemért vagy az agysejtjeimért, ha nincs más álamügyetek fojóba.
Természetesen esik is, mintha dézsából öntenék. Ez amúgy a legkevésbé sem lep meg.
12/204 – Agnoszkálható
Ezen a héten is volt minden, de tényleg mint a búcsúban. Hogy a galériámban agnoszkálható dolgokról is regéljek: a reggeli meg délutáni fények egyre érdekesebbek, a növényzet vadul törekszik mindenfele, én roppant kitartással próbálok minden nap meleg ételt rakni magam elé (nem mindig van hozzá energia, sajnos), vettem két további nyomatot a NewSee Store nevű bűnbeviteli helyen, Maci meg továbbra is igen aranyosan cukul.









Lássuk, ki tudok-e ma szorítani magamnak egy szabadnapot, vagy ezúttal is kupán talál valami munkamunka.
12/203 – Szimuláció
Ma is olyan lesz, ami még sose volt: szimulációs gyakorlat címén a diákjaimmal a Várhegyen fogunk fel-alá mászkálni, kezünkben szemetes zacskókkal, eközben meg előre kitalált koreográfia alapján valaki időnként elüvölti magát, hogy “Gyülekező!” meg “Keresd meg a párod!” meg hogy “Gyere le a fáról!”
A végén pedig tartunk egy nagy közös ordítást, ha az addigi nem lenne elég.
12/202 – Fordulatos
Kellő mennyiségű fogcsikorgatás árán, de többé-kevésbé gatyába ráztam magamat meg a lakás leginkább frekventált részeit, úgyhogy – meglepő fordulat – mehetek tanítani.
Já, nekem ilyen rettenetmód fordulatos életem van.
Mivel a nagy gyapjú kabátkardigán egyre inkább kifele dönget a szezonból, kihordom én belőle, amit lehet. Ezzel a ruhával még úgyse volt rajtam.

























