Ing vagy bunda vagy pokróc, éljen a szabad értelmezés. Pigs in blanket.
eská kategória bejegyzései
12/127 – Göth
Mivel az elmúlt hetet nagyrészt a címben jelzett kollégával töltöttem édes kettesben, szégyenszemre még archív fotókat is muszáj lesz használnom az eheti galériámhoz, mármint olyanokat, amiket még a megelőző héten lőttem kies városunk esti fényeiről.
Lesz ez még így se, a jövő héten visszatérünk a taposómalomba, és ez igen erős indulás lesz, csütörtök-péntek-szombaton már vizsgáztatok orrba-szájba.
Egyébként meg úgy elpakoltam valahová az októberben már gondosan megvásárolt ezévi előjegyzési naptáramat, hogy még nem találtam meg, pedig volt itt már a héten jónéhány redvázási és rendrakási felvonás. Mint az első fotón láthatjátok, rá is fért erre a kuplerájra, mert szép-szép, amikor színes, de ha már úgy fest a környezeted, mint amit unikornisok hánytak végig, igenis lépni kell.
Jóleső Január 2025/4 – “trükk”
Nem tudom, emlékeztek-e még arra, amikor kinyitottam adventkor a Bőröndöt, aztán feldekkoltam belőle a munkahelyemen az aulát és a büfét, meg persze itthon a komplett nappalit. Na mármost ebben a pillanatban így fest a Bőrönd:
Trükkös vagyok, mi? Csak tudnám, hová a lófütyibe fogom elrakni azt a fél tonna dekort, ami még most is fent fityeg az összes helyeken, ahová feldekkoltam.
12/126 – Járt
Előbb piac, aztán heti bevásárlás. Visszamászunk a bejáratott programokba, mert járt utat a járatlanért csak akkor érdemes elhagyni, ha az elég érdekes irányokba visz, én meg ma nem láttam magam előtt olyat.
Mostanra jutottam oda, hogy több télikabátom van, mint amennyi tél. Cserébe az alsószoknyáimat kezdem egészen drámaian unni, és ez ellen is megvan a gyógymód, de ahhoz be kell üzemelnem Eriket.
Hát akkor ez lesz a nap hátralévő részében a program, hajrá.
12/125 – Bank
Mint láthatjátok, most sem vagyok még a topon, de ki kell evickélnem a házból, mivel a szokásoknak megfelelően megint valami bajom van bankügyileg. Ez úgy évente egyszer megesik a “hogyan érezzük magunkat kicsinek és hülyének” program részeként, merthogy évente elfelejtem a bankkártyám pinkódját vagy nem vagyok félreérthetetlenül azonosítható magammal vagy mittomén.
Ezúttal a hitelkártyámmal vannak malőrök, egy részüket a bank baszarintotta el, más részüket én, és most letotyogok hozzájuk, hogy szétszálazzuk, melyik gebaszért ki a felelős. Ha eddig véletlenül nem jöttetek volna rá, az én pénzügyi tudatosságom körülbelül egy tizenhetedik századi morva parasztéval egyenértékű – pénzt nem kérek és nem adok kölcsön, mindig tudni akarom, meddig ér a takaróm, hogy ne nyújtózhassak azon túl, és roppant gyanakvással viseltetem mindenki iránt, aki hitelt akar adni nekem. Ugye Antonín is hogy járt, azt mondta neki a házaló, hogy Szent Borbála könyökére esküszik, a Fuggerektől jött, tegye oda nyugodtan a papiros aljára azt az ikszet, egy vonás ííígy, egy vonás úúúgy, köszönöm, aztán Antonín most az olmützi híd alatt alszik, vagy legalábbis azt állítják a falubeliek, akik jártak Olmützben, én be nem tenném a lábam oda, valaki még leüt, oszt kifoszt.
Aztán mikor a RK elment Ámerikába, mégiscsak szereztem biztonsági okokból egy hitelkártyát, ami hiba volt. Eddig nem vettem vele mást, csak két buszbérletet, de most mégis le kell mennem nekem meg Göthnek a bankba, hogy végül ne kerüljek az olmützi híd alá. Vagy valami efféle. Én egy csekélyértelmű medvebocs vagyok, és a hosszú szavaktól megfájdul a fejem.
Jóleső Január 2025/2 – “karamell”
Nagyjából úgy érzem magam, mint a prehistorikus lajhár a Fekete gyémántok bevezető fejezetében, aki nem mozdult egy tapodtat sem, míg zajlott körülötte az őskori világmindenség.
Azért reggelhez képest mégiscsak felfedezhető néhány apró különbség. A kakukkfűteát például egy kannányi után lecseréltem narancsos-fahéjasra, mert mindennek van határa. Ja, meg itt az Őrült Tehén. Az legalább finom.
12/124 – Kakukkfűtea
Tegnap már azt hittem, kifelé jövök ebből a göthből, még körmöt is lakkoztam* két és fél hét szünet után, de neeeem, ma reggel egy ponton annyira köhögtem, hogy el kellett rohannom hányni.
Úgyhogy most ez van, félelem és reszketés Las Vegasban kakukkfűtea és köhögés a futonon.
Hujh de nem lesz könnyű összekanalaznom ebből egy Jóleső Január epizódot.
* “Rose althéa” az Yves Rocher-tól. Az egyik december eleji megrendeléshez csapták hozzá ajándékként, úgyhogy most már muszáj volt kipróbálni. Ugye?
12/123 – “Nothing changes on New Year’s Day”
Háde tényleg. Már megint itt állok kicsit lehordott kötényruhában, nagyon lehordott tornacipőben, kirúzsozva a Részeges Pifke fedőnevű rúzsommal, boglyas hajjal, és már dél is elmúlt, nekem meg Krákok és Harákok jönnek a torkomból.
Ez az év is jól kezdődik.
A folytatás még az eddiginél is jobb lesz, mert ma elvileg tilos a házimunka (balszerencse! nagyon sok balszerencse! egy egész évnyi balszerencse!) de ha nem mosok meg takarítok, akkor végképp felvet minket a káosz. Sisera hadai után még mindig nem rendeztem el a szobát, az pont úgy fest, mint amikor kivakarodtak belőle, és higgyétek el, az úgy nem maradhat.
12/122 – Top
Azt elég jól tudom, milyen a topon lenni, úgyhogy bizton állíthatom, én nem vagyok most ott.
Van ennél rosszabb hírem is, a jövő év színei a szarbarna, búbarna és krumplibarna elbűvölő árnyalatait tartalmazzák. Nyolc cégből öt ezeket jövendöli 2025 meghatározó színeinek. Ugyan az idei év Pantone színe, a Peach Fuzz is olyan volt, mint egy zakó a Miami Vice-ból, de már most visszasírom, hát nézzetek erre a gyűjteményre.
Hogy egy Bianca Del Rio nevű ikont parafrazáljak: “Not here and not today, Satan.”
De még holnap se. De még akkor se, ha éjjel megfúlok az ugatérozásban, miközben egy félszáz fős tömeg a ház előtt állva éljenez. (Ezt szokták. Dugnák be a tűzijátékukat a seggükbe, valahová a Raku és a Mocha Mousse közé. Mondtam már, hogy ma nem vagyok a topon?)
Oké, találkozunk a túloldalon. Mármint ha nem fúlok meg stb. stb.
12/121 – Harák
Mégpedig Pettyes Harák. Ez vagyok én most, szolgálatukra. Miután a húgomék távoztak, másfél órával később ágynak estem, és azóta is ott vagyok.
Most már kezdek némiképp aggódni is.
12/120 – Kutty
Ez itt ugyan egy alapvetően macskás háztartás, de a jelen bejegyzésben főként kutyák vannak, három darab, és ha ügyesek vagytok, kettőt meg is találtok a képeken. Az egyik a húgom lányainak autóbeli szundipárnája, őt Kolának hívják, a másik a Ritka borbár kutyulija, akinek a neve Milka.
A harmadik én vagyok, aki a húgomék távozása után másfél órával úgy ágynak esett, mint annak a rendje, és végigugatta az egész éjszakát. Na sebaj, ezúttal éppen ráérek.
Galéria!
12/118 – Tohuvabohu
Népeim gyünnek-mennek, mint gerincben a fájdalom, úgyhogy nekem nem volt máma időm posztolni, csak most, mielőtt kiájulnék éjszakára.
Ezt az áutfitet akkor rántottam fel, amikor elvittem a teljes kompániát vacsorázni a halétterembe. Igen érdekes experimentum volt, annyit mondhatok.
12/117 – Kompánia
Ma este beesik Csicsóné a három lányával, avagy mint a RK-val emlegetni szoktuk, Sisera és hadai. Eredetileg valahogy olyanformán értelmeztem a december közepi bejelentkezésüket, hogy 29-e után érnek rá, és én így is kalkuláltam, de tegnapelőtt kiderült, hogy mégse, 26. és 28. között teszik tiszteletüket, tehát ezek szerint 29. után nem érnek rá.
Well. Ágy lesz, kaja lesz, és remélhetőleg el is szórakoztatják magukat, általában megy nekik. Persze Sisera ma reggel már rám kolompolt, hogy jaj, jaj, az egész kompánia bal lábbal kelt fel, Perpéta durcizik, Tosca mindenkit sérteget, Filoméla meg csak néz ki a fejibül. Már meg is fenyegette őket, hogy velem nincs kecmec, én majd jól beszólok nekik, ha kriminálisan viselkednek.
Sajnos fel kellett világosítanom Siserát, hogy ha a hadai az előrejelzéseknek megfelelően fogják produkálni magukat, én nem beszólok majd nekik, hanem bemegyek a szobámba, és magamra csukom az ajtót, ők meg rendezzék le maguk között a biliviharaikat. Nekem most vakációm van, egy rettenetes időszakon vagyok túl, és az ünnepek után további rettenetes időszakok jönnek, szóval nem hagyom senkinek, hogy belerondítson a vakációmba.
Úgyhogy most ennek megfelelően balra el, ágyakat és miegyebeket készíteni elő a hadaknak, amivel majd elszórakoztathatják magukat, amikor én a szobámban ülök.
12/116 – Mint eddig
Mondám a RK-nak: “Te, gyere, pucoljuk meg magunkat, aztán őtözzünk fel, aztán… aztán csináljuk ugyanazt, mint eddig.”
És lőn.
12/115 – És a csíz a körtefán
Csip-csirip.
A tradícióknak megfelelően még kaptok egy utolsó adventi dekkolós bejegyzést a vacsoraasztalunkról, aztán kajakóma.
12/114 – Hó és pipik
A fejem jelenleg egyáltalán nem ember elé való állapotban van, haladéktalanul renoválnom kell a pipirost, úgyhogy beküldöm a kollégát, mint ez ilyenkor megszokott.
Adventi dekkolás 2024/22 – Kimaxolva
Ha ennél is több lafancot és pömpörőt raknék fel erre, végképp elhagynánk a jóízlés határait. Meggyőződésem szerint ugyanis még ebben a pillanatban azon belül vagyunk. Egy hajszállal.
12/113 – Forduló
Tegnap majdnem pontosan akkor fotóztam le a Napot, amikor éppen fordult (mint megtudtam, ez 10:19-kor történt – a fotó kicsikét korábban készült a Duna-parton). Ezen a héten sok-sok semmittevés volt, kószálások a városban, mediterrán csirkeshawarma meg finn lazacleves, lusta macska meg még lustább háziasszony, némi kézimunka, valamelyes adventi dekkolás és sok-sok szöszmöte. Horribile dictu, még dubaji csokit is vettünk, mert ha már itt ez a bolondvonat, kivételesen hadd szálljunk fel rá. Galéria!
Még mindig nem vagyok teljesen jól, valószínűleg nem is fogom kiheverni sose ezt az őszi félévet, de azért igyekszem. Úgyhogy most visszafekszem szundikálni egy kicsit, mielőtt nekilátok sütisütni.
Minden nap más - mindennap más 